Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)

1943-03-23 / 66. szám

ÁRA 10 FILLÉR 1943 MÁRCIUS 23. KEDD IV. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP # 6 6. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A mai nap országos és ■ vonatkozású eseményei A hősök árvái Kállay Miklósné, a miniszterelnök hitvese fáradhatatlanul szívén viseli a hadiárvák sor­sát. Az a nagyszerű tevékenység, ami e ki­váló magyar asszony leikéből fakad, kell, hogy átjárja az egész magyar társadalmat. Soha többé meg nem történhet, hogy egyet­len magyar gyermek mostohasorsban éljen hazánkban, amelyért az apa hősiesen har­colva hősi halált halt a háború küzdőterén. A magyar történelem lapjain örök időkre föl lesz jegyezve ez a földrajzi meghatározás: Don-kanyarulat. És amikor ezt említeni fogják a messzi idők leszármazott magyarjai, tudni fogják, hogy e földrajzi meghatározás egyben a magyar történelem hősi küzdelmének olyan területe, ahol bőségesen itta az ellen­séges föld a drága magyar vért. El tudná-e viselni egy nagyrahivatott nem­zet, de még a nemzetek legalsóbb rendűje is azt, hogy hőseinek gyermekei elkallódjanak az anyagi gondok, az elhagyatottság, a nevelet­lenség, a kellő szellemi és fizikai erővel való föl nem vértezettség útvesztőiben?! Miért imádkoznánk hát akkor minden áldott nap a rádió éjféli imádságában a drága magyar vé­rért, ha nemzetünk legkiválóbbjainak leszár­mazottjairól, tehát a legjobb magyar vér utó­dairól nem gondoskodnánk méltóképpen. Kállay Miklósné nemes magyar asszonyszíve nem elégszik meg azzal, hogy mindannyian elérzékenyedve gondolunk az árván maradt magyar gyermekekre, a hadiárvákra, hanem élére állt egy kiváló szervezési munká iák, amellyel intézményesen kíván gondoskodni hőseink árváiról. Hála, tisztelet és a legna­gyobb elismerés kiséri az egész magyar tár­sadalom részéről a miniszterelnöknének ezt a fáradozását s azt üzenjük neki egészséges gondolkodású vidéki közvéleményünk köréből, hogy mi is támogatjuk nemes munkáját s gondoskodni fogunk arról, hogy ne akadjon senki közöttünk, aki az élet gondjában hideg közönyösséggel haladna el e nemes szándékú törekvés tökéletes megoldása mellett. A magyar társadalom nem most adja az első tanújelét annak, hogy ha kell, minden nemes cselekedetre kész. Hála Istennek, vesz­teségeink korántsem olyan nagyok, hogy a hadiárvák aránytalanul nagy számát kellene gondozásunkba venni. A magyar társadalom meg se fogja érezni anyagiak terén a hadi­árvák gondozására fordítandó anyagi igénye­ket. Meg lehetne ezt a kérdést oldani intézmé­nyes rendezéssel is. Lehet, hogy ez, is sorra kerül.. De sokkal szebb és méltóbb volna a magyar társadalomhoz, hogy ezen a téren az önkéntes megajánlás szép példáját állítaná a hazai és külföldi közvélemény elé. Mindenki lássa meg: íme, így gondoskod­tunk mi, magyarok, hőseink árva gyermekeiről. A honvéd vezérkar főnökének 48-ik számú hadijelentéséhez katonai körökben a követ­kező kiegészítést fűzték többek között: A szov­jet hadszíntéren az elmúlt hetekben bekövet­kezett események tisztán mutatják a hely­zetben, valamint az erőviszonyokban beállott jelentős változásokat. A bolsevisták ellen küzdő hadseregek egyre szélesebb arcvonalrészeken vették át a kezdeményezést, ami az azóta ismeretessé vált eredményekhez vezetett. A nagy téli csata kezdő napjainak küzdelmeiről beérkező jelentések szerint mind szélesebb keretek között bontakozik ki a don-menti arc­vonalon állott honvéd seregtestek önfeláldozó hősiessége. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Donról a magyar honvéd vált le utolsónak és az egyik magyar seregtest csapatai csak január 26-án hagyták el állásaikat, hogy mint a szomszédos szövetséges erőcsoportok utó­védjeinek utóvédjei vonuljanak vissza a szá­mukra kijelölt új védelmi területre. Különösen egyes dunántúli seregtestek és ezeknek főként Zala és Komárom vármegyék területéről szár­mazó ezredei érdemelnek teljes dicséretet. Ezek a csapatok német kötelékekkel együtt 13 na­pon át egyre súlyosabb helyzetben küzdöttek páratlan szívóssággal és ezzel lehetővé tették a voronyezsi hídfőrendszer tervszerű kiürí­tését. 13 napi hősi harc után felsőbb pa­rancsra kezdték meg visszavonulásukat és akkor, valamint utóbb is többízben csak ke­mény áttörő harcokkal tudták magukat kivágni az ellenség gyűrűjéből. Teljesítményeik való­ban emberfelettiek voltak, hiszen nemcsak az aránylag túlerőben levő ellenséggel, hanem a 40 fokos hideggel, dermesztő hófúvással, nélkülözésekkel és nem egy esetben lőszer­hiánnyal is küzdve kellett végrehajtaniok had­műveleteiket. E harcok hevességét mutatja, hogy a zalai csapatokból alakult seregtest pa­rancsnoka maga is kétszer sebesült meg az elkeseredett közelharcokban. (MTI) XII. Pius pápa dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök, kinevezett kalocsai érseket megre idült egészségi állapota miatt kalocsai érseki tiszte alól fölmentette és számára az érseki méltó­ságot adományozván, továbbra is rábízta a csanádi egyházmegye kormányzását. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnö­kévé dr. Bárdossy László nyug. miniszterelnö­köt választották meg. Bárdossy az elnöki szék­foglalójában hangoztatta, hogy hitét és szol­gálatát, amivel az Isten útjára bocsátotta, teljes egészében felajánlja a ligának. A forradalmak után visszamaradt szenny elpusztítására alanult a liga, amikor a gazdasági megszilárdulásban sáncot maguknak olyanok emeltek, akiknek gondolkodása minden volt, csak nem nemzeti és a magyart saját hazájában kisemmizték. Bátorítást ezekben az időkben csak a német birodalomból és az olasz nemzettől kaptunk, velők gazdasági, történelmi és baráti kapcso­latoknak évszázados szálai fűznek bennünket össze. Varga József ipar- és kereskedelemügyi mi­niszter részvételével vasárnap tették le Sop­ronban a Magyar Hírlapírók Országos Nyug­díjintézete üdülő-szállójának alapkövét. A mi­niszter beszédében hangsúlyozta, hogy a há­ború okozta óriási anyagelhasználódás mellett Magyarországon csak nagy erőfeszítésekkel le­het a magánépítkezést fenntartáni, az üdülő­szállónak nemes céljai azonban jogosulttá te­szik a már régebben megkezdett építés folyta­tását. A »Ciklámen-szálló« háromszáz háló­vendéget tud majd befogadni. Felsődunántúli Hajózási Részvénytársaság néven Győr székhellyel kétmillió pengő alap­tőkéjű vállalatot alapítanak azzal a céllal, hogy Felsődunántúl sekélyvízű folyóin az Asbóth- féle légcsavaros folyami hajók felhasználásával a teherhajózást lebonyolítsák. Érdekes házassági hír jelent meg a fővárosi lapokban. Eszerint vitéz Béry László, az Esti Újság szerkesztője, tartalékos tüzérfőhadnagy április 15-én Pálfán vezeti oltárhoz gróf Ap- ponyi Károly m. kir. titkos tanácsos, a felsőház tagja és felesége, szül. herceg Windischgraetz Aglaije csillagkeresztes hölgy leányát, Mária Paulát. A vasmegyei szőcei határban csemetét ül­tető munkások gondatlansága miatt több mint 20 hold erdő égett le, amely közbirtokossági tulajdonban van. * Berlinből jelentik, hogy a keleti arcvonalon — nyilván a német csapatok átcsoportosítása miatt — szünetelnek a Donyec felső folyásá­nál a nagyobb hadműveletek. Az arcvonal többi részén tervszerűen folyik a támadás. A bolsevisták sehol sem képesek komoly ellen­állást tanúsítani. A Ladoga-tónál 4 nap alatt a németek 300 szovjet páncélost pusztítottak el. (Nemzetközi Tájékoztató Iroda) A tunéziai helyzetről jelentik, hogy az an­goloknak és amerikaiaknak négy és fél hónap állt rendelkezésére támaszpontjaik megerősí­tésére. A vasárnap megkezdődött nagyobbsza- bású támadás két arcvonalszakaszon indult

Next

/
Thumbnails
Contents