Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)

1942-09-12 / 205. szám

1942 SZEPTEMBER 12. SZOMBAT ( ARA 10 FILLER III. évfolyam + POLITIKAI NAPILAP 4 205. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Töttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 tz. Segítséget a háztartás hőseinek, az asszonyoknak Hiteles adatok Szepetk község csütörtöki éjtszakájáról Az éléskamrák a belső arcvonal jól kiépített erődítményei. Itt az ideje, hogy ezeket az itt­honi védelmi berendezéseket jól kiépítsük. Örömmel emlékezünk meg arról, hogy a házi­asszonyok, akikre ez a valóságos nemzetmentő feladat hárul, hangyaszorgalommal teljesítik kötelességüket. Nem a nyári és az őszi hóna­pokra készülnek ezek a bevehetetlen közélel­mezési állások, hanem a télre. A magyar föld most még bőven adja a télirevalókat: a főze­lék- és zöldségféléket, meg a gyümölcsöt. A hetipiacok bőségében mindenki megtalálja azt, amit el akar raktározni. Aki most, amikor arra alkalom nyílik, nem segít magán, súlyos bűnt követ el elsősorban önmaga és azután a közösség ellen, mert annak a gondjait csak növeli a télre. Senki sem állítja, hogy a télire való éltévé« nem okoz súlyos gondokat a háztartásoknak. A beszerzéshez szükséges anyagi erők nem állnak mindenütt rendelkezésre a kívánt meny- myiségben. Ilyen esetekben a felfokozott ta­karékosság segíthet. Élelmes, jó háziasszony ilyenkor még könnyen segít magán, amikor a piacok bősége rendelkezésére áll. Most, ami­kor a legkisebb konyhákért, veteményes ágyás is nyújt valamit a konyhára, inkább lehet takarékoskodni. De télen, amikor a készle­tekre szorulunk, nagy feladat a háztartás biz­tosítása. Egy, ami elősegíthetné a szorgalmas háziasszonyok feladatát, az anyagi eszközökkel való megerősítésük. Miként volna ez keresztül­vihető? Csak a megértő, szociális szeretet révén. A közületek és a munkaadók adjanak minél sürgősebben beszerzési segélyt, vagy végső esetben előleget a tisztviselőknek, alkal­mazottaknak és munkásoknak. Ez a szerető gondoskodás valósággal beletartoznék abba a nemzeti ellenállásba, amellyel itthon rendü­letlenül álljuk a harcot az ellenséggel szembein a boldogabb magyar jövőért. Nincs és nem lehet más feladat, mint szi­lárdan tartani a belső arcvonalat. Minden más érdeknek el kell törpülnie e cél előtt. A ma­gánérdeknek pedig valósággal el kell tűnnie, amikor a nagy cél mérlegelése a nemzet életét, vagy halálát jelenti. A háziasszonyok ma honvédelmi munkát végeznek, ezt erősíteni nemzeti kötelesség. Vegye tehát észre a nemzet a fáradságot soha nem ismerő, reggeltől-lestig lótó-futó, dolgozó, derék háziasszonyokat és ott, ahol szükséges, jó szívvel siessenek a segítségére. Olyanok a háziasszonyok, mint a hadvezérek, ök is terveket szőnek, hogy irányítsák a sú­lyos harcokat a háztartás téli biztosítására. Sok gond, sok fejtörés ez! Most még lehet gyűjtögetni az éléskamrába, most áldásként jön minden anyagi segítség. A téliruhák gyűj­tésével harctéri katonáinkat akartuk bebiztosí­tani az orosz télnek kegyetlen hidege ellen. De gondoljunk a belső arcvonalra is és annak felelősségteljes munkát végző hőseire, a házi­asszonyokra is. Legyen a "j elszó: segíts maga­don! De ahol a saját erő nem elég, ott nyíl-1 vénüljön meg az illetékes tényezőknek meleg szociális szeretete is. A helyszínen tájékozódott tudóisítónk a kö­vetkező hiteles adatokban számol be a csütörtökre virradó éjjel történt szepetki ese­ményekről: Szepetk községben szeptember 9-én a tűz éjjel háromnegyed 11 Óra tájban ütött ki, eddig ismeretlen okból. Tény, hogy a tűz a bombázás előtt keletkezett. A tüzek so­rán elégett Gaál Istvánnak széna-, szalma­kazla, j3 sertése az ólban és összes gazdasági fölszerelése, Krasznavölgyi Árpádnak épület- fája 'az udvaron, özv. Tóth Jánosaiénál és Korcsmáros Józsefnél a szalmatörek, Németh József pajtája a benne levő szénával, szalma- törekkel és épületfával együtt, Kozári Pál paj­tája a benne levő szénával, szalmával, az is­tálló, méhes és az összes gazdasági fölszerelés, Ivánics Jánosnak a lakóháza, istállója, paj­tája a benne levő szénával és az összes gaz­dasági fölszereléssel, valamint a padláson levő gabonával együtt. Összésen körülbelül 200 mé­termázsa széna és közel 1.000 mázsa szalma égett el. A ledobott bombák 25—30—50 méterre Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a harc­téren küzdő magyar honvédhadsereg parancs­noka, aki nemrégiben megsebesült, a követ­kező érdekes nyilatkozatot tette katonáink nagyszerű szelleméről: — A magyar csapatok teljesítménye igen kitűnő és német jelentés állapította meg, hogy az a »támogatás«, amit a magyar páncélos csapatok, általában a magyar kötelékek nyúj­tottak, kiváló. Egy magasrangú német tiszt, aki a magyar páncélosok parancsnokságát ke­reste fel, egy kissé elhagyatott, szinte a ha­dak útjából kiesett szögletben mozgásképte­lenné tett magyar páncélkocsit talált. Mellettié két honvéd volt. Mint később kiderült, öt héttel korábban ütközet folyt le ezen a terepein és a szovjet ezt a páncélkocsit kilőtte. A szovjet hadsereg visszavonult, a mieink üldöz­ték őket és a mozgásképtelenné vált páncél- gépkocsi elakadt. Az egyik honvéd sebesülten, a másik sérülés nélkül tovább őrizte a páncél- kocsit, amikor már ötödik hete vártak, hogy majd csak arra jön egy másik páncélos ala­kulat, amely elvontatja őket. Az öt hét alatt az egészséges honvéd táplálta sebesült baj- társát, élelmet szerzett neki és magának, köz­ben pedig arra is volt idejük, hogy épen maradt géppuskájukkal két Rátát lelőjjienek és megsemmisítsenek. — A magasrangú német tiszt elképedve hallgatta a jelentést, amelyet igazolt a néhány méterrel odébb fekvő, lelőtt szovjet repülő­gép roncsa. Magyar honvédlélek A továbbiakban így folytatta nyilatkozatát a vezérezredes: csapódtak le egymástól, de van olyan is, ame­lyek között csak 3—4 .méter a távolság. Való­színűleg egy gép szórta le a bombákat és egyidőben (robbantak, azért hallottak a távo­labb lakók és a zalaegerszegiek is csak egy erős robbanást. A Zala-hídon túl, Zalaistvánd községhez közel a rétre és a mezőre, illetve a szántó­földekre estek a bombák. Kettő a zalaistvándi róm. katolikus templomtól körülbelül 60—80 méterre esett le. A bombaszilánkokból a lakosság széthordott emlékbe és tanulságképpen néhány repeszdara- bot. Zalaegerszegre is hoztak Szakony János Apponyi-utcai szabóhoz, akinél már többen meg is tekintették. Jó, ha az ember látja, mert csak így tudja megérteni, mennyire fontos, hogy a légvédelmi riasztás alkalmával1 min­denki óvóhelyre meneküljön és ne maradjon a lakásban, annál kevésbbé tartózkodjék az utcákon, réteken, kertekben. Ennyi az igazság. Minden más. hamis hír, rémhír. Nem kell felülni minden mlesének, amely mindenkinek az ajkán máskép színe­sedik. — Mélységes emberi jóság Van a magyar 'honvádban. A legsúlyosabb harcok után is emberi módon bánt az ' eil fogottak kai, megosz­totta vele kenyer ét és in api 6 cigarettáját, amíg rá inem jött, hogy inem érdemlik meg. Már az első napokban meg kellett tanulnia, hogy nem bízhatók a szovjet katonákban. Előfor­dult, hogy kiszálltak a (szovjetcsilllagos pán­célkocsikból, iminíha megadnák magukat, az­után hátulról lőtték a magyar páncélosokat és honvédeket. Ezenkívül ahhoz a megtévesztő fogáshoz folyamodtak, hogy a honvédek egyön^ ruhájához hasonló ruhában férkőztek katonáink közelébe és közvetlen köziéiről akarták meg­ölni őket. Hát ez azután alaposan megkqmé- nyítette a magyar honvéd öklét. Természetds szívjóisága ma már nem nyilatkozik meg köz­vetlenül, mert látja, hogy tembelri érzésével szemben állati ösztön dolgozik. Miért harcol a honvéd a Don Partján? — Befejezésül egy beszélgetést akarok el­mondani, — mondotta a vezerezredes. — De­rék polgári életében földmíves (honvédet szó­lítottam meg a múltkor, azt kérdezve: tőle: Tudja-e, .miért kell a magyar határon túl ilyen messze, itt a Don partján harcolni? — Azért kell, — válaszolt — mert jobb, ha mi vagyunk itt, mintha ők volnának Deb­recennél. —■ Igen, — fejezte be vitéz Jány Gusztáv vezérezredes — hála Istennek, a magyar hon­véd tudja, hogy a Don mellett a maga falu­jáért, a maga földjéért és családjáért harcol, amikor magyaros lendülettel távoltatja a szov­jetet \a Kárpátoktól. Honvédeink lelkülete harctéri magatartásuk megvilágításában

Next

/
Thumbnails
Contents