Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)
1943-02-20 / 41. szám
ARA 16 FILLÉR 1943 FEBRUAR 20. SZOMBAT Nit kell tudni a zalai gazdáknak a terménybeszolgáltatásról ? A takarékosság — hazafiság A takarékosság tulajdonképpen nevelés kérdése. A jónevelésű embernek már a vérébeln van a pazarlástól való irtózás. Az igazi magyar embernek, különösen annak, alki nem könnyű eszközökkel szerzi meg kenyerét, természetében van a takarékosság. Nem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy a mai háborús időben, amikor a nyersanyag- ellátásnak s általában az egész anyaggazdálkodásnak ki kell elégítenie főként a honvédelem érdekeit, nem tűrheti meg az ország, hogy a pazarlás elnyomja a becsületes, szolid takarékossági szellemet. Még békés .időkben is bűn számba megy az Isten által adott értékek eltékozlása, azokkal való könnyű bánásmód, hát -még most, amikor a legkisebb eldobott vasdarabnak is értéke van a nemzet számára. Az egész ország közvéleménye nagy helyesléssel és örömmel értesült arról, iaogy vitéz Keresztes-Tischer Ferenc belügyminiszter rendeletet küldött az összes törvényhatóságoknak és arra utasította őket, hogy a saját háztartásukban a legszigorúbb takarékosságot érvényesítsék. Ennek a rendeletinek elsősorban nem azért örülünk, mintha a közigazgatás területén oktalan^ kirívó pazarlást tapasztaltunk volna, hanem helyeseljük a belügyminiszter rendeletét azért, mert a közigazgatás példája bizonyosan nagy hatással lesz az egész magyar közvéleményre. Ha az ügyes-bajos dolgát kereső fél azt tapasztalja, hogy a közhivatalok kályhái nincsenek durranásig fűtve, hanem okos takarékossággal csak a szükséges meleget árasztják, s a közönség azt is észlelni fogja, hogy a közhivatalok szobáiban a lámpák nem árasztanak színpadi fényt, hanem az íróasztalon elhelyezett égőtesteik1 nyújtják gondos takarékossággal a munkához elegendő világosságot, sőt ha a munkaszobákból a dolgozó hivatalnok távozik, a lámpát el is oltja, ez a magatartás el fog terjedni a magánháztartások körében is. Mert ahol a közvagyonnal így takarékoskodnak, ott a magánvagyon is százszor meggondolja, hqgy nem kelbe a pazarlást neki is kiküszöbölnie. A belügyminiszter elrendelte a papiros- anyaggal és egyéb nyomtatványokkal is a megfelelő takarékosságot. Az ország igazgatását ellátó tisztviselői kar bizonyára nagy gonddal fog eleget tenni a belügyminiszter rendeletének. Mégis merjük állítani, hogy az ország javára látható eredményt csak akkor tapasztalunk, ha a magánosok is követik a példát és gyakran csekély értékűnek tartott anyagoknál is végrehajtják a fillérekig menő takarékoskodást. A helyes anyaggazdálkodás, mint az egyéb területeken megpróbált takarékoskodás is, inkább önfegyelem kérdése és annak a szempontnak állandó figyelemmel kisérése, hogy a legkisebb cselekedet is a haza hasznára van a mai nehéz háborús időkben. Emellett pedig az egyes ember szempontjából is hasznos, mert a közösségi érzést teszi egyre élőbbé, így lesz nemzetgazdasági kérdés a levélpapírból, amelyből kevesebb fogy és az aktából, jamely kurtább, rövidebb. Pörneczi József gazdasági tanácsos tollából cikksorozatot közlünk a terménybeszolgáltatásról. A népszerű ismertetés bizonyára igen nagy szolgálatot tesz a gazdaközönségnek, mert ezekután teljesen világosan fogja látni a helyzetet és a teendőket.' Kívánatos, hogy gazdaolvasóink az egymásután megjelenő cikkeket összegyűjtsék és alaposan áttanulmányozzák. * Magyarország mezőgazdasági állam. Rendes viszonyok mellett tekintélyes mennyiségű gazdasági terményt és terméket adtunk a külföldnek. Nem is olyan régen egy-egy jobb termés esetén gondot okozott fölöslegünk elhelyezése. Volt idő, amikor a kenyérgabonát föl kellett etetni. De az se réged történt, hogy a csöveskukoricát már-már el akarták égetéssel gázosítani, hogy valamiképpen értékesüljön. Most, alig egy évtizeddel később, álomnak tűnnek fel ezek a tények. Hiszen ma azon töri a fejét mindenki, hogy közellátásunkat hogyan tudjuk biztosítani. Mi okozta e termelésbeli változást? Először a fogyasztók számának emelkedése. A csonka ország területéinek jórésze szántó, illetőleg mezőgazdaságilag müveit terület volt. A háború előtt minden termelési eszköz rendelkezésre állt. A szaktudásban is annyira előrehaladtak gazdáink, hogy megfelelő időjárás esetén jó eredménnyel zárultak a gazdasági évek. A belföldi fogyasztó piac Budapest volt. A termelő vidék fölöslegének kisebbik része fedezte a szükségletet, nagyobbik felét a külföldnek adhattuk. A helyzet az elrabolt területek egy részének visszakerülése után megváltozott. TöbbmiUió fogyasztóval emelkedett az ország lakossága anélküb hogy a köz céljára is termelők száma nagyobb mértékben emelkedett volna. A főváros fogyasztása mellett ki kell elégíteni a visszatért Felvidéknek, Kárpátaljának és Erdélynek inkább lerdőből, bányaművelésből és iparból élő' népessége gazdasági szükségletét. Ez azt jelenti, hogy gyenge termés esetén éppen csak hogy elég saját részünkre a termelésünk. A termelésben változásnak második oka a termelési eszközök elégtelen volta.. Csak egyre, a műtrágyára mutatok rá. Nagy termésfokozó erő van benne. Foszfortartalmú műtrágya nyersanyaghiány miatt alig kapható, a többi is csak korlátozott mértékben. Harmadik ok a munkáshiány. A magyar földmívelő az ország legjobb katonája. Arány- számán felül ontja vérét. Az itthonmaradottak bármennyire is törik magukat, nem tudják munkáját pótolni. A gazdasági munkát nem lehet napi 8—10, vagy akár 15—16 órás munkaidőre elosztani. A magyar gazda túlórázott, ha a szükség kívánta. Hónapokon át kétszer nyolc órát dolgozott. A csökkent munkáslétszámot nem pótolhatja több munkaidővel, mikor úgy se nagyon maradt akkor se pihenésre idő a nagy munkaidőben, amikor mindenki itthon volt. A gazdasági muinkáshiányt csak részben lehet nagyobb munkavégzéssel pótolni. A munkát elvégeztük, de sokszor késve és elhamarkodva, aminek eredménye a gyenge termés. A gyenge termést még elősegítette a negyedik ok: az utolsó évek sok elemi csapása és rossz időjárása. Nem okozhatja senki a termielőt a kis fejadagért. Általában megtették kötelességüket a termelés terén erejükön felül. A túlzott munka kimeríti az egyes embert is, de érezhető lenne a termelés eredményén is. Termés- beli csökkenés nem lehet, csak emelkedés. Minden gazdasági háború — a világnézeti harc mellett ez is az — nem a harctéren^ hanem a belső termelés mieZőjén dől el. Ezért csatasorba kellett állítani itthon is a gazdákat. Ahogy odakint mindenki megkapta a beosztását, idehaza is kivétel nélkül mindén termelő tudja .kötelességét. , 1 A katona katonakönyvet kapott, a gazda mlegkiapia gazda könyvét. Ebbe beleírják előre, hogy mit és mennyit kell saját szükségletén felül termelnie, mit és mennyit kell egy-egy gazdasági évben leadnia terméséből és termékeiből. Újdonság ez, háborús szükségszerűség, de készüljünk fel arra, hogy háború utánra is megmarad enyhített alakban. Ezért jó lesz minden gazdának mielőbb tisztáiban lenni a most még talán homályosnak látszó kérdésekkel. Mi az alapja a leadandó mennyiségnek? . Teljes belső fogyasztásunk és hadseregünk szükséglete. Kiszámították ennek nagyságát. A mai kötött gazdasági rendben nagyon jól tudják azt, hogy melyek azok a szükségletek, amelyeket a magyar föld megterem és abból mennyire van szükség, hogy legalább háborús értelemben ennek a hazának egy fia, sei itthon, se künn a harctéren szükséget ne szenvedjen. A magyar földnek kell kitermelni ,a szükségleteket. A magyar gazdának kell még megfeszítettebb munkával földje mellé állni, hogy gyönyörű hivatását, amit most kapott, a beosztással teljesíthesse. Számon tartanak minden gazdát, kicsit é;s nagyot egyaránt. Tudják, mennyi és milyen minőségű a földje. Csak számtani művelet kellett ahhoz, hogy beírhassák a gazdakönyvbie a földmívelő kötelességét: ennyi és ennyi a szükséglet, amit a magyar földnek kell kiizzadni. A magyar földből a te tulajdonod ennyied rész, tehát a szükségletből is vállalnod kell a megfelelő részt. A vállalás nem ró senkire lehetetlent. Köteles is mindenki vál-
