Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-06-18 / 136. szám
2 jkel szemben a szeretetet gyakoroljuk, önmagunkat pedig a kötelességtudó munkával fegyelmezzükA jó Isten nem hagy el bennünket... * Ezek a gondolatok szűrődtek át ma minden magyar lelken, amikor látta a zászlódíszbe borult Egerszeg utcáit, amikor a templomokban imádkozott és a vármegye díszgyűlésén meghallgatta az ünnepi szónok szavait. Az ország valamennyi napilapja, köztük a ■zalai napilapok is — egy zalaegerszegi napilap kivételével — első oldalukon vezércikkben emlékeztek meg Kormányzó Urunknak, a Legfőbb Hadúrnak születésnapjáról és méltatták az ő személyének történelmi nagyságát. Mindezek a lapok a Kormányzó Ur arcképét is közölték. Az ünnepi istentiszteleteken a polgári és katonai hatóságok, a törvényhatósági és a városi képviselőtestület, valamint az egyesületek és intézmények vezetői vettek részt. A zalaegerszegi ősi plébánia, a Mária Magdolna egyházközség plébániatemplomában az egyik káplán mondott segédlettel nagymisét, a Jézus Szíve ferences egyházközség plébániatemplomában P. Illy Károly plébános mondta az ünnepi szentmisét és azon a helyőrség is résztvett. A plébános szentbeszédében megemlékezett Kormányzó Urunknak példát mutató lelki értékeiről. A protestáns hívek részére a református templomban közös is- ! tentisztelet volt. Megnyitó beszédet mond a tőispán Délelőtt 11 órakor tartotta meg Zjala vármegye törvényhatósága a díszközgyűlését valóban emelkedett ünnepi és lelkes színezetben. Vitéz gróf T e 1 e k i Béla főispán nyitotta tneg a közgyűlést a következő beszéddel: — Ünnepi díszközgyűlésre jött össze ma 'Zala vármegye törvényhatósági bizottsága, Olyan időkben, amikor a legtöbb áldozat, a legtöbb gond, pusztulás, szenvedés, gyász és Tájdalom sújtja az emberiséget, a nemzeteket, amelyek életre-halálra vívnak egy még soha nem látott méretű harcot, vílágküzdelmet. Európa határain pusztítanak a gyilkos erejű bombák és a művelt államok a művelődésnek ősi fészkeit, legremekebb alkotásait elvakult dühükben és hatalmi tébolyukban örökre meg- feemmisítik és pótolhatatlan kincsektől fosztják meg a jobb, a szebb, az igazságosabb élet után vágyódó emberiséget. Keleten áll a nagy harc a keresztény művelődés és nemzeti eszme védelmében, a minden nemeset, szépet és jót elsöpréssel fenyegető, la legkegyetlenebb eszközök alkalmazását szadista módon érvényesítő, bolsevizmussal szemben. Ebben az észbontó világnézeti és világbirodalmak közötti küzdelemben részt kér magának és résztvesz benne a magyar nemzet is. Hazánktól, vármejgyénktől is áldozatot, helytállást, bátor kiállást, fegyelmet kíván a mai magyar sors. Ismét folyik a magyar vér jövőnkért és az európai művelődés védelmében. És mégis ezekben a vészjárta időkben, amikor nemzetek tűnnek el Európa térképéről, e hazában folyik az építő munka, a fejlődés nem all meg, a rend, a fegyelem, la nyugalom biztosítja a termelő munkát. Gyarapszik a nemzet erőben, hatalomban, tekintélyben. Önként adódik a kérdés, vájjon e szinte csodával határos valóságot minek köszönhetjük? Az isteni Gondviselés különös kegyelme Trianon után olyan vezért adott a magyar “nemzetnek, aki visszaadta elesettségében hitét, önbizalmát, aki megállta a helyét példaadóan mint hős katona, mint szervező fővezéjr és örök időkre beleírta nevét a magyar történelem legdicsőségesebb lapjára, mint bölcs államférfi és mint látnoki képességgel megáldott, a magyar jövőben törhetetlen hittel bízó országmentő és országgyarapító kormányzó. A Gondviselés megengedte, hogy a mai napon vitéz nagybányai Horthy Miklós főméltóságú kormányzó urunk országlásának 24. évében teljes szellemi és lelki frisseségben betölthesse életének 75. évfordulóját és úgy érzem, hogy e mai napon, amikor hálaadó Imával fordul a haza minden templomában népünk az egek Urához és minden törvény- hatóság és községi képviselőtestület, az egyesületek ünnepi díszközgyűlések keretében emlékeznek meg Őróla, akkor ez a hálaadás és megemlékezés valóban az egyetemes nemzeti lélekből, minden igaz magyar szívéből önként fakad és száll a magyarok Istenéhezi. Ünnepi díszközgyűlésre jött össze Zala vármegye törvényhatósági bizottsága is, hogy különös ünnepélyes keretek között rója le soha el nem múló háláját a vármegyének területi épségét helyreállító Főméltóságú Kormányzójával, a Legfelsőbb Hadúrral, a nemzet atyjával szemben. A hűség és hódolat hangján kell, hogy köszöntsük Őfőméltóságát, akinek döntése következtében Zala vármegye történetének lcg- dicsőbb napjai közé tartoznak 1941 április 11-ike és 16-ika. Horthy Miklósnak hazaszeretete, példás kötelességtudása adta az erőt ahhoz, hogy mint hős katona, vérét áldozza hazájáért, hogy mint apa, fiát odaadva, meghozza a legnagyobb áldozatot nemzetéért, Istenbe vetett erős hite 1943 június 18. adja meg neki azt a lelkierőt és elszántságot* hogy minden csalást elszenvedve, töretlen akarással járjon, látnoki szemmel előre tekintve az éjen és vézesse tovább nemzetét a feltámadás útján, a jobb jövő felé. Remek példája Ő annak, amit egy nagy magyar hazafi így fejezett ki: »Jó szerencsében hazafinak lenni csak könnyű kötelesség, a balszerencse csapásai között meg nem rendülni magasztos polgári erény!« ő a mai magyar életnek a biztos alapja, amely a múltra épült és szilárdan áll a viharban, Ő az ;a magyar férfi és vezér, aki nemzetét a ma Világának . szörnyű válságán átvezetheti. Adja a mindenható 'Isten, hogy a nemzet minden tagja felismerje 'és átérezze ezt a valóságot és bármily ‘nehéz időket hozzon még a jövő számunkra, egy emberként álljon mindig országmentő és országgyarapítő Főméltóságú Kormányzó Urunk mögött. A gondviselő Istennek pedig azért, hogy Őt nekünk adta, • , ■* soha eléggé hálás nem lehet a magyar és kérjük Őt, hogy áldja meg hosszú élettel, egészséggel, hogy szellemi és testi erejének teljében, e nemzet élén állva, megélhesse azt a boldog, békés korszakot, amelybe küldetés- iszerűen Neki kell a magyar nemzetet átvezetni. Ezután dr; Tarányi Ferenc nyug. főispán, felsőházi tag, a vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagja mondotta el ünnepi beszédét. Dr. Tarányi Ferenc beszéde — Nemzeti színű keretben díszeleg a mai rendkívüli törvényhatósági közgyűlésünkre szóló meghívó, nemzeti színű zászló leng az "ősi vármegyeházán, ünnepi köntösben a vármegye urai, arcukon a szürke munkanapoknak állandó gondja helyett nyugodt, kiegyensúlyozott arckifejezés. Mindmegannyi hirdetője ez annak, hogy vármegyénknek nagy napja, pirosbetűs ünnepe van. Az emberi benső egyik legnemesebb érzésének, a hálának adóját rója le Magyarország Kormányzójával szemben abból az alkalomból kifolyólag, hogy a Gondviselés különös adományaképpen, fizikai, lelki és szellemi képességeinek teljességében ülheti meg születésének 75-ik fordulóját országlásának 24-ik évében. A hála általában sem a múltnak elégikus érzése csupán. A jelen esetben pedig hódolás az érdemnek és hirdetője annak, hogy ismerjük nemzetünk ezeréves történetét, annak • régebbi fejezeteit az évszázadok távlatából épp úgy, mint ama részeit, amelyek a mi életünkben íródtak. És tudjuk azt, hogy az 1914 óta reánk köszöntött nagy idők nagy eseményeinek időrendi felsorolása adja Horthy Miklós életrajzát. Ma, amikor minden kiadott tiltó rendelkezés ellenére Európa államfői, követei vagy távirat útján, vagy személyesen fejezik ki sze- rencsekívánataikat, amikor zászlódíszben ünnepel a Felvidék és Erdély nagyrésze, a Bácska és Muraköz, Zala vármegye közönsége tiszta lélekkel és emelt fővel sorakozik az ünneplőkhöz, csak úgy, v ahogyan a zalai bakák meneteltek az élen, ,/\ f mint a nemzeti hadsereg egyik ajakur f f lata a Fővezérnek legendás bevonulása |j- alkalmával az ország fővárosába, Ti ! az akkor még bűnös Budapestre. És ahogy1 ott voltunk mi, zalai képviselők teljes számi ban a nemzetgyűlésnek kormányzót választó;1 igkoilésén és ahogy a vas-zalai gyalogezred! zaszlószentelési ünnepélyén, Nagykanizsán, jszínről-színr-e- volt alkalmunk hódolhatni Ő- . jfpméltóságának és azt megelőzően egy észtén- j novel azelőtt székhelyünkön is ebben a közgyűlési teremben. Születésnap általában a visszaemlékezések ünnepe. De Horthy Miklós korának méltatásánál az események felsorolása helyett gondoljunk az ókor nagy bölcsének, Plátónak arra a mondására, hogy a hazát szeretni annyi, mint kívül féllel- * messé, belül nyagodttá tenni. Ennek megvalósítása annál nagyobb feladat volt Horthy Miklós részére — eltekintve az életképtelenségig lecsonkított országrésztől, amelyen forradalmak viharai söpörtek végig, — mert ez a nemzet több mint egy ezredévet Európának olyan földjén élt le, ahol nagy nemzetek nagy érdekei ütköztek állandóan, ahol több könny fakadt, mint győzelmi babér, és ahol állandóan a nagy katasztrófákat nagy véráldozatokkal kellett elhárítanunk, ahogy legutóbb is történt. Saját vérével is áldozott Kormányzó Urunk negyedszázaddal ezelőtt Otrantónál, majd fiának és helyettesének az elvesztésével. A születésnap öregkorban általában inkább családi ünnep, amikor három nemzedék fel- sorakozása jelképezi a folytonosságot és fakaszt örömkönnyeket az ünnepednek szeméből. :! Hajoljunk meg mi is mélységes tisztelettel a; Főméltóságú Család előtt azzal a Gondviseléshez küldött fohásszal, hogy adjon megnyugvást a szülőknek és özvegynek egyaránt az elszenvedett súlyos veszteségekért és fakasszon új reményt az új nemzedékek sikeres fejlődésével. Országos viszonylatban pedig legyen ez a mai nap 'nagy megpróbáltatásunknak idején a magyar lélek fölemelkedésének napja, kishitűeknek és bizakodóknak, özvegyeknek és árváknak, gyermeküket vesztett szülőknek egyaránt. És hirdesse szerte a nagyvilágban e nemzetnek életjogát és Istentől kapott államalkotó és nemzetfenntartó erejét, amelynek teljes elismerése lehet csak a majdan reánk virradó, áldástadó békének
