Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-04-20 / 87. szám

2 1942 április 20. (A m. kir. honvéd haditudósító szá­zad közlése. Ha valaki csupán egy órát tölt is az ukrajnai magyar megszálló csapatok parancsnokságán, örömmel és büszkeséggel állapíthatja meg a befutó jelentésekből, milyen nagyszabású mű­velődési munkát végeznek honvédeink a bolse- viki zsarnokság alól felszabadult ukrán földön. Ahhoz a tapasztalathoz már néhány percnyi megfigyelés is elegendő, hogy a parancsnokság életének sürgő-forgó mozgalmassága mögött, a legkörültekintőbb pontossággal megszervezett vezelőközpontnak, minden részletre kiterjedő, tervszerű szabatossággal folyó működése nyil­vánul meg. De aki a világháború seregvezeté­sének és ellátószolgálatának, annakidején meg­csodált gépezetére emlékezik vissza, annak nyomban szemébe tűnik, hogy azóta is milyen nagy változáson és fejlődésen ment át a veze­tés megszervezésének művészete. Persze ebben nagy szerepe van műszaki tudomány új vív­mányainak s különösen a híradó- és közlekedő­eszközök hatalmas fejlődésének. 0;thoni fogalmak szerint szokatlanul nagy méretek jelentkeznek itt mindenütt és minden­ben. A falvak, városok egymástól való távol­sága, a megoldandó feladatok térbeli nagysága, mind mind szembetűnnek. De honvédeink — a vezetés épp úgy, mint a csapatok — annyira beleszoktak ezekbe s oly mindennapos termé­szetességgel végzik szolgálatukat, hogy csodál­koznánk rajta, ha magunkban is volnánk — ma­gyarok. De miként az elmúlt világháború alatt éveken át, úgy most is pontosan és ösztönö­sen jelentkezik a magyar katonában az a cső dálkozás-nélküli, valószerű világfelfogás, termé­szetes és józan gyakorlatiasság, amelyet annak­idején annyira megcsodáltak katonáink maga­tartásában az idegenek. Természetes, hogy ezek között a méretek közölt, az itt levő magyar csapatok sincsenek valamely szűkebb körzetben összpontosítva, hanem igen kiterjedt területeken szétosztva vég­zik szolgálatukat. Egyik részük arcvonalbeli szolgálatot teljesít, másrészük az arcvonal mögötti feladatokat látja el. Ez utóbbiak feladata általában kettős. A meg­szállással és újjáépítéssel kapcsolatos feladato­kon kívül, rendfentartószolgálatot is ellátnak. Az előbbi feladatkörbe: a háborúdulta terület polgári életkereteinek helyreállítása, a termelés minél szélesebb alapokon való megindítása és a közigazgatás, valamint a gazdasági élet szer­veinek támogatása tartozik. Ukrajna ezidősze- rint még a közlekedést érezhetően megbénító hótakararó alatt áll s így az élet természetesen még jóformán téli álmát alussza. Mégis aki össze tudja hasonlítani a négy hónap előtti ukrajnai viszonyokat a maiakkal, láthatja az örvendetes fejlődést. Nyomban szemébe tűnik, hány akkoriban lerombolt híd, vasútvonal és út vált ismét használ­hatóvá és hány gyár és gazdasági üzem velte fel újra a munkát. S ebben a változásbanhatalmas része van a honvédségnek. A másik feladatcsoport : a rendfentartás és közbiztonsági tisztogatómunka. Ismeretes dolog, hogy a visszavonuló vöröshadsereg egyes szét- ugrasztott részei annakidején bevették magukat Ukrajnában oly gyakori erdőségekbe és náda­sokba s csupán a tél hidege kényszerítetle őket arra, hogy élelmet és tetőt keresve, kibújjanak rejtekükből. De a szovjethadsereg maga is visszahagyott ezeken a területeken polgári ruhába bujtatott apró csoportokat, azzal a feladattal, hogy ezek orvlövészekként, fegyveres támadá­sokkal, robbantásokkal és rongálásokkal zavar­ják a szövetséges hadseregek összeköttetéseit, mozgását, valamint ellátószolgálatát. Ezeken kívül sikerül időnként a szovjetnek kisebb ejtőernyős osztagokat is észrevétlenül földre­* Szappant takarít miéig, ha finom viaszos víászon .abroszt vásárol. 25-féle sziép mintában új színezéssel darabja 11.06 pengő. Schütz Árúház. i tenni az arcvonalak mögött. Ezek azután kóbor­katonákkal és orvlövészekkel együtt, természe­tesen megkísérlik romboló- és zavarófeladataik végrehajtását. Az itt ott felbukkanó ilyen fegy­veres bandák garázdálkodásának persze előbb- utóbb véget veinek a honvédalakulatok. Mihelyt hírét veszik e szovjet-orvlövészek összeverődésének, kimennek különítmé­nyeink és közrefogják fosztogató s rom­boló csoportjaikat Elég ritka eset, hogy sikerül kibujniok a hon­védek gyű'üjéből. Ilyen tisztogató csatározások úgyszólván napirenden vannak, akárcsak Bosz­nia és Hercegovina megszállásának idején. Olt akkor közel öt esztendeig tartott a végleges megtisztílás munkája. Amilyen szemmellátható eredményességgel végzik honvédeink ezt a szolgálatot, épen olyan megnyugvással állapít­hatjuk meg, hogy e csatározások magyar rész­ről való áldozatainak száma halottakban is, se­besültekben is csekély. A másik tény, amely örömmel és büszke­séggel tölthet el mindenkit az, hogy honvédeink az itteni nagy méretek és nehéz közlekedési viszonyok között megkívánt, gyakran rendkivüli fizikai teljesítményeket, várakozáson felüli ké­pességekkel győzik. Kiváló teljesítményeik nem­csak elérik, de sok tekintetben felül is múlják a régi, világháborús hadsereg bámulatos telje­sítményeit. A közlekedésviszonyok javulása óla az egyes helyeken elakadt kiegészítő harceszkö­zök és anyagszállítások is elérhetik a csapato­kat, úgy hogy immár minden tekintetben tökéletesen kor­szerű felszereléssel folytathatják közleke­désüket. Aki ilt jár közöttük s láthatja nagyszerű ed­zettségüket, kiváló szellemüket, derűs kedvüket, amelyet semmiféle meglepetés során sem veszí­tenek el, annak megtelik a lelke azzal a nagy bizalommal, hogy az otthoni Magyarország népe is bizonyára éppen ilyen szilárd lélekkel hozza meg a reáháruló és esetleg még fokozódó á do zatokat is. Hiszen ezek a katonák és az olthoni társadalom ugyanannak a nemzetnek gyermekei. Elképzelhetetlen, hogy történelmi időkben ne ugyanolyan rendületlen lélekkel állnák a mai sorsdöntő idők viharait odahaza is. mint ahogy itt Uxrajnában állják honvédeink, Magyarország békéjének s felvirágzásának végleges biztosítása érdekében. Kényszerleszállást végzett Zalaegerszegen a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület két repülőgépe A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület | »Héjjá M—22« típusú nagyteljesítményű vi- I toriázó repülőgépiévei Nagy Hugó műegyetemi ' hallgató pénteken a Hárm as határhegyről in­dulva célrepüléses távrepülést végzett Szombat­helyre. A kitűzött célt pontosan elérte és ezzel a berepült 180 kilométer távolsággal az 1942 évi magyar távrepülési rekordot sikerült fel­állítania. Az utat — ahogyan a pilóta munka­társunknak elbeszélte — átlag 1000 méter ma­gasságban és igen jó emelő légáramlásban, jó repülési viszonyok mellett tette meg Szombat­helyig. Itt, célját elérvén, simán leszállóit a repülőtéren. Szombathelyre a »Gerle 14« típusú motoros sportrepülőgépen, amely vitorlázó gép vonta­tására is alkalmas, lerepült Kapuvári Jenő' mű­egyetemi hallgató, hogy a »Héjjíá«-t visszavon­tassa légi utón Budaörsre. Szombaton délután indultak el a szombathelyi repülőtérről s mivel az időjárás jelentés alapján az egyenes buda­pesti légvonal rossznak Ígérkezett, a Zalaeger­szeg irányában való kitérés mellett a Balaton feletti útirányt választották a pilóták. Zalaeger­szeg fölé érkezve azonban az igen alacsony felhők miatt a látási viszonyok annyira rosz- szabbodtak, hogy kényszerleszállást határoztak el. Néhány kört írtak le a város fölött egészen alacsonyan és végül is a Szívbegy melletti lankás vetésre szálltak le. A felázott agyagos talajon a motoros repülőgép futóműve besüp­pedt és a gép átvágódott, miközben kissé megsérült. A pilótának azonban semmi baja sem történt. A vitorlázó gé-p, amelynek csúszó­talpa bármilyen talajon is könnyű leszállást biztosít, minden baj nélkül ért földet. A városban igen sok csodálója volt a szép látványnak, amikor az aránylag kis, sportgép a magasból láthatatlan vékony acélkötélen von­tatta maga után a karcsú madártestü, piros- sárga színű vitorlázó gépet. A leszállás hírére sokan kimentek a mezőre megnézni a leszállt gépeket, amelyeket az egyik közeli pajtánál helyeztek el. Onnan — mivel a motoros, gép sérülése miatt repülni nem tudott, — a tele­fonon lerendelt szállítóautón vitték vissza Bu­dapestre mindkét gépet hétfőn délelőtt s addig a pilóták — akaratuk ellenére is — a város »légből pottyant« vendégei maradtak. Mindkét repülőgép teljesen magyar alkotás és a műegyetemen a hallgatók építették. A vitorlázó gép a híres »M—22«, amely egyike a világ ezidőszerinti legjobb vitorlázó gépei­nek és tiszta magyar építmény, hirdetvén, hogy mi, magyarok is tudunk alkotni. Amit Zalaegerszegen , azt megkapta Szombathely Élénken emlékezünk arra, hogy Pörneczi Jó­zsef gazdasági tanácsos, válickapusztai föld- birtokos az ő szokása szerinti alapos érveléssel alátámasztott cikkekben kelt síkra azért, hogy Zalaegerszegen baromfikeltető központ léte­süljön. A cikkíró akkor kifejtette, hogy Zala­egerszeg nagy baromfitartó vidék központja s így a város életterének érdeke, hogy ez az intézmény itt létesüljön. Csekély az aZ áldozat, amelyet a városnak hoznia kellett volna azért, de nagy lett volna az anyagi és főkép az er­kölcsi haszon, ami belőle származott volna. Zalaegerszeg azonban mit tett? Azt, amit min­den esetben szokott. Először fanyalogva fo­gadta a gondolatot, aztán, amikor már még­sem térhetett ki azelől, hogy meg ne mozdul­jon, leutazott és felvilágosítást kért egy »kon- kurrens« telep vezetőségétől. Az természetesen úgy állította be a dolgot, hogy a telep ennyi meg ennyi áldozatot kívánna a várostól és nem fizetődik ki. Iigy aztán, mint aki jól vé­gezte dolgát, a város abba iis hagyta a dolgot. Most arról értesültünk, hogy a gondolatot átvette Szombathely és a kivitelben már any- nyira előre is haladt, hogy decemberben meg­indul a baromfikeltető munkája. Az Oncsa, előlegezi a keltetőgépek árát, Szombathely vá­ros pedig helyiséget és lakásokat bocsát ren­delkezésre. Szombathelyen lesz tehát, nem Za­laegerszegen az országnak 18-ik baromfi­keltető központja. Érdekes, hogy Szombathely az elgondoláso­kat titokban tartotta, nehogy valamelyik más varos elkapja. Hónapok óta folytak aztán a megbeszélések és tárgyalások. A célszerű hall­gatásnak most aztán kipattant az eredménye, Zalaegerszeg ezzel szemben sokat beszél, de keveset csinál. A jó gondolatokat részint Nagykanizsa, részint Szombathely kapja el, de nagy mozgékonysággal meg is, valósítja. Ej, ej, Zalaegerszeg, te ábrándos és pórul­járt szomorú poéta! , , Honvédeink Ukrajnában

Next

/
Thumbnails
Contents