Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-10-10 / 228. szám
m Mactareift * TUNGSRAM® Knwronr Kisfaludy Sándort a haza iránt érzett családi kötelességérzet hagyományai és a zalai tájak lelke ihlették 1942 október 10. A jobb motorból, alul fröcsög az olaj, mintha szivattyúznák... Hangzavar a telefonban. Aztán tisztán értem, Németh főhadnagy az olajfolyásra figyelmezteti a pilótát. Egyszerre reménytelen lesz a helyzet. Még mindig 50—60 kilométerre benn vagyunk az ellenség felett, az egyik motort kilőtték, hét bolsi gép a nyakunkon... A lövöldözés tovább tart. Nincs pillanatnyi szünet a küzdelemben. Kilátástalannak érzek mindent: Lelőnek bennünket... vagy kigyullad a gép... vagy motorhibával leülünk valahol, a szovjet kellős közepében... Valamennyi egyformán halálos. Hátratekintek. Egy bolsi vadászt támadásából balra felfelé látok kihúzni. Lövéseink sorozatban ülnek rajta. A gép egy pillanatig kitart a magasban, majd balszárnyára esik. Törzséből méteres láng csapódik ki és zuhanni kezd... Győztesen ki a légi pokolból... Érzem, ez a győzelem valamennyiünkben a remény tüzeit lobbantja fel. Tovább! Ki kell tartani I A tüzelés nem csillapodik. A bolsik egymásután, lendületesen, tovább támadnak. Bírják erővel, idegekkel, hisz még mindig hatan vannak. Felváltva, három-három van támadásban. Legtöbbször hátulról, felülről... Nem tudom megmondani, miként érünk a Don ezüstszalagja fölé. Csak azt látom, hogy áthúzunk rajta. A Don félelmes határ a szovjet vadászok részére. Nem hiszem, hogy most is tovább mernének jönni. Közben feltűnik egy német gépkötelék is. Elrettentő látvány mindez a bolsik részére. Kezdenek leszakadni rólunk. Időben. Bal motorunk is „vérezni* kezd. Vékony sugárban, de visszatarthatatlanul szivárog belőle az olaj... A jobb motorban az olajnyo- más nullára száll. Már csak a bal níotor cipel zihálva bertnün- ketr Most válik le rólunk az utolsó bolsi... Órámra tekintek : 7 óra 50 perc. 32 percig tartott tehát a légipokol... Percekig ülök némán, szótlanul. Hallgatunk valamennyien. Idegeink sokára térnek masukhoz a kábuliságből... Hátrafordulok, megnézem a többieket. Most veszem észre, Deme őrmester vérzik a jobb szeme alatt. Lőrincz szakaszvezető nyújt elsősegélyt neki. Körülbelül 1 gram súlyú szilánkot távolít el arcából. Sebesülése azonban egészen jelentéktelen a kezén elszenvedett sérüléshez képest. Mindkét keze oly vörös, mintha csak kifőzték volna. Ujjai gémberedettek, nem tudja mozgatni őket. Nem szólok, de látom : másodfokú fagyás 1 Legfeljebb, ha 2—3 perc, elég volt a dermesztő hidegnek. Hirtelen tűnik elénk a repülőtér. De hogy a leszállás se iegyen zavartalan, kiderül, a futómű kieresztővei is történt valami „kis baj“. Ez a „kis baj“ valószínűleg egy jókora tepesz- darab. Nem lehet kiereszteni a futókat. Öt percig kísérletezünk. A gépet szeretnénk megkímélni Sikertelenül. — Hasraszállunk 1 A következő pillanatokban már simán, hosszú csúszással, a törzs hasán „ródlizunk“ végig a reptéren... Mindezekhez még csak az a rövid statisztika tartozik, amelyet a szereplők állítanak össze a találatokról. Eszerint: két géppuska és nyolc gépágyúlövés kötött ki gépünkben A törzs, az egyik benzintartály, a bal szárny, a bal futómű és mindkét motor kaptak a bolsi sorozatokból. Ahhoz képest, hogy nyolcán voltak, harminckét percen keresztül rosszabb is lehetett volna. Így kisértette meg Németh főhadnagyékat ismét a „különös szerencse“. De újra fülön- fogták, két bolsi vadász erejéig. Most nyolc fehér vonás, nyolc győzelmi jel díszíti a Németh gép vezérsíkját. vitéz Szabó István jfc Finom, meleg teveszőr átmeneti kabátok divatos színekben megérkeztek a Schütz Árúházba. Kisfaludy Sándor határtalanul büszke volt | nemességére. Ahogy Kéky Lajos írja (A Dunántúl a két Kisfaludy költészetében), csa- J ládjuk régiségét igen határozottan és nyomatékosan emelte ki, valahányszor erre alkalma volt. Mikor gróf Festetics Lászlónak tudomására jutott, hogy Szegedy Róza révén atyafiak, megküldte a grófnak »a hajdan hatalmas és tehetős, most elágazásával már elszegényedett Kisfaludy nemzetségnek törvényesen megerősített nemzedékrendjét 1198-tól«. De családjának nemcsak régiségére volt büszke, hanem arra is, hogy lez a család mindig tudta, miríe kötelez a nemesi származás a haza iránt. Igaztalanul vetik az elfogult nemesi gőgöt a szemére, mert a haza iránt való kötelesség- érzetnek nemes büszkesége adja meg .zen indulatának erkölcsi tartalmát. Büszke volt arra, hogy kilenc század lefolyása alatt a Kisfaludy családban nem találkozik Judás, aki »német nőkért, csillagokért, szolga-címek fejébe« piacra dobta volna a hazát, a nyelvet és alkotmányt. Ez a méltó nemesi önérzet szólalt meg a nemzet javát buzgón szolgáló elszánásíának egyik indítékában is, amikor barátjának, Skub- lics Imrének a következőket írta: »Én szegény magyar nemes ifjú, de azon régi igaz magyarok ivadéka vagyok, akik a magyarnak! itt hazát szereztek és egy nagy, dicső' nemzetet alapítottak.« Nemesi származása és a családi hagyományok ébresztőén hatottak a becsvágyára és jellemző vonásokkal gyarapították költészetét. De leltörölhetetien nyomokat hagyott lelkén az a természeti környezet is, amelyben született, élt és amely más magyar tájak költőinek színeitől eltérő vonásokkal gazdagította irodalmunkat. Sümegen, a rónából magasan kiemelkedő hegyen épült vár tövében állott egyszerű, kényelmes nemesi háza, szép virágoskerttel, suttogó lombú vén fákkal. A környéken sok a várrom, amelyek az ő korában még épebbek és festőibbek voltak, mint ma, amikor a legtöbbjük már alig egyéb egy-egy csonka, omladozó toronynál, vagy roskadozó, tört falnál. A sümegi várból tiszta időben látni lehet délfelé Tátikát és Rezit, e két sziklavárat. Közel van Sümeghez Szigliget is, erdőis tetején hajdani várának roskadozó maradványaival, Somló é© Csobánc, kopasz tetején álló várromjaival. Az utóbbi várat a Kisfaludy-családhoz vékony történeti szál is fűzte. Hiszen a családnak lázadónak tartott őse, Kisfaludy László kuruc ezredes lebből a várból verte ki a dunántúli portyázások alkalmával a labanc főparancsnokságot. Legkedvesebb tartózkodó helyéről, badacsonyi szőlőjének szerény házából feltárult a költő előtt az egész bűbájos kilátás, amely regéinek színtere. Elmerengett a Badacsonynak bazaltoszlopos, sziklaborította tetején és szőlővel fedett gyönyörű lejtőjén, ahol egész Magyar- országnak a legvidámabb szüretei voltak abban az időben. Itt a Badacsonyon, ahonnan minden irányban elragadó kilátás nyílik, sző,-
