Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-04-13 / 81. szám
ARA 8 FILLÉR 1942 ÁPRILIS 13. HÉTFŐ MftCTHREUET III. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP # 81. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőssy-utea 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Háborút indított a káromkodás ellen a zalaegerszegi ferences plébániai egyházközség is A mai ember olyan, mint az elkényeztetett 'gyermek. Ha mindene megvan, nem, gondol arra, akinek mindent köszönhet. Ha azonban a legcsekélyebb szándéka is hajótörést szenved, ajka már szidalomra torzul azzal szemben, akinek eddig minden jót köszönhetett. Szörnyűség, mennyi káromkodást hall az ember lépten-nyomon. Mintha bizony a csapásban, a nehézségekben nem az Isten kezét kellene fölismernünk! Akkor feledkezünk meg az Isten iránti háláról, amikor az egész világ lángtengerben áll és amikor állandó veszélyben forog a lelkünk egyensúlya. Régi krónikák megírták, hogy hajdanában a káromkodóknak a nyelvét vágták ki. A mai törvény korántsem ennyire szigorú, de higyjük, hogy nincs is ilyen kemény törvényre szükség. Nem lesz rá szükség, mert az értelmes ember be fogja látni, mennyire rút és egyben otromba visszaélés beszélő képességünkkel a káromkodás. És aki ezt belátja, mert értelmes lény, az nem fog káromkodni. Ilyen gondolatoknak jegyében folyt le Zalaegerszegen a káromkodás ellen tartott második gyűlés is, amelyet ezúttal a ferences plébániai egyházközség rendezett meg a templom és kolostor Immaculata-terén. A kellemetlenül szeles, hűvös időjárás miatt, sajnos, csak mérsékelt számban jelentek meg a hívek, de lelkejs együttérzéssel hallgatták a szónokok fejtegetéseit és fogadalmat tettek, hogy résztvesznek a káromkodás ellen indított háborúban. A nagygyűlés 10 órakor szentmisével kezdődött, amelyet P. Horváth Domonkos házfőnök- plébános mondott. A gyűlést Deák Károly földTegnap tartotta a zalaegerszegi Gazdakör 15. évi közgyűlését. A régi városháza nagytermét teljesen megtöltötték a tagok és a vidéki gazdakörök kiküldöttei, valamint a vendégek. Baranyából eljött Nagy Ferenc kisgazdapárti országgyűlési képviselő, az Országos Parasztszövetség elnöke, egyben lapszerkesztő és kíséretében volt Bihari Nagy Lajos budapesti újságíró. A város részéről megjelent dr. vitéz Tamásy István polgármester, dr. Lend- vay Lajos tanácsos és dr. Betlehem József aljegyző. A közgyűlésnek érdekessége volt Nagy Ferenc képviselőnek előadása ezen a címen: A toagyar parasztság útja és fejlődési irányai. — A magát önérzetesen parasztnak valló képbirtokos, egyházközségi elnök nyitotta meg. Utána Polgár József levente szavalt, majd dr. Tóth József budapesti ügyvéd, »Szenteld meg az Ur napját« címen tartott előadást. Azt fejtegette szépen fölépített beszédében, hogy miként a mindennapi életben megüljük a névnapokat és évfordulókat, úgy a hitélet terén is meg kell tartanunk az Ur napját. Ezután dr. Pornai Gyula gimnáziumi tanár »Ne káromkodj« címen mondott magas színvonalú, költői színezetű és tanulmányra valló beszédet. Ostorozta a káromkodás rút bűnét, majd azt fejtegette, hogy most, amikor honvédeink keresztes háborút viselnek az istentelenség és a rombolás ördögei ellen, hazaárulásnak számít a káromkodás. Hiszem azt káromoljuk, akinek a dicsőségéért -folyik a harc. Majd példákat sorolt fel, hogy a múltban milyen büntetéseket alkalmaztak a káromkodók ellen. »Az Isten nem ver bottal«, de föltétlenül büntetésével sújtja azokat, akik nem szűnnek meg aZ ő szent nevét a sárba rángatni. Megrázó erővel ecsetelte megtörtént példák nyomán a sorsát azoknak az embereknek, akik nem akarták a káromkodást elhagyni. Csak sajnálni lehet, hogy a rossz időjáráson felül az eléggé nem kárhoztatható zalaegerszegi közöny miatt is csak olyan kevesen hallották ezt a remekül fölépített beszédet. A zárószót dr. vitéz Tamásy István polgármester mondta és hangsúlyozta, hogy könnyebb a testi Igényeket gondozni olyan városban, ahol a lelki dolgok rendben vannak. Vajha a dicsőségben visszatérő honvédeink lelkiekben is megújhodott testvéreket találnának idehaza. A gyűlés a Himnusz eléneklésével végződött. viselő előadásának tartalma, eszmemenete, kifejezésmódja és hangsúlyozása egyáltalában nem árulta el azt, hogy abba a társadalmi rétegbe tartozik, amelynek lelkes szervezője és szószólója. Ha mégis odatartozónak mondja majgát minden gátlás nélkül, ez csak dicséretes példaadás lehet azok számára, akik bizonyos magasabbfokú iskolázás, vagy műveltségszerzés után legtöbbnyire szégyellik és eltagadják származásukat. Szégyellik azt, amire pedig csak büszkék lehetnének, hogy önerejükből felküz- dötték magukat. Ezek a rögtagadó »müközép- osztálybeliek« aztán épp olyan ellenszenves jelenségek, mint az álszemérmes életszínészek, a számításokból élő »műparasztok«. Nagy Ferencnek fejtegetéseiben sok okos mondanivaló volt, amelyeknek azonban érthetőtörekvésből igen tapintatosan adott kifejezést. Került minden politikát, merőben a társadalombölcselet síkján mozgott győzelmes példák és dönthetetlen igazságok fölvetésével, széles körültekintéssel a múltban és a jelenben. A paraszttársadalom boldogulásának folté telét az egységbe való tömörülésben, az egységes irányításban és a közös életszemléletben jelölte meg. A németek megmutatták, minő erőt jelent a nemzeti közösség szolgálatába állított társadalomszervezés. Nemcsak beszélni kell a magyarság dunavölgyi vezetőszerepéről, de példaszerűen kell emelni a magyar nép élet-, művelődési és társadalmi színvonalát is. Ha ez a vonzó példa meglesz, akkor a vezetőszerep önként adódik. Jelszó alapján nem valósítható ímeg a nemzeti egység gondolata sem, hanem csak a társadalmi rétegek közt levő mélyreható különbségeknek egy szintre hozatalával. Azonos élethivatás szerint külön kell megszervezni az egyes társadalmi rétegeket. A magyar paraszttársadalom, amely válságok idejóKpn a biztonság pillére, sajnos, igen széthullt állapotban él. Nemcsak külső okok, régi politikai hibák okozták ezt, de éppen olyan, sőt tán még nagyobb mértékben a parasztság maga. Elmaradott a paraszt a termelésben. A gazdaságilag fejlődött népiek sorában a tizenhetedik helyen áll. Elmaradott a műveltségben is és nem állja meg az összehasonlításit sem bent az országhan a többi társadalmi réteg, sem a dán, holland, finn paraszt műveltségével. A magyar paraszttársadalom tagjainak többségié egész életében nem ad1 könyvért számszerűleg annyi pénzt, ahány hold földje Van. Már pedig a műveltségért, az olvasásért épp úgy áldozni kell, mint a kenyérért, vagy a ruháért. Az évszázados orosz iga alól felszabadult lengyel ott folytatta, ahol ősei abbahagyták, a kóros szellemet és az első nagy megpróbáltatásban összeomlott az országa. De a finnek egészen új életet kezdtek és így dacolni tudnak a hatvanszoros túlerővel szemben is. Viégül elmaradt a paraszt társadalmi súlyban is. Nincs tekintélye, mert saját társadalmi rétegén belül egymással szemben sem érzi a sorsközösség felelősségét. Nem egészséges állapot az a mérhetetlen közöny, ahogyan például a kisbirtokos nézi a nincstelen földmíves helyzetét. Amaz idővel mégis csak gyarapodik, emez pedig nemzedékeken keresztül saját hajlékot se tud szerezni magának. A szociális feladat azt követelné, hogy a jobbmódú paraszt érezze a felelősséget minden osztályos testvérével szemben. Csodálatos értékek vannak a parasztságban, amelyekre föl lehet építeni az új idők jólétét. Sajnos azonban, vannak elhanyatlások a tiszteletreméltó hagyományok sutbadobásával és a vallásos életben való közömbösséggel is. Pedig a vallástalan ember sohasem adhatja meg Elmaradott a magvar paraszt a termelésben, a műveltségben és a szociális érzésben — állapította meg egy kisgazda képviselő Zalaegerszegen
