Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-06-01 / 121. szám
r ÄRA 8 FILLÉR 1942 JUNIUS 1. HÉTFŐ Magyar elet IBS. éirloíyam •# pouticai m&piil&p # 121. szám. W^WW<»#i)Wi<W#Wi<WWWiWW»(WW>^^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, FeleUx szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P, T&ttóssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PiSTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Kákán csomót kereső bírálat A háborús világesemények zaja talán pillanatnyilag túlharsogta a magyar belpolitika és orszagépítés legnagyobb eseményét, a zsidó birtokok sürgős igénybevételéről szóló törvényjavaslat benyújtását és képviselőházi tárgyalását. De az érdeklődés csakhamar megint a belpolitika felé fog fordulni, mert olyan nagy földterület megmozgatásáról és a magyar mezőigazdasági életnek olyan mélyreható átalakításáról van szó, amelyre sem nálunk, sem Európa legtöbb országában nem volt még példa. EgymiFliókétszázezer katasztrális hold föld jut magyar kézbe! Ez a kérdés társadalmi és gazdasági része, amelynek lényege végső kihatásában az, hogy új kisbirtokos osztály alakul ki és társadalmunk az önálló kisemberek szaporodásával és a meglévők nagyfokú megerősödése által mind szociális összetétel, mind pedig gazdasági érték szempontjából gyarapodni fog. Uj Magyarország körvonalai rajzolódnak ki ebben az újításban, hasonlóan] azokhoz a törvényalkotásokhoz, amelyek rövid néhány év alatt ipari munkásságunk és kisiparosságunk pangó és válságos életét a boldogulás útján indították el. Magyarország alkotmányos állam s így csak természetes, hogy az ilyen nagyjelentőségű törvényalkotások megvitatása során a politikai ellenzék is hangot kap és megteheti észrevételeit. Nem tagadhatjuk el, hogy építő bírálat helyett eddig inkább csak akadékoskodást és kákán csomót keresést tapasztaltunk, ellenzéki részről. Ami kifogás a szó igaz értelmében korszakalkotónak nevezhető javaslat ellen elhangzott, csak részletkérdésekre vonatkozott. A bírálat jogi, vagy szakmai szempontból lehetett értékes, de semmiesetre sem okolja meg azt, hogy az országgyűlés egyes jobboldali pártjai a javaslat ellen foglaljanak állást. Nem vitás, hogy a javaslat parlamenti tárgyalása során a kormány hatalmas többséggel győztesen marad a porondom s ezért a kérdésnek további napi politikai jelentősége nincsen. De mindenesetre figyelemre méltó jelenség az, hogy az ellenzék milyen küliönö® szerepet játszik akkor, ha igazán gyökeres, mélyreható nemzeti jelentőségű újításról van szó. Évtizedekig sürgették ezt a törvényt, evek óta boncolgatják az illetékes tényezők mindén cselekedetét és elutasítanak minded közreműködést másodrendű kérdésekben is. Amikor azonban a nagy terv megérik a megvalósításra! és a történelmi cselekedet küszöbön áll, egyes betűkön és szavakon, vagy mellékes kérdéseken nyargalnak s mivel magatartásukat ezzel maguk sem látják eléggé miegokoltnak1, arra hivatkoznak, hogy nincs bizalmuk a kormány iránt. A nemzeti közvélemény bizonyára szó nélkül napirendre tér magatartásuk és érveik felett. A szakasz-rágás és aggályoskodás ke- vésbbé érdekli a magyar föld népét, mint az a tény, hogy a keresztény nemzeti politika döntő csatát nyert. Ennek áldásos következményeit pedig senki sem tudja feltartóztatni. Vasárnap kegyeletéi ünnepelték meg országszerte a hősök napját valamennyi községben. A megye székhelyén a Horthy-téri emlékmű környékén sorakozott fel a néo igen nagy számban. Az enlékmű közvetlen közelében foglaltak helyet í katonai és polgári hatóságok nagyszámú képviselői, a tűzharcosok, vasutasok és az isküáiok is. A leventezenekar eljátszotta a Hizekegy-et, Ruszwurm Sarolta, Szabó Ferenc, Schlemmer László és Farkas Mária szívük ninden érzését kifejezték! efy-e§jy szavalattal, majjr! Koppány* István újpesti gimnáziumi tanár tartalmas beszédben fejtette ki, hogy a Magyarság élete maga már hősköltemény. Minden négyzetcentiméterre jutna egy hős az e:er év küzdelmeiben elesett magyarokból. A hősök legnagyobb ereje az örökidőkre szóló példaadásban rejlik. A leveníezenekar eljátszotta a Himnusz-t, majd az emlékoszlop megcoisizorúzása következett rövid, de szívbemarloló jelmondatok kíséretében. Koszorút tett e a honvédség, a város, a tűzharcosok, a hadözvegyek és a leventék Az ortaházaiak ünnepe Ragyogó napfény rosolygott a kies fekvésű Ortaháza községre, aielyet festői táj koszo- rúz. Az erdők alján ítesítette a község csekélyszámú, de igen jóivaló lakossága a hősök kertjét, amelybe göcs«i stílusú kapun át lehet bejutni. Az ortaházk 11 hősi halottjának jelképes sírja foglal tt helyet, 11 tulipános kopjafa, rajta márváytáblán a nevük, ide járnak az élők emlékzni es lángot gyújtani. Már messziről lobog ikertben felállított nemzeti zászlónk, hirdet, hogy a községnek ünnepe van. Megülik hősök emlékezetét, de vele összefüggésben legernlékeznek az édesanyákról és megtartja a leventenapot is. Felvonultak Ortaháza egmruhás leventecsapatai, fiúk és leányok egyánt, de felvonultak a körjegyzőséghez tartó Kissziget és Zebecke leventéi is, a pákaiaft pedig egy raj képviselte. Vonaton, gépkcsin a távoli környékről is érkeztek vendégek megjelent dr. B r and Sándor alispán és fesége, báró Gauder- nák Emil ezredes, aírás képviseletében pedig dr. Balogh Eire noyai főszolgabíró. Áhítattal várta az egiesereglett nép a szentmisét, amelyet a hőse kertje mellett felállított tábori oltárnál Farki József pákái plébános mondott. Evangéliumután mondott szentbeszédében a plébánostnélyen megindító szavakban emlékezett ng az örök magyar hősiesség példaképeiről a honvédeinkről, akik a hazáért és az igazgért odaadták életüket és épségüket a rrunan, de; a jelenben is egyaránt készek a lelrágább áldozatokra is. A hősök azonban a édesanyai szeretet és gondviselés emlőin nelődnek, azért kell az édesanyák előtt is fejet hajtanunk. A jövendő reménye a leventeifjúság, amely a szülőföld, az otthon szeretetéből szívja magába a hazaszeretetnek szent érzését. Páratlan erkölcsi hatást, a legmélységesebb benyomást keltette az a jelenet, amikor ia mis/e folyamán a község elöljárósága és az összes levente, valamint többen a vencégek és a nép közül magukhoz vették az Ur testét. A szentáldozást a harctéren küzdő hőseinkért ajánlották fel. Mise végén az iskolás gyermekek gyülekeztek az oltáremelvény körül. Vizsy Károly körjegyző felesége; a leánylevente-csoport vezetője feszes egyenruhájában, katonás föllépéssel jelent meg a gyermekek körében és lelkes beszédben szólt az édesanyákról, akik aZ élet nehéz keresztjével járják a világot. Az Az anyaság az Isten legszentebb gondolata, az anyák az élét legnagyobb hősiéi, szívük az erények kiapadhatatlan forrása. Népek sorsa van letéve az ő gondviselő szerepükben. Büszkeséggel hivatkozhatunk nemzetünk történelmében mindenkor az anyákra. Ez a nap is legyen figyelmeztetés arra, hogy mindenki tisztelettel hajoljon meg az anyai hivatásnak magasztossága előtt. Ezután a gyermekek fogadalmat tettek az édesanyjuk mindenkori megbecsülésére, majd „Mes kell épülni az aranyaidnak a Bakony aliától a Dráváig, hogy Zalában minden magvar egymásra talál ion*9 Az alispán Ortahiziról küldött üzenetet 531 salai községnek 1 táborának egy-egy tagja. Különösen megható volt a második világháború hőseinek emlékére elhelyezett fehér márványlapon helyet foglaló két név betűinek szikrázása. Az egyik a felvidéki harcokban elesett Zsiday Árpádé, a másik pedig a bolsevisták elleni küzdelemben hősi halált halt Fülöp Sándor repülő hadnagyé. Keményen kivágott díszelvonulás fejezte be az ünnepélyt. Niem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy nem szereltek föl hangszórót és így a rendfenntartók által távolabbra szorított közönség nem hallott a beszédből és a szavalatokból semmit. így az ünnepély nagyrészben elvesztette a célját. Szót kell emelnünk továbbá az ellen is, hogy a rendfenntartó közegek részéről bizonyos tapintatlanságok mutatkoztak, jóllehet erre a közönség fegyelmezett magatartása okot nem szolgáltatott. Egész nagy térséget hagytak üresen, anélkül, hogy oda a népet beengedték volna, hogy buzduljon és lelkesüljön. Ilyen körülmények miatt sokan távozni is voltak kénytelenek.
