Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-08-19 / 186. szám
2 riAOTARELFT 1942 augusztus 19. FERENCJÓZSEF KESERŰVIZ Felhívás betegápoló tanfolyamra való jelentkezésre A Magyar Vöröskereszt Zalaegerszeg városi és járási fiókja szeptember 1-én. — amennyiben erre elegendő számú jelentkező akad — kéthetes házi betegápoló tanfolyamot, majd pedig azt követőleg hathetes vöröskeresztes önkéntes ápolónői, illetve segédápolónői tan- folyamot rendez. Felkérik mindazokat, akik a házi betegápoló tanfolyamot el akarják végezni, hogy ebbeli szándékukat jelentsék be akár írásban, akár szóval augusztus 25-éig, — akik pedig a vöröskeresztes önkéntes ápolónői, illetve segédápolónői tanfolyamra akarnak jelentkezni, azok legkésőbb szeptember 5-éig a Magyar Vöröskereszt Zalaegerszeg városi és járási fiókja önkéntes ápolónői szakosztályának vezetőjénél: Székely ’Emilnéinél (Zalaegerszeg, Blaha Lujza-tér 1. szám). A házi betegápoló tanfolyamra csak azok vehetők fel, akik 18. életévüket betöltötték, testileg, szellemileg egészségesek, őskeresztény származásukat igazolták, legalább az elemi iskola 6 osztályát elvégezték. A vöröskeresztes önkéntes ápolónői és a segédápolónői tanfolyamokra csak azok vehetők föl, akik az előbb felsorolt föltételeken felül azt is igazolták, hogy a házi betegápoló (tanfolyamot sikerrel már elvégezték. A vöröskeresztes önkéntes ápolónői tanfolyamra csak azok jelentkezhetnek, akik a polgári iskola 4 osztályát sikeresen elvégezték. A vöröskeresztes önkéntes segédápolónői tanfolyamra azonban elégséges az elemi iskola hat osztályának elvégzése is. Ez utóbbi tanfolyamot a Magyar Vöröskereszt 9136—1942 számú rendelkezésével rendszeresítette. Ezt a tanfolyamot sikerrel elvégzők mint vöröske- resztes önkéntes segédápolónők vesznek részt a Magyar Vöröskereszt áldozatos munkájában. Egyébként épp úgy kapnak igazoló könyvecskét, mint az önkéntes ápolónők, csak különleges szakképzettséget nyújtó továbbképző tanfolyamra nem mehetnek. A vöröskeresztes önkéntes ápolónői és segédápolónői tanfolyamra vidékről (az alsólendvai, a lenti, a novai, a pacsai, a zalaegerszegi és a zalaszéntgróti járásokból) jelentkezőkkel tájékozásul közük, hogy kívánságukra elszállásolásukról Zalaegerszegen gondoskodás történik. Ellátásukról azonban maguknak kell gondoskodniok. Azokat a vidékről jelentkezőket, akikről a községi elöljáróságuk igazolja, hogy vagyontalanok, a Magyar Vöröskereszt zalamegyei választmánya legfeljebb ellátásuk fele összegének erejéig segélyben részesít], ha ezért folyamodnak. Éjféli tűzharc az orvlövészekkel (A honvéd haditudósító század közlése.) Az itt következő hard riportnak különleges érdekességet ad az, hogy a dkk szerzője, Debreceni Bárány Károly zászlós, mialatt haditudósítása hazaérkezett, az itt leírthoz hasonló orvlövész- harcban megsebesült. Lábsebével most az egyik tábori kórházunk ápoltja. Jól megépített vasútőrző állásban szállt reánk az este a brjanszki erdőben. Egy rajra való legénység van velünk. A homályban egy készülék állandóan jelez és így minden pillanatban tudjuk, hogy összeköttetésben vagyunk a többi csapatunkkal és magasabb parancsnokságunkkal. ízletes vacsoránk volt. Még szilvakompótot is ettünk. Azután beszélgetni kezdtünk. Teltek az órák. Honvédeink leheveredtek a friss szénán, de egyiket sem nyomta el az álom. Megkérdeztem a fiatal zászlós szakaszpairaincsnoktól, miért ez az álmatlanság. — Bizony éjjel sohasem alszunk, — felelte ■— csak akkor, ha újra kivilágosodik. Mert éjt- szaka rendszeresen támadásokat kapunk az erdőből előlopakodó orvlövészektől. Megnéztem a puskámat, amelyet még a zaszlóaljparancsnoktól kaptam ajándékba: orosz önműködő fegyver. Tíz töltény a tárban. Gondoltam magamban, niint vendég nem leszek terhére a vendéglátó harcoló honvédeknek. Ha jönnek a »szőrös talpúnk« — így hívják errefelé a mieink a bandákat — akkor én is kieresztek néhány lövést. Nyugodtan beszélgetünk élményeinkről, a harcokról, otthonról, levelekről. Papp Lajos zászlós megjegyzi: — Nincs itt semmi baj, az a 'fontos, hogy a kislány szeressen bennünket. Géppisztoly és golyószóró az erdő sűrűiéből Tizenegy óra elmúlott. A válságos idő. Ekkor szokott kezdődni az „első támadás. Kissé borús volt az ég, a hold bujöcskát játszott a fellegek között. Negyed 12-kor lövések hallatszanak a Molnár- féle tábori őrs felől. Kiss Béla zászlós sisakját fölveszi, golyószórósával és a lőszervivőkkel együtt kimegy szétnézni. Nekünk megparancsolta, maradjunk benn az állásban és bontsuk ki a kézigránát ládát. Alighogy kilépnek a kis kalyibaszerű tákolmány ajtaján, szilaj tűzharc lángol fel. A kézigránátokat kicsomagoltuk és készenlétbe helyeztük. Állásunk deszkafalán pattognak a lövedékek. A géppisztoly hangja mind közelebb hallatszik. Nagyobb puffanás rezgeti meg a levegőt. Kézigránát. Papp Lajos zászlós belép a szűk ajtón. Az orratövén vérzik. Odakint javában folyik a harc. A sebesültet bekötözöm. Néhány perc múlva elcsendesedett a harc. Újra nyugalom volt. Egy eltévedt szilánk találta el az orra tövén a fiatal zászlóst. A seb nem volt súlyos. A csendben Kiss Béla zászlós, szakaszparancsnok is bejött. Izzadt homlokát megtörölte. — Most körülbelül egyórás szünet következik — jelenti be. —- Azután majd még hevesebben éled föl a harc. Megint középen támadtak a bandák — mondotta. — Mindig innen kezdődik a támadás és azután körben zúgni kezd az erdő. Piros rakétákt repülőgép, tűzharc Engedélyt kérek a parancsnoktól, hogy a következő »menetben« magam is kimehessek a harcoló honvédekhez. Kimegyünk a parancsnoki állásból és kémleljük az erdőt. Sehol semmi hang. Egyetlen lövés sem dördül el. Az éjjeli bagoly uhuzó hangja töri meg az erdő csendjét, lent a kis erdei patak csobogása hallatszik. Kezemben a tízlövetű orosz önműködő puska. Nem sokáig kell várni. Jobbra tőlünk az erdőben két piros rakéta száll fel a fák sötétjéből. Ránézek az órámra: félegy. Rövid idővel utána repülőgép zúgása hallatszik. Szovjetgép, a rakétákkal irányítják az orvlövészek, hogy el ne tévedjen az erdő felett. Erre a jeladásra megint megkezdődött a harc. Felkattog a géppisztoly sivító hangja. Közel vannak, néhány száz méterre tőlünk. Figyelem a torkolattüzet a hang irányában. A mellvéd mellől fölemelkedtünk. Célzok. Önműködő puskám egymásután dobja ki magából a tíz golyót. Mellettem a golyószórót Kiss Béla zászlós kezeli. Kiemelkedik, a mellvédre könyököl és kienged egy sorozatot a gépplsztoiyosra. Erre az oldalból megszólal egy szovjet golyószöró. Most feléje irányítjuk a tüzet. Pillanatnyi tűzszünet. Töltünk. Az állásban az önműködő puskák üres tárait töltik a híradósok. Közben állandóan föl-fölhívnak bennünket telefonon a zászlóaljparancsnokságról. — Nincs baj ( mondjuk, — egyelőre tudjuk tartani magunkat. •Egy óra felé közeledik a mutató. Még mindig folyik a harc. De most már a hátunk mögül is felkattog a mi géppuskánk hangja. Bajtársaink segítenek lekötni az orosz tűzfegyvereket. A sötétben felvillant az orosz golyószóró torkolattüze. A magyar honvédek Rávetik magukat a pontra. Egyesek átkúsznak más állásokba. Szótlanul engedelmeskednek parancsnokuknak, aki maga is átadta a golyószórót a kezelőjének, maga pedig a töltés tetején a hídon átszaladt a géppuskához. Hallom a fapadlón csizmájának kopogását. Még néhány lövés, azután egyszerre csend. Félkettőre járt az idő. Még egy támadásra számíthatunk reggelig. De nem biztos, mert vészesen közeleg a hajnal. Csodálatosan rejtőznek ezek az orvlövészek a bokrokban, nem lehet látni, hjogy hónnap lőnek. De hogy közeire lopakodtak, azt jelezték csengőink. Az állások előtt honvédeink a bozótokban drótokat feszítettek ki és ezek alá pedig hatalmas tüzérségi lövedékek hüvelyét kötözték. A hüvely belsejébe egy-egy fémnyelv lóg. Mivel a nyelvecske a dróthoz van erősítve, így amikor valaki megérinti a drótot, azonnal megkondul a rézhüvely. Ezek a jelzőcsengők figyelmeztetik az őröket, hogy valaki lopakodik az állásaink felé. Kivirradt. Letettük fegyvereinket és végig- jártuk az összes őrsöket. Mindenki megvan épen. Az erős talpfákból épített kis fedezékek előtt kigyúltak a tüzek. Egy-egy füstölgő zsarátnokot beteszünk a »lakosztály« közepére is, hogy kifüstöljük a szúnyogokat. A lovak is nyugodtan harapják az elébük dobott lóherét. Fejük fölött süvítettek el az orosz géppisztoly lövedékei. De ezek az orosz lovak föl se veszik a háborút. Úgy látszik, hozzáedződtek erősen a lövöldözésekhez. Bementünk az erdőbe, ahonnan a tüzet kaptuk. Kerestük a nyomokat. Sehol semmi. Honvédeink csupán négy orosz puskatöltényhüvelyt találtak. Kerestük a golyószórós nyomát, a géppisztolyosét, nem találtuk. Az orvlövészek a hüvely kidobó réséhez állítólag vászonzsákokat kötöznek, hogy felfogják a hüvelyt, nehogy utólag elárulja, honnan főttek. Hajnali 3 órakor nyugalomra hajtjuk fejünket. A szúnyogok ziziznek a fülünk mellett, de azért az álom rászáll kis táborunk mindenegyes tagjára, csak az őrök vigyáznak álmunkra. Délelőtt 11 órakor kívánunk jó reggelt egymásnak ott kint, a brjanszki erdő mélyén. D. BÁRÁNY KÁROLY zászlós. Iskolai ruhákra sötétkék és szürke szövetek, továbbá mosó áruk és intézeti kelengyék szép választékban vannak.
