Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-04-16 / 86. szám
ÄRA 16 FILLÉR 1943 ÁPRILIS 17. SZOMBAT MAí^MlfxET IV. évfolyam ♦ POLITIKAI NAPILAP # 8 7. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A muravidéki állandó népfőiskolái tanfolyamok legalkalmasabb helye Alsólendva A ruhaellátás szabályozása A közellátás terén a közelmúltban több átfogó és nagyjelentőségű újítás történt. A kormány elsősorban is megállapította és életbeléptette az új termelési és beszolgálta- tási rendszert, amelynek segítségével előreláthatóan az eddiginél jobban lehet majd biztosítani a háborúban álló ország közellátását. Második, ugyanilyen fontos rendelkezés a közellátási ügyvitelt és igazgatást egyszerűsítette és megosztotta, a közellátási felügyelőségek hatáskörének új megállapításával. Legutóbb pedig két újabb rendelet jelent meg, amely a lakosság ruházkodásának kérdését rendezi, szervezi át és helyezi teljesen új alapokra. A mindennapi kenyér biztosítása után tehát most a ruházat biztosításáról van szó, ami a mai körülmények között talán a legnehezebb feladat. A háború miatt ugyanis külföldi nyersanyagot behozni alig lehet s az a kevés, amit sikerül megszerezni, rendkívül megdrágult. Ezért az államnak kell gondoskodnia arról, hogy a szűkösen rendelkezésre álló nyersanyagot a gyárak úgy dolgozzák fel, hogy abból semmi el ne vesszék és a feldolgozás után olyan ruházati cikkek álljanak rendelkezésre, amelyek a legszélesebb néprétegek, elsősorban pedig a termelő munkát végző tömegek szükségletét elégítik ki. Ezért egyszerűsítették a termelést, megállapították, hogy mely nyersanyagból mit és milyen minőségben szabad előállítani s a fényűzési cikkek hosszú sorának gyártását egyszerűen megtiltották, illetve erre a célra a nyersanyagelosztó hatóságok nem adnak nyersanyagot. A termelés és a nyersanyaggazdálkodás megszervezése után az újabb rendelkezésekkel még egy lépést tett tovább a kormányzat, amikor a ruházati cikkek forgalmát szabályozta. Gondoskodni kellett arról, hogy az árú a gyáraktól a tisztes és megbízható kereskedelem útján tényleg ahhoz a fogyasztóhoz kerüljön, akinek erre leginkább szüksége van. Ezt a célt szolgálta a szövöttárú nagy- kereskedők kijelölése és a Textilközpont'létesítése. A mostani rendelkezések azonban ennél is tovább mennek, mert ezután a termelt árúk útját mindvégig figyelemmel kiséri a hatóság és a szétosztást fokozottabb mértékben irányítja, a gyáriparnál és a kereskedelemnél egyaránt. Célja ezeknek a rendelkezéseknek az, hogy az árú ne térjen mellék- utakra, ne kerüljön zugpiacra s hogy egyesek az árú összevásárlásával és megdrágításával ne károsítsák a fogyasztó tömegeket. Az új rendezés kétségkívül mélyen belenyúl az úgynevezett kereskedelmi szabadságba, hiszen azt az elvet valósítja meg, hogy az árút beszerezni és elosztani nemcsak jog, hanem kötelesség is. De ez nem érinti a becsületes kereskedő érdekeit, aki polgári haszonnal, törvényes utón teljesíti hivatását. Viszont sok más előnye is van az új rendszernek, amely egyenletesebbé teszi az elosztást az ország területén, úgy hogy a szűkösen rendelkezésre álló készletből — ha szerényen is — mindenki részesülni fog. Ezenfelül pedig útját állja a mesterséges és káros drágításnak, mert az új rendeletek a többi között azt is kimondják, hogy a szövöttárúk fogyasztói árát maradandó módon (bele szőve) föl kell tüntetni. így a leghatásosabb árellenőrzést tulajdonképpen maga a közönség végzi. Küronya Jenő alsólendvai polgári iskolai igazgató összeállításában most jelent meg a muravidéki népfőiskolái tanfolyam tanulmányi értesítője az 1943-ik évről. Az értesítő beköszöntőjében Küronya, mint a népfőiskolái tanfolyam igazgatója, visszapillant az* első magyar muravidéki népfőiskolái tanfolyamra, amelyre az alsólendvai járásnak paraszttársadalma 22 ifjút küldött. A nép megértette, hogy a repülők korszákában a földmívesnek is haladnia kell, hogy megállhassa helyét a rohanó életben. Szövetkezni, továbbképezni kell majmát és nem bizalmatlankodni, amikor a haza kinyújtja a segítséget hozó kezét. A népfőiskola megszervezése terén kiemeli a jelentés a polgári iskola tanártestületének, az elemi iskola tanítói karának, Apáthy József1 járási főszolgabírónak úttörő munkáját. Különösen sokat apos- tolkodtak a lendvavásárhelyiek. S a b j á n István földmívesnek telefonálásai, táviratváltásai végül is összehozták a tanfolyamra a hallgatóságot akkor, amikor a gazdák közönyössége miatt a tanfolyam megindulása reménytelennek látszott. Mindegyik ifjú magával hozta élelmiszer fejadagját, a polgári iskola három termét berendezték hálószobának, ebédlőnek és tanulószobának, az iskola konyhájában a szentferencrendi apácák főztek a hallgatóságnak, a szobák és a konyha fölszereléséről dr. Hajós Ferenc földbirtokos és Kardos János vendéglős gondoskodott. Zser- din Iván gazda adta a szalmazsákokba a szalmát, ami a jelen takarmányviszonyok mellett szinte áldozat volt. Kor szerint 16-tól 32 éves korig voltak képviselve a földmívesek. Közülök 8 már nős volt, hatan 1—1 gyermekkel. Anyanyelv szerint 19 magyar, 3 vend anyanyelvű volt. Az alsólendvai társadalomból 17 előadó került ki, tizennyolcadiknak pedig Somogyi Marilla, a Közjóléti Szövetkezet háziipari osztályának iparművészeti irányítója szerepelt. Naponként reggel hét órától délután öt óráig tartottak az előadások négy héten át. A tanfolyam keretében rendezett tanulmányi kirándulások gazdag tapasztalatokkal és még gazdagabb erkölcsi eredményekkel jártak. Különösen kiemeli a jelentés a nagykanizsai kirándulást, ahol a város bőkezű vendéglátása, az ipartelepek és a gazdasági szakiskola megszemlélése feledhetetlen hatást gyakorolt a hallgatókra. Huszonkét évig mást sem hallottak, mint a magyar ipar és kereskedelem becsmérlését és most boldogan látták annak lüktető erejét. Ha eddig dacból, most már büszke öntudattal vallják mar gukat magyarnak. Ez volt számukra az első érintkezés az anyaország városával s tízszeres erővel hatott rájuk s tette őket boldoggá az a figyelmesség, amit 22 évig nem ismertek. (Csak sajnálni tudjuk, hogy a tanfolyam hallgatói kirándulás keretében nem keresték fel a vármegye székhelyét, Zalaegerszeget is, amely pedig szintén szeretettel és tanulsággal várta őket.) Végül a jelentés azokról a tapasztalatokról számol be, amelyeket az első tanfolyam alkalmával a vezetőség magának leszűrt. Általános meggyőződés, hogy a népfőiskolái tanfolyamot a jövőben is meg kell szervezni és pedig legalább hat hétre terjedően. Megállapítást nyert ugyanis az, hogy szükség van az elemi és a gyakorlati életben mindennapi előforduló megoldások ismertetésére, továbbá a közellátási rendeletek ismertetésére is. A járás és a város vezető tisztviselőinek előadása nemcsak tárgyi ismereteket nyújtott, hanem! teljesen eloszlatta azt a bizalmatlanságot* amely sok gazdaember lelkében a tisztviselőkkel szemben élt. A Muravidéken szervezendői népfőiskolái tanfolyam számára alkalmasabb1 helyet nem lehet találni Alsólendvánál, amely örök magyar műveltségével a vendajkú lakosságból is magyart nevelt. Példa erre a környéken élő sok idegen nevű, de igaz magyar érzésű család. A polgári iskolának és inter-i nátusnak a várban való elhelyezésével kapcsolatban megoldható lenne az állandó népfőikola is. A vár épülete mellett levő őrszobát csak tető alá kellene hozni, máris megvolna az előadó- és hálóterem. Alsólendva így nyerné vissza évszázadok alatt betöltött hősi végvár szerepét: a mai életkörülményekhez alkalmazkodva a judás fegyverét adná a magyarság kezébe a környező idegen nyelvű félkaréj ellen. A tanfolyam költségei, amelyek 1.800 pengőt tettek ki, Zala vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága fedezte, ugyancsak á bizottság vetítőgépet is bocsátott a tanfolyam rendelkezésére. A bőrhulladék és állati szőr ára A hivatalos lap közlése szerint a belföldi nyersbőrfeldolgozó üzemekben melléktermékként keletkező nyersbőrhulladék legmagasabb termelői ára métermázsánként a következő: Marhabőr és bivalybőrnél a kézi nyersbőrhulladék 8 pengő, a gépi nyersbőrhulladék 2 pengő, a borjubőrnél 8 60, illetve 2 50, ló-, juh-, kecske- és báránybőrnél 3 20, illetve 1.40 pengő. Az állati szőrök legmagasabb árára vonatkozó rendelkezés szerint a legmagasabb termelői ár az eladó telepein a következő: marha-, bivaly- és lótestszőr világos színben 1.70, borjutestszőr 1.90, a lósörényszőr minden színben 12 pengő, a lófarokszőr minden színben 22 pengő kilónként. A nyúlszőr 22 pengő. A rendelet részletesen felsorolja a többi állati szőr árát is. Ezenkívül szabályozza a szaruanyagok árát is darabonként. Az ökörszarv minőség szerint 1.50-3 pengő, a tehénszarv minőség szerint 0.60—1.20 pengő. A bivalyszarv harminc fillér kilónként.
