Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)

1943-03-27 / 69. szám

6 ttAdrtttífílET 1943 március 27. öltözködjünk Tóth Gyula Kész nöikabát és ruhaosztály " W kW ■ ” (osztály Úrid Ivat és szöveteladás úri és női szabóságából gatja a lovak haját, gyengéden pofozgatja, be­szélget velük, mondván: — Ugy-e, Csinos, a bükkfának nagy melege van!... * B. Mózessel történt a következő eset: Csikorgó hideg télen egész karaván szállí­totta a vasúti talpfát az ágostonfalvi állomásra. Baráthoz közeledtek. Mózes bátyánk a társa­ságnak azt mondja: — No, emberelő, olyan deresek ezek a lovak és úgy megfáztak, hogy Baráton talán még ezek is meginnák a pálinkát! — Ha bevezeti a korcsmába őket, én veszek is nekik félliter pálinkát — szól az egyik. Megáll a karaván a korcsma előtt. Mózes bátyánk kifogta a lovakat és szépen, minden baj nélkül a kerekasztal mellé állította őket. Akkorra már az asztalon volt a félliter pá­linka s mellette egy decis üveg. (Három kraj­cár volt egy deci pálinka!) Mind a két lónak a szájába öntött egy-egy decit. Megfogja a fél­literes üveget, mondván: — No, a maradékot én is megiszom, nehogy azt gondoljátok, hogy megmérgezlek benne­teket ... ! Ott bor nem terem. A szegény nép még a; lakodalomban is pálinkát iszik. Annyi különb­séggel, hogy ilyen ünnepélyes alkalommal mé­zes pálinka az asztal dísze. Ez úgy készül, hogy a lapocka (tűzlapát) nyelét megtüzesítik, a darabos cukrot hozzányomják és belé csö- pögtetik a közönséges »bundalé«, szeszgyári 3 krajcáros pálinkába. Történt pedig, hogy a korcsmáros valahon­nan messziről igen erős és finom bort kapott. Híre futott ennek a faluban. A legények össze­gyűltek kóstolóra. Egyik észrevette, hogy a bor vizezve van. Kérdi: — Honnan hozatta ezt a bort, H. úr? — Messzünnen, Medgyes vidékéről. — Sok vizen jöhetett ez keresztül, amíg ideért!... G. A. emlegetik: »Abba járok, mint a Selyem a pap csizmájában!« * Az öreg Bocskor bácsi két ökröt hajtott fel a baróti vásárra. Egyik Boros volt, a másik Sörös. Bocskor bátyánk annyira kistermetű ember volt, hogy a Boros háta fölött nem látott keresztül. (Ez sokkal magasabb volt, mint a Sörös.) Volt akkor Baráton egy igen népszerű, barátságos és közszeretetben álló patikus: D. Mihály tekintetes úr. (»Hej, azóta 45 év telt el, megrakodva búval és örömmel!«) A környék minden tekintélyesebb emberét névről ismerte. Jött-ment a barompiacon. Ök­röket akart venni. Találkozik régi jó ismerősé­vel, az öreg Bocskorral és közöttük a követ­kező párbeszéd történt: — Jó napot, Bocskor gazda! Maga árulja ezeket az ökröket? — Igen, tekintetes úr! Vegye meg őket. Nézze, milyen derék állatok! Különösen ez a Boros, magasabb mint én! — Látom, hogy ez nagyobb ökör, mint maga, de ha egyenlő nagyok lennének, jobban mutatnának a járomban. Mennyiért adja őket? — 180 forint az utolsó ára! — Óh, Bocskor, ez így nagyon drága! — Drága a málnaié, tekintetes úr!... (Tudniillik a község szegényebb lakói sok málnát szedtek az erdőkön. Ennek nagyrészét a gyógyszerész vette meg. S az öreg Bocskor úgy gondolta, hogy minden orvosságot abból készítenek.) ★ Az első világháború előtt Csíkszentimrén laktam. Itt mindenki csak fenyőfával tüzel. Kellemetlen, kényelmetlen, mert gyorsan leég, gyengén melegít és erősen kormoz. Szegény feleségem már megúnta, hogy hetenként oly­kor kétszer is kellett kályhacsövet tisztogatni. Tehát elmentem Csíkszentgyörgyre, ahol vet­tem két öl bükkfát. Fuvarosnak az öreg Gy. Pétert fogadtam meg. Elsőízben elmentem vele, hogy megmutassam, hol van a fa. Péter bátyám egész utón alig beszélt egyébről, mint a bükkfa jó tulajdonságáról. Hogy az mennyi­vel nagyobb meleget ad, mint a fenyőfa. Stb. Gyenge, tartatlan lovai voltak. Túlterhelte sze­gényeket. Útközben még esőt is kaptunk és a sáros utón a kabalák sokszor meg-megálltak. Magunk is gyalog jöttünk. Izzadtak, gőzöltek a szegény lovacskák. Az öreg meg-meghuzo­ftvk kész ii. r női # bundáit i Noev VÁLASZTÉKBAN A Magyar Elet Pártja hírei VITÉZ HORVATH FERENC nyug. vezér­őrnagy, Alsómuraköz országgyűlési képvise­lője március 15-étől 23-áig meglátogatta Per­lak, Csehlaka, Tüskeszentgyörgy, Alsópuszta- fa, Alsópálfa, Harascsány, Muralövő, Mura- csány, Hodosány, Murakirály, Törökudvar, Kisszabadka, Drávadiós, Drávaollár, Ligetvár, Henisfalva, Muraszentmária és Alsómihályfalva községeket. A képviselőt a nép mindenütt nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadta. Több he­lyen a tanítóság vezetésével az iskolásgyer­mekek is üdvözölték jól előadott magyar ver­sekkel és énekekkel. A képviselő résztvett a pártértekezleteken, tájékoztatót adott, panasz­napokat tartott és különösen sokat foglalkozott a bajtársi szolgálattal és a közellátási ügyek­kel. Mindenütt azt: a tapasztalatot szerezte, hogy a háborús gazdasági nehézségek köze­pette is a felvilágosítás jóleső hatást gyakorol, a közhangulat nyugpdt és türelemmel teljesíti mindenki a győzelem érdekében reászabott kö­telességeket. A tanítóság működése elsőrangú, lelkiismeretesen fárádozik a nép javán az is­kolában és az iskolán kívül egyaránt. Az is örvendetes és megnyugtató, hogy alaposan ki­dolgozott tervezet szerint történik gondosko­dás a munkásságnak tavaszi és nyári foglal­koztatásáról. Ez azt mutatja, hogy Alsómura­közben a nemzeti munka szociális vonalon is eredményesen működik. Vitéz Horváth Ferenc képviselő húsvét előtt még meglátogatja az ezúttal sorra nem jutott községeket, majd egy­heti pihenőre Lillafüredre utazik. ZALAAPÁTI község Mép szervezetének leg­utóbb megtartott értekezletén Kovács Gyula községi pártvezető a megnyitó beszédében me­leg szavakkal emlékezett meg három nevezetes évfordulóról: XII. Pius pápa Őszentsége ural­kodásának negyedik, Horthy Miklós Őfőméltő- sága huszonharmadik évfordulójáról és az 1848-as szabadságharc évfordulójáról. Ez a hármas ünneplés, mondotta, egyszersmind fi­gyelmeztető is a nemzetépitő munkára. A ma­gyar nép vezére, a Kormányzónk adja a biz­tonságot és erőt. Ő az, aki atyai szeretettel gondoskodik minden magyarról, nekünk pedig bizalommal és hittel kell követnünk ország- épitö munkájában. Csak egységes nemzeti munkával, kitartással, a jövőbe vetett hittel menetelhetünk tovább, a dicsőséges győzelem felé. Dr. Kál Adorján esperes-plébános őszinte örömének adott kifejezést, hogy a zalaapáti Mép szervezet a község együttműködésére és összefogására törekszik. Hangoztatta, hogy az egység és az együttműködés érdekében ő is mindent meg fog tenni, és tőle telhetőén támo- gatni fogja a szervezet munkáját. Kovács Gyula pártvezető zárószavaiban megemlítette, hogy Marton István Hombár-bizományos kifizeti a gazdáknak a gabonatárolásért járó visszatérítést, a gazdák pedig a befolyó összeg nagy részét*, a Bajtársi Szolgálat céljaira ajánlották fel. KISBUCSA község Mép szervezete, március 21-én tartott vezetői értekezletet Póvics István kerületi szervező titkár közreműködésével. Az; értekezleten a bajtársi szolgálat és a nemzet-- védelmi szolgálat teendőiről tárgyaltak. * BUCSUSZENTLÁSZLÓ község Mép szervezete értekezletet tartott. A népes értekezleten meg­jelent Póvics István szervező titkár is, aki a kül- és belpolitikai helyzetről adott tájékoztatót.. TÓFEJ község Mép szervezete március 25-én tartott választmányi értekezletet Léránt László pártvezető elnökletével. Az elnöki megnyitó után Iszak Kálmán körzetvezető beszámolt a pártszervezet munkásságáról. Hangoztatta, hogy a pártszervezet az országos vezetőség utasítá­sához híven, elsősorban a nemzetnevelő mun­kát tűzte ki céljául és mindent elkövet, hogy munkájuk eredményes legyen. A leventeifjusá- got is értékes munkára serkenti. Itt megemlé­kezett arról, hogy a leventeifjuság legutóbb 8 felvonásos hazafias színművet adott elő szép. sikerrel. A bevétel felét a helyi leventeegyesület zászlajára, a másik felét pedig, a zalaegerszegi hadikórház sebesült honvédéinek juttatták. Meg­emlékezett továbbá a Bajtársi Szolgálat műkö­déséről is. Bejelentette, hogy a községben 90 kiló nullás lisztet, 279 darab tojást, 15 kiló zsírt, 30 liter savanyúságot, 10 kiló cukrot, 8 kiló mákot, 5 kiló diót, 15 kiló vöröshagymát, 3 kiló lekvárt, 1 kiló vajat, 5 kiló sonkát, 3, kiló babot, 25 liter tejet és 90 liter bort gyűj­töttek össze. Az összegyűjtött anyagokból Iszak Kálmánná, Takács Istvánné, Juni Józsefné kü­lönböző tésztaféléket készítettek és azt szekérre^ rakva a zalaegerszegi kórházba szállították, Háry Káimánné, földbirtokos neje, vöröskeresz­tes hölgy segítségével pedig a sebesült kato­nák között felosztották. Ez a nemes munka é& áldozatkészség a helyi pártvezetőség indítványá­ra nyilvánult meg. Az értekezleten megjelent Lukács Sándor titkár, aki a vármegyei elnök­ség és a sebesült honvéd bajtársak nevében hálás köszönetét mondott a megnyilvánult áldo­zatkészségért és a pártszervezet vezetőségének önzetlen munkásságáért. Kérte őket, hogy ilyen szellemben folytassák továbbra is nemzetnevelő munkájukat. Ezután több helyi és közérdekű üggyel foglalkozott az értekezlet. M * GASPARICH JÓZSEF központi vármegyei titkárt vitéz Lukács Béla miniszter április 15- ével saját kérésére visszahelyezte Baranya me­gyébe, ahol Gasparich korábban már hét éven át működött.

Next

/
Thumbnails
Contents