Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-05-22 / 115. szám

6 1943 május 22. MAwäfilET Alakuló gyűlést tartott Budapesten a Donászy Ferenc szoborbizottság E hét szerdáján tartotta Budapesten alakuló gyűlését a Donászy Ferenc szoborbizottság, amelyik céljául tűzte ki az ismert ifjúsági írófiak, Donászy Ferenc emlékének szülőhe­lyén, Zalaegerszegen szoborral való megörö­kítését. Az alakuló gyűlésen Karafiáth Jenő titkos tanácsos elnökölt, a megjelenésében akadályozott dr. vitéz József Ferenc főherceg helyett. A titkári beszámolót Ádám T. István mondta. A tisztikar megválasztása során a szoborbizottság elnökévé dr. vitéz Tamásy István polgármestert, alelnökké dr. Mikula Szigfrid helyettes polgármestert választották. A szoborbizottságnak 16 zalaegerszegi tagja van, élén vitéz gróf Teleki Béla kormány­biztos-főispánnal és dr. Brand Sándor alispán­nal. A bizottság elhatározta, hogy mellőzi a pályázat kiírását a szobor elkészítésére, ha­nem fölkér egyes fiatal, tehetséges szobrász- művészeket, hogy készítsenek terveket. A szo­bor felállításának költségeit Donászy Ferenc műveinek díszkötéses kiadásának tiszta jöve­delméből fedezik. Az alakuló gyűlésen résztvett Zalaegerszeg­ről dr. Mikula Szigfrid helyettes polgármester. A Donászy-család részéről az író özvegye és nővére. A Magyar Élet Pártja hírei PECSORNIK OTTÓ országgyűlési képviselő Muraréthalom és Szentilona községekben mon­dott beszámoló beszédeket. Az országgyűlési képviselőt mindkét községben meleg szeretettel fogadták és nagy érdeklődéssel hallgatták. . w BENEDEK ISTVÁN központi vármegyei titkár május első felében Rendes és Nemestördemic községek Mép szervezeteit látogatta meg és a pártvezetőséggel szervezési, pártpolitikai és a Bajtársi Szolgálattal kapcsolatos teendőket tár­gyalt meg. BÓKAHÁZA ÉS ZALACSÁNY községek Mép szervezetei Póvics István kerületi szervező tit­kár közreműködésével tartottak választmányi értekezletet. Az időszerű kérdésekkel, de külö­nösképpen a Jurcsek-féle beszolgáltatási rende­lettel kapcsolatos teendőket beszélték meg. w DAMÁSA ÉS MURACSÁNY községek Mép szervezetei Sohár Bertalan kerületi szervező titkár jelenlétében választmányi értekezletet tar­tottak. Mindkét helyen teljes számban megje­lentek a választmányi tagok. * A MAGYAR ÉLET PÁRTJA vármegyei elnök­sége ezúton is közli megnyugtatás képpen az érdekelt gazdákkal, hogy a közellátásügyi mi­niszter legújabb rendelete szerint az ez év má­jus 10 töl igénybevett és felvásárolt minden olyan vágómarha, amely harmadosztályú, vagy annál job.b minőségű, ac 1943 44. évi be­szolgáltatási kötelezettség teljesítésébe a 100 800—1943. KM számú rendeletben meg­állapított pontszám arányában beszámítható Az u!óbb említett rendelet szerint vágómarha (bika, ökör, tehén, éven felül) és vágási célra alkalmas növendékmarha 1 élősu'y kilója után, 3 buzaegység számítható be. A buzaegység annyit jelent, mint 1 kiló búza, tehát az emlí­tett vágóállatok minden egves kilója után 3 kiló búza számítható be. — Például, ha vala­melyik gazdától igénybevesznek 1 darab 500 kilós élősulyu vágómarhát, akkor az 1500 bu- zaegységnek számit be. A Zalai Magyar Élet éppen a gazdák érdekében állandóan figyeli és a lapban köztudomásra is hozza a közellátási miniszter intézkedéseit, mégis sok esetben elő­fordul, hogy a pártszervezetek vezetősége az ilyen természetű ügyekben a vármegyei elnök­ség felvilágosítását kéri. Ajánlatos volna tehát, hogy a mai viszonyokhoz mérten olcsó „Zalai Magyar É'et cimü napilapot, minél többen elő­fizetnék, hogy a legéletbevágóbb kérdésekről tájékozódjanak. Az ilinkai hídfő védelme (A honvéd haditudósító osztály közlése.) Napok óta tartott már a magyar hadsereg visszavonulása. A bolsevisták szakadatlanul támadtak a kö­nyörtelen hidegben. Jól kihasználták szövetsé­gesüket : a fagyot és a tomboló hóvihart. A gépkocsik elakadtak a hótorlaszokban, a hűtők­ben megfagyott a negyven fokos hideget is el­bíró fagyálló folyadék és az önműködő fegy­verek nagyrésze fölmondta a szolgálatot. A hadsereg pedig vonult. Szakadatlan végelátha­tatlan vonalban kígyózott a fehér hómezőkön, némán szenvedve az arcába vágó metsző szél­től. Pihenésről nem lehetett szó. Aki megállott és megpihent: a szabadban fagyott meg. A hadsereg útját a mi seregtesteink területén a páncélosok fedezték Alexejevkánál. A vissza­vonulók zöme már messze járt, amikor reggel öt órakor megszólalt a szovjet tüzérség. Ria­dóztatták a hadosztályt. Az ellenség a várost északnyugatról szegélyező dombvonulatokról sürü oszlopban nyomult előre. Az előőrsök már elérték a Katedrális — a város szive — felé vezető utat és véres tűzharcot vivtak a mieinkkel. A szovjet harckocsik sem maradlak veszteg: a templom-teret lőtték. Az orvlövé­szek is újra jelentkeztek. Reggel kilenc órára tűzben állt az egész város. Minden utca csata­tér és minden ház erőd. A zsuppfedeles pa­rasztházak hatalmas fáklyaként égtek és ' - isÁ l a falakon jégesőként kopogtak a gép­pisztolylövedékek. Kilenc óra harminc perckor a hadosztájy- parancsnok, H. vezérőrnagy elhatározta a város kiürítését, mivel a további ellenállás a nehezen védhető terepen a rendelkezésre álló kevés emberrel és kevés fegyverrel reménytelen volt. Elrendelte, hogy a hadosztály képezzen uj híd­főt Ilinka mellett, a Szoszna hídnál. Megkez­dődött a város kiürítése. Gépkocsik dübörögtek az utakon és a nehéz vontatók alatt megren­gett az utca kövezete. Közben a harc szűnni nem akaró hevességgel folyt. Ekkor motoros küldönc érkezett a hadosz­tályparancsnokságra : — A város nyugati kijáratánál orosz gyalog­ság támad 1 Néhány perccel későbben a páncélos gya­logság és a légvédelmi gépágyuk már föl is vették a harcot. Nem telt sok idő bele és a kijáratot ismét biztosítottuk. Tiz óra után el­értük az ilinkai hidat. A hadosztályparancsnok azonnal kirendelt harckocsikat a hid biztosítá­sára és a szabad ég alatt maga köré gyűjtötte a tisztikart. A havat sürü gomolyba kavarta a szél, majd a magasba ragadta, hogy ismét szét­szórja. A nap, bágyadt sugaraival, alig tudott áttörni a piszkosszürke viharfelhőkön. Mély, nyomott csend várta a tábornok szavait. H. vezérőrnagy végignézett megfogyatkozott tiszt­jein, aztán mindig nyugodt, mély hangján meg­kezdte a tájékoztatást: — Urak 1 A páncélos hadosztálynak az a feladata, hogy minden erejével biztosítsa a többi hadosztály visszavételét, amelyek aztán a írógépet használtat vessek, cserélek. Szakszeri2 javításokat vállalok Horváth Miklós Irógépm Osier ész. mm******************************* páncélos hadosztállyal együtt hátrábblevő vo­nalon kerülnek alkalmazásra. Előző feladatain­kat a hadosztály szépen teljesítette, igen nehéz: körülmények között: nappal támadva, éjjel visszavonulva, másnap más irányba támadva a éjjel újra visszacsoportositva. A páncélos had­osztály olyan eredményesen harcolt, hogy K. hadtestparancsnok ur legteljesebb elismerését és köszönetét vívta ki magának. — A visszavétel nem vereség 1 Tisztán kato­nailag véve sokszor ilyen visszavétellel készíte­nek elő csatadöntést. Ha például mi, akik mö­gött kétezer kilóméter van, visszavonulunk né- hányszáz, vagy akár ezer kilómétert télen — amikor az orosz kedvező időszakban van, mert szokva, edzve vannak rá, mi pedig nem — azután pedig kihúzzuk olyan időszakig, ame­lyik megint a mi harcmodorunknak és felké­szültségünknek kedvez, akkor a visszavétel nem számit, mert nem az a fontos, hogy terü­letet foglaljunk el, hanem hogy az ellenséget gyengítsük. Elhallgatott egy pillanatra, majd igy folytatta: — ötvenen vagyunk itt tisztek. Ha mi ösz- szeállunk és géppisztolyt veszünk a kezünkbe, nincs az a szovjet zászlóalj, amelyiktől meg kellene ijednünk I Tehát csak hidegvér kell. A magyar embernek pedig megvan az a tulaj­donsága, hogy bírja idegzettel. Tehát saját sze­mélyes példaadással: kitartás! A mögöttünk visszavonuló bajtársaknak meg kell adni a le­hetőséget, hogy elmenjenek. Mi, mint gépesí­tett alakulat, sokkal könnyebb helyzetben va­gyunk, mert ők gyalogolnak. Tehát addig biz­tosítjuk az utat és a hidat, amig átjönnek vala­mennyien ! De csak úgy tudjuk teljesíteni ezt a feladatot, ha először mi magunk mutatunk példát! A parancs az, hogy a páncélos hadosz­tály megmaradt és az itt küzdő csoportja ezt az ilinkai hidat az utolsó emberg védje 1 Ezt a parancsot teljesíteni fogjuk. Másnap reggel kilenc órakor jelentés érke­zett : erős orosz harckocsikötelékek támadják a hidat. Az ellenintézkedések villámgyorsan követték egymást. Megerősítették a védelmet. Délben a hadosztályparancsnok kiment és megszemlélte az állásokat. A hid közelében éppen akkor tá­madott a falu ellen két bolsevistákkal zsúfolá­sig megrakott tehergépkocsi. Páncélvadászaink megnyitották a tüzet. Alig egy-két lövés dördült el és a két teherautó megtorpant: az egyik lángot vetett, a másik az árokbafordult. A vörösök azonban elszántan tüzeltek tovább. A hídfőnél álló egyik harc­kocsink elindult az út megtisztítására. A harc nem tartott soká: a támadókból hírmondó sem maradt. Kora délután a vezérőrnagy csapatparancs­noki értekezletet tartott a hid fölött emelkedő dombon. A lankásról tisztán láttuk a páncél­törő lövedékek becsapódását a falu délnyugati szegélyén. Kisebb ellenséges csoportok is meg­kísérelték a beszivárgást a falu megkerülésével. Resch alezredes, harckocsi-ezredparancsnok nyomban parancsot kapott, hogy derítse fel: mire készülnek ott a bolsevisták. Utána röviden ismertette a hadosztályparancsnok a védelmi tervet: — Ha bármilyen irányú támadás éri a pán­célos hadosztályt, a végső ellenállás a hid kö­rül lesz. Ha kell, teljesen bekerítve is meg- védjük a hidat I Ha pedig nem kell védekezni, akkor előretör a hadosztály Alexejevka irányába, hogy a szorongatott német hadosztályok hátra- jutását megkönnyítse. Koromsötét este borult a hólepte falura. Ne­héz géppuskákat hoztak magukkal és állást

Next

/
Thumbnails
Contents