Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)

1943-03-27 / 69. szám

4 MAwitiii:! 1943 március 27. A dem/anszki katlan hősei » Egy német haditudósító drá­mai haditudósitásban számol be a demjanszki katlanba be­zárt halálfejes hadosztály har­cairól. A hadosztály minden összeköttetéstől elvágva három hónapon át tartóztatta fel a sokszoros orosz túlerőt és ez­zel a Baltikumot megmentette' a szovjet betöréstől. Tulajdonképpen téli pihenőre számítottunk. Arcvonalunk szilárdnak látszott, alig lehetett feltételezni, hogy a szovjet itt komolyan pró­bálkozhatna. 1941 ősze óta, amikor számtalan páncélkocsival megerősített hét hadosztálya vérzett el egyetlen német hadosztály ellenállá­sán, nem is bocsátkozott nagyobb csetepatékba. Egy kissé kezdetleges, de már meghilt ottho­nunkká vált, bunkereinkben a kemény hideg ellenére kedélyesen ünnepeltük meg a kará­csonyt és újévet. Szóval a jelek nem mutattak arra, mintha aggodalomra lett volna okunk 1942 januárjától kezdve azonban mind kelle­metlenebb hírek érkeztek. A befagyott tavakon és mocsarakon, a beláthatatlan erdőségeken keresztül két helyen is beszüremkedtek a bol­sevisták, kezdetben csak szórványosan, később mind nagyobb tömegekben és végül is nagy erőkkel betörtek. Sőt átmenetileg utánpótlási támaszpontunk is közvetlen veszedele r be ke­rült. Az utolsó pillanatban érkeztek meg tarta­lékaink a veszélyeztetett pontra, de ugyanekkor futottak be az első orosz páncélkocsik is. A harc kemény volt, a helyzetet azonban egy páncélvonat bevetésével sikerült tisztázni. A szovjet remélhetőleg be fogja látni, hogy itt nem számíthat babérokra — gondoltuk. No, a szovjet nem mutatott hajlandóságot erre a belátásra. Ha az utánpótlási útvonalat elvágjuk, már könnyű dolgunk lesz a németekkel — ez volt a szovjet számítás. Könnyű dolguk bizony nem lett — de nekünk sem. Néhány nap alatt az utánpótlási fővonal az oroszok kezében volt. Utánpótlásunk kénytelen volt kerülő utat hasz­nálni. Egy hét múlva ez is a szovjet kezére került. Már csak egyetlen, útnak alig nevezhető ut maradt rendelkezésünkre, de ez sem hosszú ideig. Nagy fáradsággal nyomban kiépítettünk egy negyediket. Igaz, hogy csak egyirányú közlekedésre már — ám ennek a szegényes pótléknak is csak két napig örülhettünk. Ezzel vége volt minden utánpótlásnak. A katlan bezárult. Helytállni, vagy meghalni A szovjet részéről két gárdahadtest hátunk mögött nyomul előre, a harmadik hadsereg délről nyomul fel. A túlerő — kimondani sem meri az ember, hogy hányszoros. Helytállani, vagy meghalni — ez a jelszó. Bizony sokan voltak, akiknek a halál jutott osztályrészül, a többiek azonban helytálltak 1 Az uj nyugati arcvonalszakaszon kiépített állásoknak nyoma sincsen. De hogyan is le­hetne állásokat ilyen kevés emberrel megszállni? Azt, hogy a szovjet kisebb egységekkel itt-ott betörjön a katlanba, ilyen körülmények közölt lehetetlen megakadályozni. Páncélkocsijai és utánpótlása azonban az utakhoz, dűlőkhöz és erdei csapásokhoz van kötve, a gyorsan össze­vont egységeket tehát ezekre a helyekre kell odavetni. Ezek az arcvonalat tartó támaszpon­tok, ezekre központosítja erejét a szovjet is. Az arcvonal, melyet néhány erősen megviselt had­osztálynak tartania kell, több mint 300 kiló­méter hosszú. Ennek a lámaszpontarcvonalnak egyik sark­pillére Kobylkina. Egy-két zászlóalj, az épitő- századok és az ittrekedt vonatosok támogatá­sával a haláifejes hadosztályra hárul az a fel adat, hogy az itt betört ellenséget feltartóztassa, de ezenkívül még a keleti arcvonalszakasz rá eső részét is tartania kell. A támadás súlypont­ja Korovicsina falva, ahol a katlan beiső után­pótlási vonala elágazik. Megindul a harc, életre halálra. A támadások egymást érik A szovjet ágyuk ezrével zúdítják a legkülönbözőbb űrmértékű gránátokat a fa­lakra Egy hét múlva a védők egyedül vannak. A hozzájuk vezető összekötő ut a bolsevisták kezére kerül. Katlan a katlanban. Az összeköttetést már csak a rádió tartja fenn a külvilággal, a lőszert és élelmiszereket különleges bombákban a Ju k vetiK le. Sajnos, nem mindegyik jut el rendeltetési helyére. Egyikel-másikat az ejtőernyő a szovjet oldalára vagy a szembenálló állások közé—viszi, ahová egyik fél sem mer utánuk menni. A kis német csapatot legalább tízszeres túl­erő szorongatja: egy gardahadosztály három ezrede, egy rohambrigád és két zászlóalj — ezenkívül pedig legalább husz-harminc páncél­kocsi. Őrszem a jéghideg éitszakában Sötét, jéghideg téli éjtszaka, olyan kietlen és vigasztalan, amilyen csak itt, a végtelen mo­csarak, puszták és erdőségek honában lehet. A hóba vájt gödörben géppuskája mellett ott áll az őrszem és némán vár, várja a támadást, amelynek nemsokára meg kell érkeznie. 45 fo­kos hideg, metsző keleti széllel, amely ezer késsel vág az ember arcába, a köpenyek és meleg gyapjúruhák tömege alatt is megfa­gyasztja a csontot és a húst, még a vért is megdermeszti, sőt magát a lelket is. Csak az akarat él, ez melegíti a testet is. Az Actio Cathol.ica gyönyörű hajtása dr. Pesthy Pál könyve; / Eletművészet* a házasságban Ez a könyv mindig időszerű érték marad, amig lesz szerelem és házasság. Jegyesek, házasok olvassátok! Ára 1 60 pengő. Kapható lapunk szerkesztőségében. Amióta a házakat szétlőtte az ágyútüz, az emberek kint élnek a hóban. Hóból összetákolt »házak«, tetőként néhány gallyal, kályha és tűz nélkül. Lakóik szorosan összebújnak, így melegítik egymást. Arra azonban, hogy a lábakat is sikerüljön fölmelegíteni, már soha­sem kerül sor. Támadás A szovjet támadás nem várat sokat magára. A szabad térségen fehér hóköpenyükben szinte fölismerhetetlenül nyomulnak előre. Az utón páncélosok dübörögnek és akadálytalanul át­haladnak a falun. A gyalogságra azonban már más sors vár. Húsz, harminc méterre engedik a védők felnyomulni, azután kelepelni kezde­nek a géppuskák és biztos célzással egész széles sorokat kaszálnak le. Az első sorok után azonban jönnek a következők, mindig újabb és újabb tömegeket kergetnek a halálba ilyen vakon a támadók, de éppen ilyen meg­foghatatlan a védők kitartása is: elől a gya­logság szakadatlan tüze, hátuk mögött a pán­célosok golyózápora, felülről a nehéz gránát­vetők kellemetlenül zúgó, de még kellemetle­nebb, ezernyi borotvaéles szilánkban robbanó lövedékei. Órák múlnak el, amíg végre befejeződik a támadás. Több mint 200 halott hever az ál­lások előtt. Végletekig kimerülve, égő szemekkel, éhség­től gyötörve hajtják fejüket »álomra« a lövé­szek hógödreikhen. A virradat már nem lehet messze. Feltűnik a nap, de újra feltűnnek a bolse­visták is. Természetesen páncélkocsikkal jön­nek, számukra kedvezőbb a világosság. Ezt a támadást is sikerül visszautasítani. Délben új támadás, délután megint, az este sem múlik el nyugodtan. És minden támadás összeomlik az elhárító tűzben. 16 óra alatt öt támadás! És így megy ez minden nap, leg­alább egy, legtöbbször két támadás nélkül egy nap sem múlik el. Rettenetesek a táma­dók veszteségei — hiszen sebesültjeikre is lassú halál vár, — de a védősorok is ritkulnak. A szovjet ágyúk tüze, az ellenséges repülő­gépek bombazápora, a szibériai mesterlövé­szek golyói szintén megkövetelik a maguk ál­dozatait. A leégett házak még- parázsló gerendái alatt fölengedett földben nagy üggyel-bajjal sikerül a sebesültek számára néhány fedezéket építeni. De csak a legsúlyosabb sebesültek kerülhet­nek ide, a többiek kénytelenek az egészsége­seknél maradni. Egyideig sikerült még őket rohamosztagok segítségével átmenteni az el­lenséges vonalon, de ez már lehetetlen. Telje­sen védtelenek, ha a gránátbecsapódások mind közelebb, közelebb jönnek és éppen ilyen menthetetlenül védtelenek lennének akkor is, ha az ellenség mégis csak át tudna törni. Egy orvos még maradt, a többiek már elestek. Egy szűk fedezékben gyertyafény mellett kö­töz, »operál«, »amputál«... De még itt van a legénység is, rendület­lenül virraszt hósáncai mögött. A legközelebbi ember azonban már jóval távolabb van, mint az elhárító csata kezdetén. Azután itt van a szakaszvezető is, három tankelhárító ágyúja mellé már csak három embert tud állítani. Ha jönnek az orosz páncélkocsik, egyik ágyútól a másikhoz ugrik, maga céloz és maga is lő. Nem veszti el a bátorságát az 52 tonnás szőr­MÁVAUT MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. november 2-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely Menetdij-- -­—1 4 45 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tét é. 955 1700 1'— ­—•— 1517 17 47 é. Bak Hangya szövetkezet í, 9 23 16-28 ~i — — 8 30 15 20 —•— i. Bak Hangya szövetkezet é. 9 20 16 26 1-80 — 9 05 15 46 —•—é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-54 1600 4-50 ­—•— . —•— —•— é. Hévizfürdő---•--- ---•--­4 5 0 — 10 25 17 20 —•— é. Keszthely Hungária szálló 1, 7-30 14 30 10-35 17 30 —é. Keszthely pályaudvar 1. 7-23 — Bak—Nova Menetdij---*--­9. 20 15 30 i. Bak pályaudvar é. 655 1315---*--­9 30 1535 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6 50 13-10 ! 1 70 10-10 16 15 é. Nova i. 6 10 12 30 Menetdij Zalaegerszeg—Bak—Lispe—Szentadorján —•— 17-15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. ­—•— 1-— 17 47 é. Bak Hangya szövetkezet é. 7-05 1-70 18 04 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-47 450- 19 30 é. Szentadorján i. 5-20

Next

/
Thumbnails
Contents