Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)

1942-09-05 / 200. szám

MactmÍíxet 1942 szeptember 5. Hirkiál tó-kocsi — az onrlö ellen (A honvéd haditudósító század közlése.) Nehézkes tehergépkocsi döcög a szép nyári délutánon a fürge személykocsi nyomában. A gödrös, kátyú® földút hosszú kilométereken Bt kígyózik ringó rozstáblák és legelők között {anélkül, hogy egy élő lelket is látnánk. Itt-ott egy kilőtt harckocsi, árokbafordult ágyú mu­tatja, hogy erre már járt a háború, erre már jártak győzelmesen előrevonuló honvédeink. A vidék különben békés és nyugodt. Az egyik dombhajlaton fölérve egyszerre kis falu bontakozik ki szemünk előtt. Mintegy lötven ház húzódik meg gondozatlan, öreg gyümölcsfák között, mintha széjgyelné sáros falait, zsúpfedeles szegénységét. A képet egy pocsolyás patak képe egészíti ki néhány fűz­fával ’beszegve. A két gépkocsi megáll a kis település előtt. A honvédek leugrálnak a kocsikról és előkerül égy hatalmas kerekekre szerelt tölcsér, amely­nek torka egy-kettőre a falura irányul. Távcsővel nézzük a házakat. Az első ház háromszáz, az utolsó talán kétezer méterre Bll tőlünk. A kunyhók sarka mögül, az apró ablakokon keresztül bizalmatlan szemék irá­nyulnak féléink. Látszik, hogy nem tudják, miféle veszedelem látogatja meg szegénysé­güket. A tanakodást rögtön tett követi. Egy asszony nagysietve elindul, sovány tehénkét hajt maga előtt egy kis szopós borjúval. Sza­pora léptekkel sietnek a völgy túlsó vége félé. Egy pirosfejkendős menyecske szaladva szedi össze a közeli mezőről három maszatos porontyát. Olyan riadalom keletkezik, mint a baromfiudvarban, amikor héja köröz fe­lette. A magyar fiúk azonban már elkészültek és egyszerre vidám induló hangjai hagyják él a harciasnak látszó 'hangerősítő torkát. !A zsákmányolt régi orosz hanglemez nem­zeti indulója szinte csodát művel. A siető, futó emberek egy pillanatra mintha kővé me­rednének, azután egyszerre végeszakad a me­nekülésnek. Mindenki a hang irányába fordul. A következő percben pedig megindul a népáradat felénk. Az egész falu mintegy ve­zényszóra megmozdul és jön, seregük a zene irányában. Elől a gyerekek, utánuk az asszo­nyok, majd a kevés férfi is legyőzi bizalmat­lanságát és lassú, méltóságteljes menetben tárják be a sort. Az induló után orosz népdal [következik. A gyerekek már ott nyüzsögnek körülöt­tünk. Arcukon a váratlan meglepetés izgalma tükröződik. Hogyne, hiszen ilyen csodálatos Alkotmányt még soha életükben nem láttak, Ide még csak nem is hallottak róla. Az asz- Szonyok, leányok is boldogan neve tgélve hall­gatják az ismerős dallamokat. Nagy napja ivan A falunak. A hangszóró egyszerre elhallgat, majd ér­ces hang szólal meg orosz nyelven: — Oroszok! A magyar és német szövetsé­ges csapatok győzelmesen vonulnak kitűzött céljuk felé. A szovjet csapatok súlyos vesz­teséggel hátrálnak és most már a legcseké­lyebb reményük is semmivé lett. A háborút elvesztették. Diadalmas előretörésünk közben igen sok orosz katona leszakadt csapatától. Oktalan félelmükben erdőkben húzódnak meg, a védtelen lakosságot életeimért fosztogat­ják és veszélyeztetik a közbiztonságot. Ennek az áldatlan állapotnak legyen vége! Minden orosz katona jelentkezzék a magyar csapatoknál és hozza magával fegyverzetét is. Nemcsak a közkatonák, hanem a tisztek is kegyelemben részesülnek. Ellátjuk őket éle­lemmel és a háború végén visszatérhetnek családjukhoz. — Mindazok azonban, akik nem követik fel­szólításunkat, hanem a bolsevista biztoson; em­bertelen parancsára hallgatva, bandákká ve­rődve tovább is ellenállnak, ne számítsanak jóindulatunkra. A határidő után minden orv­lövész a fennálló törvények értelmében halállal bűnhődik. Hallgassatok szavunkra, hiszen alattomos harcotok nem akadályozhatja meg végső győzelmünket. Céltalan ellenállástok csak az orosz nép ere­jét gyengíti! — Orosz katonák, ne engedelmeskedjetek a kommunista zsidó biztosok lelketlen pa­rancsának! Orosz katonák, jelentkezzetek! A beszédet az egész falu komolyan, áhí­tattal hallgatja. Az arcokon látszik, hogy min­den szó termőtalajra talált. Sokan bólogatnák is hozzá. A komoly beszédet ismét zene váltja fel. A vonások megenyhülnek és most már megindul a beszélgetés is. Néhány kiosztott cigaretta végképp megtöri a bizalmatlanságot és a sokat szenvedett nép ajkáról megindul a szó. — Bizony sokat szenvedtünk a szovjet ka­tonaságtól. Amikor erre átvonultak, szinte min­denünkből kifosztottak. Az ellátásuk rossz volt, így hát amit tudtak, harácsoltak. Ennek most már vége, de sokan még itt kóborolnak a környéken és minden este meglátogatják a falut, hogy élelmet és híreket szerezzenek. — Ma éjjel is eljönnek, — mondja egy pirospántükás kislány — majd megmondjuk nekik, amit itt hallottunk. — Nappal merre húzzák meg magukat a bandák? — tesszük fel a kérdést azonnal. Néhányan a falutól négy-öt kilométerre lévő erdőre mutatnak. — Onnan jönnek elő minden este. De a többi erdőben is rejtőznek kisebb-nagyobb csoportok. A hangerősítős hírkiáltó-raj parancsnoka a kapott adatokat följegyzi, térképen megjelöli a megmutatott erdőket, még lejátszat egy-két hanglemezt és parancsot ad az indulásra. Irány: újabb kis falu valahol a magyar csa­patok hátában. Így megy ez végig napokon át. Ez a jelenet ismétlődik meg naponta tízszer, tizenötször, kisebb-nagyobb változatokkal. Ez a hírkiáltó-kocsi nagyon fontos munkát végez. A többszáz kilométeres előnyomulás után az elhagyatottabb vidékeken csapatostól maradtak vissza vörös katonák. Biztosaik azt a hírt terjesztették rólunk, hogy a foglyokat embertelen kínzások között végezzük ki. Ezért a félrevezetett orosz katonák félnek fogságba kerülni. Hollétüket nehéz megállapítani, mert a hatalmas területen nincs mindenütt meg­szálló katonaság, a falvakat e fegyveres ban­dák rémítgetik. Egy eltűnt jelentőlovas, egy megtámadott gépkocsi, egy orvul megsebesí­tett honvéd esete mutatja, hogy erre a felvilá­gosító hírverésre igenis nagy szükség van. A hírkiáltó-raj útja fárasztó és sokszor bi­zony veszélyes is. Minthogy mindig a banda­gyanús vidékeket járja, felkészül a bandák esetleges támadására is. Golyószóró és a géppisztoly mindig kéznél van. — Nem számít veszély és fáradság, — mondja a hírkiáltó raj parancsnoka. — Ha munkánkkal csak egy magyar honvéd életét mentjük meg, célunkat elértük. A magyar élet kímélése minden parancsnok számára a leg­szentebb kötelesség. MÁRKUS PÁL, hadnagy. A gazdák valamennyi panaszát orvosolta az ipari növények termeléséről szóló nj rendelet Az ország gazdatársadalma nagy megnyug­vással, sőt örömmel fogadta a közelmúltban megjelent kormányrendeletet, amely az 1942— 43. gazdasági évben egyes ipari növények kötelező termeléséről intézkedik azért, hogy az elsőrendű közellátási és honvédelmi szük­ségletek ebben a vonatkozásban biztosan fe­dezhetők legyenek. Az előző évben igen sók panasz merült fel országszerte a korábbi ren­delet kapcsán, most azonban az illetékesek szinte maradéktalanul figyelembe vették a MAVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. május 4-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. MAVAUT Menetdij — — —•— 14 45 1715 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 9-20 17-00 P— — —•— 15T6 17-45 é. Bak Hangya szövetkezet i. 8-49 16-29 — — 835 1517 —■— i. Bak Hangya szövetkezet é. 848 16 28 1-80 — 1001 1545 —•— é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-20 1600 4-50 645 11 30 17 20 é. Hévizfürdő i. —•— 14-28 450 705 11.45 1735 —•— é. Keszthely Hungária szálló i. 6-45 1410 11.50 17 40 —é. Keszthely pályaudvar i. —"— 14 05 Bak—Nova Menetdij —•— 8.40 16 20 i. Bak pályaudvar é. 6 55 1335 —•— 8-50 16-45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6 50 13-30 1 70 930 17-25 é. Nova i. 610 12 50 Menetdij P— 1-70 450 Zalaegerszeg—Bak—Líspe—Szentadorján 17T5 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é.—*■— 17 45é. Bak Hangya szövetkezet é. 7-05 17 59é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6‘47 1925 é. Szentadorján i. 5-20 gazdaközönség részéről kifejtett jogos kíván­ságokat. Az új rendelet idejekorán jelenvén mejg, minden gazdának módjában van őszi és ta­vaszi vetőtervét a rendelet által megszabott követelmények figyelembevételével összeállí­tani. A tavalyi rendelet erősen megkötötte a gazdák kezét és nem tette lehetővé több, ál­talánosan termelt ipari növény beszámítását a megállapított százalékos keretbe. Az új ren­delet már lehetővé teszi a fonal- és rost­növények területének beszámítását, továbbá teljes egészében beszámítani engedi a repce vetésterületét. A termelhető olajosnövények sorában ez évben helyet foglal a mák is. Lényeges újítás a múlthoz képest az is, hogy bár az egyes ipari növények termelésére bi­zonyos alkalmas területeket jelölt ki a földmí- velésügyi miniszter, mégis a rendelet lehetővé tette, hogy ha valaki sajátos viszonyai kö­zött más ipari növény termelését tartja helye­sebbnek, tetszése szerint választhassa ki a termelendő növényt, ebből azonban 25 szá­zalékkal nagyobb területet kell bevetnie. A korábbi panaszok kiküszöbölésére gon­doskodott arról is a kormányzat, hogy koráb­ban érő, tüskementes tokú ricinus vetőmag álljon a gazdák rendelkezésére s bizonyos — eddig alkalmatlannak bizonyult területeket — teljesen ki is kapcsoltak a ricinustermélésből. Uj intézkedés a dohány és a cukorrépa köte­lező termelésének elrendelése. Eme előnyös növények termelésére elsősorban azokat köte­lezik, akik már korábban is foglalkoztak ve­lük. Egyébként a dohány mag Termelését szol­gáló területeket is beszámítják az ipari növé­nyek előírt százalékos területébe. (MVS)

Next

/
Thumbnails
Contents