Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)

1942-07-31 / 171. szám

MAHLET 1942 július 31. VORONYEZSBEN (M. kir. 1. honvéd haditudósító század köz­lése.) Gépkocsink fekete, sűrű porfelhőben rohan a Don felé. Melegen süt a nap. Három, sőt [négy vonalban közlekednek végeláthatatlan gépkocsiisorok, országos járóművek s menetel­nek a csapattestek. Elég széles az orosz puszta. Ha keskeny az út: telik belőle. Száraz időben a fekete, agyagos földön az út mellett elindul tégy terepjáró, nyomában félóra alatt utat taposnak a rohanó járómüvek. Esőben a »mű- útinak nevezett úttesten is alig-alig döcög a legjobb terepjáró ... Most nagyszerű idő van. Rohanunk. A vörösöket akarjuk utolérni. Erdővel szegélyezett dombról kanyarodunk a Donhoz. Kilőtt orosz harckocsik, elégett gépjáróművek, elnémított lövegek jelzik, hogy minden erejükkel védekeztek a vörösök. Min­denképpen meg akarták akadályozni a folyón való átkelést. Az élt képező német páncélos hadosztály előtt azonban nem volt megállás. Ezek a minden eddig elképzelhető és rendel­kezésre álló ellenséges tűzerőt könnyen vi­selő, nagy, sebességgel, szerkezetükhöz és mé­reteikhez viszonyítva halkan járó, akadályt nem ismerő félelmetes gépek legázolták az ellen- (állókat, rohamcsónakon a Don túlsó partján kikötöttek és négy hídfőt képeztek. Stukák, magyar és német bombavetők támogatásával — alig néhány óra múlva — négy hadihidon indult meg a támadás a Don és Voronyezs folyó között fekvő negyedmillió lakosú nagy gyárváros ellen. A harckocsikkal, a korszerű háború minden elképzelhető fegyverével megerősített hídfő­kön túl — a térkép szerint — kikövezett mű­úton kellene a városba mennünk. Az út meg is van. A kő azonban hiányzik róla. Az utat lép ten-nyomon aláaknázták az oroszok. így akarták megakadályozni a német és magyar haderő előnyomulását. Az élen haladó műszaki járőrök minden aknát veszteség nélkül rob­bantottak fel. A harckocsik pedig aknamentes területen támadtak. Most a kővel és homok­kal tarkított műúton és az út két oldalán ro­bognak a gépkocsik. Szétlőtt, elégett, bedög­lött orosz harckocsik, elnémult ütegek, roncs- csá silányított páncéltörők hullái jelzik, hogy itt néhány órával ezelőtt még tombolt a harc. Erdőszegélyen rohanunk. Minden fa egy- legy gépkocsit, minden ág egy-egy katonát takar. Ütegek sorakoznak tüzelőállásba. A város bejáratánál két Rata és egy Martin bombázó roncsai hevernek. »Amerika büszke­ségét« is elkapja légelhárítóink és vadászaink tüze. Nappal egyáltalában nem is mernek mutatkozni ezek a gépek. Éjjel terítették le ezeket is. A hatalmas szántóföldek és mezők tele vannak Rata-roncsokkal. illlfllii! hulló almát szedett almát körtét szilvát legmagasabb áron megveszem NÉMETH JÓZSEF Biró Márton-utca 56. rakva harcba indították. Nagy zakatolási és eszeveszett lövöldözés közben csörtettek a városba a vörös gépek. Az első utcakanyaro- dónál az utolsó tank vezetője túlságosan gya­núsnak találta, hogy lövöldözésükre senki se hederít. Visszafordult. A másik kettő a né­met páncéltörők karjaiba szaladt. A követ­kező pillanatban örökre megállották. A le­génységnek arra sem volt ideje, hogy fel­tartsa a kezét. Az ilyen támadásokat minden veszteség nél­kül hárítják el katonáink. Az elfoglalt város tisztogató munkálatai be­fejezés előtt állanak. Sok fogoly és gyanús elem indul gyűjtőtáborokba. A városparanos- nokság falragaszokon adja ki rendeletéit. A legelső rendelet a lőfegyvereik beszolgáltatá­sán, a szökevények és gyanús egyének rejtek­helyeinek fölfedésén kívül szigorúan megköve­telik, hogy a házatáját és az előtte fekvő utca­szakaszt mindenki hozza rendbe. Előkerülnek a békés szerszámok, hogy rendezett képet ad­janak a városnak. Huszonnégy óra múlva már csak a romok fogják hirdetni a vörös had­seregnek legújabb gyásznapját. FERENCZ GYÁRFÁS hadapródőrmester. Tanktemető a város főterén... Bak-alakban gyártott, beionbunkós harc­kocsi élhárítókkal, fatorlaszokkal, barrikádok- kal akarták megakadályozni a szovjetoroszok la városba való betörést. A vörösök minden talpalatnyi helyért, minden házért harcoltak. Nagy tömegben alkalmaztak harckocsikat. 24, 30, 52, sőt ennél is több tonnás gépeket dob­tak harcba. A német páncélosok sorban ki­lőtték őket. Gépkocsink most lerombolt házsorok, szét­lőtt vörös-csillagos harcigépek mellett bomba- tÖlcsérről bombatölcsérre bukdácsolva halad előbbre. Itt egy halott orosz katonán, amott jegy felfordult lovon döccen a kerék. Távolabb lövegek dörögnek, gránátbecsapódások, gép­puskák és golyószórók kelepelését hozza a szél. Az utcasarkokon, tereken páncéltörők, légelhárító ágyúk, géppuskák állanak. A gya­logság minden házat, minden helyiséget és pincét gondosan átkutat. Az eligazító tiszt figyelmeztet: ne menjünk be még az- épüle­tekbe. A főtérre érünk. Néhány nappal ezelőtt ren­dezett hely volt. Most a tér északi harmadá­ban 12 orosz páncélos kocsi füstölög. Két órával ezelőtt meglepetésszerűnek tervezett támadást intéztek a vörösök ezzel az »alaku­Az ország különböző részében levő keres­kedőket és iparosokat a közellátásügyi minisz­ter korábban felhívta a náluk tárolt bőrtalpú lakkfelsőrésszel készült gyermek, fiú és leány­ka fél- és magasszárú lábbelik bejelentésére. Ezekre a lábbelikre vonatkozó bejelentések a Lábbeli Központhoz be is érkeztek. Mivel a kérdéses lakk felsőrésszel készült lábbelik hosszabb tárolásra kevésbbé alkalma­sak, a közellátási miniszter azoknak mielőbb való értékesítését kívánta előmozdítani. Ennél­fogva az egyes kereskedőknél és iparosoknál tárolt és a Lábbeli Központhoz bejelentett lakkfelsőrészű gyermeklábbeliket az utalvány- kötelezettség alól feloldotta, egyúttal azok mi­kénti szétosztását a tároló hely szerint illeté­kes törvényhatóság első tisztviselőire és köz- igazgatási kirendeltség vezetőire bízta. Egyidejűleg utasította a közellátásügyi mi­niszter a Lábbeli Központot, hogy ’’minden egyes törvényhatóság első tisztviselőjével kö­zölje az illető törvényhatóság területén tároló kérdéses bőrtalpú lábbelikészletek jegyzékét. A körrendeletben foglalt felszabadítás kizá­rólag a Lábbeli Központ által nyilvántartásba vett készletekre vonatkozik. Ha valamely ke­reskedő, illetőleg iparos készlete időközben apadt, a felszabadító rendelkezés csak a még meglevő készletre vonatkozik és viszont, ha az illető kereskedő lakkfelsőrészes gyermek­lábbeli készlete a Lábbeli Központ által nyil­vántartásba vett mennyiségnél több, a több­let nem tekintendő felszabadítódnak, hanem arra vonatkozólag a felszabadítást az időköz­ben eszközölt beszerzés igazolása mellett a Lábbeli Központ útján a közellátásügyi mi­nisztertől külön kell kérni. A szóbanforgó lábbelikészletek szétosztásá­nál figyelemmel lesznek arra, hogy azokat elsősorban az arra rászoruló szegénysorsú gyermekek részére vásárolhassák meg. A fel­szabadított lábbelieknek azt a részét pedig, amelyek minőségük, vagy áruk meg nem fe­lelő volta miatt a támogatásra szoruló nép- réteg között nem lehet kiosztani, a vásárlási: könyvbe történő beírás kötelezettsége mellett szabadon lehet majd árusítani. FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ lattal« a város ellen. Tizenkét hatalmas pán­célost indítottak harcba: vegyék vissza a vá­rosnak ezt a negyedét. A páncéltorony mögött gyalogság feküdt héring módra. Géppisztoly- lyal, gyorsan ismétlő amerikai fegyverekkel, golyószórőkkaí és kézigránátokkal voltak föl­fegyverezve. Tüzet okádva törtettek céljuk felé. Az első vonalban álló német gyalogság puskalövés nélkül engedte őket tovább sza­ladni. A főtéren álló páncéltörők aztán meg­semmisítő össztűzzel fogadták őket. A háttér­ben rejtőző ágyúk egészen közelről repesz- gránáttal söpörték le a gyalogságot a páncél- tornyok mögül. Szinte másodperc alatt torpant meg egyszerre a támadás. A vörös hadigépek egy csomóban szaladtak. Az élen haladó gép parancsnoka felismerte a helyzetet: pusztu­lásba érkeztek. Gyors fordulattal menekülni akart. Az utána jövő nagy tank beleszaladt. A két harckocsi hernyótalpai egymásba ka­paszkodtak. A prédára leső páncéltörők és gépágyúk pedig teljes üzemmel dolgoztak. Öt perc sem telt bele: elcsendesült minden, csak az orosz harckocsikból kicsapó lángok sisteregtek. A gépekből és gépekről egyetlen ember sem menekülhetett meg. Égő gyárváros... A lakosság, mintha mi sem történt volna — látszólag — teljesen nyugodtan, izgalom nélkül tesz-vesz tönkresilányított lakása kö­rül. Mások egykedvűen üldögélnek a házak előtt és beszélgetnek. Bajtársaink mondják: napok óta szakadat­lanul fosztogat a városban visszamaradt la­kosság. Minden megmozdíthatót elvisz és el­dug. A rablás, a nyílt fosztogatás elképesztő méreteket öltött közöttük. A gyárváros bejáratához érünk. Csupa füst és lángtenger minden. A visszavonuló bolse­visták gyújtották fel. A stukák és bombázók — érthető okokból — kerülték a fölösleges pusztítást. A vörös gyújtogatási és rombolási őrület azonban nem ismert határt. Nem tűr épségben semmit. Ez a józan ember előtt tel­jesen érthetetlen harcmodor viskót és palo­tát egyaránt harctérré változtat. Erre a mindenáron való ellenállási harcmo­dorra jellemző, hogy a városban közel száz harckocsijukat lőtték ki. Délután tucatnyi ma­radt a főtéren. Estére azonban még három 24 tonnást kerítettek elő és gyalogsággal meg­Utalványmentes forgalomba kerül a bőrtalpú gyermeklakkcipő

Next

/
Thumbnails
Contents