Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-04-27 / 93. szám
1942 április 27. MACrtMUlFT A mai nap világv eseményei A birodalmi gyűlés rendkívüli ülésén Hitler Adolf vezér és kancellár ötnegyedórás beszédet mondott. Ismertette a háború eddigi lefolyását, majd rámutatott arra, hogy Anglia a történelem folyamán mindig arra törekedett, hogy a népeket egymás ellen kijátssza. Ez a háború nem végződhetik máskép, mint az angol birodalom katasztrófájával. A továbbiakban a zsidóság szerepéről beszélt. Mindegyik európai állam egymásután meghozza a maga elhatározó cselekedeteit a zsidóság és a bolse- Vizmus ellen. Magyarországról a következőket mondotta: Magyarországon is kísérletezett a bolsevizmus rémuralma. Ott is csak erőszakkal sikerült megtörni a vörös rémuralmat. Annak a férfinak a neve, akinek sikerült a bolsevista rémuralmat elsöpörni, mindig közöttünk él. Majd méltatta a fasiszta olasz állam nagyságát és erejét. A bolsevizmust szakadatlanul érik a csapások és addig érik, míg szét nem törik. A szokatlanul kemény télben kitartott a német katona és kitartottak a szövetségesek is mindnyájan. A megnyert háború mindent megad Németországnak, de elvesztése Németország Végét jelentené. A legnagyobb erőkifejtésre lesz szükség otthon és minden munkahelyen. Végül azt kérte, adják meg neki a jogot arra, hogy azonnal beavatkozhassék és cselekedhes- sék. Mindenki egyerővel dolgozzék a harctéren és otthon. Az angol városokat majd ismét támadás éri, mert minden bombáért bombával válaszolnak a németek. A tengeralattjáró háborúról szólva megállapította a Führer, hogy a német tengeralattjárók száma folyton növekszik. A Vezér bejelentéseit egyhangúlag, felállással vette tudomásul a birodalmi gyűlés minden tagja. Percekig zúgott a »Sieg Heil!« és a birodalmi gyűlés korlátlan jogot adott a Führernek. A NTI jelentése szerint a német légierő a mára virradó éjtszaka a német városokat ért légitámadások megtorlásaképpen Bath angliai várost bombázta. A ledobott bombák súlyos károkat okoztak hadifontosságú célokban. Vichyből jelentik, hogy Ujkaledóniában amerikai csapatok szálltak partra. Sanghaji jelentés szerint a japán csapatok Burmában átlépték a Salwi folyót. A Ste'ani-iroda jelentése szerint Abdullah Emir, a pánindiai muzulmán liga elnöke Ka- rachiban elhúnyt. A kazakisztáni éhínség Egy szemtanú megrázó élményei A .német Hans Meier, mint az állati bőrök feldolgozásának szakértője, 1933-ban orosz alkalmazásban állott és ebben a minőségben hivatalos kiküldetésben beutazta a rettenetes éhínségtől sújtott Kazakisztán tartományt, Az ő élményeiből közöljük a következő részleteket. (MN) 1933-ban volt, egy pompás őszi napon. Vonaton ültem. Útirány Alma-Ata, az önálló Kazakisztán szovjetköztársaság fővárosa (170 kilométernyire északra a kínai-turkesztán "határtól). Tudvalevő, hogy Kazakisztán a Bajkál-tó nyugati oldalán fekszik, a kietlen Bedpak-Dala puszta határán. Lakossága szinte kizárólag kazakokból áll. Utazásom célja valami olyasmi volt, ami sehol máshol sem képzelhető el, csak Szovjet- oroszországban. Ilyen megbízást csak a sztálini birodalom iroda-élete agyalhat ki. Felsőbb utasításra meg kellett győződnöm, hogy megfelel-e az igazságnak a csuiszki kerület állatbőr összegyűjtő szervezetének jelentése. Eszerint a lakosság a szarvasmarhák és juhok bőrét megeszi, ahelyett, hogy beszolgáltatná. Már a közbeeső állomásokon is megrendítő képek fogadtak. Ezeket az apró állomásokat, amelyek mintha a beláthatatlan pusztaságból nőttek volna ki, a borzalmasan lerongyolódott kazakok egész seregei árasztották el. Ruházatuk magaszőtte teveszőrruhák rongyaiból, Vagy egykori birkaprémek maradványaiból állt. Az egymást taposó tömeg ordítva rohanta meg az egyébként is a szó sZoros értelmében pattanásig zsúfolt kocsikat. A legtöbbjüknek még csak jegyük sem volt és a vonatkísérő személyzet jól irányzott rúgásokkal igyekezett őket a vonattól távoltartani, vagy pedig a szögescsizmát kézbefogva vágott a lépcsőkhöz közelítők arcába, nem törődve azzal, akár töpörödött öregek, akár asszonyok is voltak. Emberevők versenye a sivatagban a pusztai farkasokkal A szerencsétlenek valamikor, mielőtt még a »világ kommunista alapon való felépítésének« jelszavával ki nem üldözték őket évszázados otthonukból, a félnomádok békés, gondtalan életét élték. Most azonban száz kilométerekről is a vasút felé özönlöttek. Az egész puszta mozgásban volt. Akinek csak ereje volt még a mozgásra, megindult az ismeretlen felé, menekült az éhínség elől. Az öregek és gyermekek már alig vonszolták magukat. A kidőltek holttesteinek ezrei borították az egykor megélhetést adó pusztát. Csontjaikon a nomád állat- tenyésztők örök ellenségei, a pusztai farkasok marakodtak. De ebben az életért folyó ádáz küzdelemben a farkasoknak iis akadtak vetély- társai. Nem szívesen említ az ember ilyesmit, de tény, hogy voltak emberek, valamikor embernek számító emberi vadak, akik embertársaik holttestein csillapították állati éhségüket. Kazakisztán éhínségtől meglátogatott vidékein csak nagyon kevés bennszülött menekült meg az éhhalál elől. Mégha sikerült is valamivel jobb helyzetben levő városokat elérniök, ez még egyáltalán nem jelentette:, hogy most már révbe jutotttak. Sokan közülök a kórházak küszöbéig vonszolták magukat és ott haltak meg. Segítséget itt sem kaphattak, mert az orvosok maguk is alig álltak a lábukon. Az éhség őket sem kímélte meg. De különben is csak a legkezdetlegesebb orvosi eszközök állottak rendelkezésükre. Kenyerük, az egyetlen orvosszer, amellyel ezeket az embereket megmenthették volna, a kórházaknak sem volt. Akik ,,fukarságból" haliak éhen Rendkívül jellemző, hegy Kazakisztán bolsevista mindenhatói mivel próbálták ezeket a borzalmakat mentegetni. Szerintük a pusztalakók tragédiájának csupán saját kapzsiságuk volt az oka. Állítólag ruhájukba bevarrva a rubelek ezreit hordták magukkal, azonban inkább meghaltak, mintsem hogy a kenyérrel »zsúfolásig telt« bazárokban vásároltak volna. A magam részéről egyetlen alkalommal! sem láttam még egy iia rubelt sem náluk. Ellenben igenis jól megfigyeltem a bazárok előtt ácsorgó »fukar« kazakok arcát. Sohasem felejtem el azt az arckiíejezést, amellyel a kenyérárusok kenyerére rámeredtek. Á marcangoló éhség ott ült szemükben és nem fér kétség hozzá, hogy mindenüket odaadták volna egyetlen darabka kenyérért. A város bazárénak bejáratában vendégfogadó állott. Felirata: »Csajhana« és »Asihana« — meleg ételt és teát Ígért. A vendégfogadó a rokkantszövetség tulajdona volt. Az egyetlen hely, ahol valamit kapni lehetett, amit megközelítőleg ételnek lehetett volna nevezni, ám ezt is csak a rokkantszövetség központi irodá3 jának külön engedélyével. Vodkában azonban nem volt hiány. Türelmetlenek ahullalegyek A novotrojzkojei bazárban láttam a következő döbbenetes képet. A sivatagból beván- szorgott emberek csoportja félig összedőlt deszkakunyhóban — valamikor talán tarka szőnyegeket árulhattak itt — húzódott meg és várta a véget. A kövér, zöld hullalegyek azonban ezt sem akarták megvárni. Beleszív- ták magukat a mozdulni sem tudó szerencsétlenek szemébe, rátelepedtek ajkukra és a még élőkön megkezdték borzalmas lakomájukat. Novotrojzkojében küldetésemet befejezve, sietve igyekeztem távozni a szörnyűségek színhelyéről. A rettenetes jeleneteik még az állomásra is elkísértek. Az állomásra menet két társzekér jött velem szemben, ruhátlan halottakkal megrakva. A legyektől belepett, megüvegesedett szemű halottak látványa azóta is kisért álmaimban. A társzekereket kisérő embereknek a vasutasok utána kiáltották, hogy még legalább két társzekérre van szükségük, mert az állomás barakjai telve vannak hullákkal. Utána jártam, hogy miért éppen itt halt meg oly sok ember. Kérdezősködésemre azt a választ kaptam, hogy ezek a halottak »elővigyázatlanságuk« áldozatai. A hihetetlen állapotokat leplező nagyszabású csatorna-, út- és gyárépítési munkálatok végzésére a szovjetnek a munkaerők hatalmas tömegeire volt szüksége. A toborzó-irodákban azonban csak ritkán jelentkeztek önkéntes munkások. A kazakisztáni toborzó-irodáknak megvolt az eszközük a mun- kátlanok becsalogatására. Azoknak, akik a Bajkál-tó melletti közmunkákra jelentkeznek és az odainduló vonatokba beszállnak, fejenként négy kiló kenyeret Ígértek. Akik azelőtt semmi áron sem voltak kaphatók erre a »munkára«, most sietve ragadták meg az alkalmat, amelyben életbenmaradásuk egyetlen lehetőségét látták. A rég nem látott kenyeret, amely frissen került ki a pékektől, az éhségtől alig támolygó emberek a szó szoros értelmében azon nyomban felfalták és néhány óra múlva borzalmas kínok között meghaltak. A toborzók mindezzel nem sokat törődtek és még annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy a nyomorultakat felvilágosítsák. Tudták, hogy helyükbe százával jönnek az új jelentkezők. Ha a szerződtetett munkások egyötöde életben maradt, még mindig elegen jutottak el a Bajkál-tóhoz. SPORT Movie ZSE—Csáktornyái SC 1:0 (1:0). Vezette: Horváth. — A játékvezető sípjelére a következő két csapat kezdi a játékot. Csáktornya: Bránovics, Novák, Mere, Grábár, Bencze, Belonics, Sárics, Horváth 1., Horváth II., Takács, Benkő. Move: Kámán, Szabó, Vidák, Horváth, Németh, Göncz, Perlaki, Török I., Török II., Loppert, Kovács. Az első percek váltakozó támadásokkal indulnak. A 8. percben Török I. előreadott labdájára Kovács és Török II. ugranak ki a Csáktornyái védők között. Kovács előnyösebb helyzetben van, ő szerzi meg a labdát és fél- magas lövéssel a hálóba küldi. 1:0. A félidő mezőnyjátékkal és kölcsönös támadásokkal múlik el. Szünet után eldurvul a játék és a félidő nem is hoz szép játékot. A Move van többet támadásban, de az eredményen már nem tud változtatni. Jók: Vidák és Török II., illetőleg Mere. Horváth gyengén vezette a mérkőzést. A mérkőzés után sajnálatos esemény történt. Egy magáról megfeledkezett ifjú a »drukkolok« sorából tettleg bántalmazta az egyik Csáktornyái játékost. Az ifjút csakhamar megfegyelmezték, a rendőrség is közbelépett és gondoskodás történt, hogy az izguló fiatalembernek egyszersmindenkorra elvegyék a kedvét a botrányokozástól és a magyar lélekhez különösen nem méltó vendégsértéstől.
