Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-04-25 / 92. szám
1942 április 25. 5 MAr^fe'ífhr.T Téli szórakozások — Ukrajnában (A m. kir. honvéd haditudósító század közlése. A kis orosz ló bozontos apró teste felhőzve párolog. Uttalan útakon kocogtunk idáig, amíg megérkeztünk erre az Isten háta mögötti helyre. Harminc kilométeren át hajszoltuk a lovacskát, hogy eljussunk ebbe a hidásztáborba. A község maga csak néhány nyomorúságos viskó, valamikor a szovjet állami mezőgazdálkodás egyik központja volt ezen a vidéken. Most honvédutászok tanyáznak az ütött-kopott fészerekben, a csűrökben, az istállókban és a telep egyetlen valamirevaló épületében, amely a kolhosz irodája volt. A házak között, az egykori mezőgazdasági udvarokon pontos rendben, előttünk ismeretlen szerszámok állnak. Éppen most húzták le róiuk a hatalmas ponyvákat, amelyekkel az eső és a hó ellen védték az értékes felszerelést. A hon- védulászok rövid, sárga csizmájukban topognak a hóban, rakosgatják a gerendákat, a félmázsás sulykolókat. Nyüzsög az egész tábor. Mi még nem merjük kigombolni bőrkabátunkat, de az utászok már köpeny nélkül, zubbonyban dolgoznak és csak némelyikük visel báránybőr mellényt. Az egyik pajtának az ablakából füst száll fel az égre. A tábori konyha főzőüstjét helyezték el ebben az épületben. — Látjuk, hogy nem fáznak — fordulunk az egyik honvédhez, aki éppen egy vasgerendát tol a helyére. — Most már nem is fázunk, meg sem kofy- tyan ez a néhány fok hideg — feleli. — Mindent meg lehet szokni. Mi is megszoktuk a nagy hideget, mint kutya a verést 1 Megigazítja a helyére zökkentett vasgerendát s azután így folytatja. — De télen bizony cudar hidegek voltak. A leghidegebb napon negyvenkét fok volt a fagypont alatt. Csak a szemünk látszott ki a meleg arcvédőnkből és lebocsátottszélű sapkából. De félóránál hosszabb ideig még így is alig lehetett állva kibírni a szabadban. Két meleg harisnyát húztunk fel, arra csavartuk fel a flanel kapcákat, a csizmánkra meg ráhúztuk a zsinegből készült papucsokat. Az őrszemek még a vastag szalma-csizmát, az úgynevezett botost is. A szállásunkon is veszett hideg volt. Beszegeztük az ablakokat és kitömtük szalmával a réseket. Néha bizony akárhogy fűtöttünk is, nem tudtunk elég meleget csinálni. De kibírtuk ezt is és most már tizenöt-tizenhat fokos hidegre rá se hederítünk. Bemegyünk a kolhosz főépületébe. Itt van most a dolgozó két utász-század irodája. Odahaza el se tudnák képzelni a hivatalnokok, hogy ilyen helyiségben is lehet munkát végezni. Kínt süt a nap, szikrázik a hó, de a kis irodaszobába mégis alig szűrődik be a fény. Az ablak téli felszerelését még nem távolították el. A deszkalapok közül poros szalmaszálak kandikálnak ki. A hőmérséklet nem sokkal magasabb, mint künn. Néhány láda és egy rozzant kecskelábú asztal az iroda egész berendezése. De a magyar honvéd a legegyszerűbb körülmények között is kifogástalanul tud dolgozni. A parancsnok diplomás mérnök s az irodába beosztott karpaszományos tizedes akkor teszi le utolsó szigorlatát a műegyetemen, ha majd visszatér oroszországi katonáskodásából. Megnézzük a különböző anyagkimutatásokat, a munkanaplót. Szinte elképzelhetetlen, hogyan tudtak ilyen tisztán vonalazott, szépen megirt kimutatásokat készíteni ebben a sötét, hideg odúban, meggémberedett kézzel, pislogó viharlámpák és füstölgő gyertyák halvány fényében. Benézünk a pajtába is, ahol két nagy üstben már el is készült az ebéd és a napos sorakoztatja a legénységet. Zöldséglevest és babgulyást ebédelnek az utászok. Ebéd után még vitamin-cukrot is kapnak. Ezzel pótolják a hiányzó zöldfőzeléket és gyümölcsöt. A nagy legénységi szálláson rövid ebédutáni pihenőre gyűlt össze a tábor. Bizony nem olyan szép, tiszta és rendes, mint a hazai kaszárnyák. Mégis amennyire lehet, itt is rendet tartanak. A durván, de erősen összeácsolt fekvőhelyek katonás rendben sorakoznak egymás mellett. — Most már megvagyunk, de ősszel cifra világ volt itt! — mondja az egyik tizedes. — Mikor megkezdődtek az esőzések, az egerek ezrei menekültek be a mezőkről ide, a tanyára. Nem lehetett nyugodni tőlük. A kenyérzsákokat felakasztottuk a gerendára, reggelre mégis akárhányban csak morzsák maradiak meg. Amit csak elértek, megrágták ezek az undok kis férgek. Mi meg persze nem akartuk megszokni őket, mert talán aludni sem tudtunk volna tőlük, hiszen sötétben még az arcunkon is átszaladtak, annyira szemtelenek voltak. Ezért hát esténként nagy egérfogó versenyt rendeztünk. Rozsdás, öreg orosz evőcsészékből szerkesztettünk egérfogókat. — S ki fogta a legtöbbet? — érdeklődünk nevetve. — Sárosi Péter bajtársunk. Ö nyerte meg a versenyt. Egy éjtszaka harminchat egeret fogott. — Azóta csak egérkirálynak csúfolnak — csóválja fejét nevetve Sárosi is. — Bezzeg az ukránok nem sokat törődtek az egerek támadásával. Láttam egy ukrán asszonyt, aki lisztet szitált és a szitában fennakadó egereket is csak akkor hajította ki a szitából az udvarra, ha legalább hárman vagy négyen akadtak már benne. Mikor kézzel-lábbal mutogattuk, hogy ez undorító, csak annyit mondott nyugodtan magyarázatképen: Misi, misi. Ami annyit tesz, hogy egér. Mintha csak azt kérdezte volna: hát ezen is lehet csodálkozni, hogy egér van Hivatalos, vagy cégbélyegzőjét Zalaegerszegen rendelje a CserkészüzSetben a lisztben ? Akkor persze még csodálkoztunk, nemcsak a lisztben lakmározó egereken, hanem sck minden egyében is, de ma már nem csodálkozunk semmin. Csak hálát adunk az Istennek, hogy magyarnak születtünk s Magyarország a hazánk. Azt, ami itt van, igazán szívesen átengedjük másoknak — aki még kívánkoznék a szovjetparadicsom után. —- Az már igaz! — nevetnek a többiek. Künt megint megkezdődött a munka, a tervezett szükséghíd fölhajtóján dolgoznak. Hidászaink várják a tavaszt, amikor eltakarodik a jég a folyóról, hogy megépíthessék azt a nagy szükséghídat, amelyen át ismét megindulnak csapataink, hogy Ázsia felé nyomják vissza a szovjet hadsereget. Vizhzakoiztályt szerveznek a leventeegyesületek A Levente Egyesületek Országos Központja elrendelte, hogy valamennyi levente egyesület szervezze meg a vízi szakosztályt is, amely a serdülőkorban levő leventék számára a vízióiét testet-lelket edző örömeit kötele(s megteremteni. A vízi szakosztálynak csak 15 éviét betöltött levente lehet tagja, a tagok köteleseik az úszás tudományát elsajátítani. Megfelelő! vízitelíepet kell biztosítani ama víz! melletti székhellyel bíró levente egyesületeikben, amelyek megfelelő adottságokkal rendelkeznek. A vízi szakosztály vezetője csak a 18. életévét betöltött oktató, ifjúvezető lehet, aki már valamely vízi leventetiszti tanfolyamot, vagy vízicserkész tisztképző tanfolyamot sikerrel elvégezte. Ideiglenesen az is lehet parancsnok, aki tényleges katonai szolgálatát utász, hidász, ár- kász, folyamőr alakulatnál teljesítette. A vízi szakosztályok tagjai megismerkednek különböző csónakfajtákkal, a vízi rendészettel, a vízi étet egészségtanával, Magyarország vizeivel, a vízbőlmeníéssel és az érdekes, változatos víziélet minden fordulatával. Bolgárok jelentkezési kötelezettsége A budapesti bolgár kir. követség katonai attaséja tudatja, hogy Magyarországon állandóan, vagy ideiglenesen élő 1902 január 1. és 1921 december 31. közötti időben született összes akár 'katonai szolgálatot teljesített, vagy nem teljesített, akár katonai szolgálatra alkalmas, vagy alkalmatlan bolgár állampolgárok 1942 május 1-létől 4-éig kötelesek katonai vizsgálatra jelentkezni a bolgár kir. követségen, Budapest, Andrássy-út 115. szám alatt a következő sorrendben: Május 1-én délelőtt 9 órakor azok, akik 1902, 1903, 1904, 1905 és 1906 évben születtek. Május 2-án délelőtt 9 órakor azok, akik 1907, 1908, 1909 és 1910 évben születtek. Május 3-án délelőtt 9 órakor azok, akik 1911, 1912, 1913, 1914 és 1915 évben születtek. Május 4-én délelőtt 9 órakor azok, akik 1916, 1917, 1918, 1919, 1920 és 192/ években születtek. A tartalékos tisztek és altisztek, függetlenül attól, hogy mikor születtek, kötelesek! május 1-én délelőtt 9 órakor jelentkezni. Jelentkezéskor mindenki köteles magával vinni: útlevelét, katonai, vagy munkakötele- zettségi igazolványát, igazolást, hogy itt mivel foglalkozik, az egyetemi hallgatók pedig az egyetemi hatóságok igazolványait, melyből kitűnik, hogy a jelentkező folyó félévben szabályszerűién hallgatja az egyetemet. Aki ezen a katonai vizsgálaton nem jelentkezik, azt a katonai erőkre vonatkozó törvény 213. és 214. szakasza alapján megbüntetik és az útlevelétől megfosztják.
