Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)

1943-03-16 / 60. szám

ÄRA 10 FILLÉR 1943 MÁRCIUS 16. KEDD iwmmmßßßßßßfßßfißßßßßimßßßMmßßßMißfißfißMmßßßßßfißßßßßßffißßßßßßßßßßtimßßßßßtHmfifißmßtßßfißfißßßim IV. évfolyam ♦ politikai napilap # 60. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. 1P*AAAßAAßßAßPßßßßßßßßßßßß0ßßßßAßßßPßß00ßß00000A0p0ß0APßßßfiAAPßßAA00ßßfAßAßAßA00ßßßA0pßAßß0p0p0ßßßßAßA0ßßA Kállay Miklós kormányelnökségének évfordulóján Most van egy esztendeje annak, hogy Kállay Miklós és kormánya Kormányzó Urunk bizal­mából átvette a nemzet egyik legválságosabb korszakában sorsunk irányítását. Rendkívüli feladatokat vállalt Kállay Miklós az elmúlt év márciusában a kormányelnöki megbízatással, hiszen a magyarság akkor már erősen kivette részét a boisevizmus elleni harcokból s anyagi és erkölcsi erőinek latbavetésével állott szövet­ségeseinek oldalán. Az elmúlt egy esztendő minden tekintetben azt igazolta, hogy Magyarország Kormányzója Kállay Miklós személyében valóból a legalkal­masabb férfiút választotta ki a" nemzetnek e sorsdöntő óráiban a rendkívüli súlyos feladatok megoldására. A miniszterelnök mint az egyik legrégibb magyar család sarja egész egyéni­ségében a magyar lélek, a magyar természet legősibb tulajdonságait: az őszinteséget, a be­csületességet és a tántoríthatatlan hűséget hor­dozza magában. Kétségtelen, hogy államférfim képességein kívül éppen ez a lelke legmélyén gyökerező ősi magyarság tette alkalmassá arra a miniszterelnököt, hogy nemzetünket ennek a világot rengető háborúnak útvesztőiben éles szemmel és biztos kézzel irányítsa. Amikor Kállay Miklós egy évvel ezelőtt a parlamentben bemutatkozott és azóta is több- izben hangsúlyozta, hogy Gömbös Gyula poli­tikájának törhetetlen hive és az egészséges reformoknak, a népi és szociális Magyarország kiépítésének azt a munkáját kiyánja folytatni, amelyet Gömbös Gyula és kiváló munkatársai — közöttük Kállay Miklós, miht földmivelés- ügyi miniszter — egy évtizeddel ezelőtt meg­kezdettek. Ma már megállapíthatjuk az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján, hogy Kállay Miklós tényleg magyar lelkének teljes hűségé vei tartott ki a Gömbös-program mellett és kormányelnökségének rövid tizenkét hó­napja folyamán szociális téren többet al­kotott, mint amennyit a boldog béke kor­szakának évtizedei fel tudtak mutatni. Gondoljunk csak a Kállay-kormány birtok­politikai intézkedéseire, a zsidóbirtokok igény- bevételére, a széles népi rétegek életszínvona­lának emelése érdekében hozott intézkedésekre, a kereskedelem magyarrá tételére. Vegyük figyelembe azt, hogy mindezek a reformok egy nagy háború kellős közepén születtek meg, akkor, amikor a nemzetnek és a kormánynak egyaránt erejének legjavát e háborús feladatok megoldására, elsősorban honvédségünk meg­erősítésére és a hadviselés pénzügyi alátámasz­tására, a belső arcvonal biztosítására, a köz­ellátás szabályozására kellett fordítani. Ennek ellenére Kállay Miklós és kormánya már hábo­rú idején olyan szociális reformoknak indította el az útját, amelyeknek jelentőségét csak a háború utáni nyugodt években tudjuk majd felmérni. Külpolitikai téren is a nemzet érdekei szem­pontjából egyetlen helyes utat választotta Kállay Miklós, amikor kormányralépése alkalmával hangsúlyozta, hogy a kormányzat vitelében beállott személyi változás Magyarország kül­politikájában egy vonalnyi elhajlást sem ered­ményezhet. Ez a külpolitika tehát a régi és megingathatatlan hűséget jelentette és jelenti ma is szövetségeseink iránt, az igaz barátsá­got pedig barátainkkal szemben. Ugyanakkor azonban határainkon belül a Kállay-kormány az öncélú magyar nemzeti politikát valósította meg, amely kizárólag a magyar szempontokat, a magyar érdekeket a magyar függetlenséget, tartja szemelőtt. Egy év közös gondjai és együttes munkája után a magyar nemzet bizalommal és szeretet­tel veszi körül a miniszterelnököt és munka­társait. Abban a szilárd meggyőződésben va­gyunk mindnyájan, hogy ezekben az évtizedek­re, esetleg évszázadokra kiható jelentőségű időkben hivatott kezekben van az ország kor­mánya, amely el fogja vezetni nemzetünket az országépitő béke nyugodt révébe. Csak az Isten leikével telített nép tud önmagénak szabad hazát teremteni — mondta Zalaegerszegen Uzdöczy- Zadravecz István püspök A magyar szabadság ünnepét, március 15-ét ebben az hívben jelentősebb és emlékezete-, igeibb külsőségek között tartotta meg aiz or­szág s benne Ziala megye is az eddigi hagyo­mányoknál. Az országos ünnepieknek különös súlyt adott iaz a körülmény, hogy Magyar- ország Kormányzó Ura ia leven teifjósághoz szózatot intézett, amelyet mindenütt eigyidő- b(en az ünnepség kenetében hallgattak meg s így áldozott a, nemzet tavaszi reménysége, fiatalsága a magyar szabadságharc hősiéi emlé­kének s erőt merített a kormányzói szózatnak fenséges tartalmából a jövő nagy feladataira,. Zala székhelyén pedig a március 15-i ünnep­ségnek még az is feledhetetlen jelentőséget adott, hogy eljött a magyar igét hirdetni a tüzesíelkű ferences barátnak, a muraközi Gas- piarics Márk Kiütnek tüzesszavú utóda, a sze­gedi ellenforradalom történelmi alakja, az ugyancsak muraközi Uzdóczy-Zadrav,ecz István nyug. tábori püspök, Zala vármegye felső­házi tagja. Ö adta át a hőisi hallottnak járó kitüntetést és ő ékesítette fél a nemzetvédelmi keresztesieket is. A nemzetvédelmi keresztekét egyébként a többi járás székhelyén ugyancsak az ünnepség keretében osztották ki. Kilenc órakor a püspök a Mária Magdolna plébániatemplomban ünnepélyes főpapi misét mondott teljes segédlettel és a szokásos cere­móniák kíséretében. A templom zsúfolásig megtelt a hivatalok, egyesületiek képiviseflői- Vjd és a többi hívekkel. Közben a Széchenyi- térjen felsorakozott a honvédség díszszázada, a leventeifjúság, az iskolák növendőkseirege: és a beláthatatlan sokaságú nép a városból és a közeli falvakból egyaránt. A városnak komoly ünnepi színt adott a díszegyenruhás rendőrök kivonulása, a zászlóerdő, a zárVa tartott üzle­tek képe, a kirakatoknak hatásos díszítése és az ünnepi ruhába öltözött, kokárdát viselői embertömeg. A főtérien álló emelvényt neim- zjeti lobogók körítették, pálmák és virágok hangulatos lelhelyezése színezte. Példás elren­dezés uralkodott mindenhol, egy-iagy vezény­szó harsant fel, amelybe szinte ütemesejn vála­szolt a fegyelem. Tíz órára felsorakoztak az emelvény kör­nyékén a püspök, a fő- és alispánnal az éljem, a Vármegyei, városi hatóságok, a homvédtisztikar báró Gaud'ernak Emil ezred|es és Eckhardt Ist­ván, alezredes vezetésével, a csieindőrség, a Vitézi Rend tagjai, a tűzharcosok, zászlók alatt az egyesületek, a lövészek, közülök néhányam a szabadcsapatosok jellegzetes mackóegyein- rirhájában és a nemzetvédelmi keresztesek. A püspök az emelvényen foglalt helyeit, mellette a fő- és alispán, Gaudernak ezredes, aztán a város polgármestere, továbbá a hősi halált halt Harsai Ödön hadnagy édesanyja éis nő- testvére. Kormányzói Áhítatos, lélekemelő csendben hangzott fel vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunknak szózata: — Március 15-e közel egy évszázad óta a fiatalságnak, a megindulásnak, a fakadó élet­nek az ünnepe Az ma is. Mégis most, amikor az ifjúsághoz szólok, első szavam nem a Tietek, hanem azé a — sajnos — sok ezer magyar életé, amely a hazáért, mint annyiszor ezer éves történetünkben, uíra áldozatot hozott. Március 15-én, amikor a nemzeti megujh dás, a nemzeti jövő áll gondolataink élén, szálljon minden szeretetünk, tiszteletünk és elismerésünk azok felé, akik már nem élnek, vagy hadifog­ságban vannak, vagy kórházi ágyon szenved­nek itthon, vagy rokkantán kerültek haza. Ők a mai idők. nagy magyar kötelesség- teljesítői. gondoskodásunk gyermeket, élet­De minden szeretetünk és azoké is, akik apát, testvért, társat veszhettek el. — Magyar Leventék ! — Az ország egész fiatalsága mellett első­sorban Tihozzátok szólok, mert Reátok nagy feladat vár. A március 15-i ifjak helyébe keil lépnetek. Nektek is ugyanolyan lelkesedéssel kel! -felsorakoznotok a nemzet nagy ideáljai és

Next

/
Thumbnails
Contents