Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)

1943-03-03 / 50. szám

2 MALMIT 1043 március 3. A néprajz és a régészei Beszélgetés Szabó Kálmán múzeumigazgatóval a magyar régészet feladatairól és módszereiről A kul-obai váza titka Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ELET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kell ráírni a lap fejére, aztán bélyeg «nélkül betenni a legközelebbi levél- szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédeinkre, akik sóvá­rogva várják a jó zalai újságot. valamint Catanzaro és Cosenza tartományok több községe ellen. A Palermói ért támadások alkalmával bombatalálat ért 7 templomot, köz­tük egy középkori műemléket. Az olasz lég­védelem 7 ellenséges gépet leütött. (Stéfani) Kedden volt XII. Pius pápa megválasztá­sának negyedik évfordulója. Ugyancsak most ünnepli a Szentatya születésiének 67-ik évfor­dulóját. Ez alkalommal Vatikánvárosi ■fellobo­gózták és a svájci gárda díszegyenruhába öl­tözött. Az angol hírszolgálat jelentése szerint Gan­dhi böjtölése az éhségsztrájk huszadik napján véget ért. (MTI) Filov bolgár miniszterelnök a háromhatalmi (egyezményhez való csatlakozás második év­fordulóján sürgönyben üdvözölte Ribbientrop német külügyminisztert. A sürgönyre a német külügyminiszter meleg hangon válaszolt. (MTI) Helsinki jelentés szerint Ryti finn államelnök Hakkilát, a legnagyobb finn párt vezérét bízta meg kormányalakítással. Durva tolakodás a fajkiosgtásnál Kaptuk a következő levelet: »A Zalaegerszegien elrendelt tejkiosztás miatt az OMTK szövetkezet előtt sorban áll a tár­sadalom minden rétegéből kikerült nőszemély. Ez a válogatásnélküliség helyén van, mert mindenkinek egyenlőképpen kell kivennie ré­szét a nehézségekből. A hiba azonban nláshol van. Én is odaálltam kedden reggel már fél­tnyolckor a sorba. Nagy tömeg volt akkor is, de a zöme mégis féltíz óra tájban jött. A később jövők aztán erősen hangoskodtak és követelőztek, áttörtek a már két órája vára­kozó, sorban állók falán és miután bent el­intézték a dolgukat, nevető arccal néztek ben­nünket végig kijövetelük alkalmával. Mikor már a sok állástól 62 éves korom mellett idegileg és testileg is ki voltam merülve, többet nem voltam hajlandó félreállni a sor­ból egy megint újabban érkező fiatalasszony miatt. Ez azonban durván nekem jött, a lá­bamra gázolt, úgy hogy elszakadt a haris­nyám és vérzett a lábam is. Mikor aztán így sikerült engem félrelökni, akkor még fölemelte az öklét és pofonnal is megfenyegetett. A rendfenntartó közeg részéről egyetlen renidre- lutasító szó sem hangzott el. Teljesen egyet­értek azzal, hogy előnyben kell részesíteni azokat, akiket ez az előny megillet, de senki sincs feljogosítva arra, hogy az előnyét durva­sággal erőszakolja ki. Rendet azért így is lehet tartani és nem kell a későmjövők miatt megszenvedtetni azokat, akik nem hangos­kodva ugyan, de csendes megadással viselik keresztjüket és azt a legnagyobb áldozatot, amit a hazáért hoztak.« (A levélíró úrinőnek nevét 'elhallgatjuk, csu­pán azt jegyezzük meg fájdalmas szlemrehá- nyássai a fent közölt eset miatt, hogy az öi fia is hősi halált halt a hazáért való kötelesség­teljesítés közben.) Néhány évtizeddel ezelőtt történt, hogy az orosz cári birodalom egyik falujában ritka ér­tékes olektron (arany—ezüst keverék) vázát találtak. A vázán, amelyet a lelőhelyről a tudó­sok „kul-obai vázának1* neveztek el, többféle rajz látható. Megállapították róla, hogy „szkita“ (vagyis lovas-nomád népi) eredetű. Az egyik összetartozó rajzon három jellegzetes ruhaju szkita furcsa, szinte láncszerű mozdulatokkal körülvesz egy földön heverő lovat. Az egyik szkita kezében görbe kés van. A tudósvilág teljesen értetlenül állt a rejté­lyes rajz előtt. Nem tudták megfejteni, mit áb­rázolhat. A regényesebb lelküek arra gondoltak, hogy „ime, a fehérló áldozat mégis csak igaz, a hunok és az ősmagyarok áldozati szertartá­sához mégis csak hozzátartozott a lónak Hadúr oltárán való feláldozása“. A kéidést azután igen prózai módon fejtette meg egy magyar tudós: Herman Ottó. Herman Ottó a magyar állatvilág után való kutatásában bejárta az egész országot, együtt élt a néppel. így azután a néprajztudománynak is egyik legkiválóbb művelője lett. Ismerte az alföldi magyar életmódját is. Megnézte többek között ő is a vázát és józan gondolkodásával megmondta a napnál világosabb megoldást. Közben néhány vonalat húzott a rajzra: a rajz lóherélést ábrázol. A köielet ábrázoló vonalak idők során lekoptak róla, de a ló lábától a szkiták kezéhez most is meg lehet huzni és akkor mindjárt nem tánclápésnek tűnik fel a szkiták mozdulata, hanem húzásnak A fekvő ló ménló. A görbekéses táltos pedig éppen a művelet elvégzéséhez fog hozzá. Most is igy döntik a lovat a duna -tiszaközi pusztákon a pásztorok, ugyanilyen a görbekés is. A magyarázat olyan világos és hatásos volt, hogy külföldi tudósok táviratban fejezték ki szerencsekivánataikat Herman Oltónak. A kul- obai váza rejtélye igy hát megoldódott, de ennek a tudományos huszárvágásnak van egy fontos tanulsága is. Erről a tanulságról folytatott beszélgetést a Magyar Vidéki Sajtótudósitó munkatársa dr. Szabó Kálmán kormánvfőtanácsos, muzeurn- igazgatóval, aki az országban elsőnek rendezte be a kecskeméti muzeum gazdag honfoglalási és árpádkor! gyüjteményanyagát néprajzi ala­pon és egyik úttörője annak az elméletnek, hogy a magyar régészet és a néprajz elválaszt hatatlan egymástól. A tanulság pedig Szabó Kálmán fogalmazá­sában úgy hangzik, hogy a régészet, művelő­déstörténet és néprajz szoros kapcsolatban vannak egymással. Röviden, az egyes szaktu­dományokat nem lehet teljesen elválasztani egymástól, mert az élet sem termel szigorúan elkülöníthető zárt egységeket, hanem szoros kapcsolatban vannak a dolgok egymással. A néprajz lényegében ugyanaz, mint a régészet. Csak az a különbség, hogy az egyik a jelenlegi élet, a másik pedig az elmúlt élet tárgyi emlé­keit gyűjti össze. A néprajz is idővel régészeti emlék lehet, történeti, művelődéstörténeti adattá válhat. A leglényegesebb kapcsolata a nép­rajznak és a régészetnek ott van, hogy a népi fokon élő társadalmi réteg az őstermelés mara- diságánál, de meg külön jellemző sajátosságá­nál fogva is — évszázadokon keresztül meg­őrzi eredeti tisztaságában, vagy csekély eltérés­sel az ősi műveltséget. Kétségtelen, hogy ez az ősi erő működött akkor is, amikor aránylag közelfekvő községek homlokegyenest ellenkező viseletét, építkezést, szokást tudtak megtartani kölcsönhatások nélkül. A népvándorláskorabeli régészet a különböző tárgyakról évekig nem tudta, hogy mire hasz­nálhatták és a múzeumokban „ismeretién ren­deltetésű tárgy“-ként sorolták be őket. Az ősi műveltséget megőrzött néprétegek tárgyainak ismerete azután megoldáshoz vezeti a régészt. Kérdésünkre Szabó Kálmán elmondotta, hogy negyven évig találgatták a tudós körök az ijjcsont eredetét, mig végül sikerült a feladatot megfejteni. A honfoglalás előtti avar gyűjte­mények végleges rendezése is néprajzi alapon történt. Összevetették a népvándorláskorabeli avar régészeti emlékeket a magyar néprajzi anyaggal s ennek eredményeként világossá vált a tárgyak egykori rendeltetése. Szabó Kálmán elnevezését fogadta el a tudományos világ a magyarázattal együtt az úgynevezett avar „készség“ megállapításánál is. A magyar pász­torember a derekán hordja a legszükségesebb szerszámokat: kovát, taplót, kést ugyanolyan alakban és műszaki megoldással, mint az 1500 évvel ezelőtt élt avar harcos. Az egykori avar ugyanolyan lantalaku acélt hordott a tüzcsiho- láshoz, mint amilyent néhány évtizeddel ezelőtt a kun pásztoroknál találtak. Ugyancsak Szabó Kálmán dolgozta fel a párlaövek anyagát is. A párta eredetileg nemcsak a hajpártát jelen­tette, hanem minden olyan övszerü ruhádatabot, amellyel valamit bekerítenek és amelyeket fém­szálból szőtt díszekkel, vagy ezüstveretekkel ékesítenek. Igen érdekes, hogy az Izlandban fennmaradt Eddaének Gudrun dalában, amikor az özveggyé leit Qudrunt udvarhölgyei rábe­szélik, hogy menjen feleségül Attilához, azt is mondják, hogy a hun lányok szőnyegeket és aranyöveket szőnek s ezekkel fogják őt is di­csőíteni A néprajznak a régészetben való alkalmazása ma már elfogadott tudományos módszer. László Gyula kolozsvári tanár például a honfoglalás­kori nyergek kérdését oldotta meg ilyen mó­don. Ezenkívül — az avar tüiartó rendeltetését (amelyről hosszú ideig azt hitték, hogy sip) is megfejtette, mégpedig — s ez a legérdeke­sebb a dologban — a finn néprajzi adatok alapján Lükő Gábor és Sebestyén Károly nevét kell még ezzel a tudományes módszerrel kapcsolatosan megemlíteni. Hosszú lenne a felsorolása a már elért tudományos eredmé­nyeknek a kumiszos íömlőcsutorától az avar bogozó szerszámig. A magyar régészetnek ma elsőrendű feladata, hogy ősi műveltségünket ezzel a iegjobban bevált módszerrel felkutassa és a iárgyak elnevezését a nép nyelveben ke­resse, mert ezzel tesz majd óriási szolgálatot a magyar történelem aránylag leghomalyosabb korszakának felderitésében­Dr. VÁMOS KÁLMÁN MAGYAR HŐSÖK A Don mentén végrehajtott téli vállalkozá­sokban tüntette ki magát Sasváry János had­apród őrmester. 1942 december 7-én önként vállalkozott arra, hogy válogatott csoportja élén átkel a Don jegén és romboló feladatokat hajt végre az ellenség védőszakaszában. Vállalkozását ragyogó sikerrel hajtotta végre. Mintaszerű megközelítés után meglepett és fel­robbantott nyolc kis föiderődöl, amelyekben 31 orosz halott és két hasznavehetetlenné vált nehézpuska maradt. Három élve maradt szovjet katonát foglyulejtett, egy géppuskát, egy akna­vetőt és számos kézifegyvert zsákmányolt. Csoportját oly ügyesen vezette, hogy saját vesztesége mindössze néhány könnyebb sérü­lés volt. Km és minden lakberenc BlltOr Szalay és W ■ Bútorcsarnok: Zal és minden lakberendezési tárgy nagy választékban Zalaegerszeg, Batthyány-utca 4.

Next

/
Thumbnails
Contents