Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-05-03 / 98. szám

2 1943 május 3. llfllMRuLl Az a nép marad győztes, amelyben több a hit és az erkölcsi erő. A lelkek lesüllyedésének országútján vezető Szerepre van hivatva a magyar művelődés és Szent István országának vallásossága. A szobor A szentmise után következett a szobor le­leplezése. A katonazenekar a Hiszekegy-et adta elő. Mindenki feszes állásban tisztelgett, közben pedig lehullt a lepel a szoborról. Bol­dogfai Farkas Sándornak, a művésznemze­dék fiatal és nagyon tehetséges tagjának alko­tása úgy ábrázolja Gasparich Márk Kilitet, ahogy jobbjában magasra emelt keresztet tart. Baljában kard, az arc átszellemült, a test tö­rékeny, de a lélek nagy és erős. Kifejezésre jut az aszkéta arcon, a beesett szemeken a szerzetesi önmegtagadás és a sok szenvedés nyoma, a kemény, határozott vonások, sűrű szemöldök erős akaratot tükröztetnek. Vitat­kozni lehet azonban azon, vájjon a szinte da­cosan zárt ajkak alkalmasak-e kifejezésre jut­tatni azt a lényeget, amely »a tüzes barát« egyéniségét jellemzi, tudniillik a nemzet ellen­ségeivel szemben való izgalmas igehirdetést, a kétkedők felé való állandó igazságkiáltását és a nemzetőr csapatok toborzására irányuló tüzes, lelkes'izgatását. A becsukott ajkak mel­lett a művész főszempontja inkább arra irá­nyulhatott, hogy a ferences vértanú a lelki szemeivel figyeli állandóan Muraköz földjét és némán a keresztet emeli feléje serkentően és figyelmeztetésnek. A szobor felirata ez: »Gasparich Márk Kilit ferencrendi szerzetes, Muraköz vértanúja, 1810—1853. Éljen és élni fog a haza!« 1 Alkalmunk volt a rendelkezésre álló pár perc alatt szinte villámszerű módon kérdést in­tézni a művészhez alkotása felől. Az ő hazafias lelkesedése és önzetlensége teljesen ingyen adta ajándékul ezt az ér­tékes művet. Muraközi vér pezseg ereiben, hiszen atyja és nagyatyja is muraközi volt. A szobor adomá­nyozásának gondolata akkor keletkezett benne, amikor Muraköz visszatérésénél a szívét határ­talan örömérzés töltötte el. Modellje nem volt, hiszen képábrázolás nem maradt meg a vér­tanúról, csak az életét tanulmányozta és ez nyújtott neki irányítást is. A szobor korszerű módon alumíniumból készült, de megfelelő műszaki eljárással szinte patinás kőanyagból készültnek látszik. A szobornak műkő alapját közadakozásból állították. Az ünneplő közönség mélységes tetszés­érzéssel tekintett fel az alkotásra, amely a vá­ros büszkesége marad századokra. A főispán beszéde Vitéz gróf Teleki Béla főispán mondotta a megnyitó beszédet. Minden mondata a ha­zafias léleknek történelmi értékű tanűságtétele volt és csak emelte a hatást az a körülmény, hogy a kitünően működő megafon révén hangjának minden rezdülete és érzésárnyalása is hűséges kifejezést nyert. Zala vármegye ha­tóságai és közönsége nevében köszöntötte az egybegyült díszes közönséget és Muraköz de­rék népét, amely eljött Zrínyi Miklós városá­ba, hogy Muraköz vértanú fiának emléket állítva, az ő nagyságát, hitét, hazaszeretét, kötelességteljesítését, áldozatát példaképül ve­gye. Különös szeretettel köszöntötte a püspö­köt itt a szülőföldjén, amely rajongva szereti őt és várva-várta azt a pillanatot, amikor hall­hatja. A püspökben is kiapadhatatlan szeretet él muraközi testvérei iránt, az ő tanításaiból átérezhetjük és megérthetjük Gasparich szelle­mének üdvünkre szolgáló példáját. Köszön­tötte továbbá a Gasparich-családot, a ferences rendet, amely ilyen lelkületű hazafit és apos­tolt nevelt. Majd idézte Zrínyi vezérgondolatát, amely a bolsevizmus ellen folyó küzdelmünk­ben különösen időszerű: »Hódolat a gond­viselő Istennek, a haza lángoló szeretete, a nemzet jövő sorsán való aggódás, katonai fegyelem és egyetértés a pogány méreg elleni küzdelemben, hogy szabadok maradjunk!« Ez a vezérgondolat élt Gasparich lelkében is és ez tette képessé a kötelesség teljesítésének legmagasabb mértékű kifejtésére. Az Isten olyan erős lelket adott neki, amely még a bitófán is meg tudott bocsátani ellenségeinek. Gasparich szellemi hagyatékából meg kell őriznünk mindazt, ami az áldozatos kö­telességteljesítés terén fölemelő érték. Elsősorban hitre van szükségünk, mert az, aki­nek ez megvan, az képes áldozatokat is hozni és kitartani szilárdan a győzelemig. Aki is­meri a kötelességet, amit a haza megkíván, az érzi, hogy minden áldozat a nemzetért van és hősi szenvedéseinkkel is érdemeseknek kell bizonyulnunk jövőnk biztosítására. Az ilyen embert a bomlasztó törekvések, az egyéni érdekek szolgálata nem téríti el a közösség érdekében kifejtendő építő munkától. Legyünk tisztában azzal, hogy minden bomlasztó tö­rekvés csak a bolsevizmus érdekeit szolgálja. A mi zalai népünk ilyen törekvésekkel mindig szembeszállt. Nem engedjük, hogy éket ver­jenek ellenségeink testvér és testvér, magyar és magyar, mi és a szomszédaink közé, akik ugyanazért az eszméért harcolnak és azokért a célokért áldozzák fel hős fiaikat, amely célo­kért mi küzdünk. A független, szabad életet akarjuk népeink számára kiharcolni. Az igaz­ság és erkölcsi törvények alapján álló, boldog jövő vár a közös erővel kivívandó győzelem után. Győzni fogunk, mert győzni akarunk, hiszen olyan erőforrásaink vannak, amelyekből minden küzdelmünkben hitet, kitartást, erőt meríthetünk. Ilyen erőforrás számunkra Gas­parich Márk élete és példája is. Egy Csáktornyái legény magyar nyelven, de még muraközi kiejtéssel elszavalta őszinte ha­tást keltve a Muraköz című időszerű Költe­ményt. Majd • Uzdóczy-Zadravecz István püs­pök állott fel szólásra. Hatalmas beszédének egyes mondatai a halha­tatlanságba kívánkoznak. Azzal kezdte beszé­dét,- amit az evangélium mond, hogy nagyobb szeretete senkinek sincs, mint azé, aki életét adja testvéreiért. A szobor felé fordulva, mintha az élő Kilit baráthoz beszélne, többek között ezeket mondotta: Kilit testvér, tüzes barát, magyar szabadság szónok-papja, ma­gyar szabadság vértanúja, örök értékű magyar eszmék igehirdetője, íme, látod, hogy lábaid elé teszi hódolatát egész Muraköz, egész Zala népe a te véredben dicsőítette meg a mura­közi népet, az pedig ércszoborban dicsőített meg téged. Valóban az ércbeöntött szent esz­me előtt állunk. Távol legyen innen minden szeretetlenség, ne kavarjuk fel az eszme körül támadó szeleket. Ennek a szobornak bűvköré­ben tanuljunk meg Gasparich Márk leikével hinni annak örökkévalóságában, amiért ő az ideiglenes életét adta. Minden eszme, amelyet vérrel öntöznek, különös küldetést kap. A mi eszménk, a magyar szabadság, függetlenség eszméje szent, Isten akaratából jogunk van hozzá. Az a nagy vihar, amely ma pelyvaként szór szét népeket, nem söpri el a magyar ke­reszténység, önállóság és szabadság eszméjét, sőt ez a magyar eszme az új Európában el­foglalja majd a számára fölépített gránit­trónust. (Zúgó éljenzés.) Nem akarom zavarni, Kilit testvérem, szent álmodat, de megsúgom, hogy a te tanítómunkád serkent bennünket, ha megfogyatkoznék a hit és a szeretet. Szere­tet csak a lemondásban, az önfegyelemben és a szenvedésben terem, csak a Golgotán át juthatunk a megdicsőülés magaslatára. Nem az a lényeg, hogy ki-ki hány ki­tüntetést kapott a hazától, de az a lényeg, hogy ki-ki hány sebet hordoz szívében a hazáért. Ha sok a sebed, sok a szereteted. Ha sok az elismerés, fennforog a veszélye annak, hogy sok az önzés is. Nem érhetjük el mindnyájan szeretetben azt, aki vérét adta a hazáért, az igazságért, de kötelességteljesítésben, a sebek elviselésében utánoznunk kell. Megkövetelheti a haza minden gyermekétől, hogy befelé és kifelé is szolgálatot tegyen neki. A befelé való szolgálat a törvények megtartása, a férfias megállás az áldozathozatalban, a kifelé való szolgálat pedig különleges munkásság, amely az idegenek lelkében is megbecsülést szerez irántunk. Muraköz népének ezt a kifelé ható szolgálatot is teljesítenie kell. Ez pedig az 0 magatartása, amelyre az országok felfigyelnek. Gasparichnak ajkáról muraközi nyelven hang­zott el az első imSdság és magyar nyelven küldte utolsó fohászát az égbe. Ennek vér­tanúja lett anélkül, hogy előbbit elárulta volna. Amikor most Gasparich szellemét idéz­zük, nem jöttünk tüntetríi a Dráván túli szom­széd felé az ezeréves barátság ellen, sőt feléje nyújtjuk a hitet és szeretetet képviselő ke­resztet. Álljon Gasparich szobra az alapzaton, mint katedrán és tanítsa az ifjúságot, hogy a haza nem marad adós a megbecsüléssel és az elismeréssel sem az életben, sem a halál után annak, aki hazafiúi kötelességét teljesíti. Ennek az utolsó mondatnak mintegy bizo­nyításául ezután átadta a püspök a Magyar Bronz Vitéz­ségi Erem kitüntetést a hősi halált halt Magdal enics Antal drávaszentiváni származású honvéd fiatal özvegyének. Áldást adott a távol levő jeltelen sírra és felhívására egy Miatyánkot mondott el az egész közönség a hősi halott lelkiüdvéért. A tömeg a Kossuth-nótát énekelte, majd Pecsornik Ottó Csáktornya város nevében átvette a szobrot örök megőrzésre. Hangoz­tatta, hogy azon az utón fog haladni Muraköz népe, amelyet számára a vértanú példája ki­jelölt. Hálás köszönetét mondott boldogfai Farkas Sándor művésznek a nagyszerű alko­tásért, amelyet ajándékba adott szülőföldjének. Azután koszorút helyezett el az alispán a Vármegye, Péterfy alezredes a honvédség, Drávaegyház bírája a község és rokonság ne­vében, dr. Vida főszolgabíró a Csáktornyái járás közönsége, dr. vitéz Tamásy István Zala­egerszeg, dr. Krátky István Nagykanizsa város, Pecsornik Ottó Csáktornya, dr. Hegyi Lajos városi főjegyző a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör nevében. Koszorút tett még le Perlak köz­ség, a Csáktornyái Mansz, az ipartestület és a négy iskola külön-külön. A Himnuszt ját­szotta a katonazenekar, majd a zenekar indulói mellett fegyelmezett és valóságos látványos­ságba menő elvonulás következett a szobor előtt. Az elvonulást a díszszázad nyitotta meg, azután következtek a vitézek és tűzharcosok, a leventék és leventeleányok, a tűzoltók, a muraközi gyöngyösbokréta, nők, férfiak nép­viseletben, végül az iskolák. Este az országzászlónál adott térzene, majd zenés takarodó fejezte be a feledhetetlen na­pöt. Még ható epizódok a püspök fogadtatásánál Egy leányka a rokonságból kedves szavakkal köszöntötte a püspök nagybácsit. Idegenes kiejtéssel, de magyarul rebegte el a szavakat. A főpásztor mosolygott, szemében könny csil­lant meg, megsímogatta a lányka arcát és így tszólt: — Aáária, tavaly még nem tudtál magya­rul... ★ Az ünnepélyen a tömérdek tűzoltó közül az egyiknek a tekintete feltűnően állandóan a fő­főispánon csüngött. Az elvoniúás után aztán hozzálépett és tisztelettel bemutatkozott neki. A muraközi tűzoltó hálás emlékeit idézte abból az időből, amikor a főispánnal együtt szolgált az ezrednél. A főispánt nagyon meghatotta a ragaszkodásnak ez a hűséges példája. Dr. PESTHY PÁL. SPORT Move ZSE—Kőszegi SE 11:0 (5:0). Zalaegerszegi Levente I.—Zalaszentgróti Le­vente I. 5:0.

Next

/
Thumbnails
Contents