Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-06-26 / 142. szám
2 IIAOTARKLET 1942 június 26. Miiven utazási kedvezmények vannak érvényben1 A vasúti személydíjszabási korlátozásokról kiadott rendeletek a tájékozódás szempontjából bizonyos nehézségeket okoznak. A félre- íértések elkerülése végett a MÁV értesíti az utazóközönséget, hogy ezidőszerint az alábbi kedvezmények érvényesek: Díjszabásszerű kedvezmények: bérleti jegyek — a balatoni és velencetavi havi vonalbérletek kivételével. Havi bé■•'et?egyek, félárú havi bérletjegyek, [tanuló havi bérletek, munkás hetijegyek, munkás menetjegyfüzetek, társasutazási kedvezmények, ha külföldön kerülnek kiadásra, végül a csoportosan utazó mezőgazdasági, szőlő- és (MN) A naptár szerint már tavaszutóban járunk, az idő azonban nem akar tudomást venni róla. Szapora cseppekben veri az eső a vonatablakot, a hideg északi szél süvítése a kerekek zakatolását is túlharsogja. Idebenn is didergünk, mégis szinte rettegve várjuk azt a pillanatot, amikor ki kell szálilnunk. Nem kellemes utazás, az igaz, de szívesen vállaljuk. A szeretet visz bennünket, magyar sebesülteket megyünk látogatni. Barátságos, tiszta szoba fogad. A mosolygó arcú ápolónővér éppen friss virágot tesz az asztalra. Hamarosan megállapítjuk, hogy a szoba valamikor a tudomány csarnoka volt. A sarokban most is ott áll a feketetábla. Nem gondatlanságból, vagy feledékenységből maradt itt: tarka virágos koszorúkban gyakorlatlan gyermekkezek girbe-görbe írása rajta. »Alle Kameraden herzlich willkommen!« (Minden bajtársat szeretetünk fogad!) Ezekkel a szavakkal adták át a kis nebulók apáik, testvéreik bajtársainak második otthonukat, any- myi ártatlan öröm, gyorsan múló bánat és talán apró csinytevés színhelyét. A kedves frkom-bákomok alatt most már határozott, tárgyilagos felnőttírássál a terem új lakóinak a névsora. A sok Franz, Hans és Heinz között nyomban szemünkbe ötlik néhány jó magyar név is. Tehát helyben vagyunk. Nem is kell már kérdezősködnünk, a névsor alapján hamarosan ráakadunk magyar testvéreinkre. A magyar szó egyszerre életet csal a sápadt magyar arcokba. Mintha kutya bajuk se lenne, olyan katonás keménységgel válaszolnak bemutatkozásunkra. Zala, Somogy, Sopron, Tiszántúl, az ország minden vidéke képviselethez jut, sőt pesti is akad közöttük. Csupa öröm, sőt igazi magyar büszkeség tölti él az embert, amikor hallgatja la derék fiúk jóízű elbeszéléseit. Messziről jött ember sokat mesél — mondja ia jó magyar közmondás. Ők azonban ellent tudnak állni a csábításnak: a hárijánoskodás- nak nyoma sincsen előadásukban. Talpraesetten, de keresettség nélkül beszélik el megsebesülésük körülményeit is. Zokszót, panaszt még keresztkérdésekkel sem lehet kicsikarni tőlük. Ha egy-egy mégis csak hátborzongató részletnél kitör belőlünk a csodálkozás, vagy részvét hangja, még ők próbálnak megnyugtatni minket: »Semmi az egész, csak kötelességünket teljesítettük!« Az ellátás, a bánásmód iránt érdeklődünk. Mindennel nagyon meg vannak elégedve. Gondosabb ápolásban nem is részesülhetnének. Elhisszük nekik. Az éjjeliszekrényeken most is szép piros narancsok mosolyognak. Ilyesmi odahaza nem terem a fákon. Hát a német bajtársak? — tesszük fel a kérdést. Mintha csak erre vártak volna. Egyszerre mutatnak a legszélső ágyra. Hosszú, szőke fiú fekszik benne. Nem ad életjelt magáról, de már az első pillanattól kezdve csillogó szemmel figyelt minket. »0 a legjobb barátunk, erdőmunkások, földmunkások, kőbánya és útépítő munkások menetkedvezménye. Díjszabással összefüggő íegyéb érvényes kedvezmények: mérsékelt árú havi bérletjegyek egyes külön megjelölt szakiskolák növendékei részére, körzeti tanonciskolák látogatására kötelezett tanoncok kedvezménye, mezőgazdasági munkások és szegődményes gazdasági cselédek utazási kedvezménye, végül az ipari, kereskedelmi és bányászati munkavállalók fizetéses szabadságidejére engedélyezett kedvezmény. Minden egyéb, itt föl nem sorolt utazási kedvezmény további intézkedésig szünetel. Sepl! —- adja meg a magyarázatot egy őrvezető. Mindig együtt harcoltunk és a sebesülésben sem hagyott el minket. Megsebesülésünk óta már az ötödik kórházban, vagyunk;, de Sepl mindig csak velünk akar maradni. A világért sem szakadna el tőlünk.« — Tud valaki maguk közül németül? Hogyan értik meg egymást? — Bizony együttvéve is alig tudunk hatvan szónál többet, már le is mondtunk az igyekezetről, hogy megtanuljunk németül. Sepl azonban lassankint törni kezdi a magyar szót, — Igaz ez, Sepl? — fordulunk a német fiú felé. Sepl egy darabig töpreng, úgy látszik, j Ismeretes, hogy az új termésértékesítési rendelet a termés számbavételére vonatkozóan is új rendelkezéseket léptetett életbe. A helyi cséplési ei'|edménylap megszűnt, ehelyett a rendelet a cséplési nyilvántartást rendszeresítette, amit a cséplőgépnél jelenlevő cséplési ellenőr vezet. Az új rendélet lényege tehát az, hogy minden cséplőgéphez egy cséplési ellenőrt állítanak, aki a csépléskor azonnal számbaveszi a gabonát. A cséplési ellenőr az új rendeletnek megfelelően kiszámítja a termelőnél hagyandó gabonamennyiséglet és intézkedik, hogy ezek a mennyiségek a termelőnél maradjanak, míg a fennmaradó készleteket a közellátás céljaira juttatja. Ez az új rendszer — tekintettel arra^ hogy az országban 29—30 ezer cséplőgépet tartanak nyilván, — jelentős szervező műnkig kíván. A cséplési ellenőrökkel szükségesnek látszott a termésértékesítési rendelet tüzetes megismertetése, hogy fontos munkájukat mindenkor a rendeletnek megfelelően, pontosan és zavartalanul tudják ellátni. A közellátási minisztérium illetékes osztálya még Győrffy-Bángyéi Sándor miniszter utasítására összehívta a fővárosba a vármegyei m, kir. felügyelőségek vezetőit és a vármegyék és törvényhatóságok által kinevezett cséplési miniszteri biztosokat, akik kétnapos tanfolyamon vettek részt. A tanfolyamon, amelyet vitéz Takács Gyula, a közellátásügyi minisztérium igénybevételi osztályának vezetője irányított, legkitűnőbb szakemberek ismertették a termésrendelettel, illetőleg a csépléssel kapcsolatban fölmerülhető kérdéseket. A tanfolyamot végzett vármegyei miniszteri biztosok most megtartják a vármegyék területén azokat a tanfolyamokat, amelyeken a behívott járási cséplési főellenőröket képezik ki és a rendeletnek megfelelőén irányítják őket munkájukban. A cséplési főellenőrök, akik szintén gyakorlati és elméleti gazdák, ezután a járási székhelyeken tartanak majd tanfolyamokat a járás területére kinevezett cséplési mégsem haladt még nagyon előre a magyar tudományban, de aztán felderüt az arca: »Éljen Magyarország!«, adja meg a min/den kérdéshez illő választ. A látogatási idő már régen elmúlt, illenék indulni. Utoljára a fiúk kívánságai után érdeklődünk. Azt mondják: »Mindennel meg vagyunk elégedve, de azért legjobban mégis csak szeretnénk már otthon lenini. Szierétnémik szántani, tönni az ugart« — válaszol halkan a mokány zalai fiú és szomorú vágyakozással tekint ki az ablak előtt hajladozó fákra. Nincs kint szabadba csábító idő, de ugyanazzal az elfojtott sóhajjal követi pillantását a többi is, akik pedig talán sohasem fogták még az eke szarvát. Ennek az óhajnak, sajnos, úem tudunk eleget tennii, teljesíthetőbb kívánságot kérünk. »Magyar újságot, magyar könyvet szeretnénk« — kiált fel mind az öt egyszerre., Szerencsénk van, jóelőre felkészültünk már a férésre. Egy halom magyar újságot osztunk ki közöttük, sőt ami több, igazi magyar cigarettánk is van számukra. Megígérjük, hogy továbbra is gondoskodni fogunk róluk, magyar betűben már nem fognak hiányt szenvedni. Azután elbúcsúzunk tőlük.. Hálás szemek kisérnek az ajtóig, aztán kilépünk a szitáló esőbe. Már könnyebb szívvel tapossuk a sarat. A nyirkos párán át is látjuk, hogy a mezők frissen zöldéinek, a szeszélyesen bólogató fák zsenge lombot hordanak. A természet, az élet viaskodik az idővel és aZ élet győzni fog. A mi magyar katonáink szenvedései is meghozzák gyümölcsüket. Az a haza, amelyért ilyen egészséges, józan gondolkodású, megtörhetetlen erejű fiúk küzdenek, minden viharon és szenvedésen keresztül is a szebb jövő felé halad. ellenőröknek és így bizonyosra vehető, hogy az idén a cséplés, illetve a számbavétel terén nem, lesz fennakadás. Ez biztosíték lesz arra is, hogy az idei termés mindenhol igazságosan, a rendeltetésének megfelelő helyre1 kerül. A cséplési miniszteri biztosok, cséplési főellenőrök és cséplési ellenőrök zavartalan munkájának biztosítása érdekében ezek a kiképzett szakemberek megfelelő tiszíeíletdíjban részesülnek. Mivel fogadalmat tettek, közalkalmazottaknak tekintendők, akiknek munkáját minden körülmények között támogatni kell. A közellátásügyi minisztérium ennek a nagyarányú tanfolyamhálózatnak megszervezésével is igazolta, hogy idejében és előrelátással gondoskodik a meghozott rendeletek végrehajtásáról. A cséplési ellenőrök lesznek Zalának leg- elfoglaltabb emberei. Ott kell állniok a gép mellett virradattól a késő éjtszakai gépnyugvásig. Gondoskodniok kell, hogy az elcsépelt gabona minél előbb fedett helyre kerüljön. De ugyanakkor végigkutatják a határt is, nem maradt-e valahol elrejtve kicsépeletlen gabona. Vigyáznak, hogy tűzveszély ne keletkezzék az asztagok körül. Közben előkészítik a cséplést a szomszéd faluban is és intézkednek, hogy sohia egyetlen gaboníatétel se maradjon zsákolatlanul és le- mázsálatlanul, ha lefutott a gépről. Figyelik! a pelyvát, töreket, az ocsut, de még a iszalmát is, hogy egyetlen szem gabonja se vesszék el. Magyar katonák között — német kadikórkázban Tanfolyamhálózat a cséplési ellenőrök
