Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)

1942-11-14 / 257. szám

Akárcsak a mindennapi kenyeret, takarékosan kell fogyasztanunk az értékes villamos áramot is. Elavult, legyengült körték haszontalanul pazarolják! Helyükbe takarékos, jobb világítás való: list«#* 1942 november 14. Ma^Telet Keszthelyi karcolat Keszthely immár visszavonhatatlanul egye­temi székhely. A törvényes rendelet mondja. Nagy gondot okoz mostanában, tulajdoink ép­pen hogyan is nevezzék Keszthelyt. Végre: is ezt a nagyszerű vívmányt, e magas kitünte­tést mégis csak értékesíteni kellene! Falunak nem falu, városnak nem város, Biár büszkén nevezi magát a Balaton fővárosá­nak. Fürdő- és üdülővárosnak címezik, az idejövök a városba érkeznek, városbíró, város­háza közkeletű elnevezés. Az egyetemi szék­hely vívmányát mégis hasznosítani kellene! Hát kövesse Pacsa példáját! Mikor térképeztette területét, elkészült a járda. Sőt a csatornázás is polgárjogot nyert. Az utcákon, amikor a hold nem világított, égtek a drága petróleumlámpák is. így elő­léptette önmagát, kiíratta a falu végére: PACSA VÁROSJELLEGÜ KISKÖZSÉG. A keszthelyi vezetőség egyszerűen szedesse le az útbejáratoknál levő helységjelölő táblá­kat, az újakra pedig írassa ki: KESZTHELY EGYETEMI JELLEGŰ NAGYKÖZSÉG. Nehéz munka után, nagy költséggel végre is átalakították a keszthelyi mozit. Most már földszinti és erkélyes ülésekre tagozódik. A földszinten és az emeleten nagy váróhelyiség áll a közönség rendelkezésére. Belsőleg is vá­rosias képet öltött, sötétvörös ruhát vett fel aranyozott szegéllyel, amelyet a villany titok­zatos fénye ragyog át. Bár az ülések kissé sző­kék, de üzleti szempontból mégis előnyös, hisz 50 ülőhellyel több van. Páholyt kapott a rendőrhatóság, a tűzoltó-felügyelet, de úgy látszik, a sajtónak nem jutott hely. Igaz, egyetlen újságban sem jelenik meg a műsor a közönség legnagyobb bosszankodására. El­maradt az annyira nélkülözhetetlen telefon be­vezetése is. Korszerűsítési szépséghiba! A kö­zeli telefontulajdonosok szenvednek is az ér­deklődő rohamozástól! Rendészeti szempont­ból azonban csak megmaradt a régi állapot: a be- és kijárat továbbra is egyaránt a nagyon forgalmas és nagyon szűk utcára történik. Keszthely 12 ezer lakosa ezekután is válto­zatlan türelmetlenséggel várja az állandó, a második, a sok-sok magyar, oktató, szórakoz­tató darabokat játszó, olcsóbb helyárakkal dol­gozó, közrendészeti szempontból teljesen ki­fogástalan, igazi népmozgót. LANDI FERENC. Felhívás adófizetésre Zalaegerszeg megyei város adóhivatala fel­hívja az adófizetők figyelmét, hogy esedékes adótartozásukat november 15-éig föltétlenül fizessék be, mert a hátralékban maradt adó­fizetők ellen a már megindult végrehajtási eljárás során lefoglalt zálogtárgyakat elárvere­zés céljából hatósági raktárba szállítják. Tar­tozásuk befizetése annál is inkább érdekük, mert a 2 százalékos kamattérítési kedvezmény­ben csak azok részesülnek, akik tartozásukat november 15-éig befizetik. Zalaegerszeg, 1942 november 3. Schmidt s.k. városi adóügyi számvevő, adóhivatali fő­nök. FONTOS Mindenkit érdekel, akinek pénzre van szüksége, hogy december 4.-ére esik a magyar királyi jótékonycélu állami sorsjáték húzása, amikor kihúzásra kerül a 40.000 P-i főnyeremény és több szép nyereményösszeg is.-A sorsjegy kapható az összes sorsjegy- főárusítókná! és dohánytőzsdekben. Kerkanémetfalun olyan nagyapát kerestek, aki két és fél hónapos korában meghalt »Elsárgult matrikulák« címen Kovács Elek az Őrség című református hitbuzgalmi lapban érdekes böngészéseket közölt az alsólendvai járásban fekvő kerkanémetfalui református egyház anyakönyveiből. A közzétett furcsasá­gok között is a legfurcsább az az eset, amelyet a szerző így ír le: — A tél folyamán egy fiú a nagyapja ke­resztelési kivonatáért keresett fel. Nagyapja másutt kötött házasságot s a fiú onnan már magával hozta a nagyapa házasságkötési ki­vonatát. Ebben tudvalévőén a házasságra lé­pők életkora, szülőiknek neve, esetleg 1 .kö­ti elve is fel van tüntetve. Az így nyert adatok alapján hamarosan rátaláltam a keresett nagy­apára. Minden adat pontosain egyezett: az évszám, a szülők neve, lakóhelye. Igen ám, de a »Megjegyzés« rovatban ezt a feljegyzést találtam: »Meghalt két és fél hónapos korá­ban.« Megnézem a kérdéses időponitbeli ha­lotti anyakönyvet, tényleg a inevezett szülők ilyen nevű gyermekét két és fél hónapos ko­rában eltemették. Ezek szerint tehát egy unoka kéri annak a nagyapjának a keresztlevelét, aki két és fél hónapos korában meghalt és el is temették. De ha meghalt, akkor hogyan nő­sült meg legénykorában, s hogyan lettek gyer­mekei s ezektől unokái? A fiú ugyancsak za­varba jött, magam nem kevésbbé. Mintha csak mondani akarta volna, hát akárhogy is van, én mégis csak itt vagyok és élek. Éti meg viszont, hogy látom. De hát akkor hon­nan kerültek ide ezek a bejegyzések?! Pedig hát olyan egyszerű a magyarázat, mint a Kolumbusz tojásé. Végre én is rájöttem. El­kezdtem nézegetni a következő évek születési bejegyzéseit s a második évnél rá is találtam. Ugyanazon szülőknek két év múlva ismét fiúk született, aki a keresztségben a két évvel illőbb született és elhalálozott bátyja nevét kapta. Amikor aztán fölnövekedvén házasságra lé­pett, valamilyen elnézés, felületesség követ­keztében az elhunyt bátyja évszáma került beírásra az ő házasságkötési anyakönyvi be­jegyzésébe. Hogy aztán a lehetetlen hely­zetbe került fiú esetén segíthessek, mindkét — a tényleges és az ál — nagyapa kereszt-« telési kivonatát is kiállítottam s rájuk vezet­tem a téves bejegyzési valószínűsítési véle­ményemet. Köttesse könyveit Szily Dános könyvkötészetében Zalaegerszegen, Lord Rothermere-utca 3.

Next

/
Thumbnails
Contents