Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-09-30 / 220. szám
1942 szeptember 30. íiAá^fkET Göcseji honfitársunk csókoltatja családját a harctérről Valahonnan Oroszországból írta nekünk Bar- tanics József őrvezető ezeket a sorokat: »A kedves lapomhoz híven ragaszkodom még itt a muszkaföldön is. De, sajnos, április óta nem jutottam hozzá, mert nagy munkában és állandó előreindulásban vagyunk. Hajtjuk a muszkát, mint a nyulat! A vörösök már úgy megtanulták a futást, hogy majd a jó békeidőben nem ajánlom szeretett hazám sport- kedvelőinek, hogy meghívják őket barátságos futóverseny-mérkőzésre. Előre látom, hogy ők vinnék el a vándorserleget. Kérem, szíveskedjenek érdekes tartalmú lapjukból egy-két példányt elküldeni hozzánk, mert mi itt egymásnak felolvassuk és az otthon melegét érezzük a hazai események hallatára. Írják meg a szép Göcsejben, azoknak, akik a szovjet paradicsomot hirdették, hogy jöjjenek el ide és csak 1—2 hétig vezessenek közös háztartást a vörösökkel. Tudom, hogy mind gyomorfekélylyel és hányásingerrel jelentkeznek majd a kórház irodáiban. Üdvözlöm drága hazámat és csókolom bentlakó kedves családomat.« A mai nap országos és világ- vonatkozású eseményei A keleti arcvonalon küzdő honvédeink szakaszán viszonylagos nyugalom van. Egyik kötelékünk merész vállalkozással elfoglalta a Don egyik szigetét és megtisztította a szívósan védekező bolsevistáktól. A támadás során több foglyot ejtettek csapataink. A középső (arcvonalszakaszon kisebb ellenséges támadásokat visszavertek honvédeink. (MTI) A Katolikus Nagygyűléssel kapcsolatban közölte az Actio Catholica országos elnöksége, hogy a vasárnapra tervezett szentségi kör- menet helyett vasárnap délután 5 órakor a székesfőváros valamennyi templomában engesztelő szentségi mád ás lesz. Varga József iparügyi miniszter ma Diósgyőrben személyesen nyújtotta át a kitüntetést tannak a 250 vasgyári munkásnak, akik már évtizedek óta állanak a gyár szolgálatában. A díszoklevélen és pénzjutalmon kívül a mi- iniszter minden egyes munkásnak egy-egy órát is ajándékozott. Budapestre érkeztek a nemzeti újságíró szervezetek egyesületének vezetői. A látogatás magánjellegű, de a fővárosban való tartózkodásukat felhasználják a februári újságíró nagygyűléssel kapcsolatos tárgyalásokra. A pénzügyminiszter a vagyonváltság búza árát októberre 30 pengőben állapította meg. * A német csapatok behatoltak Sztálingrád északi részébe is. Ez mutatja, hogy hatástalanok voltak a bolsevistáknak a német csapatok balszárnya ellen intézett tehermentesítő támadásai. A bolsevisták támadásaikat főleg éjjel hajtják végre. (NT1) A német csapatok a Kaukázusban és a Terek folyótól délre nehezen járható, erdős hegyvidéken erősen kiépített és makacsul védett ellenséges állásokat foglaltak el. A német repülők keddre virradóra bombatámadást hajtottak végre Archangelszk ellen. A városban nagy tüzek keletkeztek. A német rohamcsapatoknak sikerült a Volga partján újabb támasz,- pontokat kiépíteni. Az egyiptomi arcvonal északi szakaszán rendkívül heves tüzérségi tűz volt. A német repülőgépek hosszasan bombázták és géppuskatűzzel árasztották el El Hummanum vasúti pályaudvarát. Mára virradóra az angolok zavaró repülést végeztek Északnyugatnémetország fölött. Az angolok bombákat nem dobtak. Két ellenséges gépet lelőtt a német légvédelem. (NTI) Churchill beismerte, hogy az angol légitámadások nem mindig hadifontosságú célok ellen irányulnak. (NST) Bomházógéppel az ellenség fölött (A honvéd haditudósító század közlése.) Készültségbe kerültünk. A készültség <»zt jelenti, ihogy utána hamarosan jön. a bevetésre szóló parancs. Ezúttal azonban a parancs késik. Hajnali háromtól várakozunk és még mindig semmi. Ténfergünk. Aztán elkezdődnek a »rémhírek«. Hogy köd van a Don fölött s ne|m (tudhatjuk, hol az első vonalunk $ hol ■az ellenség ... Engem a századparancsnok nem is akar elengedni. Nagyon veszélyes a föladat... Va- dászkiséretre nem számíthatunk... Erős aliég- 'lefibárítás ... És vadászveszély is van ... Fölnézek az égre. Fekete felhők gomolyognak. Még csak ez hiányzott... Nézem az órámat: félnyolc... Most már más nem marad hátra, le kell vetni a kezeslábast, aztán lefekszem, magamra (húzom a takarót és alszom bánatomban délig. Már indulok is sátram felé, amikor kivágódik a parancsnoki épület ajtaja és kilép rajta ínokay százados. Felém kacsint: — Mehettek végre. Megjött a parancs... Rohanunk a repülőtérre. Már ott állanak a gépek, három Caproni bombázógóp. — Melyik géppel mehetek? — Ha mindent akarsz látni, legokosabb, hogyha a bal kísérőn mész. Bemászom a baloldali gépbe. A többiek — Götz Antal és Omutz hadaprődőrmeseterek, Talabér és Harsányi szakaszvezetők — a gépben vannak. Götz előrement a megfigyelő gondolába, Onutz a pilótaülésben dolgozik a motorokkal, Talabér a rádiót csavargatja, Harsányi pedig a géppuska mellé áll. Körülnézek, hol tudnék jól elhelyezkedni. Szerencsére a Caproni olyan, mint a színházi páholy. Alul, fölül, oldalt csupa ablak a teste, látni belőle mindenfelé. Götz élénken integet: — Gyere ide, előre! Átvergődöm két magas korláton, a rádió és villanyvezetékek útvesztőjén, át a vezetőülésen és előremászom a gömbölyű üveggondolába. Hát innen aztán mindent látni. Indulunk is. Azaz csak indulnánk. Valami baj van a motorral. Tóni dolgozik, hull róla a veríték. (Végre mégis megindulunk. A másik két gép már messze jár. Felhúzunk ezer méterre. Hiába igyekszünk, a két gépet nem is látjuk. Valami bizonytalan érzés belíe-beleszúr a szívembe. Mégis más kötelékben repülni és más egyedül. No, most már mindegy... Belehúzunk a felhőbe. Ezerötszázon vagyunk. jobbról és halról fekete ködök gomolyognak. Ha kinyúlnék a gépből, bele tudnék markolni ia felhőkbe. Kétezerötszázon érünk ki a sötétségből. Micsoda fény! Ragyog a nap, aránylóin, szikrázva. A felhők alattunk haragos hullámokban hömpölyögnek. Mintha tengeren úsznánk. Nézem a másik két gépet, nem látni semmit sehol. Egyedül vagyunk, egészen egyedül. Múlnak a percek ... i Úszunk a ragyogásban, alattunk a felhők, fölöttünk a vakító kékség. Götz hadapródőrmester felém hajol: — Most vagyunk a Don fölött. Mindjárt áttörünk a felhőkön és akkor... Meg kell kapaszkodnom. Fejjel előre bukva zuhanunk lefelé. Újra felhő. A hideg levegő besüvít valahol a gépbe. Aztán esünk tovább, egyre lefelé. Most már érzem, rnelegebb líeisz, langyos a levegő... Egyszerre kiérünk a felhőből. Alattunk a Don! Rácsaptunk a hídra. Most nyílnak ki a bombatár ajtói. Sziszegnek a bombakioldó szelepei. Hullanak a uom- oák. Gyors egymásutánban, mind a, tizenkettő. Megemelődik a gép orra. Nézek lefelé. Most érnek le a bombáink. Füst és robbanás csap fel Lángok ... Fordulunk vissza. -« Lent a híd lángokban áll. Hátrább a város füstöl. A másik két gép járhatott ott. Vájjon hol vannak most? Biztosan útban, hazafelé. De nem, ott a felhőik közül most vágódik ki két gép. Nagyszerű, iegyütt vagyunk megint. Nem! Még egy harmadik gép is előtűnik. Egyenesen felénk tartanak ... Götz ordít: — Fordulni... Biele a felhőbe! Orosz vadászok! A három gép egyenesen felénk tör. Egy felülről támad, kettő alulról. Sistergő csíkok szállnak felénk. Lentről i:s fénycsíkok törnek föl a magasba. Lő ránk a szovjet légvédelem. Hosszú sorozatok szikráznak a leviegőbien. Hátul a géppuskásunk, Talabér szakaszvezető eresztette bele sorozatát a Ratába, elől a motoros géppuskák köpik a foszforcsíkokat. Az orosz vadászok is lőnek, ahogy csak tudnak. Meleg pillanatok! Talabér derékba kapja az egyik Rátát. Ujjongani szeretnék! Mert az orosz vadász kigyullad. Hosszú füst- uszály száll utána. A füstje először szép fe-
