Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-04-03 / 75. szám
1943 április 3. MAORIÉT 3 Zalai magyar nő a háborúban A mai világégésben egy szebb magyar jövőért küzd a honvéd. E nehéz napokban a harcoló magyar férfi mellett sorsvállalással ott áll a magyar nő is. Elhagyva csendes házimunkáját, helyettesíti a férfit a gyárakban, műhelyekben, mezőgazdasági munkákban, kórházakban, sőt még az arcvonal mögötti hadtápterületen is. — így volt ez 1914—18 ban, az első világháborúban is. Akkor is a magyar nő megtette a kötelességét a Hazáért és a harcoló katonákért. Ugyanezt cselekedte gróf Zichy Fedora, a belatinci földesur leánya, amikor a háború kitörésekor ápolónőnek jelentkezett, hogy enyhítse a sebesült katonák szenvedéseit. A katonai parancsnokság örömmel teljesítette a fiatal grófnő kérését, hogy a 20-as honvéd és a 48 ik közös gyalogezred sebesültjeit az ö ápolása alá rendeltessenek. A két ezred legénységét Belatincról és vidékéről is sorozták. Az életbenmaradt hősök még ma is a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékeznek a fiatalon elhunyt főúri ápolójukra. A grófnőt eme önfeláldozó munkája köze pette, 1915. év elején súlyos betegség támadta meg. Orvosai csak azt a szomorú tényt állapíthatták meg, hogy betegsége gyógyíthatatlan. A beteg minden panasz nélkül tűrte hosszú és nehéz betegségét abban a tudatban, hogy az Isten akarata. Nagypénteken a beteg állapota annyira aggodalmassá vált, hogy a szenvedőre feladták az utolsó kenetet. Nagyszombat reggelét a súlyos beteg ezekkel a szavakkal üdvözölte: Jó reggelt, jóságos, édes Istenem, teljesen készen vagyok mindent eltűrni és elszenvedni, amit Te ma küldeni fogsz. Jól tudom, hogy gyenge vagyok, azért szükségem van sok lelki és testi erőre, kérlek, ezt add meg nekem. — Délfelé a nagy beteg haldoklani kezdett. Meghalok ? — kérdezte gyóntató atyját. —■ Gyermekem, — amint az Isten akarja — volt a válasz. — Én úgy szeretnék még egy kissé élni — fűzte tovább a beteg grófnő. Most olvasóját és a haldoklók keresztjét kérte, majd kérdezte : Mit imádkozzam ? A gyóntatóatyja válaszára azt suttogta: „Jézus, neked ajánlom magamat.“ Jóságos lelke eme utolsó szavakkal, minden haláltusa nélkül visszaszállt Teremtőjéhez. Betegségtől kifáradt testét Belatincra szállították, ahol a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Ravatala körül a katonák, akikkel oly sok jót tett és a belatinci Mária kongregáció, amelyet ő alapított, adták meg a végtiszteletet. A fiatal grófnő halála nemcsak e főúri családot rendítette meg, hanem a köznépet is, amelynél a „kis comtesse“ őszinte szeretetet élvezett. Erre vall a nép ajkán ma is élő az a meggyőződés, hogy a grófnő haldoklása alatt megnyílt az ég és hogy a nyaka körüli aranykereszt vakító világosságot terjesztett maga körül. Emlékét a belatinci hősi emlékszobron is megörökítették. Az új 50-ik magyar kir. osztálysorsjáték játékterve páratlan esélyeket nyújt, mert egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető: 700.000 pengő Jutái ofm : 400.000 P. Főnyeremények: 300.000 P. 100.000 P. 70.000 P. 60.000 P. 2 x 50.000 P. 2x40.000 P. továbbá 30.000 P. 16 á 20.000 P. 27 á 10.000 P. összesen: 10,810.000 pengő. Az első oszt. sorsjegyek hivatalos ára: Nyolcad Negyed Fél Egész 3.50 P 7 P 14 P 28 P Sorsjegy az összes főárusítőknál kapható I Minden számnak egyenlő esélye vanl A húzás kezdete április 10szelesen nem arra az időre esnek, amikor a nap éppen a tetőpont közelében jár. Mindazonáltal hűvösebb napszakokban sem könnyű velük boldogulni. íme egy példa: — Mennyibe kerül az ut a szállodától az állomásig ? — Hiszem tudja, uram : tiz frank. — Szóval kiszállítasz holnap? — Hány órakor ? — Hétkor! A jámbor Szenegál oly nagyra mereszti a szemeit, hogy majdnem kifordulnak helyükből, majd térdét verdesve hahotázik, hogy a könnyet is csurognak bele: — De uram I Hová gondol! Ez csak tréfa lehet I Hétkor reggel... Ilyenkor még alszom, ilyenkor minden kocsis alszik. Mintha bizony valami okom lenne arra, hogy napjában hét óránál többet dolgozzam. Mikor a nagy kacagás után a Szenegál végre lecsillapodik, rövid ideig tartó kínos hallgatás után színlelt félénkséggel suttogja: — Da ha 200 frankot adna uram... akkor talán felkelnék I Ez a fekete „polgár“, akár szakszervezethez tartozó, akár nem ! Az igazi franciák, a kormányzat emberei pedig szinte csodákat csinálnak : a szénhiány ellenére az 1939 évi menetrend szerint pontosan fenntartják a Dakar—Saint Louis, Dakar— Niger vonalakon a vasúti közlekedést, folytatják a Szenegál-völgy csatornázásának előkészületeit, mely a hektárok ezreit fogja megtermékenyíteni, tovább építtetik a hires Cap Manuel-Goréc- sziget töltést és a Saint Louis kikötőjét elzáró veszélyes zátony eltávolítására dolgoznak ki terveket. Ha a feketék lustálkodnak is, ebben az Algírhoz, Casablancához oly kevéssé hasonlító polgáriasulatlan városban a fehér lakosság békésen és szívósan dolgozik. * Ez volt Dakar néhány hónappal ezelőtt, a béke városa a tűzhányó oldalában. És most ? Legalább is a bennszülöttek valószínűleg szívesen visszacserélnék a régi világot. (MN) FERENCJÓZSEF KESERŰVIZ GUMILÁR FERENC. a***********************************************»*******—*****»***»**» Dakar, ahol a munkanélküliek is megelégedettek Dakar: érdekes, csúnya és nagyságában is vonzó Város, a gyarmati kikötő, a közgazda- sági központ és a néger város csodálatosan tarka keveréke. Mint keverékvárosnak, természetesen egységes stílusa nincsen, legföljebb az úgynevezett »szudáni« stílus, a gyarmati kiállítás néhány humorra hajló építészének találmánya ad egyéni színt neki. És ez a város, amely 1904-ben jelentéktelen halászfaluból lett Francia-Nyugatafrika fővárosává, a nyugatafrikai partok legjobb kikötője, ha pedig az épülőben lévő révgát egyszer csakugyan elkészül, a világ legnagyobb és Iegvédettebb kikötője lesz. Lakosainak száma 130 ezer főre rug. A városi közigazgatásnak, amely négy-öt évvel ezelőtt még csak alig 30 ezer emberrel számolt, ugyancsak elég gondot okoz ennek a hirtelen felnövekedett tömegnek lakóhellyel, élelemmel és ruházattal való ellátása. Lakást ilyen körülmények között természetesen a legnagyobb összeköttetésekkel sem lehet kapni, éppúgy, mint akármely európai fővárosban. Tunisszal, Algírral és Marokkóval szemben, ahol még csak félénk kezdőlépéseket tesz a háborús gazdálkodás, itt már rég meghonosodott a szigorú adagolási rendszer. A vendéglőkben semmit sem lehet jegy nélkül kapni. Az Actio Catholica gyönyörű hajtása dr. Pesthy Pál könyve: Életművészet a házasságban Ez a könyv mindig időszerű érték marad, amig lesz szerelem és házasság. hegyesek, házasok olvassátok! Ára TÖO pengő. Kapható lapunk szerkesztőségében. Az étlap mindenütt húspasztákból, konzervek- ből és szardíniából áll, bár az állam gazdag állatállománya békeidőben friss húsról is bőven tudott gondoskodni. Éppen így hiányzik a gyümölcs is. Az Eléfántcsont-part, Dahomey és Guinea zamatos kincse. De miért van szükség adagolásra ebben az országban, amely sohasem szorult élelmiszerbehozatalra? Minden nyomorúság egyedüli okai a bennszülöttek: ha nem vásárolhatnak ruházati cikkeket, legfőképpen pedig dohányt, a papírpénz elveszti számukra minden értékét és inkább megtartják, amijük van. Ezenkívül a szárazföldi és tengeri közlekedés is rendkívül gyér. A csempészútvonalak természetesen kivételek: a kola-dió forgalma sohasem volt ilyen élénk, mint most. A szír kereskedők, az arab világ zsidai a minden más célra járhatatlannak tartott ösvényeken, az esős évszakban és forgószeles időben is elmerészkednek egészen az Elefántcsont-partig. Tehergépko- csiik olyan ócskák ugyan, hogy a tíz kilométeres óránkénti sebességre képes példányok már fényűző autónak számítanak, de mit tesz egy kis fáradság, amikor a dakari bennszülött piacon három frankért kel el egy kola-dió és egy négytonnás szállítmány tisztán is hatvanezer frankot jövedelmez. A mindennapi élet apró anyagi kényelmetlenségeinek elienére a bennszülött lakosság, akár szociálista, vagy enyhén kommunista, akár pedig a kommunizmussal homlokegyenest ellentétes izlám vallás híve is, alapjában véve derülátó. Naphosszait ott lebzsel az utcákon, a kaszinó előtti téren, hangos lármával lökdösődve, de azért békésen. Soraikban az uolofoktól és móroktól kezdve a Zöldfoki-szigetek portugál félvérjeiig itt van Szenegál minden emberfajtája. Ezek a boldog, gondtalan emberek, akiknek egynapos keresetükből telik egész heti szükségletükre, könyvvel a kezükben is üldögélnek a nyilvános padokon. Lehet, hogy mig az egyik a „Fekete testvéreink“ cimü füzetet forgatja benyálazott^ujjaival, fia a francia iskolában éppen az „Őseink a gallok“ kezdetű fejezetet hadarja a történelemórán. Az általában munkanélküli bennszülöttek között csak a színes bérkocsisok kivételek. Amióta a gépkocsi- forgalom szünetel, bőven lenne dolguk, a ravasz feketék azonban csak a nap bizonyos óráiban mutatkoznak és ezek az órák termé-
