Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-09-12 / 205. szám
1942 SZEPTEMBER 12. SZOMBAT ( ARA 10 FILLER III. évfolyam + POLITIKAI NAPILAP 4 205. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Töttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 tz. Segítséget a háztartás hőseinek, az asszonyoknak Hiteles adatok Szepetk község csütörtöki éjtszakájáról Az éléskamrák a belső arcvonal jól kiépített erődítményei. Itt az ideje, hogy ezeket az itthoni védelmi berendezéseket jól kiépítsük. Örömmel emlékezünk meg arról, hogy a háziasszonyok, akikre ez a valóságos nemzetmentő feladat hárul, hangyaszorgalommal teljesítik kötelességüket. Nem a nyári és az őszi hónapokra készülnek ezek a bevehetetlen közélelmezési állások, hanem a télre. A magyar föld most még bőven adja a télirevalókat: a főzelék- és zöldségféléket, meg a gyümölcsöt. A hetipiacok bőségében mindenki megtalálja azt, amit el akar raktározni. Aki most, amikor arra alkalom nyílik, nem segít magán, súlyos bűnt követ el elsősorban önmaga és azután a közösség ellen, mert annak a gondjait csak növeli a télre. Senki sem állítja, hogy a télire való éltévé« nem okoz súlyos gondokat a háztartásoknak. A beszerzéshez szükséges anyagi erők nem állnak mindenütt rendelkezésre a kívánt meny- myiségben. Ilyen esetekben a felfokozott takarékosság segíthet. Élelmes, jó háziasszony ilyenkor még könnyen segít magán, amikor a piacok bősége rendelkezésére áll. Most, amikor a legkisebb konyhákért, veteményes ágyás is nyújt valamit a konyhára, inkább lehet takarékoskodni. De télen, amikor a készletekre szorulunk, nagy feladat a háztartás biztosítása. Egy, ami elősegíthetné a szorgalmas háziasszonyok feladatát, az anyagi eszközökkel való megerősítésük. Miként volna ez keresztülvihető? Csak a megértő, szociális szeretet révén. A közületek és a munkaadók adjanak minél sürgősebben beszerzési segélyt, vagy végső esetben előleget a tisztviselőknek, alkalmazottaknak és munkásoknak. Ez a szerető gondoskodás valósággal beletartoznék abba a nemzeti ellenállásba, amellyel itthon rendületlenül álljuk a harcot az ellenséggel szembein a boldogabb magyar jövőért. Nincs és nem lehet más feladat, mint szilárdan tartani a belső arcvonalat. Minden más érdeknek el kell törpülnie e cél előtt. A magánérdeknek pedig valósággal el kell tűnnie, amikor a nagy cél mérlegelése a nemzet életét, vagy halálát jelenti. A háziasszonyok ma honvédelmi munkát végeznek, ezt erősíteni nemzeti kötelesség. Vegye tehát észre a nemzet a fáradságot soha nem ismerő, reggeltől-lestig lótó-futó, dolgozó, derék háziasszonyokat és ott, ahol szükséges, jó szívvel siessenek a segítségére. Olyanok a háziasszonyok, mint a hadvezérek, ök is terveket szőnek, hogy irányítsák a súlyos harcokat a háztartás téli biztosítására. Sok gond, sok fejtörés ez! Most még lehet gyűjtögetni az éléskamrába, most áldásként jön minden anyagi segítség. A téliruhák gyűjtésével harctéri katonáinkat akartuk bebiztosítani az orosz télnek kegyetlen hidege ellen. De gondoljunk a belső arcvonalra is és annak felelősségteljes munkát végző hőseire, a háziasszonyokra is. Legyen a "j elszó: segíts magadon! De ahol a saját erő nem elég, ott nyíl-1 vénüljön meg az illetékes tényezőknek meleg szociális szeretete is. A helyszínen tájékozódott tudóisítónk a következő hiteles adatokban számol be a csütörtökre virradó éjjel történt szepetki eseményekről: Szepetk községben szeptember 9-én a tűz éjjel háromnegyed 11 Óra tájban ütött ki, eddig ismeretlen okból. Tény, hogy a tűz a bombázás előtt keletkezett. A tüzek során elégett Gaál Istvánnak széna-, szalmakazla, j3 sertése az ólban és összes gazdasági fölszerelése, Krasznavölgyi Árpádnak épület- fája 'az udvaron, özv. Tóth Jánosaiénál és Korcsmáros Józsefnél a szalmatörek, Németh József pajtája a benne levő szénával, szalma- törekkel és épületfával együtt, Kozári Pál pajtája a benne levő szénával, szalmával, az istálló, méhes és az összes gazdasági fölszerelés, Ivánics Jánosnak a lakóháza, istállója, pajtája a benne levő szénával és az összes gazdasági fölszereléssel, valamint a padláson levő gabonával együtt. Összésen körülbelül 200 métermázsa széna és közel 1.000 mázsa szalma égett el. A ledobott bombák 25—30—50 méterre Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a harctéren küzdő magyar honvédhadsereg parancsnoka, aki nemrégiben megsebesült, a következő érdekes nyilatkozatot tette katonáink nagyszerű szelleméről: — A magyar csapatok teljesítménye igen kitűnő és német jelentés állapította meg, hogy az a »támogatás«, amit a magyar páncélos csapatok, általában a magyar kötelékek nyújtottak, kiváló. Egy magasrangú német tiszt, aki a magyar páncélosok parancsnokságát kereste fel, egy kissé elhagyatott, szinte a hadak útjából kiesett szögletben mozgásképtelenné tett magyar páncélkocsit talált. Mellettié két honvéd volt. Mint később kiderült, öt héttel korábban ütközet folyt le ezen a terepein és a szovjet ezt a páncélkocsit kilőtte. A szovjet hadsereg visszavonult, a mieink üldözték őket és a mozgásképtelenné vált páncél- gépkocsi elakadt. Az egyik honvéd sebesülten, a másik sérülés nélkül tovább őrizte a páncél- kocsit, amikor már ötödik hete vártak, hogy majd csak arra jön egy másik páncélos alakulat, amely elvontatja őket. Az öt hét alatt az egészséges honvéd táplálta sebesült baj- társát, élelmet szerzett neki és magának, közben pedig arra is volt idejük, hogy épen maradt géppuskájukkal két Rátát lelőjjienek és megsemmisítsenek. — A magasrangú német tiszt elképedve hallgatta a jelentést, amelyet igazolt a néhány méterrel odébb fekvő, lelőtt szovjet repülőgép roncsa. Magyar honvédlélek A továbbiakban így folytatta nyilatkozatát a vezérezredes: csapódtak le egymástól, de van olyan is, amelyek között csak 3—4 .méter a távolság. Valószínűleg egy gép szórta le a bombákat és egyidőben (robbantak, azért hallottak a távolabb lakók és a zalaegerszegiek is csak egy erős robbanást. A Zala-hídon túl, Zalaistvánd községhez közel a rétre és a mezőre, illetve a szántóföldekre estek a bombák. Kettő a zalaistvándi róm. katolikus templomtól körülbelül 60—80 méterre esett le. A bombaszilánkokból a lakosság széthordott emlékbe és tanulságképpen néhány repeszdara- bot. Zalaegerszegre is hoztak Szakony János Apponyi-utcai szabóhoz, akinél már többen meg is tekintették. Jó, ha az ember látja, mert csak így tudja megérteni, mennyire fontos, hogy a légvédelmi riasztás alkalmával1 mindenki óvóhelyre meneküljön és ne maradjon a lakásban, annál kevésbbé tartózkodjék az utcákon, réteken, kertekben. Ennyi az igazság. Minden más. hamis hír, rémhír. Nem kell felülni minden mlesének, amely mindenkinek az ajkán máskép színesedik. — Mélységes emberi jóság Van a magyar 'honvádban. A legsúlyosabb harcok után is emberi módon bánt az ' eil fogottak kai, megosztotta vele kenyer ét és in api 6 cigarettáját, amíg rá inem jött, hogy inem érdemlik meg. Már az első napokban meg kellett tanulnia, hogy nem bízhatók a szovjet katonákban. Előfordult, hogy kiszálltak a (szovjetcsilllagos páncélkocsikból, iminíha megadnák magukat, azután hátulról lőtték a magyar páncélosokat és honvédeket. Ezenkívül ahhoz a megtévesztő fogáshoz folyamodtak, hogy a honvédek egyön^ ruhájához hasonló ruhában férkőztek katonáink közelébe és közvetlen köziéiről akarták megölni őket. Hát ez azután alaposan megkqmé- nyítette a magyar honvéd öklét. Természetds szívjóisága ma már nem nyilatkozik meg közvetlenül, mert látja, hogy tembelri érzésével szemben állati ösztön dolgozik. Miért harcol a honvéd a Don Partján? — Befejezésül egy beszélgetést akarok elmondani, — mondotta a vezerezredes. — Derék polgári életében földmíves (honvédet szólítottam meg a múltkor, azt kérdezve: tőle: Tudja-e, .miért kell a magyar határon túl ilyen messze, itt a Don partján harcolni? — Azért kell, — válaszolt — mert jobb, ha mi vagyunk itt, mintha ők volnának Debrecennél. —■ Igen, — fejezte be vitéz Jány Gusztáv vezérezredes — hála Istennek, a magyar honvéd tudja, hogy a Don mellett a maga falujáért, a maga földjéért és családjáért harcol, amikor magyaros lendülettel távoltatja a szovjetet \a Kárpátoktól. Honvédeink lelkülete harctéri magatartásuk megvilágításában
