Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-06-26 / 142. szám

2 IIAOTARKLET 1942 június 26. Miiven utazási kedvezmények vannak érvényben1 A vasúti személydíjszabási korlátozásokról kiadott rendeletek a tájékozódás szempontjá­ból bizonyos nehézségeket okoznak. A félre- íértések elkerülése végett a MÁV értesíti az utazóközönséget, hogy ezidőszerint az alábbi kedvezmények érvényesek: Díjszabásszerű kedvezmények: bérleti je­gyek — a balatoni és velencetavi havi vonal­bérletek kivételével. Havi bé■•'et?egyek, félárú havi bérletjegyek, [tanuló havi bérletek, munkás hetijegyek, mun­kás menetjegyfüzetek, társasutazási kedvezmé­nyek, ha külföldön kerülnek kiadásra, végül a csoportosan utazó mezőgazdasági, szőlő- és (MN) A naptár szerint már tavaszutóban já­runk, az idő azonban nem akar tudomást venni róla. Szapora cseppekben veri az eső a vonatablakot, a hideg északi szél süvítése a kerekek zakatolását is túlharsogja. Idebenn is didergünk, mégis szinte rettegve várjuk azt a pillanatot, amikor ki kell szálilnunk. Nem kellemes utazás, az igaz, de szívesen vállaljuk. A szeretet visz bennünket, magyar sebesülte­ket megyünk látogatni. Barátságos, tiszta szoba fogad. A mosolygó arcú ápolónővér éppen friss virágot tesz az asztalra. Hamarosan megállapítjuk, hogy a szoba valamikor a tudomány csarnoka volt. A sarokban most is ott áll a feketetábla. Nem gondatlanságból, vagy feledékenységből ma­radt itt: tarka virágos koszorúkban gyakorlat­lan gyermekkezek girbe-görbe írása rajta. »Alle Kameraden herzlich willkommen!« (Min­den bajtársat szeretetünk fogad!) Ezekkel a szavakkal adták át a kis nebulók apáik, test­véreik bajtársainak második otthonukat, any- myi ártatlan öröm, gyorsan múló bánat és ta­lán apró csinytevés színhelyét. A kedves frkom-bákomok alatt most már határozott, tár­gyilagos felnőttírássál a terem új lakóinak a névsora. A sok Franz, Hans és Heinz között nyomban szemünkbe ötlik néhány jó magyar név is. Tehát helyben vagyunk. Nem is kell már kérdezősködnünk, a névsor alapján ha­marosan ráakadunk magyar testvéreinkre. A magyar szó egyszerre életet csal a sá­padt magyar arcokba. Mintha kutya bajuk se lenne, olyan katonás keménységgel válaszolnak bemutatkozásunkra. Zala, Somogy, Sopron, Tiszántúl, az ország minden vidéke képviselethez jut, sőt pesti is akad közöttük. Csupa öröm, sőt igazi magyar büszkeség tölti él az embert, amikor hallgatja la derék fiúk jóízű elbeszéléseit. Messziről jött ember sokat mesél — mondja ia jó magyar közmondás. Ők azonban ellent tudnak állni a csábításnak: a hárijánoskodás- nak nyoma sincsen előadásukban. Talpraeset­ten, de keresettség nélkül beszélik el meg­sebesülésük körülményeit is. Zokszót, panaszt még keresztkérdésekkel sem lehet kicsikarni tőlük. Ha egy-egy mégis csak hátborzongató részletnél kitör belőlünk a csodálkozás, vagy részvét hangja, még ők próbálnak megnyug­tatni minket: »Semmi az egész, csak köteles­ségünket teljesítettük!« Az ellátás, a bánásmód iránt érdeklődünk. Mindennel nagyon meg vannak elégedve. Gondosabb ápolásban nem is részesülhetné­nek. Elhisszük nekik. Az éjjeliszekrényeken most is szép piros narancsok mosolyognak. Ilyesmi odahaza nem terem a fákon. Hát a német bajtársak? — tesszük fel a kérdést. Mintha csak erre vártak volna. Egyszerre mutatnak a legszélső ágyra. Hosszú, szőke fiú fekszik benne. Nem ad életjelt magáról, de már az első pillanattól kezdve csillogó szem­mel figyelt minket. »0 a legjobb barátunk, erdőmunkások, földmunkások, kőbánya és út­építő munkások menetkedvezménye. Díjszabással összefüggő íegyéb érvényes kedvezmények: mérsékelt árú havi bérletje­gyek egyes külön megjelölt szakiskolák nö­vendékei részére, körzeti tanonciskolák láto­gatására kötelezett tanoncok kedvezménye, mezőgazdasági munkások és szegődményes gazdasági cselédek utazási kedvezménye, vé­gül az ipari, kereskedelmi és bányászati mun­kavállalók fizetéses szabadságidejére engedé­lyezett kedvezmény. Minden egyéb, itt föl nem sorolt utazási kedvezmény további intézkedésig szünetel. Sepl! —- adja meg a magyarázatot egy őr­vezető. Mindig együtt harcoltunk és a sebe­sülésben sem hagyott el minket. Megsebesü­lésünk óta már az ötödik kórházban, vagyunk;, de Sepl mindig csak velünk akar maradni. A világért sem szakadna el tőlünk.« — Tud valaki maguk közül németül? Ho­gyan értik meg egymást? — Bizony együttvéve is alig tudunk hatvan szónál többet, már le is mondtunk az igye­kezetről, hogy megtanuljunk németül. Sepl azonban lassankint törni kezdi a magyar szót, — Igaz ez, Sepl? — fordulunk a német fiú felé. Sepl egy darabig töpreng, úgy látszik, j Ismeretes, hogy az új termésértékesítési ren­delet a termés számbavételére vonatkozóan is új rendelkezéseket léptetett életbe. A helyi cséplési ei'|edménylap megszűnt, ehelyett a rendelet a cséplési nyilvántartást rendszeresí­tette, amit a cséplőgépnél jelenlevő cséplési ellenőr vezet. Az új rendélet lényege tehát az, hogy min­den cséplőgéphez egy cséplési ellenőrt állíta­nak, aki a csépléskor azonnal számbaveszi a gabonát. A cséplési ellenőr az új rendeletnek megfelelően kiszámítja a termelőnél hagyandó gabonamennyiséglet és intézkedik, hogy ezek a mennyiségek a termelőnél maradjanak, míg a fennmaradó készleteket a közellátás céljaira juttatja. Ez az új rendszer — tekintettel arra^ hogy az országban 29—30 ezer cséplőgépet tartanak nyilván, — jelentős szervező műnkig kíván. A cséplési ellenőrökkel szükségesnek látszott a termésértékesítési rendelet tüzetes megismertetése, hogy fontos munkájukat min­denkor a rendeletnek megfelelően, pontosan és zavartalanul tudják ellátni. A közellátási minisztérium illetékes osztálya még Győrffy-Bángyéi Sándor miniszter uta­sítására összehívta a fővárosba a vármegyei m, kir. felügyelőségek vezetőit és a vármegyék és törvényhatóságok által kinevezett cséplési miniszteri biztosokat, akik kétnapos tanfolya­mon vettek részt. A tanfolyamon, amelyet vitéz Takács Gyula, a közellátásügyi minisztérium igénybevételi osztályának vezetője irányított, legkitűnőbb szakemberek ismertették a termésrendelettel, illetőleg a csépléssel kapcsolatban fölmerül­hető kérdéseket. A tanfolyamot végzett vármegyei miniszteri biztosok most megtartják a vármegyék terü­letén azokat a tanfolyamokat, amelyeken a be­hívott járási cséplési főellenőröket képezik ki és a rendeletnek megfelelőén irányítják őket munkájukban. A cséplési főellenőrök, akik szintén gyakorlati és elméleti gazdák, ezután a járási székhelyeken tartanak majd tanfolya­mokat a járás területére kinevezett cséplési mégsem haladt még nagyon előre a magyar tudományban, de aztán felderüt az arca: »Él­jen Magyarország!«, adja meg a min/den kér­déshez illő választ. A látogatási idő már régen elmúlt, illenék indulni. Utoljára a fiúk kívánságai után érdek­lődünk. Azt mondják: »Mindennel meg va­gyunk elégedve, de azért legjobban mégis csak szeretnénk már otthon lenini. Szierétnémik szántani, tönni az ugart« — válaszol halkan a mokány zalai fiú és szomorú vágyakozással tekint ki az ablak előtt haj­ladozó fákra. Nincs kint szabadba csábító idő, de ugyanazzal az elfojtott sóhajjal követi pil­lantását a többi is, akik pedig talán sohasem fogták még az eke szarvát. Ennek az óhajnak, sajnos, úem tudunk ele­get tennii, teljesíthetőbb kívánságot kérünk. »Magyar újságot, magyar könyvet szeret­nénk« — kiált fel mind az öt egyszerre., Sze­rencsénk van, jóelőre felkészültünk már a fé­résre. Egy halom magyar újságot osztunk ki közöttük, sőt ami több, igazi magyar ciga­rettánk is van számukra. Megígérjük, hogy továbbra is gondoskodni fogunk róluk, ma­gyar betűben már nem fognak hiányt szen­vedni. Azután elbúcsúzunk tőlük.. Hálás szemek kisérnek az ajtóig, aztán ki­lépünk a szitáló esőbe. Már könnyebb szívvel tapossuk a sarat. A nyirkos párán át is látjuk, hogy a mezők frissen zöldéinek, a szeszélye­sen bólogató fák zsenge lombot hordanak. A természet, az élet viaskodik az idővel és aZ élet győzni fog. A mi magyar katonáink szen­vedései is meghozzák gyümölcsüket. Az a haza, amelyért ilyen egészséges, józan gon­dolkodású, megtörhetetlen erejű fiúk küzde­nek, minden viharon és szenvedésen keresz­tül is a szebb jövő felé halad. ellenőröknek és így bizonyosra vehető, hogy az idén a cséplés, illetve a számbavétel terén nem, lesz fennakadás. Ez biztosíték lesz arra is, hogy az idei termés mindenhol igazságo­san, a rendeltetésének megfelelő helyre1 kerül. A cséplési miniszteri biztosok, cséplési fő­ellenőrök és cséplési ellenőrök zavartalan mun­kájának biztosítása érdekében ezek a kikép­zett szakemberek megfelelő tiszíeíletdíjban ré­szesülnek. Mivel fogadalmat tettek, közalkalmazottaknak tekintendők, akiknek munkáját minden körülmények között tá­mogatni kell. A közellátásügyi minisztérium ennek a nagy­arányú tanfolyamhálózatnak megszervezésével is igazolta, hogy idejében és előrelátással gondoskodik a meghozott rendeletek végrehaj­tásáról. A cséplési ellenőrök lesznek Zalának leg- elfoglaltabb emberei. Ott kell állniok a gép mellett virradattól a késő éjtszakai gépnyugvásig. Gondoskodniok kell, hogy az elcsépelt gabona minél előbb fedett helyre kerüljön. De ugyanakkor végig­kutatják a határt is, nem maradt-e valahol el­rejtve kicsépeletlen gabona. Vigyáznak, hogy tűzveszély ne keletkezzék az asztagok körül. Közben előkészítik a cséplést a szomszéd falu­ban is és intézkednek, hogy sohia egyetlen gaboníatétel se maradjon zsákolatlanul és le- mázsálatlanul, ha lefutott a gépről. Figyelik! a pelyvát, töreket, az ocsut, de még a iszalmát is, hogy egyetlen szem gabonja se vesszék el. Magyar katonák között — német kadikórkázban Tanfolyamhálózat a cséplési ellenőrök

Next

/
Thumbnails
Contents