Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-08-29 / 194. szám
2 Maw^relet 1942 augusztus 29. Horthy főhadnagy úr szeli a hazai szalámit bajfársainak (Ennek a még múlt héten Írott, de csak most megérkezett haditudósitás- nak különös jelentőséget ad az a tény, hogy hősi halált halt kormányzóhelyettesünk életének utolsó időszakában készült, a vadászrepülőtábor napi életéről. Egyszerű táborkép, a vadász-század belső életébe világit be, mégis meleg fénnyel csillan meg benne éppen „Horthy főhadnagy úr“ szives bajtársi érzésvilága.) (A honvéd haditudósító század közlése) Reggel öt óra. A napos végigjárja a sátortábort és jelzi az ébresztőt. Pillanatok alatt élet fut át a repülőtéren. Kócos fejek jelennek meg a sátorlapok hajlásában és Pufi, a kövér zászlós nagyot kiált a csicskásának: '— Méltóságos úr, gyerünk a reggelivel. Az a naponkénti rendes szokása, hogy először ennivalót kér. Tudhatja ugyan, hogy hiába, de a jó tréfa kedvéért teszi. Mindannyiszor harsogó derűt fakaszt szörnyű étvágyával. Ez a reggeli kacagás, a tábor igazi — ébresztője. W A délelőtt szakfoglalkozással telik el. Már amikor nincsen bevetés, vagy nem vagyunk készültségben. Ha azonban bevetésre szóló parancs várható, akkor merő izgalommá válik az egész tábor. Hogyis ne! Hiszen mindenki menni kíván. Ha önként jelentkezés alapján kerülne sor a bevetendők megállapítására: az egész század szakadatlanul a levegőben volna, így azonban • 'I ■ • • •" * a parancsnok igazságérzete és a gépek állapota a döntő körülmény. Ili!. Mivel természetesen nagy a versengés és mindenki szeretne a boldog kiválasztottak közé jutni, apró kis ravaszkodások egész sora munkába lép, hogy kevesbítsék a vetélytársak számát. Van itt egy hadnagy, aki bámulatos rábe- szélő-képességel igyekszik rábeszélni a bevetések száma szerint legesélyesebbnek mutatkozó bajtársait, hogy: sápadtak, bizonyára rosszul aludtak az éjtszaka, nincsenek a legjobb egészségi állapotban, tehát menjenek gyengélkedő vizsgálatra. Csupán azért teszi ezt, hogy a többiek hijján ő kapja meg a várható feladatot. Rábeszélő képessége valósággal ámulatba ejt bennünket, néha szinte könyörög s igen elkeseredik, amikor senki sem hajlandó „bevenni“ melegszívű bajtársi megállapításait. Mert egész ékesszólása még soha eredményre nem vezetett. Csodálatos ez a légkör! Mióta az emberiség a levegőben is harcol, szállóigévé vált a repülők felülmúlhatatlan bajtársiassága. Ezek a pompás katonák odaadnák egymásnak az ingüket, az utolsó szál cigarettájukat s nem egyszer kockáztatják egymásért az életüket is habozás nélkül, csak egyet nem hajlandók odaadni a másiknak : a bevetést. Ebben az egyben nincsen bajtársiasság. Hála Istennek, hogy igy van. De nehéz volna leírni azt a várakozást is, amellyel a bevetésre szóló parancsokat lesik. Ilyenkor órák hosszat várva üldögélnek beöltözve a repülőtér gyepén és — vágyakoznak. Vájjon jön e parancs? Tulajdonkép miért nem jön ? Igazán többször foglalkoztathatnák a századot Azután a különböző alakulatok között való állandó gyanakvás. Mindig gyötri őket az a gyanú, hogy a másik alakulatot bizonyára bevetik, azok kedvükre harcolhatnak, rakásra gyűjtik bevetéseik számát, mi meg lemaradunk. S ennek a várakozásnak az izgalma, reménysége vagy elszontyolodása szinte óránként változik. Ellenőrizhetetlen magánértesülések keringenek, hogy ide vetnek be, vagy oda vetnek be, ennyi gépet vetnek, vagy amolyan gépet vetnek be. A múltkor együtt ültünk a repülőtéren délelőtt tíztől délután négyig és vártunk a bevetésre. Arról voit szó, hogy biztosítanunk kell a bombázókat bizonyos harcfeladat végrehajtása során. A földi csapatok harca azonban minden untalan fordított reményeinken. Tiz órakor még úgy volt, hogy feltétlenül bevetnek, negyed tizenegykor már azt jelezte a rádió, hogy páncélosaink elérték a célt, eszerint nem vetnek be, mert nincsen..ránk szükség. Uj célt kellett keresni. A hadseregparancsnokságnál ekkor egyik hatalmas iparvárost jelölték ki a bombázás céljául. Ez tizenkét órakor volt. Boldogan vártuk az indulás jelét. Ehelyet fél egykor azt a hirt kaptuk, hogy tárgytalan, mert egyik gyorsanmozgó alakulatunk már betört a városba s kézre kerítette. Tehát újra várni! De azért minduntalan újabb és újabb okoskodással biztattuk magunkat, hogy feltétlenül bevetnek bennünket. Tessék ezekután elképzelni a közhangulatot, amikor végre délután négy órakor megérkezett a parancs s annak értelmében csak a század egy része mehetett az ellenség fölé. * Az ebédet különben mindig közösen költik el a „tiszti étkezdében“. Ez a kifejezés természetesen nagyzásból született meg. A „tiszti étkezde“ sátra megérdemelné, hogy valaki megénekelje. A szépségét, ó dehogy! Mogyoró- cserjékből áll az oldala, a tetején ócska kátrány- lemez „védi“ az esőtől. Ez is jó. A fontos, Kánikulában = nincs jobb hűsítő ital, minta természetes szénsavas PET ANCI - FRÖCCS üdít, gyógyít. hogy van benne fehér abrosz és tábori cinn- evőeszköz. Az étel különben ugyanaz, mint amit a legénység eszik. Kivétel csak akkor adódik, ha valaki csomagot kap otthonról. Ilyenkor a boldog csomagtulajdonos szokás szerint vendégül látja a többieket, vagy amint itt mondják: vérpadra küldi a hazait. Mert annyit természetesen nem tudnak küldeni hazulról a mamák és feleségek, hogy a társaság együltében el ne fogyassza az egész csomagot. A multkorában a nagyétkű zászlós egyszerre háromhelyről is kapott csomagot s a hazai falatok tekintélyes mennyiséget tettek ki. Hét perc alatt semmisítették meg az egészet. Volt azonban már úgyis, hogy két és fél perc alatt végeztek valakinek a csomagjával. Horthy főhadnagy úr legutóbbi csomagjával is vidám dolog történt. Vacsoránál ült az egész tiszti kar, utána, mint boldog csomagtulajdonos, Horthy főhadnagy úr volt a „soros“ a vendéglátásban. Csillogó szemmel várták, mint mindig a többiek is: mi lesz a csomagban. Nem is csalódtak. ínyenc dolgok kerültek elő. Többek közt, valami szalámiféle 1 Horthy főhadnagy úr odanyujtotta a rudat a mellette ülő zászlósnak: — Parancsolj! A kis zászlós szerény akart lenni s vékony karikát vágott magának. Horthy főhadnagy úr ránézett, azután igy szólt hozzá: — Így azután rosszuljárnál. Majd én vágok neked, öregem. Azzal lekanyarított egy hatalmas szeletet. Azután továbbadta a szalámit egy fiatal hadnagynak. Ez gondolkodott egy pillanatig majd visszaadta a rudat szives vendéglátójuknak. — Légy olyan jó Főhadnagy űr — mondta ravasz mosollyal — vágj nekem is, én sem akarok rosszuljárni . . . Harsogó kacagás. Attól kezdve valamennyien ugyanazt kérték s mindenkinek Horthy főhadnagy úr szelte a szalámit s mivel jó szívvel tette: magának alig maradt beiőle valami. Délutánon át újra szakfoglalkozás van, mégpedig elméleti és gyakorlati. Utána se vége, se hossza a levélírásnak. * így telik el a repülőtábor egy-egy úgynevezett csendes napja. Néhány nap óla azonban mozgalmasabb életük van, gyakoribbak a bevetések. Madarat is lehetne most fogatni mindenkivel ! W. De még a legmozgalmasabb napra is elkövetkezik az este. Akkor rendszerint mindenki mindent elmesél. A napi bevetés körülményeit, vagy, ha ilyenben nem volt része, csalódását. Este kilenc óra. Takarodókürt jele hangzik. Elcsendesedik a tábor. Csak az őrszem áll a fák mellett. Vigyáz a táborra. Ő és a csillagok. Dr. Pados Pál karpaszományos tizedes. MÁVAUT MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. május 4-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. Menetdij — — —■— 14 45 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 9'20 17-00 1-— —---•--15 ' 16 1745 é. Bak Hangya szövetkezet i. 8'49 16-29 — — 835 15T7 —i. Bak Hangya szövetkezet é. 8'48 16 28 1-80 — 1001 15 45 —•— é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8'20 1600 4-50 645 11 30 17-20 —é. Hévizfürdő i. —14-28 450 7-05 11.45 1735 —é. Keszthely Hungária szálló i. 645 1410 11.50 17 40 —é. Keszthely pályaudvar i. —1405 Bak—Nova Menetdij---’--8.40 1 6 20 i. Bak pályaudvar é. 6-55 1335---*--850 16'45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 13-30 170 9 30 17 25 é. Nova i. 610 1250 Menetdij Zalaegerszeg—Bak—Lispe—Szentadorján —•— 17T5 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é. —•— 1-— 17 45é. Bak Hangya szövetkezet é. 705 1-70 17 59é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6'47 450 19'25 é. Szentadorján i. 5'20
