Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-05-09 / 104. szám
1942 május 9. 3 A rejtelmes Indie, amely felé most a világ izgalma íekínf Rejtelmes India, csodálatos India, kincses India, napsütéses India! A titokzatosság, regényesség és gazdagság számtalan hasonló jelzőjével szövi körül a képzelet ezt a távoli félsziget, amely évezredek csipkerózsaálmából fölkelve, most hirtelen a világ érdeklődésének középpontjába lépett. A nyugati műveltség a klasszikus ókor óta sohasem vesztette el szeme elől Indiát. Nemcsak a költők, mesemondók, világjárók, kincskeresők, hanem a lélektelen számokkal dolgozó közgazdászok, a politikusok és az elfogulatlan igazság önzetlen bajnokai, a tudósok is fölfedezték. India azonban mindmáig megmaradt mesevilágnak, amjely sohasem vállalt tevékeny szerepet az egyetemes emberiség történetében. Mindenki tudja, hogy India akár külön földrésznek is beillik. Több ember lakja, mint egész Amerikát, gazdagsága felbecsülhetetlen, a szanszkrit szó minden európai előtt egy évezredes műveltség varázsát testesíti meg. De csak kevesen tudják, hogy India talán többét is adott a világnak, mint hogy tespedten eltűrje a politikusok hódítási vágyát, a hódítók és kalandorok kizsákmányolását és hogy kielégítse a széles tömegek illetéktelen kíváncsiságát, vagy a tudósok tiszteletreméltó tudományszomját. A tudomány nem mondta ki még az utolsó szót, azonban mind nagyobb valószínűséggel bontakozik ki annak a lehetősége, hogy India csakugyan adott önerejéből is valamit a világnak : művelődést. Az első világháború óta eltelt évek indiai ásatásai olyan 5.000 éves műveltség bizonyságait hozták napvilágra, hogy akár régiségben, akár fejlettségben jogg*al vélekedhet a messzi ókor jobban ismert központjával, Mezopotámiával és a Nílus völgyével. Az 1922 óta folyó régészeti kutatások az indus medencéjében két nagy ókori város romjait tárták fel. Az egyik a mai Mohenjo- daro az Indus torkolata közelében, a másik jóval északabbra, már Pendzsáb területén Ha- rappa. Hogy melyik volt nagyobb és régibb, nehéz lenne megmondani. Bizonyos azonban, hogy mindegyikük rokon műveltség hordozója volt és a legfiatalabb rétegük kora is megközelíti az ötezer évet. A kutatásnak szabadabb teret engedő és ezért jobban ismert Mohenjo-daro romjai arról tanúskodnak, hogy itt valamikor mintaszerűen megszervezett, virágzó nagyváros terült el. 800 méter hosszúságban kiásott főutcájából pontosan derékszögben nyílegyenes mellékutcák, ezekből megint csak derékszögben újabb utcák nyílnak. Az utcavonulatok mind északdéli, vagy kelet-nyugati irányban, azaz az uralkodó szeleknek megfelelő' irányban haladtak: az egyik irányban végigseprő szél ily módon a derékszögben keresztező mellékutcák levegőjére a legnagyobb szívóhatást gyakorolta, úgy hogy ezt az utcaelrendezést akár nagyszabású szellőztető berendezésnek is tekinthetjük. A főutca közepét a rendesnél jóval szélesebb mellékutca szeli át, vele együtt mintegy a város tengelyeit alkotva. Eképpen tehát a kelet-nyugati és észak-déli tengely, amely Berlin egyelőre még megvalósíthatatlan városrendezési terveinek alapjául szolgál, a mohenjo-daroi őskorban már ötezerévé® valóság. Ez a magas színvonalú városrendezés, amelyre ilyen tökéletes kivitelezésben a mai várostörténetben is aligha akad példa, természetesen arra vall, hogy Mohienjo-daroban már rendes városrendezési hivatalnak kellett működnie. Kétségtelenül ennek a hivatalinak hatáskörébe tartozott a csatornázási ügyek elintézése is. A várost a rendkívül gondosan megépített szenny- és esővízlevezető csatornák egész hálózata szeli át. Az egyes házakból kivehető csatornák mind nagyobb gyűjtőcsatornákban egyesültek, helyenként terjedelmesebb tárolómede[ncéktől megszakítva. A csatornák befedésére könnyen fölszedhető tégla-, vagy kőlapok szolgáltak. Hasonló gondosság és nagyvonalúság uralkodott a házak építésében is. A kisebb házak földszintjének átlagos nagysága 8-szor 9 méter volt, a nagyobbaké ennek kétszerese, az ennél is nagyobb épületek valószínűleg középületek voltak. Építőanyagul már az égetett tégla szolgált, összekötőanyagul rendesen csak egyszerű agyag, de például a fürdőszobák padlójának és falainak vízhatlanítására már mész- és gipszhabarcs. Keletről és forróövi éghajlatról lévén szó, nfajdr.íem minden háznak volt külön fürdőszobája. A házak legnagyobbrészt egy, vagy kétemeletesek voltak. Abból, hogy egyes házak emeleteire az utcáról vezetett föl lépcső, a régészek arra következtetnek, hogy a nagyvárosi élet [legkellemetlenebb oldala, a bérház sem volt ismeretlen. Eddig nem sikerült bizonyítékot találni arra, hogy a házaknak ablakai is lettek volna. A forró délen, ahol a házépítés egyik legfőbb célja nem a hideg, hanem a mieleg ellem való védekezés, erre talán nem is volt szüksiég. Az ablakok hiányából azonban sem mi esetre sem szabad elhamarkodottan arra következtetni, mintha a mohienjo-daroi nőket a társadalmi erkölcs szigorú visszavonultságra kényszerítette volna. Hiszen Indiában a hárem, vagy purdah intézménye kimutathatólag újabbkori eredetű. Arra a kérdésre, hogy ezt a pompás és nyilvánvalóan magas műveltségű várost milyen nyelvű és milyen vallásé emberek lakták, csak a mohenjo-daroi képírás megfejtése után adhat feleletet a tudomány. Agyagból, rézből, vagy bronzból készült szobraik mindenesetre arra vallanak, hogy az indiai nép hitvilágában most is nagy szerepet betöltő állat- és növénytisztelet központi helyet foglalt el. Nagyon könnyen lehetséges, hogy Sivárnak, az állatok 1 78. jótékonycélu m. kir. államsorsjáték Főnyeremény: 40.000 aranypenső 29.360 nyeremény 420.000 pengő értékben Nyeremények: 20 000 ar. P 10.000 ar. P 2x5.000 ar. P 4x2.500 ar. P 6x2.000 ar. P 33x1.000 ar. P és még számos nagyobb és kisebb nyeremény, melyeket mind készpénzben fizetnek ki. Húzás junius 5-én. Sorsjegy árak: Egész: ar P. 3’—, fél: ar. P. 150 Kapható minden osztálysorsjegy főelárusitónál, valamint az összes dohánytőzsdékben. urának tiszteletét még a mohenjo-daroi korból örökölte a mai India. A vallástörténészek már régebben is Sivá- ban látták az indiai pantheon legősibb tagját. Egy mohenjo-daroi amulett, amely a mai indiai vallásos művészet szokásához hasonlóan többarcú istenséget ábrázol, nagy valószínűséggel támogatja ezt a feltevést. India mai népe tehát nemcsak viseletének számos sajátságát, ékszereit, füszermozsarát és szekrényül szolgáló agyagkorsóit, legelterjedtebb háziállatait és növényeit, mint a búzát, árpát, gyapotot, diny- nyét, stb., hanem talán vallásának leglényegesebb vonásait is a mohenjo-daroi embernek köszönheti. Az ősi indusvölgyi műveltség, amelynek nyomai egész Előindiában fellelhetők, nem múlt el nyomtalanul India fölött. De vájjon köszötn- het-e valamit ennek a korához képest meglepően magas színvonalú műveltségnek az Indián kívüli világ is? A tudomány eddig a délmezopotámiai sumér műveltséget tekintette az egyiptomi, palesztinai, föníciai és ezlekert keresztül az egész ma nyugati művelődése bölcsőjének. Nos, az indusvölgyi ásatások óta a kutatóknak számolniok kell azzal, hogy ezt a sort egy taggal tovább is lehet növelni. A sumér királysírok korabeli mezopotámiai és délkeletperzsiai művelődés nemcsak sok hasonlóságot mutat az indusvölgyivel, hanem sók bizonyságát szolgáltatja annak is, hogy a két folyóvölgy népei egymással összeköttetésben is állottak. Ha tehát sikerülne bebizonyítani, hogy az indiai műveltség a régebbi, nem lennie nehézsége annak a föltevésntek sem, hogy a délmezopotámiai művelt világ volt a kölcsönző fél. Ezeket a bizonyítékokat még a romváros egyelőre megközelíthetetlen alsóbb rétegei rejtik magukban. Azóta az Indus legalább öt méterrel emelte medrét, úgy hogy az indusvölgyi műveltség fejlődése régebbi állomásainak megfelelő rétegek a talajvíz birodalmába tartoznak már. De nem monct-e eleget, hogy a legendás alakba öltöztetett sumér hagyomány szerint a műveltséget a Perzsa-öblön keresztül érkező keleti hajósok honosították meg az elő- ázsiai folyamköz vidékén? Bármilyen választ adnak is majd a jövő kutatásai ezekre a kérdésekre, az máris bizonyos, hogy India termékeny földjén már évezredekkel az árják megjelenése előtt is magas színvonalú műveltség virágzott. A rejtelmes India még sok nem is sejtett titokkal fogja meglepni a világot.
