Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)

1942-11-26 / 267. szám

1942 november 26. íiaí^rÍxft 3 DIÓT gesztenyét, gyümölcsöt, Ifi főzeléket minden tételben vesz Keresztes Laiosné gylimölcsnagykereskedö, Budapest, Városmajor-u. 42 az olasz hadvezetőség a keleti arcvonalon új mintájú repülőgépeket vetett harcba. Az új gépek a bombavetőknek és a vadászgépek­nek együttes előnyeivel relndeükezinelk. A Kaukázusban a havazás és hőgörgetegek veszélye zavarja a hadmozdulatokat. A szov­jet csapatok ennek következtében kiürítették egyes előretolt állásaikat és azokat aztán a német és szövetséges csapatok harc nélkül szállták meg. (NTI) '* Alagirtól délre és keletre a német és szö­vetséges csapatok legyőzték a bolsevisták el­lenállását és tovább törtek előre a Kaukázus középső része felé. A georgiai hadiutat, va­lamint a hozzá vezető utakat éjjel-nappal lőt­ték. (NTI) Az olasz hadsereg vezérkarának jelentése szerint az algíri vizeken olasz légi torpedóvető alakulatok elsüllyesztettek egy 20 ezer ton­nás ellenséges óceánjáró hajót, egy 6 ezer tonnás fehérhajót és egy közepes nagyságú hajót. Egyik olasz tengeralattjáró behatolt Bougie kikötőjébe és közelről három tor­pedólövéssel elsüllyesztett egy ellenséges rom­bolót. (Stefani) A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelentése szerint a 8. angol hadsereg mélyen tagozódva áll Marsa-Matruh és Bengházi között. Az an­gol légierő nem tudott érdemben felvonulni. A Nemzetközi Sajtótudósító jelenti, hogy Dar lián tengernagy megtiltotta a francia ha­boknak a dakari kikötő elhagyását. Az angol alsóház több tagja hevesen tilta­kozott a Darlan francia tengernaggyal való együttműködés ellen. (Amsterdam. NTI) A Nemzetközi Sajtótudósító jelenti, hogy a Salamon szigetek területén új és fontos ten­geri ütközet zajlik le. Burmában, Thaiföldön és Indokínában jelentékenyen, megerősítették az ott állomásozó japán csapatokat. A japán kormány 600 millió yen értékben új hadi- kölcsönt bocsátott ki. Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ÉLET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kell ráírni a lap fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi levél- szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédőinkre, akik sóvá­rogva várják a jó Zalai újságot. — A Zalaegerszegi Asszoriyszcvetség nevé­ben hálás köszönetét mondok a Katolikus Legényegyletnek és a Napsugár Leányklub- nak, hogy a Katalin-tea tiszta jövedelmét, 70 pengőt egyesületünknek adták. Úgyszintén kö­szönöm dr. Hodonyi Jenőnek, hogy a de­cember 6-án tartandó Mikulás-dálutánuink (költségeihez 20 pengővel hozzájárult. El­nök. (^c) ^ Erdélyi szőttes legfinomabb tiszta gyap­júból úri ruhára és női kosztümre halvány- szürke és drapp színekben 12 mintában, 75 cm szélességű, métere 38.60 pengő a Schütz Áruházban. Mit tapasztalt egy elsőháborús hadifogoly Oroszországban 7 Forró nyári napon a századparancsnok en­gedélyével a zsebemben, az izgalomtól is fű­tötten elindultam a tőlünk 80 kilóméterre levő helyiségbe, ahol mint első világháborús hadi­fogoly dolgoztam és ahonnan feleségemet hoz­tam. A világháború vége felé 1919-ben csinos kis üzletet alapítottam mint hentes és mészáros, sőt házat is szereztem, amelyet hazatértemkor feleségem testvéreire hagytam. Szerettem volna minél előbb ott lenni, hogy láthassam az orosz rokonokat. Kimentem a főútvonalra, amit ke­ményre nyomott a sok sok tehergépkocsi, tank és egyéb jármű. Felvettek egy tehergépkocsira és körülbelül 50 kilómétert mentem velük a századunk bevetési helyéig. O t megéjtszakáz- tam. Másnap hajnalban ugyanazon módon mentem tovább. Reggel 6 óra tájban megpil­lantottam U.-t. Kicsit bizonytalan voltam, mert nem láttam, az akkoriban híres két szép templomának tornyát. Amint azonban a majd­nem idegennek latszó u'cákon ál robogtunk, megpillantottam a régi járásbíróság épületét. Tehát mégis U.-ban vagyok Nem ismertem rá a régi csinos nagyközségre, a két messze vi déken hires szép tempiom seholsem volt he­lyette méteres gazban egy Lenin-szobor ékte­lenkedett, de már ledöntve. A szép parkozott lér eltűnt, helyette mindenütt gaz és gödrök. Pedig erre ök nem is igen számíthattak hábo rura. Hiányoztak a csinosabb rendesen tartott házak, helyettük csak gyéren és elhanyagoltan álltak egyesek. Azon az utcán, amelyben házam állott, elindultam. Ebben volt a kórház is A kórházat meg is találtam, de a saját házamat nem ismertem meg. Istenem, micsoda változás, milyen lecsúszás történt itt azóta. Kerdezös- ködtem a jövő-menő orosz nőktől, hogy hol vannak a rendesebb épületek, hol vannak a lakók. Erre azután elmorrdiák, hogy 1933 ban minden embert, akinek csak valamije volt, el­hajlottak az Uraiba. így azután hiába kérdezősködtem a régi jó ismerősök után mint Dejkóék, Letsénenkóék, Skripkáék. Senki sem tudott róluk semmit mondani, még a kér­dezettek csudálkoztak azoi, hogy honnan isme­rem én ezeket. Mikor aziíán elmondtam, hogy feleségem idevaló, akad egy ember, aki is­merte őket. Sőt elmondta, hogy az egyik sőgorasszony itt van a községben és 7 kiló­méterre ide egy kolhozbal dolgozik. 6 órától 9 ig kerestem egy isrrerőst, pedig én mint üzletember rengeteget isireriem, az utcámnak pedig minden lakóját Csík 9 órakor akadt egy, aki a rokonaim nyomára vezetett. Ez elvezetett szállásukra, mert a házat, amit nekik hagytam, minden ok nélkül elvettél tőlük s különben is a felismerhetetienségig el van hanyagolva. Hiába, a 21 éves szovjdgazdálkodás azon is éppen úgy meglátszik, mint minden máson. Letörlen nézegettem. Sohtsem gondoltam volna, hogy a hires paradicsom ilyen szomorú és ronda. Ráértem ezen' töprengem, amíg sógorasszo­nyom megérkezett a 7kilóméíer távolságról. Megismert és a nyakamta borult. Az 1920-ban virágzó leány fehérhaju ósszelört öregasszony lett. Hamarosan elmondl,, hogy másik nővére nem bírta ki az eseményket, meghalt. Öccsüket pedig 3 hét lőtt lőtték agyon a bolsevikok, antikoméin akart velük meneklni. Nagyon sokat beszélt :s én haigattam el­szomorodott szívvel és dási csalódással. Né hány dolgot elmondok £ itteni szörnyű életről, amit a bolsevikok teremitek Sógorasszonyom elmondta, hoey leánya \n, aki férjhezment. A veje gépész. Hárman doboznak egy kolhozban. Az egész évre kaplak 7 mázsa árpát, kértek búzát is. Erre kijelenteni, hogy annak elégnek kell lenni Nem akartam hinni neki, de nem tudtam semmit kicsikarr belőle. Csudálkozoír, hogy nem akarom eünni. De azután bele kellett nyugodni és elhinni. A lakásukhoz tar­tozik egy kis hold belsőség, ezen gazdálkod­hattak szabadon. Tarthattak egy tehenat és baromfit, azonban egy tehén után évenként 365 liter tejet, minden tyuk után pedig 150 tojást kellett beadniok, persze ingyen. Árok­partján, utmeilett legeltettek és mivel lova senkinek sem lehetett, a télire kétkerekű kordén hordták össze a gazt meg a füvet a tehenük részére. *>■?!$... : í ' Hogy a tyúkokat hogyan tudták tartani, az bi­zony nem volt egyszerű. Mindezeken felül évenként 4.000 rubelt, azaz 630 pengő adót kellett fizetniök. Nem akartam hinni és nem is hittem el addig, amig ki nem hozta adó­könyvét. Az adózás meg úgy folyt, hogy aki a határ­időre nem fizetett, azt egyenesen a fogdába vitték. A létért való nagy küzdelemben azután igyekeztek sokat termelni, lehetőleg sok barom­fit tartani. Ezeket azután a vezetőknek és vá­rosokban igyekeztek eladni, rengeteg fáradság­gal, mászkaiással. Ha megtudták az asszonyok, hogy valamit valahol kapni lehet, messze földre elkutyagoltak. Néhánynak sikerült egyet s mást szerezni, például egy lábost, vagy kéfftzseb- kendőt, a többi eredmény nélkül jött vissza. A szovjet nem bízott még 25 év után sem a népében. Minden ok nélkül egy-egy este megjelent 4 — 5 katona a szálláson, kikergette a lakókat és házkutatást rendezett. Elrejtett ellenforradalmár fegyvert kerestek és eközben elvittek mindent ami megtetszett nekik. Mehettek azután a károsultak, akihez akartak, senki se hallgatta meg panaszaikat. Még jó, ha be nem zárták őket. így azután sohasem volt egy biztos éjjelük sem. Még volt ruha- és vászonanyag járandóságuk. Ebből is azonban hol kaptak, hol nem. Venni csak kézből kéz alatt lehetett 3—5 szőrös áron, mert üzlet nem volt. Amikor ruhaosztás kez­dődött, a bennfentesek, vezetők, népbiztosok feleségei legelőször kaptak. Ezek azután gyor­san átmentek a másik esetleg harmadik elosztó helyre és felvették kétszer háromszor a járan­dóságukat Egyszerre azután kijelentették, hogy kifogyott. Legtöbben persze nem kaptak. Pa­naszra menni, Isten ments. Akinek azután ruhaanyag kellett, mehetett a népbiztosékhoz ott kapott három négyszeres áron. A sógorasszony 21 év előtti ruháját muto­gatta. Kimélgeti, mert az még jó anyag. Keserű érzéssel elnéztem ethalgattam szegény 41 éves sógorasszonyomat. Kinek higyjek, ha nem neki. Velem is fordult egyet a világ. Kötni való barom, aki elhiszi, hogy a szoy^ jet a dolgozók paradicsoma. Erre az igazságra itt jöttem igazán rá. Találkoztam még egy újvidéki volt hadifo­goly társammal, Kalina Endrével. Rajta kívül még egy van itten. Ezt a fiút amikor én haza­jöttem, az oroszok letartóztatták, mert pálinkát főzött a feleségével együtt. Még itt voltam, amikor 5 évre elítélték és az ítélethozatal után hazaengedték. Azt hitte, hogy csak ráijesztettek. Hiába biztattam, hogy meneküljön még iratai­mat is fölkínáltam neki Ő sajnálta szépen be­rendezett lakását és tétovázott. Másnap este azután letartóztatták feleségestől és a J.-i bör­tönbe vitték. Egy évet töltött ott, akkor kieresz­tették. Felesége időközben meghalt. Ekkor foly­tak a túsz cserék. Fűhöz, fához szaladgált. Mire engedélyt kapott, arra meg befejeződtek a • r • r I r I Káuzfi • fi fi r ,1 legolcsóbbak könyvkereskedésében.

Next

/
Thumbnails
Contents