Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-05-24 / 116. szám
2 MAÍrtMlELET 1943 május 25. Háromszáz kilométeres szemleuton a nagt csa színterén egész népe, élükön a polgári hatóságok és az egyházak képviselőivel, szeretettel fogadta őket. A leventezenekar a Himnuszt játszotta, majd Dettay Béla alezredes, állomásparancsnok köszöntötte a vitéz harcosokat, kegyelettel emlékezett meg azokról, akik nem térhettek vissza. Hősi halálukból további erőt merítünk a hazáért való áldozatos munkára. A polgári hatóság nevében dr. Búzás Béla főszolgabíró mondott szívből jött üdvözlő szavakat, majd Sebestyén Edit polgári iskolai tanuló rövid köszöntő keretében, díszes magyarruhás leányoktól kisérve, szegfűcsokrot nyújtott át a parancsnoknak. A közönség apraja-nagyja elhalmozta a honvédeket virágokkal és szeretetadományokkal. Szinte versengés indult meg a szeretet nyilvánításában. A fogadtatás után a helyőrség díszszázada és a harctéri alakulat a leventezenekar kísérete mellett a múzeum-épület mellett felállított díszkapu alatt felvonult az országzászló elé és a hősi emléktáblát a parancsnok megkoszorúzta. Díszmenet fejezte be a megható ünnepséget. Leventenap Bazitán Arányaiban is nagyszabású napja volt vasárnap Bazitának. A leventenapot s vele ösz- szefüggésben a hősök napját tartották meg. Litánia után a kápolna körüli hősök fái előtt sorakozott a leventecsapat, a leányleventék, a KÁLÓT és a nagyszámú közönség. A Hiszekegy elmondása után Huhn Gyula igazgató, a levente egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet a hősökről. Itt is, ott is felhangzott a zokogás, amikor a két világháború bazitai hőseiről emlékezett meg. Példának állította a hősöket a leventék elé, majd az emlékoszlopok megkoszorúzása következett. A hősi fohász elmondása után az újonic- leventék letették a fogadalmat. Az ünnepség az iskolában folytatódott anyák napjával. Mivel a hatalmas tömeg nem fért be a tanterembe, az udvaron folyt le az ünnepély, sőt nagyon sokan szorultak a kertbe és az utcára is. Huhn igazgató ünnepi beszéde után a gyermekek üdvözölték szüleiket és virágcsokrokat nyújtottak át nekik. Azután leleplezték a mostani háború bazitai hősének, Smodics István őrvezetőnek arcképét. A hős édesanyját és édesapját Békés István levente a leventecsapat nevében kézcsókkal köszöntötte. A fiú- és leányleventék elvonultak a zászló előtt, majd zászlótisztelgés s ezt követően elvonulás fejezte be a nap első részét. Este tábortüzet gyújtottak. Huhn igazgató Zrínyi Ilona születésének 300 éves fordulójáról-emlékezett meg, majd a kuruckort idézte. A megjelent leventék, leventeleányok és a hatalmas tömegű közönség egymás után énekelte a kurucnótákat. Ezeket később a szabadságharc dalai, majd a régi s végül az új világháború katonanótái követték. A leventék humoros jelenetekkel tarkították az estet. A napot a Himnusz eléneklésével fejezték be. Puskák, golyószórók és nagy halom lőszer, valamin! hideg élelem kerül az autókba. Irigykedve búcsúznak az itthonmaradoltak és katonaszerencsét kívánva integetnek zöld Wandere- rünk, szürke Adlerünk után. Szemlére indulunk. Az ut körülbelül 300 kilóméter. Aki járt Oroszországban, tudja, hogy ezek az utak, mint a háborús évek, duplán számítanak. A Wanderer friss zöld köpenyben futott előre és a hat hengerre, két literes köb tartalomra gondolva, elsőkerék meghajtású, 4 hengeres, 1 literes Adler Juniorunknak nem sokat jósoltunk. Nem akarok reklámot csinálni egyik márkának sem. A gépkocsivezetők tudják, hogy rossz kocsival is előbb és jobban megjárták már útjukat, mint a kifogástalanul induló elsőrendű kocsikkal. Nem a gyártmányon múlott, hogy a végén 6:0 lelt az Adler javára. Az első kocsiban vezérőrnagy urunk és segédtisztje foglalt helyet, a Wanderert kiutaló őrnaggyal. Törzsünk kocsijában három jó kötésű tizedes, akik a puskát és kézigránátot olyan lelkinyugaíommal kezelik a partizánok gyűrűjében is, mintha csak babra menne a játék Ezen a háborús kiránduláson is tiz6zerannyi volt a kézigránátunk, mint a konzervünk. A megszemlélendő mocsárvidék mindig kedvelt tanyája volt a partizánoknak, az odavezető ut egyes szakaszain pedig páncélkocsikkal, gépágyukkal és rengeteg géppuskával felszerelve biztosítottak a német alakulatok. Minden fa mellé viszont mégsem lehet őrséget állítani és annak, aki elég vakmerő ahhoz, hogy ilyen útra vállalkozzék, vagy a parancsa szólítja rá, bizony állandóan készen kell lennie, hogy az utat szegélyező fenyveserdőből tüzet kap, le kelt állítania a kocsikat és megmarkolni a puska agyát. Partizánbandák reitöznek a türü fenyvesekben Különös érzés keríti hatalmába az embert, amikor órákig erdők között kígyózó ut szalagján autózik és félfüllel folyton a puskalövéseket figyeli. Ezer változatban mutatkoznak a fenyők. Az egyik csoport messziről fenyegetően sötét, amikor közelebb érünk, kiválik közülük egy, szinte elénk szalad az ut szélére és napfényes mosollyal integet felénk selyemkendőnek tetsző friss ágaival. Egyik helyen szinte vadon- szerüen sűrűre ültették ezeket a fákat, másutt á vörösfenyőknek olyan vonalai állnak, hogy akaratlanul is diszoszlopokhoz hasonlítja őket az ember. A szeretet és béke fái megszokták a csatazajt és ha bekerülnének valahová, hogy örömöt sugározzanak a szent estén, sóhajtásuk eloltaná a sápadt gyertyalángot. Véreskezü partizánok tanyái lettek, akik saját fajtájukat éppenugy megrabolják, mint ahogyan orvul, becstelenül harcolnak a megszállók ellen. Az ut mentén friss villanypóznákat állítanak az ukránok és munkájuk zavartalan menetére is német puskák vigyáznak. Néhány helyen most folyik az irtás. A póznának kiszemelt fa törzsébe nyilat hasítanak és a kiválogatott fenyőóriások tompa zuhanását az autóban is jól halljuk. Megilletődött lélekkel szemléljük a fenyvesek szélén emelkedő friss sírokat, egyikmásikon néhány órája letört galy virul. A kis nyirfakereszteken sisakok, olvashatatlan feliratok. Kis tisztáson ugyancsak nyirfaágakkal bekerített temető, a bejáratnál horogkereszt. Német hősök harcoltak itt az erdős mocsarak belsejéből ki-kilopakodó ellenséggel. A Wanderer és az Adler egymást kergeti a szokatlanul jó műúton. A fáradt Adler, amely az utóbbi év alatt 15 000 kilómétert szaladt leírhatatlan rossz utakon, szinte legénykedve, vakmerőén startol a meg-megfutó Wanderer után, amelybe csaknem beleszalad egy ritkás nyirfaerdő foltja mellett. — Defekt! — állapítja meg vezetőnk, Roz- gonyi tizedes, aki máris ugrik, hogy a másik bajtársnak segítségére siessen. A hátsó kerék hideg ragasztója a melegedés által leolvadt. Ezt bizony se meleg, se hideg ragasztással nem tudtuk volna megjavítani. Kénytelenek voltunk uj gumit szerelni a külsőbe. — 1:0 javunkra 1 — állapítottuk meg és kezdtük megbecsülni az Adlert, amelyet eleinte bizony eléggé leszóltunk. Szerelés közben kiálltak a biztosiló őrök és csakhamar „golyószórópróbával“ adtuk tudlul partizánéknak, hogy bőrünk kilyukasztása nem megy ingyen. De már kész is a kocsi és mintegy harminc kilómétert robogtunk — a második számú Wanderer defektig. — 2:0! — állapítja meg Rozgonyi. — Kar- dánmerevitő csapszegtörés! Parperces drótozás ut£n vígan gurulunk tovább Sh. helyiségig, ahol megpihenünk. Orosz földön is énekel a pacsirta Dicsérgetjük kocsinkat, amely egy esztendő után most futott először betonúton. Nagyokat falunk a csabai kaibászból, friss kenyérből, amelyet a magas Gh. utalt ki az útra. Nagy szükség vöt az erőgyűjtésre, mert az igazi próba csak ezután következett; itt megszűnt a beton és jellegzetes orosz országúira értünk — a zöld köpenyű kocsi ezen még három defekte! szedett be. Nagyon mérgesen mozgott az őrnagy ur bajusza, de hát halál ellen nincs orvosság. A humor azonban ilyen esetben is kiváló fűszernek bizonyult. Százados urunk arra használta a defektidőket, hogy egy egy jó adomát mondjon el. Vigabban ment a szerelés, amelyben vezérőrnagy urunk is nagy szakértelemmel és jó szívvel segédkezett. Bölcs arany- derűje minket is vidámitott. Az egyik defektet pedig azért áldom, mert a hallgató orosz mezők felett megszólalt a pacsirta — most hallottam először Oroszországban I... K. helyiségben ütöttük fel szállásunkat. Német bajtársak adtak szobákat, lepedőt, fejenként 3 pokrócot. Öreg e6te lett, amire ágyba bujkáltunk, hogy kipihenjük a valóban mozgalmas utazás első szakaszának fáradalmait. Reggel azután kellemes meglepetésben volt részünk. A németek helyünkbe hozták az elemózsiát gs még a csajkákat sem engedték elmosni. Éppen csak megköszönhettük a baráti 6zivességet és máris nekivágtunk, hogy több környékbeli gyülekezési helyet megszemléljünk. Az utakról már nem beszélek. Hol jobbra, hol balra akart feldőlni a kocsink, majd pedig akkorákat ug? rótt, hogy csaknem kijött a fejünk a gépkocsi tetején. Az 1941. évi nagy harcok színterén jártunk. A mocsarak között épült utakról nagyszerűen láthattuk a háború nyomait. Több helyen tövig tarolta az erdőt a gránát és még a mocsarak növényzete is feketére égett. Falvakból néhány MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1943. május 17-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. MÁVAUT | Menetdíj . 1 — r— 14 45 17 25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. — 15T7 1757 é. Bak Hangya szövetkezet i. 10 00 17 05 1-30 9-28 16-33 1 -8 10 15 20 —■ — i. Bak Hangya szövetkezet é. 926 1631 2-30 8 55 15 45 —•—é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 9 00 16 05 5 80 10 30 17 25 é. Hévizfürdő i. —Í4-20 5 80 10 45 17 40 —é. Keszthely Hungária szálló i. 7-25 14 05 5 80 10 55 17 50 —é. Keszthely pályaudva . Bak—Nova ír i,--* —— Me netdíj — 8 35 15 40 i. Bak pályaudvar é. 6-55 13T5 — 9 30 1545 i Bak Hangya szövetkezet é. 6 50 13-10 2-20 Menetdíj 1QT0 16 25 é. Nova Zalaegerszeg—Bak—Lispe^SzentadorJán i. 610 12-30 — —17 25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér 14*20 1805 i. Bak Hangya szövetkezet é. —'■ —--•-130 é. 7 00 1520 2-20 14 58 18 19 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-42 15-08 5-80 —19 50é. Szentadorján i. 5T0--'--
