Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-10-24 / 240. szám
4 riAWtfűfflUT 1942 október 24. Két guhráságyuért Meglepetés a hölgyeknek (A honvéd haditudósító század közlése.) Az arcvonalnak első vonalában is vannak pillanatok, amikor az 'ember elfeledkezik a veszélyről, a harcról, óvatosságról s általában [mindenről, ami itt hozzátartozik az élethez. Pillanatokra, vagy talán percekre elfeledkezik és átadja magát a történéseknek. Rátör az lemberre az élmény, bilincsbe veri és kitörölhetetlenül belevési magát a lélekbe... Ilyen kéjp rajzolódik most elénk. A Don felé haladó támadó hadműveletek során, éjtszaka, egy gyalogezred kocsizó géppuskás századával találkoztunk. Éppenhogy átlestek már a tűzkeresztségen, két nappal az- felőtt kóstoltak bele az ízébe, tehát újonc- félének számítottak a többiek mellett. A későbbi véres harcok színhelye, a don- parti K. város felé vezető út mellett, egy érdőszegélynél vertek tanyát. Vacsorát azonban már nem tudtak főzni, mert beesteledett s éjtszaka még a gulyáságyú is elárulhatja a repülőknek, de még a tüzérségnek is: hol vannak magyar honvédek. Éhes gyomorral húzódott hát sátrába a század. Kora reggel azután a fák alatt megkezdődött a főzés. Mondogatták is jó humorral: ma vacsorát reggelizünk. Vígan pöfékelt a gulyáságyú s honvédeink kibioeltek a szakácsnak ... Már pu'hult a hús la kondérban, amidőn a messzeségben megjelent néhány repülőgép. Találgattuk, mifajta, mígnem az egyik szakaszvezető rámondta: — Sajátunk. Tovább néztük a gépeket. Felénk tartottak. Számszerint négy. A századparancsnok: Hegyi Ferenc főhadnagy úr távcsövet emelt a szeméhez. Nézte a közeledő gépeket s „ztán Ifölkiáltott: — Ráták jönnek, rejtőzni! Nem volt idő géppuskát állítani, védekezni. Szétugrottunk, be a fák alá, egyszeribe Képtelen lett a gulyáságyú környéke is. A Ráták pedig jöttek, irgalmatlanul gyorsan közeledtek s már buktak is. Behúzódtunk a gödörbe, nem láttunk már semmit, csak hallottuk a vijjogást, a géppuskaropogást, lamint lőttek) s a kis bombák robbanását, amelyeket ott szórtak le körülöttünk, az erdőszegély táján. Alig néhány percig tartott a támadás, utána kibújtunk, előjöttünk s Hegyi századparancsnok úr mindjárt számba- vette embereit. Senki sem hiányzott, senki sem sebesült meg. De valami baj mégis történt. Ellőtték a tegnapi vacsorát, el a mai reggelit. Ott robbant néhány bomba éppen a 'kandúrokon s romokban hevert két gulyáságyú... Bosszantó véletlen, kellemetlen meglepetés, óehát el kell viselni, akár tetszik, akár nem. — három Rata Kívántak is a honvédek a vörös gépeknek egyet és mást, közben készülődtek a tovább- indulásra. Még félóra sem telt el, ugyanabban az irányban, ahonnan az előbb a négy repülő jött, ismét gépek tűntek föl. Most már azonban nem négy, hanem tíz. Hegyi főhadnagy úr ismét belenézett a távcsőbe s elkiáltotta magát: — Ráták! Az 'erdőszegélynél egyszerre nyolc géppuskacső emelkedett tűzkész állapotba s most már nem feküdt senki sem a gödörbe, csak a fák mellé húzódtunk s vártunk. A Ráták pedig jöttek. Hármas sorokban, a végéin egy. Ismét pontosan felénk tartottak. Az első három már billegette magát s aztán: bukott. Ebben a pillanatban azonban megszólaltak a mi géppuskáink is. Olyan kelepeiés kerekedett, amilyent ritkán hall az ember. Azok is lőttek a gépből, a mieinket pedig biztosan fűtötte valami, nem törődtek semmivel, csak lőtték veszettül a rendekben támadó Rátákat. S ebben a pokoli tűzben mi is elfeledkeztünk mindenről. Arról, hogy a támadás nekünk szól, hogy ez mégis több, mint hárcHorváthné őszi — téli ruha- és kabátválasztéka a legelfogadhatóbb árakon! bemutató, vagy artistamutatvány. Kidugtuk a fejünket és néztük, lélekben biztattuk a géppuskásainkat, izgultunk, szurkoltunk. Rövid percekig tartott ez a félelmetes párbaj. Az utolsó Rata is elszállott fölöttünk. Nem volt már látnivaló, az erdő mögé tűntek el. Kiszaladtunk, oldalra, hátha mégis látunk valamit. Ekkor már a gépek messze jártak. Számoljuk: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. Hová lett három gép? Illegnek, billegnek, világosan látható, hogy nem tudnak tovább menni. Az egyik bezuhan a fák közé, a másik pedig szépen, símán földreszáll. Ujjongunk, tapsolunk. Mégis: sikerült. A többi már nem tartozik szorosan az élményhez. Két gép ég, a fák között magasba tör a láng és füst, a harmadik pedig ott áll magyar honvédek gyűrűjében. így fizettek vissza a honvédek két gulyáságyújuk elpusztításáért... GÁLFFY ANDRÁS. A keresztény magyar ügyvédek harca érdekeik védelméért és a zsidóság túltengése ellen Az utóbbi évszázadban az ügyvédi hivatás- I rend nagy átalakuláson ment át. A „jogász- I nemzet“ legjobbjainak helyét a jogokhoz imént | jutó zsidóság „élelmes“ rétegei lepték el. Az ingó tőke urai saját fajtestvéreiket foglalkoztatták és néhány évtized alatt a gettóból polgári jólétbe emelték. A pénzvilág által támogatott zsidó ügyvédség birtokába vette az ügyvédi szervezetek legfontosabb őrhelyeit, észrevétlenül urává vált az ügyvédi önkormányzatnak és rányomta saját bélyegét a magyar jogéletre. A pénz és sajtó gondoskodott arról, hogy köztudattá váljék az ügyvédi pálya már bekövetkezett elzsidósodásának belső megokoltsága. Cél- zatos megállapítások bóditották el közvéleményünket ; sűrűn hallatszottak a bölcs kijelentések arról, hogy a magyarból legfeljebb jó huszártiszt lehet, de nem jó ügyvéd; csak a zsidó ért a hiteljoghoz; a zsidó „körmönfont“, eredményes ügyvéd és így tovább. Ennek az állapotnak és hírverésnek eredménye az volt, hogy a kisebbségi sorban görnyedő keresztény magyar ügyvédség egyes tagjai szinte kénytelenek voltak a gyilkos versenyben a veszedelmes vetélytárs magatartásához idomulni és, hogy az ügyvédi kar tagjai, — természetesen túlnyomó többségben a zsidó származásúak, — mind gyakrabban szerepeltek a hírlapokban, mint vagyonelleni bűncselekmények főhősei. Ilyen előzmények után nem lehet csodálkozni azon, hogy az egész országban ügyvédellenes hangulat kapott lábra. A második zsidótörvény ügyvédi vonatkozásban lényegében fenntartja az eddigi állapotot, annak ellenére, hogy egy-két élethivatási körön kívül alig volt nálunk még egy, a zsidóságtól annyira megszállott szabadfoglalkozás, mint az ügyvédi pálya. A kiegyezést követő években az egyetem jogi karán alig 2 százalék volt a zsidó hallgatók száma, két évtized múltán ez a szám megtízszereződött, az első világháborút követő években a csonka ország ügyvédeinek 65 százaléka, i ma pedig a mintegy 7500 ügyvédből kereken 4000 a zsidóHa arra gondolunk, hogy a zsidó ügyvédség közismert, eszközökben nem válogatós „ügyeskedésével“, faji kapcsolatainak segítségével, az ügyvédi kereseti lehetőségeknek leggazdagabb részét ragadja magához, ez az arányszám gazdasági szempontból még kedvezőbbbnek mutatkozik a zsidó ügyvédség javára. ÓAtfad&rt ÍZLÉSÉT joQc&Ó'. Ez a helyzet 1927-ben arra indította a Budapesti Ügyvédi Kamara lelkes keresztény tagjait, hogy megalakítsák a keresztény magyar ügyvédség társadalmi szervezetét, a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületét. A MÜNE tagjai közé nem vehető fel olyan ügyvéd, aki szabad- kőműves páholy tagja, vagy tagja volt, aki zsidó származású, vagy akinek vele együttélő hitvestársa zsidó származú. Az egyesületi tagság szempontjából zsidó származású az, akinek bárcsak egy felmenője is zsidó vallású, vagy zsidó vallású volt. A MÜNE országos szervezet. A budapesti magyar ügyvédeknek 80 százaléka, a vidéki magyar ügyvédeknek pedig 60 százaléka a MÜNE tagja. Budapesten kívül számos vidéki kamara székhelyén máris megalakította alapszabályszerű szervezeteit, a többi vidéki kamara székhelyein pedig a fiókszervezetek megalakulás előtt állnak. A szervezet célja, hogy a magyar ügyvédség erkölcsi és anyagi javait visszaszerezze, az ügyvédi tekintélyt helyreállítsa, egyszóval a magyar ügyvédséget régi jogaiba visszahelyezze.
