Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-06-20 / 137. szám
IlAOTwfílET A zalai horgászai is kiállja a versenyt bármely más sportteljesítménnyel Ezt a kérdést már régien eldöntötték 6 mégis minduntalan fölmerül. Érdekes, éppen azok szólnak hozzá, akik már csak azért sem illetékesek a véleménynyilvánításra, mert egyszerűen nem értenek hozzá. Ismeret hiányában önbírálatuk is gyenge lábon áll. így előfordul, hogy szellemességtől sziporkázónak Vélt írásaik nyomdafestéket is látnak, élvezetes csemegét szolgáltatva mindazoknak, akik saját gyengeségüket mások vélt fogyatékosságával igyekeznek leplezni. Bennünket hidegen hagy az ilyen csipkelődés, legfeljebb sajnálkozást Vált ki azok iránt, akik nem részesei örömeinknek. Igen, sajnáljuk azokat, akik nem láttak vizet beton partszegély nélkül, azokat, akik nem érezték a nyárfák, füzek édesen kesernyés illatát, nem hallották a zizegő nádas meséit, nem értik az ezerhangú madárvilág nyelvét s gyengék ahhoz, hogy kibicek nélkül, egyesjegyedül szembe merjenek szállni azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a nagy természet védi párt- foigoltjait. Félnek az iapró kényelmetlenségektől, a perzselő naptól, a testi fáradságtól, de legfőképpen talán attól, hogy saját társaságuk nem elégíti ki őket. Szerintük az unalomtól. Ezt a szörnyű valamit a maguk módja szerint kártyaasztal mellett, aszfalton, szerintük közéletinek vélt szerepléssel, kávéházi konrádos- kodással, de mindenhogyan hangadással igyekeznek távoltartani. Mi meghagyjuk az ő örömeiket, köreink nem zavarják egymást, de szeretnénk, ha ezt a megállapítást ők is magukévá tennék. Tessék, itt a nyitott kapu, téves ismereteken, vagy ismerethiányon alapuló elveiket, elhamarkodott véleményüket nem lesz szégyen megváltoztatni, csak igyekezzenek tárgyilagosak lenni. Uraim, próbáljunk gondolkozni. Próbáljuk meghatározni a sport fogalmát. Ugy-e, van benne valami a szabad levegőből, a testmozgásból, az anyagiasságot kizáró sportszerű gondolkodásból, az önként vállalt küzdelemből? Ugyebár sportnak tartják az úszást, a korcsolyázást, a tenniszt, a golfot, a pólót szárazon és vizen, az atlétikát és a többit. Tudják, mi az a pillangó-úszás, mi a gól, mi a rúdugrás, mi a kapáslövés és még sok sportfogalmat ismernek. De tudják-e, mirlft jó a futóólom, mi a forgócsíali, mi a legyjegés? Ugy-e, nem? Talán hallottak alkalmazásukról valamit, de azt is tévesen. Olyanképpen, mint :egy kedves úriasszony. Érdeklődött, mi a gyönyörűség a horgászásban. Néhány mondattal igyekeztem rávilágítani. Figyelmesen végighallgatott s a végén kijelentette, hogy teljesen tisztában van a dologgal.. Csak azt nem érti, miért kell horgászás közben állandóan legyezni magamat. Annyira nem bírom a meleget? Láthatjuk tehát, vannak fogalmak, amiket tisztáznunk kell, ha tárgyilagosak akarunk lenni. Ugyebár, a mészárosmester tisztes iparos. Leöli az állatokat, húsukat megérdemelt polgári haszonnal kiméri, szolgálván ezzel a közt s a saját jogos érdekeit. A vadász ugyancsak elejti az állatokat, de nem hivatásszerűen. A vadászat sikere nemcsak rajta fordul meg, van alkalma a vadnak a menekülésre és a védekezésre, sőt támadásra is, és pedig nem teljesen kilátástalanul. Az anyagiak kérdése háttérbe szorul, föltételezve, hogy nem hivatásos vadászról van szó. A nálunk szokásos vadászat sportszerű mivoltát senki sem vonja kétségbe. A tájékozatlanabbak is tudják, hogy lehet vadászni apró- és nagyvadra, cserkészve, lesből, a hajtóvadászatok izgalmainak leírásával lépten-nyomon találkozunk. Kisdiákkorában mindenki ismeri már a sörétes és golyós puskát és azok alkalmazásának módját. A vadászat fortélyairól, izgalmairól, szépségeiről szakszerű és költői írások egész tömege jelent meg s szerzett sok nemvadásznak is igaz gyönyörűséget. Más a helyzet a horgászsporttal. Először is kevesen tudják megkülönböztetni a halászattól. A halászat foglalkozás, az őstermelés egyik ága. Őseink is űzték s talán azok vére hajt bennünket, késői utódokat, akiknek kezében nem kemény hálórúd s nem szívós kötél feszül, hanem mint a sporteszköz-ipar remeke, finom, hajlékony, pehelykönnyű ragasztott bambusz büszkélkedik. Még pedig hasonlóan a golyóspuskához, nehezebb, vagy a sörétesnek megfelelően, könnyebb kivitelbqn. Mint gondolni lehet, rendeltetésük a célnak megfelelően más éis más. Mert a sporthorgászás módja a\ fogni kívánt hálák nagysága és életmódja, Valamint a horograkerítés módja szlerint más és más. Talán legismertebb a fenékhorgászás s ameny- nyiben a horgászatnál kényelemről szó lehet, a legkényelmesebb. A fenékhorgász többkevesebb fáradsággal fölkeresi az alkalmasnak vélt helyet. Horgára megfelelő csalétket tesz s azt elegendő súllyal ellátva,, a víz fenekére bocsátja. Az odaszoktatott, vagy odavetődő hal, ha nem veszi észre a turpisságot, rajtaveszt s hamarosan, a szárazra kerül. Ha csak nem túlnagy a zsákmány. Mert ha igen, kemény próbára teszi a horgász idegeit és izmait. Néha órákig tartó küzdelem fejlődik ki az ember és az állat között s inkább a kitartás, ügyesség, nem pedig a nyers erő dönti el a párharcot. A sporthorgász ugyanis lehetőleg finom eszközökkel dolgozik s azok fizikai el- lenállóképességét értelmével egészíti ki. így történhet meg, hogy partrahoz a zsákmány nagyságával, erejével arányban nem lévő készséggel nagy halat. Kérdezzenek csak meg egy komoly balatoni, kerkai, zalai, vagy más vidéki horgászt, milyen sportteljesítmény a drill, a hal kifárasztása. A fenékhorgászatnál s a vele rokon élőhalcsalival történő horgászatnál a hal keresi fel a horgot. Vannak azonban olyan módszerek is, amelyekkel a horgász keresi fel a halat. Helyét állandóan változtatja, többé-kevésbbé nehéz terepen gyalogol és egész testével erős izommunkát végez a fonó (spinnelö) és a legyező horgász. A fonóhorgász a forgócsalit használja. A forgócsali (spinner) olyan mesterséges csalétek, amely a vízben mozgatva élő hal látszatát kefti s kapásra ingerli és készteti a ragadozó halakat. Ez a módiszer olyan vizeken alkalmazható, ahol a dobáshoz van elegendő hely és nincs vízinövény, víz alatti gyökérzet, amelybe a horog beleakadhat s esetleg ottveszhet. így 1942 június 20. ÁGYTOLL olcsón! Tarkatoll 70 fillér, jobb 1 60, sz. vegyes fosztott 2 —, jobb 2 60 mégjobb 3—, finom, szürke 36ü. Fehéres, fosztott libatoll 450, jobb fehér 5 50. mégjobb 650, kimondott jóminőségü 7 50, pehelyest 9 — P-től szállít 5 kilós papírzsák csomagolásban, bérmentve, utánvéttel. Tisztviselőknek 3°/o kedvezmény. VARGA ANTAL ágytoll- vállalata, Kiskunfélegyháza, Szent János-tér 30. különösen alkalmas rá a Balaton, a Mura, 3 Dráva, A forgócsalit nagy ügyességgel nagy távolságra dobja a horgász (20—40 méterrel). Megvárja, amíg kellő mélységbe merül s akkor lassan behúzza. Behúzáskor a csali forgó mozgást végez s az ott tartózkodó ragadozó élő halnak tartva, bekapja. Próbáljon me;g valaki néhány száz dobást egy reggel s hasonlítsa össze ezt a mozgást egy tennisz- játszmával. Nem lesz nehéz eldöntenie, hogy kemény sport-e a forgóc^alizás. Még több helyváltoztatással jár a legyezés. Ez a módszer igen finom horgászbotot és egyéb fölszerelést kíván. Elsősorban a legnemesebb hal, a pisztráng és nem kevésbbé előkelő rokonsága a kívánatos zsákmány, de más hal például a Zalában is élő fejes do- molykó fogása sem utolsó sport. A csalétek természetes, vagy mesterséges rovar, műlégy. Innen a módszer elnevezése. Hozzá sok természetismeret, ügyesség, nyugodt, világos ítélőképesség és a fáradalmaktól vissza nem rettenő sportember szükséges. Akinél valamelyik föltétel hiányzik, jobb, ha otthon marad, így sok bosszúságtól kíméli meg magát — és esetleg társait. i Vannak tefmészqtqsan koca-horgászok is és olyan jószándékú emberek, akik egyszerűen időt töltenek a víz mellett. A hián'yos ellenőrzés miatt helyenként a naplopóknak kiváló jogcím az édes semmittevésre a halfogjás, de soha a horgászsport. A sportszerűt a nem sportszerűtől élesen -megkülönbözteti a sporteszköz és a sportoló gondolkodásmódja. Nem sportszerű, ugy-e, a vadfogás hurokkal, vagy hálóval. Ilyenformán vagyunk a horgászással is. A horgász ismereteit tapasztalati utón, vagy könyvekből; szerezheti, mert a horgászsportnak sok évszázados múltra visszatekintő tekintélyes irodalma van. Az ismeretek birtokában nem a jószerencsére bízza a horgász, hogy mit hoz a horogra, hanem elhatározza, milyen halfajtát fog. Tévedés azt hinni, hog;y találomra ereszti vízbe alkalmatosságát. A fenék- horgász — ismerve a víz és az ott tartózkodó halak természetét — következtet a halak jelenlétére. A forgócsalival, vagy léggyel horgászó különböző jelekből tudja, hova kell dobnia a siker reményében horgát, sőt a legye zésre alkalmas halfajták igen sokszor láthatók a vízben. Tehát nem »azt keresi, amit soha el nem vesztett«, amint azt némelyek szellemeskedve mondogatják, aligha tagadva meg önmaguktól az elismerő vállvere- getést. Hogy azután sikerük-e a kiszemelt halat megfogni, abban természetesen része van a szerencsének is, mint minden sportban. A horgászat — mint sok más egyéb pport — mai alakjában Angliából került hozzánk s ennek ellenére nem lehet idegemnek mondani. Nádasdy Tamás 1560-ban íigy ír feleségének, az ő kedves Orsikájának Becsből: »Az halászatot is igön köszönöm, de kérlek, hogy az pisztrángos patakokba hagyj meg neköm is egyet (patakot), kit halásszunk eztán együtt meg; inót (horgászkészséget) is Vigyünk magunkkal az halászó helyre és ottan hányjuk ükét az meleg tejbe és úgy lakjunk vélÖk.« Szalárdi János uram siralmas krónikájában ezt írja I. Rákóczi G'yörgyről: »De egykor majd ugyan hihetetlen nagyságú öt arasznyi pisztrángot fogott volt, melynek hosz- szaságát az sátor árboczfájáira felmetszettetvén csudálkozással emlegettetett mindenkitül az kik látták, nem is galóczánalö hanem a rajta- való jelekből pisztrángnak bizonyították.« Uraim, vannak még kétségeik? IZSÁK GYULA ENDRE, öltözködtünk T VŐC7 nailraháf és ruhaoszláhi ® Kész nőikabát és ruhaosztály Uridivat és szöveteladás úri és női szabóságából
