Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-06-08 / 126. szám
1942 június 8. A • 1 Üfi^^RÍlET A mai nap világ- és országos vonatkozású eseményei Kállay Miklós miniszterelnök és külügyminiszter szombaton a Führer főhadiszállásán az időszerű politikai és katonai helyzetről megbeszéléseket folytatott. A tanácskozásokon résztvett német részről Ribbentrop külügyminiszter, Keitel vezérőrnagy iis. Tegnap Kállay Miklós további megbeszéléseket folytatott a német vezetőkkel a hagyományos fegyver- barátság szellemében. Magyar részről Vörös vezérőrnagy is résztvett a tanácskozásokon. Hitler vezér a német sasrend nagykeresztjét adományozta Kállay Miklósnak. (MTI) Berlinből jelentik: A német védőerő főparancsnoksága közli, hogy a keleti arcvonal déli szakaszán német hegyi csapatok és magyar kötelékek visszaverték az ellenség elszigetelt támadásait. (NTI) t Vasárnap tartották a prágai várban az ünnepélyes gyászszertartást Heydrich SS főcsoportvezető koporsójánál. A szertartás után a koporsót a pályaudvarra vitték és onnan Németországba szállították. A Stefani-iroda jelenti, hogy Marmaricában áz angolok visszavonultak. Sok löveg, gépkocsi és mintegy 40 ezer fogoly került a tengelyhatalmak kezére. A Domei-iroda jelenti, hogy Kiangsi tartományban a japán csapatok tovább folytatják előnyomulásukat. Küszöbön áll Tungsiang városának bevétele. * A szegedi egyetemen ma díszdoktorrá avatták báró Mannerheim Károly finn tábornagyot. Az ünnepségen a tábornagyot a budapesti finn követ képviselte. Az ünnepség után átadták a nemrég alapított Horthy-emlékérmet Hóman Bálint, Varga József minisztereknek, valamint Szily Kálmán államtitkárnak. (MTI) Antal István nemzetvédelmi miniszter vasárnap Léván résztvett az országzászló-avató ünnepségen. (MTI) Végétért Rómában az ökölvívás. Végeredményben Németország 23, Olaszország 17 és Magyarország 8 pontot szerzett. Rongyokba burkolódzott suhancot szedtek le a budapesti Keleti pályaudvarra befutó aradi vonat egyik kocsijának ütközőjéről. Kihallgatása során mesékkel állott elő. Megállapították azonban, hogy Wilwert József 19 éves tanonccal azonos, aki Lippa községben fejszével agyoncsapta az édesanyját és két kisebb testvérét. A gyilkosság után kirabolta a lakást és elmenekült. A háromszoros gyilkost átadták az aradi rendőrségnek. Négy Move tagnak a főiipán oiztotta ki a Délvidéki Emlékérmet A MOVE zalaegerszegi szervezete tegnap népes választmányi ülést tartott, amelyen megjelent vitéz gróf Teleki Béla főispán, a szervezet dísztagja, az alispán és számos vendég is. Az összejövetelnek egyetlen tárgya a Délvidéki Emlékérmek átadása volt a MOVE ínéigy kiváló tagjának, dr. Arvay Lászlóinak, dr. Farkas Bélának, dr. Józsa Fábiánnak és dr. Zsidó Sándornak. Dr. vitéz Horváth Bertalan elnöki megnyitó szavai után a főispán beszédet mondott, amelyben örömteljes szavakkal emlékezett meg a zalai részek visszatéréséről és azoknak a derélk zalaiaknak munkájáról, akik önként vállalkoztak arra, hogy bátorságot öntsenek az elnyomott magyar testvérek leikébe addig is, amíg a legfőbb Hadúr parancsszavára honvédségünk bevonulhatott. Huszonkét év távolában meghatott büszkeség- igei gondolunk a szegedi törzsre, élén a kormányzó urunkkal, aki elindította a mozgalmat az ország feltámadása felé vezető utón. (A résztvevők felállva éljenzéssel ünnepelték a kormányzó urat.) Büszkék vagyunk a tiszti századokra, amelyek körül kialakult a nemzeti hadsereg, a rongyos gárdára és a szabadcsapatosokra, akik 1938-tól kezdve az első hívó szóra készen álltak és résztvettek a felszaba- badító küzdelmekben. Ebbe a láncba kapcsolódnak bele, mint láncszemek, a zalaiak is, akiknek példaadása örökké dicsőségül szolgálhat. A legnagyobb megelégedéssel töltheti el a MOVE-t, hogy ilyen példaadó tagjai vannak. Bejelentette a főispán, hogy még számos zalainak kitüntetése következik és a most átadandó kitüntetéssel jelképesen már a többi derék férfinak mellét is földiszíti. Egy Zrínyi idézettel fejezte be sZavait, hogy »aki jól látja a veszedelmet és bátran jut eleibe és mikor benne vagyon, nő a bátorsága, aki bátor arcot mutat maga vitézeinek, az az igaz vitéz, az a dicséretre méltó«. Azután egyenként átadta az érmeket a kitüntetetteknek, akiknek nevében dr. Arvay László ígérte, hogy ezután is meg akarnak felelni a MOVE jelszavának: »Becsülettel a hazáért«. Az országút a háború lelke A babiloni úthálózatiéi a korszerű utánpótlási vonalig (MN) E|gy jövőbelátó katonai szakértő írta néhány évvel a második nagy világmérkőzés kitörése előtt: »A jövő háborújában a győzelem perceken fog eldőlni. Ha már eddig néhány csomó különbségen fordult meg a tengeri csaták sorsa, a jövőben a szárazföldön sem lesz más a helyzet. Az a hadvezér fog .győzedelmeskedni, aki a rendelkezésére álló erőket jól átgondolt és szakszerűen kiépített úthálózaton a leggyorsabban tudja a harctér döntő pontján csatába vetni.« A szakértőnek — történetesen francia tábornok volt — a most folyó háború 'igazat ladott. Az országutat a századforduló idején feltörő vasút kissé háttérbe szorította ugyan, a legutóbbi két és fél év azonban ismét visszaadta neki azokat a jogokat, amelyeket évezredek óta, amióta csak nagy birodalmak és nagyszabású fegyveres összeütközések v arnak a földön, mindig élvezett. Az egyiptomiak és babiloniak országukat részben gazdasági, részben katonai célt szolgáló utakkal hálózták be, sőt védelmükre veszélyeztetettebb pontokon külön helyőrségeket is létesítettek. A perzsák a birodalomnak messze a Tigris mögött fekvő fővárosát, Suzát 2300 kilométer hosszú katonai úttal, az úgynevezett Király-úttal kötötték össze Sardessel, a líd hűbérállam fővárosával. Ez az út volt a Kis- ázsia és Görögország felé irányuló perzsa hódító törekvéseknek hadászati előföltétele. Rómában az úgynevezett »malarium aureurn«, a Fórumon felállított mérföldkő messzeágazó úthálózat középpontja volt. Az volt az elsődleges célja, hogy háborúk, vagy belső zavarok esetén lehetővé tegye a légiók gyors átcsoportosítását. Legrégibb része a híres Via Appia, amelyet Krisztus születése előtt 300 körül Appius Claudius építtetett Róma és Capua között. A rómaiak útépítő művészete túlságosan 3 közismert' ahhoz, hogy érdemes lenne sok szót vesztegetni rá. Élég arra utalni, hogy pompás bazalt-útjaikat, mint Magyarországon is sok példa van erre, majd két évezred viharai sem tudták nyomtalanul eltüntetni. A középkor nem törődött sokat az útépítéssel és az utak karbantartásával. Egyes városok éppenséggel nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy a kapuikhoz vezető utak inkább riasztólag hatnak minden utazóra. így ellenséges rajtaütéstől kevésbbé kellett tarta- niok. Az utaknak Napoleon szentelt először ismét nagy figyelmet. • ' 1 i ; m) Nagy tömegekre és villámgyors rajtaütésekre építő hadvezető művészetének szüksége volt jó utakra. Nyugat- ' és Délnémetországban máig is megvannak azok a nyílegyenes, nyárfákkal szegélyezett országutak, amelyeket az újkor legnagyobb hadvezére építtetett. Az útépítés azóta is szívügye volt a francia állami és megyei közigazgatásnak és a tartós al- és felépítésű országutak már az első világháborúban is megkönnyítették a központi hatalmak francia földön harcoló csapatainak dolgát. Azóta a hadseregek gépesítésével az. úthálózat katonai jelentősége még nagyobb mértékben emelkedett. Ennek már az abesszin háború is kézzelfogható bizonyságát adta. Ha az olaszok nem lettek volna még jobb útépítők, mint katonák, a hadisikerek gyorsasága és nagysága, sőt talán a háború sorsa js veszedelembe került volna. A terep és éghajlat kedvezőtlensége ellenére a "háború végéig több mint százezer fehér és színes munkás mun- kábaállításával 3.540 kilométer hosszúságú gépkocsiutat éis mintegy 2I01 kilométer össz- hosszúságban 1.114 hidat építettek. iasa A folyamatban levő háború csatái legnagyobb részben szorosan az úthálózatilla támaszkodva folytak le;. ■ A i'>*i A nyugati harctér kitűnő műútjai a'gépesített német csapatoknak bőséges alkalmat adtaié gyorsaságuknak és ebben rejlő fölényüknek teljes súlyával való kifejtésére és a nagyszabású bekerítő hadmozdulatok egész sorának végrehajtására. A legelkeseredette|bb csaták éppen útkereszteződések és hídfők birtokáért fejlődtek ki. Ezeken a helyeken egész falvak és városok pusztultak él, míg öt-hat kilométerre tőlük a háború már alig hagyott hátra nyomokat. Nem volt más a helyzet északon, délkeleten és keleten sem. A nagy megsemmisítő csaták terve és kivitelezése egyaránt az. úthálózathoz igazodott, annak ellenére, hogy ezek az utak közelről sem feleltek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a nagy katonai teherkocsik éts hernyótalpak az utaktól megkövetelnek. Az a fél, amelyik az utakat hatalmába kerítette, az ellenség oldalában, vagy hátában már ura is volt a helyzetnek. Ez a fél mindig a német hadsereg volt és ez a |nagy német győzelmek egyik titka. De nem játszanak kisebb szerepet az utak az Európán kívüli harctereken sem. Libiában az ellenség és barát gondolatai most is állandóan a Via Balbia és az északnyugatafrikái angol úthálózat körül keringenek. Azzal, hogy a japánoknak a bunrnai út átvágása sikerült, a jelek szerint Gsunkingkína sorsa is véglegesen megpecsételődött. Ám bármily fontosak legyenek is az utak, a hadvezetőségnek nem szabad az úthálózat rabszolgájává válnia^ Ha a helyzet úgy kívánja, a tengelyhatalmak csapatai le is tudtak mondani az utakról, így például, amikor á nyugati háború első szakaszának lezárulása után Weygand tábornok az úthálózatnak különös gonddal való megerősítésére építette föl védelmi rendszerét, a német páncélos erők nem az utakon vonultak fel, könnyű zsákmányául az útkereszteződéseken elrejtett páncélelhárító ütegeknek, hanem az utak között szabad terepen törtek! előre és oldaltámadással emelték ki az ellenállási gócokat. Ez a módszer volt gyakran Norvégia és a Balkán ritka úthálózatú hegyvidékén is az
