Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-11-25 / 266. szám
2 fWüÄRELET 1942 november 23. Tábori misén a nyárfásban íeiségiq, Niqumark Katalin (Orosztan y) 12 kát. hold és 1438 négyszögöl. Özv. dr. Glück Gyuláné szül. Wolf Franciska, Glück Pál és Imre (Szombathely) 18 kát. hold és 1190 négyszögöl. Aranyodon és Csáfordon: özv. Keszler Ber- tnátné szül. Hol ezer Janka (Zalabér) 5 kát. hold. Spitzer Mária (Zalaszeptgrót) 9 kát. hold és 12 négyszögöl. Klein Zsigmondné szül. Nuszner Józsa (Za- laszqntgrót) 7 kát. hold és 768 négyszögöl. Tüskeszéntpéterafn: Láng Imre (Tűrje) 6 kát. hold és 400 négyszögöl. Hűvös Salamon botfái lakos átengedésre 516 négyszögöl, Sárhidán 1500 inégyszögöl, 1354 négyszögöl, Bocföldén 18 lkat. hold! és kötelezett birtoka Botfán 965 kát. hold és Zal,abase,nyőn 3 kát. hold és 800 négyszögöl. Szécsiszigeldn: Blau Miksa (Alsólendva), Bolgár Benő (Csáktornya) és Blau Henrik (Szécsisziget) 11 kát. hold és 342 négyszögöl. Ifjnsáoi és képeskönyvek, játék árok mm a . ■ legolcsóbbak lvö U Z11 könyvkereskedésében. Hírek a törvényszékről Pollák Gyula 48 éves zsidó fajú tapolcai röföskereskedöt folytatólagosan elkövetett közokirathamisítás és csalás bűntettével vádolta a kir. ügyészség. Polták ia vád szerint Tapolcán és Budapesten a múlt év szeptember 13-ától kezdve ez év április 13-áig terjedő Idő alatt folytatólagosan, több alkalommal közszükségleti cikkeket vásárolt Kiss Károlvné tapolcai lakosnak, az ő vevőjének a: rőíös- kereskedésben felejtett vásárlási könyvére. Így szándékosan közreműködött abban, hogy Kiss Károlyné jogai és jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények kerültek ,a törvény értelmében közokiratnak tekintendő vásárlási íkönyvhe, viszont a zsidó az őt meg nem illető szükségleti cikkekhez jogtalanul jutott hozzá. A bíróság nem jogerősen kéthónapi fogházzal sújtotta a ravasz zsidót. * Ez év szeptember 11-én este 9 óra tájban a Badacsonytomaj és Káptalantóti községek között lévő útvonalon szabálytalan menetirányban hajtott Biencze István 44 éves káptalantóti vincellér. Fokozta a gondatlanságát az, hogy kocsiját ki se világította a sötétben, így történt aztán, hogy a szabályos útoldalon vele szemben motorkerékpárján haladó Bíró Ferenc badacsonytomaji gazdával összeütközött. A gazda leesett és súlyos sérüléseket szenvedett. A bíróság 5 napi fogházra változtatható 20 pengő pénzbüntetésre ítélte jogierősen a vincellért. * A hajdani jugoszláv hatóságok által lopásokért már 6 ízben büntetett és bűncselekményből kifolyólag jelenleg is a zalaegerszegi kir. törvényszéken ítéleti fogságban lévő Fége-s József 45 éves napszámos Hársligeten a mült év február 16-án két kerékkötő láncot lopott el. A bíróság ezért az újabb bűncselekményéért most jogerősen 6 heti fogházzal sújtotta. * Ez év szeptember 9-én a tapolcai járásban fekvő Kisörsszőlőhegyen jött össze két zsidó és pedig Hajnal Andor 53 éves nyug. Máv intéző, aki most Budapesten lakik és Szűcs Ernő 52 éves nőtlen gazdálkodó, .akinek Diósgyőrben van bejelentett lakása. A zsidókörömmel üdvözölték a viszontlátást, aztán szokásuk szerint politizálni kezdtek. Jó hangosan, mintha csak rádió-hangszórón beszéltek volna, több ember előtt azt a vészhírt találták ki, és terjesztették, hogy szeptember 4-én az orosz repülők Budapestet nappali fényességűvé világították ki és hogy a fővárost jó sikerrel lie is fényképezték. A törvényszék felelősségre vonta a »jól értesült« politikus zsidókat és 10—10 napi fogházra változtatható 100—100 pengő pénzbüntetésre ítélte öklét. Az ítélet nyomban jogerős lett, mert a zsidók nem merték megkockáztatni a fellebbezést. A mai napon a természet is ünnepelni látszott. — Az éjtszakai borulás eltűnt, ragyogó napsütésre ébredtünk, a levegő csendes — alig mozgó, enyhe szellő simogat bennünket végig. Az erősbödő napsütésben a békésen úszó ökörnyál fehér fonálként csavarodik arcunkra, zubbonyunkra, lovaink fejére, amint csendes ügetéssel közeledünk a falu mellett levő kis nyárfáshoz. Menetelő csoportokat hagyunk el magunk mellett. Szokatlanul hat, hogy a csoportok nincsenek vad, gyilkos fegyverekkel felszerelve, kezük, arcuk nem sáros, nem izzadt, ruhájuk nem szakadt a sok kúszástól — sőt. Csillogó feketére „subikszolt“ bakancsok, borotvált arcok, nagy ákom-bákom varrással, folttal eltüntetett szakadások — szóval ünnepi kép Igen, ünnep van, nagy ünnep! Vasárnap. Mindenszentek vasárnapja, holnap pedig halut- taknapja. Igyekszünk a kis nyárfáshoz — tábori misére. Nagy szó ez, — végre hónapok óta szentmisét hallgathatunk. Mert a csizmát, bakancsot ha egy-két hétig nem is tudom levetni, ez csak egy-két hé*; ha mosdani pár napig nem tudok, ez csak pár nap; ha éjtszakákon át aludni nem tudok, végre mégiscsak elnyom az álom egy árok, vagy bunker aljában. Ez mind csak rövid ideig tart és végre is ki tudom testemet szolgálni. De lelkem felfrissítésére al idegtépő harcok alatt, bombázások, lövöldözés közepette, az öldöklés forgatagában, nincs idő. Ehhez nyugalom kell, amikor nem vagyunk kint az elsővonalban. Teljesen ki kell kapcsolódnunk — hogy úgy mondjam — a mindennapi életünkből, ami itt igen ritka. Ma nyugodtan vagyunk. Csend van és ezt az idő is érzi és érzékelteti, ma ő is ünnepel. Látni ezt az embereken is, a gyarló külszint igyekeztek eltüntetni Már hajnal óta folyt a nagy tisztálkodás, takarítás, hogy a test megfelelő keretet nyújthasson az erre a napra megbékélt léleknek. Egész lényükön valami méltóság ömlik szét, szime kifejezi lépésével, testtartásával: „Én ma ünnepelek!“ Magabizóan lépkednek a nyárfás felé, látszik rajtuk, nem tudják elképzelni, hogy ezt az ünnepi hangulatot, ezt az istenien szép őszi napot valami megzavarhassa. De az is meglátszik arcukon, hogy nem is lenne tanácsos megbékélt leiküket megzavarni, — mert ünnepelnek. Hirtelen feszes „Vigyázz ! Jobbra nézz“-re leszünk figyelmesek és már döngenek a magyar bakancstalpak az orosz földön. A nyárfástól alig 200 méterre egy magányos sir domborodik, ácsolt kereszt, rajta „Tóth László őrvezető“ és Halála után hetven évvel fedezte fel a hazafias kegyelet és állított kőbőlfaragott síremléket Bessenyei Györgynek a biharmegyei Pusztakopácsiban. Ide tért meg pihenni a nyughatatlan szellem porhüvelye, miután minden és mindenki elhagyta, aki és ami a nagyvilágot és a művelt életet jelentette számára... És most itt állunk remekbefaragott mellszobrával szemben az egykori császárváros hajdan hires testőr-palotájának márvánnyal burkolt lépcsőházában. Bessenyei György, a délceg testőrtiszt hatalmas vállakon nyugvó, boltozatos mellkas fölött őrködő feje figyeli a késő utódok lépéseit. Magyar diákok járnak most ezeken a a szokásos jelzés. Az elesett bajtársnak szól a tiszteletadás, aki talán éppen e kis nyarfás megszerzéséért adta életét pár hónappal előbb. A kereszten frissen font fenyőkoszoru, a bajtársak megemlékezése. Csodás véletlen — ebben a kis nyátfásban lesz a mise, ennek, de a többi Tóth László emlékére is. A szép napsütéses levegőbe mormolva szállnak a tábori pap szavai, a kis csengő csilingelő szava térdet hajtat velünk, majd sorjában járulunk az Úr elé tisztek, legénység, ifjak, idősek. Meghajlott fejjel várják, amig hozzájuk ér a Felséges Test és egy-egy lógó bajusz rezdüléséből, egy-egy mély ránc mozdulásából látni, hogy imát mormol magában a honvéd. A lelke ünnepel ! Csend van, csak egy kis szellő susog, amit tálán a hazaszálló lelkek mozdítottak meg. És száll a magyar lélek haza, nagy távolságra, estére otthon lesz, ott bizony a temetőbe és gondolatban meggyujtja emlékezésének gyertyaszálát kedveseinek sírja felett Csend van és a sok magyar lélek ma még nagyobb szeretettel gondol innen haza, mint az otthoniak ide, mert a lélek azokra az otthonhagyottakra gondol, akiket a legnagyobb távolság választ el tőlünk. Csend van, csak a szellő susog, az otthon járt lelkek térnek vissza. Útjuk Tóth László sírja felett száll el a nyárfás felé. Itt megtorpannak, majd irányt változtatva végigjárják azt az utat, amit eddig orosz földön megtettek és sorba járják az ottmaradt kedves bajtársak sírjait. Élőszóval senki nem beszél erről, de tudjuk ezt valamennyien, érezzük ezt a körülöttünk lévő mélységes csendből. A misének vége, a hosszú utat járt lelkek visszatérnek és felcsendül legszebb imánk — a Himnusz. — Erőteljesen szállnak a hangok, amikor távoli dörej hallatszik. Pár kilóméterre egy orosz repülő rakja le terhét. Pillanatig megakad az ének, a szemöldökök mély ráncba futnak össze, majd még erősebben eresztjük meg hangunkat. így ünnepelte meg egy kis csoport magyar az Urnák 1942. évében orosz földön ezt a napot és szentelte az időt kedves halottai emlékére, — mert ki tudja mi lesz holnap ? 1.>. lépcsőkön legtöbbet. De épp igy hallhatja a szobor igen gyakran a Bécsbe sodort magyar munkás, vagy értelmiségi ember lépéseinek kopogását is, mert ez a ház'Collegium Hungáriáim néven az Ostmark fővárosában élő magyarok művelődési életének gócpontjává vált. A magyar megyék fészket raknak az osztrák fővárosban Museum-Strasse 7. szám. Bécs legszebb negyedében áll az ódon, de kívül-belül renekbe épült palota, amely most a magyar állam tulajf . és minden lakberenc DUtOr Szalayés w« V ■ Bútorcsarnok: Zal és minden lakberendezési tárgy nagy választékban talay és Dankovitsnál Bútorcsarnok: Zalaegerszeg, Batthyány-utca 4. Dr. SZIGETHY SÁNDOR, hadnagy Mit láttam Németországban? Bessenyei György szelleme vigyáz a bécsi magyarra Őszi látogatás a Collegium Hungaricumban, az egykori császárváros magyar telepének szellemi központjában írja: Árvay Árpád országgyűlési képviselő
