Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-08-27 / 192. szám
I ARA 8 FILLER 1942 AUGUSZTUS 27. CSÜTÖRTÖK lll.éwiohtam ♦ politikai napilap 19 2. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P, Tüttőssy-utca 12, Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 tz, m0$0*f$0ß0t*llßß0*ß*ßl**ßßßßß*l$0*fßß0ßllßßl$$*ß0000Hm*l*ßßf0f$0*ßß0*ßß0llßß0ßßßß*ßßll**ßfißl*$lß*l*ßl*l**l* Országos gyász mellett, az egész nemzet képviselete kisérte el utolsó útjára a hősi halált halt vitéz Horthy kormányzóhelyettes A Hős telke már az őt megillető magasságok környezetében gyönyörködik a mennyei boldogság érzéken felüli örök ritmusának zenéjében. Szelleme azonban itt lebeg a küz- ködő magyarság fölött, hogy sugalmazzon a tanácstalanoknak, lelkesítse a csüggedőket és vigasztalja a szomorkodőkat. Megrendült szívvel!, gyászbaborulva éltük a nemzetünket ért tragédiának újabb fájdalmas szakaszát, amikor a szívünk minden dobbanásával siratott Hőst — országunk kormányzóhelyettesét — ma Visszaadtuk a haza földjének, amelyért élt és meghalt. A szellem és a lélek a nagy tettek termelője, a hősies cselekmények mikéntjének kitervezője, a test csupán végrehajtója. Minthogy pedig minden valójában nagy szellem földöntúli követelményeket kíván meg, természetes, hogy a föld anyagából való szervezet nem bírja sokáig. Kimerül, vagy összetörik. A magyarság gigászi küzdelmeiről majdan regélő történelemnek ezt a drága kincsévé vált, összetört testet immár a magyar föld fogadja magába. Miért úgy kell annak lennie, hogy az igazi fagyoknak nemcsak a lelkűk üdvözül, nemcsak szellemük élteti az utókort nemes példájának emlékével, hanem a porladó test is meg- nemesíti a hazai rögöt, amely minden életnek tápot is, köntöst is tud adni. Gyászbaborult az ország, csakhogy ez a gyász nem az örök elmúlás vigasztalanságának siráma, csak egy váratlan elválás fölött vfaló megdöbbenés leküzdhetetlen kifejezése, amely gyász azonban csakhamar nemzeti büszkeségünk ünnepévé fog magasztosulni. Mert amilyen kétségtelen, hogy ezen a világon semmi sem vész el, csupán átváltozik, olyan bizonyossággal tölti el szívünket az a tudat, hogy földanyánk is fölemelő tulajdonságokként, elévülhetetlen, elmúlhatatlan kincsekként adja vissza mindazokat az értékeket, amelyek a porladó testen keresztül jutottak kifejezésre. Ezek a tulajdonságok azután Istennek kifürkészhetetlen gondviseléséből nemzeti jellegzetességekként igazságosan oszlanak szét minden magyar embernek szívében. Való, hogy a haza legértékesebb anyaigát, á poraiban is ható önfeláldozó hazaiiságnak drága kincsét helyeztük el az anyaföldben. Titokzatos működő erő ez, amelynek szent vegyi folyamatába nincs belepillantásunik. De vigasztaló föltevése a folyton kereső emberi elmének, mert csodálatosképpen tudja megenyhíteni a csillapíthatatlannak látszó fájdalmakat is. * Országos gyász mellett az Országház kupolacsarnokából ma temették a kormányzó- helyettes urat. Az Országház teljesen gyászba öltözött kupolacsarnokának bejáratával szemben állították fel a nemzet hősi halottjának ravatalát. Ma a munkába siető ezrek korábban keltek fel, hogy leróják kegyeletük adóját. A nemzet minden rétegéből jöttek a koporsóhoz, sebesült honvédek, falusiak feketébe öltözött küldöttsége és sokan-sokan mások. Az Országház 77 lépcsőjén hatalmas fekete szőnyeg vonult végig. Fájdalmasan szomorú, egyszerű képet mutatott az egyébként oly ragyogó, gyönyörű kupolacsarnok. Ugyanezen a helyen néhány hómapja boldog hittel esküdött hűséget hazájának, mint ifjú kormányzóhelyettes, aki életével pecsételte meg ezt az esküjét. Az Országház kupolacsarnokának komorságát ezernyi villanykörte fénye világította meg. Virágok és koszorúk hatalmas tömege között feküdt nehéz tölgyfakoporsó- jában vitéz nagybányai Horthy István, embernagyságú ezüst kandeláberek, karvastagságú gyertyák fényében. A ravatal lábánál volt elhelyezve a gyászoló szülők, az ifjú özvegy és kisfia, Hitler vezér tiszta fehér szekfüből font és Mussolini babérkoszorúja, a japán császár koszorúja és az a rengeteg más koszorú és virág, amellyel az ország és a külföld népe elborította az ifjú hőst. A koszorúk tömegéből is kitűnik az az egyszerű babérkoszorú, amelyet az 1/1 vadászszázad, a kormányzó- helyettes úr százada készített s amelyik Oroszországból idáig kisérte. A kormányzóhelyettes úr ravatalára 25 tagú székely küldöttség faragott Krisztus-képpel díszített szalmakoszorút helyezett el. A képet 8 faragóművész egy éjjel faragta. A ravatal jobboldalán helyezkedett el a kormányzói család, mögöttük és tőlük jobbra Ribbentrop és Keitel tábornok Hitler és a német nép képviseletében, gróf Ciano és kíséretének tagjai pedig az olasz király és császár, valamint az olasz kormány képviseletében. De képviseltette magát Boris bolgár király, a japán császár, valamint a horvát államfő és a finn államelnök is. Mannerheim finn tábornagyot Ostermamn altábornagy képviselte. Ott voltak még a többi baráti államok képviselői, a honvédvezérkar főnöke, a légierők parancsnoka, a királyi hercegek, a kormány és az országgyűlés tagjai, sok közjogi méltóság és más előkelőség. Tíz órakor foglalták el helyüket a gyászbaborult szülők és a kormányzóhelyettes úr hitvese. Az Operaház énekkarának a »Halálnak éjtszakája« című gyászéneke vezette be a szertartást. Ravasz László református püspök lépett a ravatalhoz nagy segédlettel. A 103-ik zsoltár szavainak idézése után mélyen megindító beszédet mondott. Közhiedelem szerint — mondotta — a sasok nem halnak meg, csak elrejtőznek sziklab árián go kban és újjászületve, poraikból megelevenedve támadnak fel. Megemlékezett az elhunyt hős tettrekészségéről, munkaszeretetéről és hősi áldozatos leikéről. Bajnoki tornán Hunyadi László óta nem volt hozzá hasonló. Mint kormányzóhelyettes, országos ügyekben tanácskozásait bölcs hozzáértés és segíteniakarás jellemezte. A püspök imája és áldása után a református hittudományi főiskola énekkara zsoltárt énekelt, majd az Operaház énekkara a Szózatot énekelte, amelyet a gyászoló közönség könnyezve hallgatott végig. Az ének alatt a Tőméltóságú asszonyt egész testében rázta a zokogás. Az »Istenek alkonya« gyászinduló hangjai mellett 3—3 feketébe öltözött huszár fölemelte a koporsót és lassan megindultak a kijárat felé. A koporsót követték a család, a külföldi követek, József, József Ferenc és Albrecht királyi 'hercegek, kezükben rohamsiísakkal, Angelo Rótta pápai követ, Se- rédi Jusztinján bíboros hercegprímás, Kállay Miklós vezetésével a kormány tagjai, valamint sok más testület és közület képviselői. Elhelyezték a koporsót a hat fekete ló által vontatott ágyútalpon, amely a Nyugati pályaudvarra vitte a kormányzóhelyettes úr földi maradványait. Ott a koporsót vivő gyászkocsit a kormányzó úrnak különvonatához, a Túrán motoroshoz csatolták, amely a magyar nemzet szemefényét jelentő ifjú hős hamvaival a kora délutáni órákban érkezett Kenderesre. A koporsót a Horthy-család ősi otthonának kertjében ravatalozták fel. Révész Imre, a tiszántúli református egyházkerület püspöke imát mondott felette, majd a koporsóval elindult a menet a temető felé. A falú népe egyszálig ott volt és hangos zokogásban tört ki a nép fájdalma. Vitéz nagybányai Horthy István koporsóját leeresztették a Horthy nemzetség sírboltjába, ahol a hős a magyar nemzet nagyságát álmodja, amelyért az életét adta oda.
