Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-10-21 / 237. szám
MAöWüfflET Magyar munka — Oroszországban (A honvéd haditudósító század közlése.) Mint távoli orgonaszót hajtja ide a nyargaló szél az ágyuk moraját... A vonalban dúl a harc. Itt, néhány kilóméterrel az állások mögött, a háborút csak a míiködö parancsnokságok 8 az ellátószolgálat szüntelen áramló kocsioszlopai mulatják. Különben béke van 1 Béke, amelyet a magyar honvéd teremt és biztosit. Béke, amelyben honvédeink már itt, közvetlenül az első vonal mögött, megszervezték a gazdasági és ipari munka rendjét. Azokon a területeken, ahová az élet nyugodt üteme régebben visszatért, ez természetes. De itt, ahol a háború vihara csak hetekkel előbb szántott keresztül, sőt ahonnét még el sem húzódott, a munka hősi teljesítmény 1 A tél kopogtat az ajtókon. Élelemben nem lesz hiány. A vas, amely elől a vonalban pusztít, a mögöttes meghódított részeken szerszámmá szelídül. Arat, csépel, szánt, vet, — életet teremt. A csapatok ellátása azonban nemcsak ezt kívánja meg. Számtalan egyéb szükséglet is jelentkezik. Ezek fedezését a harcolók nem kizárólag a hazulról jövő szállításoktól remélik, hanem a küzdelmek hevében is alkalmat találva, ezer leleménnyel, élelmesen, maguk igyekeznek biztosítani a hadterület nyersanyagaiból és a nép megszervezésével. így alakult ki a hadtápterületen a munka- arcvonal; a magyar honvéd „második arcvonala“. Erről a „második arcvonalról“ felsőparancsnokságaink között talán a legnevezetesebb az egyik felvidéki hadosztály. Az északkeletmagyarországi fiuk I®* nemcsak állásaikat védelmezik rendíthetetlenül, hanem a „második arcvonalon“ is derekasan megállnak. r. Hírük messze főidre eljutott. De miket készítenek ezek a fiuk ? Hubert Dániel hadbiztos százados ismerteti a munkarendet. Parancsnokát, Hartyánszky Pál százados hadbiztost, a hadosztály termelés vezetőjét, nem találom otthon. Hubert százados szavai nagyvonalú munkálkodás mozgalmas képét tárják elém — Az üzemek felállításánál, főként a téli ellátás fedezése vezetett bennünket — mondja Hubert százados — Most az időszerű, téli dolgokra van múlhatatlan szükségünk. Tavaszra mást és másként termelünk. Megszerveztük a hadosztályunk területéhez tartozó összes helységeket és megindítottuk a munkát. Persze ez korántsem volt oly egyszerű, mint ahogy hangzik. Lépten nyomon akadályokat kellett és kell most is leküzdenünk, hogy munkánk folyamatosságát fenntarthassuk és fejlesz- szük. Mindig a helyzethez alkalmazkodva, a rendelkezésünkre álló gazdasági erőkkel igyekszünk pótolni az utánszállitásban mutatkozó vagy várható hiányokat. Teljes önellátásról, természetesen, nem lehet szó. De ez nem is a Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ÉLET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kei iláiírni a lap fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi levél- szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédőinkre, akik sóvárogva várják a jó zlalai újságot. küzdők feladata. A nehézségek áthidalása a cél. Van azonban egy-két olyan cikkünk is, amelyeknél remény van arra, hogy hadosztályunk alakulatainak teljes szükségletét fedezi. Pillanatig elgondolkozik, maid tovább beszél: — A nyersanyagot kizárólag az orosz föld, a munkát pedig a r.ép adja. Elsősorban az asszonyok. Honvédeink a legtöbb helyen csak felügyelnek, vezetik a munkát, vagy előmun- kásként mutatják a tennivalókat. A környező falvakban mindenütt működnek üzemeink. De hogy a munkát gyakorlatilag is lásd, tekintsünk meg néhányat a helybeli munkahelyek közül. Ezzel elindulunk az üzemeknek, a hadosztály „gyárai“-nak megszemlélésére. Persze ég- benyuló kémények, robajló, tágas munkatermek nem fogadnak bennünket. Amit látunk, nagyrészt nem egyéb, mint a kezdet kezdetén ragadt orosz háziipar egybefogása és hasznosítása katonáink számára. Elsőnek a gyapjukötőüzemhez visz utunk. A „paradicsomi idők“ úgynevezett népházának termében van a gyapjuraktár. A nyers gyapjú átható szagában szegény, rongyokba öltözött asszonynép dolgozik. Örülnek, hogy kenyérkeresethez jutottak. A gyapjúszálakat, minőség szerint válogatják három csoportba. A a finom szálak kerülnek át a fonálkészitőbe. A fonálsodró helyisége, az egykori „színházterem“. Különös művelődést szolgálhatott. Falai, nincs finomabb szó rá: — mocskosak! De oly közönségesen, hogy szinte lángolnak a piszoktól. Színpadján bizonyára ádáz csatákat mutathatott be a szovjet, mert oly állapotban van, mintha összelőtték volna. A terem rendbehozatalára a temérdek takaritanivaló közt, még nem került sor. Különben is, ha jó volt igy benne színházat játszani, akkor most, még egy ideig nyugodtan jó igy gyapjusodrásra is. Harmincöt rokkát számolok meg a falak mentén. Idősebb asszonyok ülnek mellettük és sebesen pergetik orsójukat. A színpadon és a terem közepén a kötőnők serege. Egy volt szovjet tanítónő ügyei rájuk. Valóságos pária szegény. Külsejéről, arcáról, szelleméről nem merek hasonlatot mondani, mert az olvasó biztosan gunyolódónak tartana. Hubert százados veszi át a szót. — Itt készülnek irányelveink szerint a téli holmik. Láthatod, mindegyik kitűnő tiszta gyapjú. Készítményeink: a háromujju kesztyűk, ér- melegitők, hósapkák, ujjasok, hasmelegitők, innét a raktárakba, majd a csapatokhoz kerülnek. A gyapjuanyagot a tavaszi birkanyirás és csekély mértékben az őszi saját nyírás sz olgál- tatja. ügy számítunk, hogy mire a komoly hideg beköszönt, hadosztályunk majd valamennyi alakulatát felszereljük kötött gyapjú cikkekkelDe azért nem mondhatunk le a téli gyűjtés anyagáról sem. Nem nélkülözhetjük az otthoniak szerető ajándékait. Bízunk és várjuk a segítséget, amely az orosz téllel szemben sohasem lehet elég nagy! Egy nagyobb házban találjuk a nemezcsiz- makészitő üzemet. Mert ilyen is van. Munkájuk alapanyaga a hulladékgyapju. Sajátos alakú gépeken, jól bevált ősi orosz eljárás szerint készülnek az áíázhatatlan nemezcsizmák. Savanyu enyvszagban, teljes erővel dolgozik az üzem. Szükséges az erős ütem, mert a kirótt napi csizma-mennyiségnek, törik-szakad, el kell készülnie. A nemezcsizmák ugyanis, elengedhetetlen tartozékai az orosz télnek. Az orosz, ha van, kapcára, ha nincs — s legtöbbször nincs — anélkül, meztelen lábra huzza fel keményfejü nemezcsizmáját. Ebben járja a legnagyobb tél és télviz idején hazája uttalan útjait. Mondják, a csizmák oly melegek, mint egy forró kemence. Jótévő ruhadarabjai lesznek honvédeinknek. Másik elengedhetetlen téli kellék, a bőrbekecs és a bőrmellény. Már szinte magától értetődőnek tetszik, hogy a hadosztály ezeket is 1942 október 21. Gyomorbajos! Vesebajosl Tartson ivókúrát! A természetes szénsavas Petánci gyógyvíz üdít, gyógyít. Főraktár: Muraszombat. Telefon: 68. gyártassa. Gazdag raktárt láthatunk a bőrkészítményekből is. Cserzőtelepek dolgoznak, a- honnét a gyors termelés végett csak rövid cserzés után, a birka- és kecskebőrök százait szállítják a szűcsökhöz. A szőrmebekecsek és mellények kissé illatosak ugyan, azonban annál kifogástalanabb a kivitel. Az egyik nagy budapesti szűcs első segédje az eiőmunkás. De ettől függetlenül, vájjon mit nem vesz magára az ember, ha odakünn megcsikordul a fagy ? A látnivalónak ezzel korántsincs vége. A hadosztály egyik tésztaüzeme következik. A helyszínen őrölt lisztből és beszolgáltatott tojásból, a kolchoszbeli asszonyok naphosszat gyúrják az aranysárga színű tésztaleveleket. Készül a szárított tészta vagonszámra. Mint üzem, legmutatósabb a talpbőrcserző és a szeszgyár. A talpbőrcserző felállítását az az elgondolás vezette, hogy az elfogyasztott nagyszámú helybeli vágómarha bőrét, minden további szállítás nélkül, már itt helyben feldolgozhassak. Az embernek őszintén keli csodálkoznia ! Van ebben valami nagyon hősi és nagyon tetsző, hogy itt, ahova az ágyuk szava még jól elhallík, bonyolult vegyi műveletek hosszú során, már bőrt készít, finomít, és dolgoz fel a harcoló magyar. Igen, mindezeket: a gyapjút, a kesztyűt, a fonalat, a mellényt, a nemezcsizmát, az ujjasokat, a gabonapálinkát, a szántott tésztát, az érmelegiiőket es a többit valamennyit itt, az elsővonal árnyékában, a háború kellős közepén! De működik itt még ecetgyár és szappan- főzde is. Mindkettő ugyancsak a magyar kar, a magyar szervezőerő eredménye. Ezeken kívül a hadosztály területének valamennyi kolhosza, nagyságánoz mértén, záros határidőre, köteles bizonyos számú szánt készitem. Ezek a szánkók is gyülekeznek már. A téli szállításban sem következhet el fennakadás. Dolgozik az orosz nép és harcolva is dolgozik, irányit, vezet, tanít a magyar!.. . Vitéz SZABÓ ISTVÁN A zalaegerszegi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. 8806 — 1942. tk. szám. ÁRVERÉSI HIRDETMENY-KIVONAT., Szabó Istvánná végrehajtatónak Szabó István végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyében a hatóság utóajánlatra az újabb árverést 490 pengő tőkekövetelés és járulékai behajtása vegett a Lenti községben fekvő, s a 1110 szijkv-ben 449. hrsz. alatt felvett köve- csesi szántónak a B 4. sorsz. szerinti 1U rész, illetőségére 371 pengő, — az u. o. 1108 sztjkvben 387/a/l/c hrsz. és 387/a/l/a hrsz. kukoricás dülőbeli szántónak a B. 3. sorsz. szerinti Vs rész illetőségére együttesen 295 pengő kikiáltási árban, azzal, hogy a jelen árverés Molnár József és Szabó István haszonélvezeti jogát nem érinti, elrendelte. Az árverést 1942. évi november hó 23. napján délután 4 órakor Lenti községházánál fogják megtartani. Az árverésre kerülő ingatlanok a kikiáltási árnál alacsonyabb áron nem adhatók el. Bánatpénz a kikiáltási ár 10 százaléka, amelyet a magasabb ígéret ugyanannyi százalékára kell kiegészíteni. Zalaegerszeg, 1942. évi június hó 3. napján. Dr. Noszlopy sk. kir. járásbíró. j A kiadmány hiteléül: Papp József kiadó.
