Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-07-25 / 166. szám
4 (M. kir. 1. honvéd haditudósító század közlése. — Dr. Pados Pál karpaszományos tizedes.) Keleti hadszíntér, július hó. A bombázógép — ezúttal kivételesen — lőszert szállított előre a páncélosoknak. Kora reggel indult el és tizre már várták is vissza. Nem jött délig. Arra gondoltak, hogy ott késik, ahol kirakta a lőszert. Délután ötkor már mindenki nyugtalan volt és ideges. Aggódtunk .. . és este hétkor megjött a jelentés: — A szállítógépet lelőtték. Kényszerleszállást hajtott végre az ellenséges vonalon túl. A gép kigyulladt. Személyzete elveszettnek tekinthető... Ez a repülősors! Egész éjtszaka nem aludtunk. Másnap is nyomott volt a hangulat. Három ember hiányzott a századból. Három bajtárs . . . Harmadnap megcsörrent a telefon a parancsnokságon. Egyik tüzérosztályunk jelentkezett: — A lelőtt gép személyzete él! Átvágták magukat az ellenségen! Már útban vannak hazafelé ! Üdvözlet ... És most itt ülünk a hadnaggyal, a gép vezetőjével és beszélgetünk. A kalandjukat mondja el, amelynek csak ezt a címet tudtam adni: menekülés a halálból. Ha kicsit talán keresettnek hat is, de így igaz. Valóban az volt. Menekülés a biztos halálból, pusztulásból. Telitalálat, kigyullad a bombázó A hadnagy, fiatal, huszonhároméves fiú, tekintete szelíd, kék szemében alig lehet olvasni az átélt szörnyű izgalmakat, csak a hangja fáradt kicsit. — A rét, ahová le kellett szállanom a lőszerrel — igy kezdi elbeszélését — előretört egységünk terepe volt. Itt az arcvonal éles szögben vágott bele a szovjet állásokba, úgyhogy nékünk jó darabon ellenséges terület felett kellett elhúznunk. Tudtam, hogy ellenséges tüzet várhatunk, azért jó magasba húztam fel. Hiába. Észrevették bennünket és lőttek. Géppuska és gépágyú okádta ránk a tüzet. Éppen arra gondoltam, hogy visszafordulunk — nem akartam a gépet és a szállítmányt feleslegesen veszélynek kitenni —, amikor telitalálat érte a gépünket. Légvédelmi gépágyú iövedéke szakította le a gép aljának egy részét. A következő pillanatban már égett is az egyik benzin tartályunk. A szerelőm kiáltott : — Ki kell ugrani 1 Még bizakodtam, hogy talán át tudom húzni a gépet Annyit biztosan tudtam, hogy az orosz állások felett vagyunk. Itt leszállani, kész halál. Már éppen szólni akartam a szerelőnek, hogy várjon, amikor láttam, hogy tépi magáról az ejtőernyőjét. Már azon is apró lángnyelv lobogott. Ki sem lehetett volna ugrani . . . Belehúztam a kormányba, hogy oldalt forduljak, de akkor már a motor is lángolt. Nem maradt más hátra, mint leszállani. Féltem azonMAá^LET ban, hogy leszálláskor robbanni fog a lőszer, ami fel volt halmozva hátul a gépbe. Parancsot adtam a rádiósomnak, hogy hozza működésbe a tüzoltókészüléket. A leszállásnál persze nagyon kellett vigyáznom, hogy a gép orra ne álljon, mert akkor nem tudunk belőle kijutni. Ha oldalra esik, akkor sem. És bent égünk valamennyien. Alattunk rét zöldéit és én ereszkedni kezdtem. Szerencsésen földet értünk. Hamarjában az összes iratainkat és térképeinket beledobáltam a tűzbe és a lángoktól csapkodott ajtón keresztül kitörtünk a levegőre. Rohanás az életért — Az igazi veszedelem csak most kezdődött. Mert éppen a szovjet állások között szálltunk le. Alighogy kiléptünk a gépből, az oroszok máris rohantak felénk. Körülnéztem. Tőlünk vagy négyszáz méterre búzatábla magasodott. Ha azt elérjük, talán ... Az orosz puskások talán száz méterre lehettek mögöttünk. És tüzeltek ránk. Puskával, golyószóróval és gép puskával. Mellettem jobbról és balról fekete csíkokat vágott ki a gyepből a géppuska soro- zattüze. Elvágódtunk. Újra fel és újra tovább. Mellettem jobbról a szerelőm rohant, öreg őrmester, balról a rádiósom, egy szakaszvezető. Mögöttünk a szovjetkatonák már behoztak vagy ötven métert. Mi kétszázra lehettünk a búzatáblától. És ekkor. .. sistergő tűz vágott a bolsevikekre. Rögtön elvágódtak. Mi rohantunk tovább. Nem értettem, mi történt. Csak sokkal később tudtam meg. Az oroszok most már kisebb csoportokra szakadva szaladtak felénk, de mi újra behoztuk az ötven métert és már ott rohantunk a búzatáblában. Közben ropogott a tűz, rá az oroszokra. Annyit még a rohanásban is láttam, hogy tüzérség lövi őket és most, hogy levágódtunk a búza közé, az irányt is megtudtam állapítani. Velünk szemben, a magasabb dombhátról lőttek. De hogy kik, akkor még nem tudtam . . . Áttörés az ellenséges állásokon Feküdtünk a búzában. Mondom az embereimnek: — Hátha most jönnek, kitartunk az utolsó- előtti töltényig 1 Bólintottak. De a vörösök nem jöttek. így telt el egy óra. Mi előbbre kúsztunk, egyre előbbre a búzatáblában. Egyszerre vége lett annak is. Most bozótos, sűrűbb tüskecserje következett. Innen próbáltunk tájékozódni. Az biztos, állapítottuk meg, hogy a mieink 1942 július 25. ' nincs jobb hűsítő ital, minta természetes szénsavas PETANCI-FRÖCCS DDIT, GYÓGYÍT. tőlünk nyugatra lehetnek. Köztünk orosz vonal van, ez sem volt kétséges. Elhatároztam, hogy áttörünk. Lassan kúsztunk előre a tüskés cserjésben. Készen mindenre. Átcsúsztunk a völgy- hajlaton. Szemben mozgást láttam. Nem tudtam, hogy már átjutottunk-e és ezért intettem az embereknek, várjanak meg itt, én előremegyek. Közben megeredt az eső. Lassan másztam fel a domboldalban, a sárban és vízben. Alakokat láttam. Óvatosan kúsztam a közelükbe. Ömlött a víz. Három lovas is állt a dombtetőn. Tudtam, hogy most dől el az életünk. — Hangokat hallottam. Azt mondta valaki: —■ Parancs . ..! Az örömtől még a szívverésem is megállt. Magyarok voltak 1 Megmenekültünk . . . A hadnagy megtörli homlokát. — És mi volt az a lűz — kérdezem —, amely szétzavarta az oroszokat ? — Hja, igen — mosolyog —, a mi tüzéreink. Látták, hogy ieszállunk, s azt is, hogy rohannak felénk a vörösök. És ahogy tudtak, segítettek rajtunk . . . Nékik köszönhetjük, hogy élünk . . . Elgondolkozva néz a messziségbe. Halkan, alig hallhatóan mondja: — Különben . .. Kossuth Lajos hintája, amelyben Törökországba menekült, a Nemzeti Múzeumba kerül Szabadkáról jelentik: A megszállott Bánát egyetlen magyar napilapja, a »Torontál« érdekes magyar vonatkozású hírről számol be. Kossuth Lajos batárja, amellyel annak idején a szabadságharc leverése után Szerbián keresztül Törökországba menekült, útban van Budapest felé és ott a Nemzeti Múzeumban helyezik el. Kossuth kíséretével 1849-ben Orsován keresztül érkezett Szerbiába. Előzőleg Orsován, elásatta a Magyar Szent Koronát, mivel nem akarta külföldre vinni. Szerbián keresztül egy nagy határban tette meg az utat és a batár Raratyinban maradt. A megszállás alatt a belgrádi szerb lapok közölték ennek a határnak a fényképét is és hivatkoztak arra, hogy mennyire tisztelték Kossuthot. Kossuth, a nagy szabadsághiős népszerűségére jellemző, hogy a határt ereklyeként megőrizték és az a legutóbbi időkig Szmilyanics Zsivojin paratyiini lakos tulajdonában volt. Jugoszlávia összeomlása és a német megszállás után a bánáti magyarság mozgalmat indított a kocsi megszerzésére. A mozgalom vezetője dr. Lotz Ákos Pál volt, aki a megszálló német csapatok parancsnokának segítségét kérte. A szerbiai német főparancsnok néhány nappal ezelőtt megadta 'hozzájárulását a kocsi leiszállításához. A bánáti magyar népcsoport már birtokába vette Kossuth egykori batárját és az előkészületek már megtörténtek a kocsinak minél előbb Budapestre való szállítására. Bánátban valóságos diadalmenetben szállítják a batári, a magyar lakosság megcsodálja és kegyelettel emlékezik meg a nagy magyar szabadsiághősről. MAVAUT Menetdij Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. május 4-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. — — 1445 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 9-20 1-— — —■— 15-16 17 45 é. Bak Hangya szövetkezet i. 8-49 — — 835 15 17 — i. Bak Hangya szövetkezet é. 848 1-80 •— 10 01 15-45 — é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-20 4-50 645 11 30 17 20 — é. Hévizfürdő i.---*--4 50 7 05 11.45 1735 — é. Keszthely Hungária szálló i. 6-45 11.50 17 40 — é. Keszthely pályaudvar i. — Bak—Nova Menetdij —•— 8.40 16 20 i. Bak pályaudvar é. 6-55 13-35 —•— 8-50 16-45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 13-30 1-70 9-30 17-25 é. Nova i. 6-10 12 50 Menetdij Zalaegerszeg-Bak—Lispe—Szentadorján —•— 17-15 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é. _•— 1-— 17-45 é. Bak Hangya szövetkezet é. 705 1-70 17-59 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-47 4-50 19-25 é. Szentadorján i. 5-20 MAVAUT 17-00 16-29 1628 1600 14-28 1410 1405 MENEKÜLÉS A HALÁLBÓL . . .
