Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-06-08 / 126. szám

2 T 1942 június 8. FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ igénybeveendő marháknak egy harmad részét a jövő hét végéig már le is kell szállítani. Jövő héten jelenik meg a gabona- és cséplési ren­delet. Intézkedést tett a Tormánybiztos- főispán, hogy a három balatoni járáis területén ä megye ellátatlanjai részére tárolt lisztmeny- nyiséget ne adják ki a nyaralóknak. A nyara­lók számára a minisztérium külön ad ellát­mányt. * Hangverseny a gimnáziumban Szombaton este tartotta a zalaegerszegi gim­názium ének- és zeneköre együttes hangverse­nyét, .szépszámú közönség részvételével. A műsort Brahms: Magyar tánc című szer­zeménye nyitotta meg. Aztán Bientzik Mihály tanuló megemlékezett arról, hogy milyen ne­hézségekkel kellett küzdenie a zenekarnak és énekkarnak, míg a gimnázium más célokat szolgált s a tanulóknak nem állott rendelke­zésére megfelelő helyiség a próbákra. Követ­kezett Beethoventől egy gyászinduló, amit a korán elhunyt Egyed István emlékének szen­teltek. A mű tűi hosszú volt, nem ilyen fiata­loknak az előadására való, s helyenként egye­netlenségek voltak tapasztalhatók. Az énekkar Beethoven: Isten dicsősége című alkotását adta elő. Kár, hogy pianókat nem ismernek s helyenként egyik énekes túlharsogta a mási­kat buzgalmában. Egyébként feltűnően jó hanganyagot figyelhettünk meg. A zongora- kisérettel előadott hegedűkettősök kedves ha­tást gyakoroltak. Ének- és zenekar felváltva szerepeltek a műsor következő részében. Dr. Tóth Ervin tanár hegedűszólóval szerepelt és újra megcsillogtatta fölényes tudását. A mű­sor összeállításával kapcsolatban nem hallgat­hatjuk el abbeli felfogásunkat, hogy egyetlen magyar zeneszerző szerepelt csak, holott min­den alkalmat meg kell ragadni, hogy magyar­ságunkat és értékeinket kihangsúlyozzuk. Nem akarjuk ezzel lekicsinyelni a műsoron szereplő zenei nagyságokat, de nem szabad a magyar szerzőket ennyire háttérbe szorítani. A kö­zönség azért sokat tapsolt a szereplőknek, h La paloma harmonikaegyüttest pedig meg is ismételtette. A betanítás fáradságos munkájáért dr. Tóth Ervin és Tassy Pál tanárokat illeti érdem. A tanulságokat levonva, a legközelebbi hang­versenyen bizonyára egy kicsit könnyebb mű­sort és több magyar szerzőt fogunk kapni. Af hangversenyen közreműködő két diáklány­nak egy-egy szép cserép virágot nyújtottak át kedves figyelem jeléül tanuíótársaik. Halállal végződő csónakkirándulás a Murán A minap öt katona csónakkirándulásra in­dult a Mura folyón. A kánikulai melegben örültek az üdítő szórakozásnak, vígan sik­lott velük a csónak a sebes vizen. Vissza­tértükben azonban erősen nekigyürkőztek aZ evezőlapátoknak, annál inkább, mivel felhők tornyosultak és vihar közeledett. Csakhamar heves szél kerekedett, amely oldalba kapta a csónakot és felborította. Mind az öten bele- testek a vízbe, amelynek sebes hullámai között aztán élet-halálküzdelem kezdődött. Igyekez­tek visszafordítani a csónakot, de a szél ellen­állásán megtört minden fáradozásuk. Közben Komróczi Kálmán szakaszvezető bajtársuk a víz alá merült és a Murának halálos áldozata, lett. A többinek nagy üggyel-bajjal sikerült partot érnie Murahelynél. A vízbefúlt bajtárs háromgyermekes családapa, holttestét elsodor­ta a víz’. Kutattak utána, de ezideig eredmény­telenül. Macák Zalaegerszeg leventéi fényes bizonyságot tettek nemzeti elhivatottságukról Istentisztelettel,, hazafias ünnepéllyel, foga- daliomtétellel, sportbemutatóval és táncjáték­kal tartotta meg derék zalaegerszegi ifjúsá­gunk tegnap a leventenapot. Az egész nap az övéké volt: rájuk gondolt mindenki, velük éreztünk, lelkesedtünk, az ő hevükön hevül- tünk, friss füzüknél melegedtünk, ügyességük­ben gyönyörködtünk, fegyelmezettségükön épültünk. Vasárnap az újjászületett magyar if­júság ünnepe volt, de a mienk,'idősebbeké is, akik tudjuk, hogy a most serdülő fiatalság vállán nyugszik az egész nemzet jövendője. Ez az ünnep hirdette azt a gondolatot, hogy a magyar ifjú felkészülve várja az életnek min­den nehéz küzdelmét, legyen az fegyveres harc, vagy kaszával, írótollal vívható békés pályaküzdelem. A zalaegerszegi ifjúság teg­nap újólag bizonyságot tett arról, hogy bízha­tunk benne, mert fölismerte az idők 'komoly intését és lábhoz tett fegyverrel vár a küzde­lemre, amikor kiléphet a porondra és harcol­hat a magyarság örök jövőjéért. Szombaton zenés takarodó, vasárnap zenés ébresztő vezette be ’a leventenapot. Napsugár­tól ragyhgó égbolt alatt a leventeotthon sport­pályáján közel 1.200 ifjú sorakozott parancs­nokaik, oktatóik vezetése mellett, hogy először Istenhez emeljék föl a szívüket. A 'tábori oltárnak lombsátrát lila- és fehér akácvirág füzérei díszítették, a homlokzaton rózsákból font kereszt emelkedett. Az oltársátor előtt elhelyezett székeken hely elkeld eitt el vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos-főispánnal, dr. Brand Sándor alispánnal, dr. vitéz Tamásy István polgármesterrel és báró Gaudernak Emil ezredessel az élen a vármegye, a város vezetősége, katonai és polgári hivatalok, isko­lák, intézmények, egyesületek képviselete. Az oltár mpgött a tribün is tele volt a levente­intézmény barátaival. Szerettük volna azonban a vallásos és hazafias áhítat órái 'közben együtt látni mindazokat, akiknek az ifjúsággal vér­ségi, vagy lelki kapcsolata van. Sajnos, a társadalom még sok-sok iskolázottságra szorul a példaadás tekintetében. Dr. Littván Sándor gimnáziumi hittanár mondta a szentmisét és evangélium után a szentbeszédet. A leventefogadalommal kap­csolatban szólt a levente kötelezettségéről Is­tennel, a hazával és embertársaival szemben. Csak az az ország várhatja az Ég segedelmét, amely országnak a népe nem káromolja az Urat. A hazaszeretet a türelemben, önmegtaga­dásban és a belső ar,-.Vonal kemény er­kölcsű kitartásában áll, a felebaráti szeretetet pedig a segítő tettekben megnyilvánuló bajtársi érzés bizonyítja. A ke- rekdeden szép beszéd harmatja volt a szom­jas telkeknek. Mise alatt a leventezenekar ját­szott. Az ünnepélyt ugyancsak a leventezenekar által játszott Hiszekegy nyitotta meg. Polgár József leventeifjú és Farkas Mária leány- levente szavalata az érzelmes léleknek egy-egy kicsapó lángja volt. Markos Jenő igazgató, népművelési titkár mondta az ünnepi beszédet. Helyesen mutatott rá arra, hogy a levente­ünnepély és seregszemle a régóta elfojtott nemzeti erőknek hatalmas megnyilatkozása. Ezen nyer önbizalmat a ragyogó szemű ifjú­ság az állampolgári kötelességek teljesítésének tökéletesedése felé, amire hazánknak most a legnagyobb szüksége van. A rettentő harcot követő számadásnál ugyanis az jön majd mérlegre, mennyi erkölcsi és szellemi súlyt képviselünk. A nemzeti közösség gondolatá­ban megerősödve, felelősséget kell éreznie! mindenkinek fajtája jobb sorsa iránt. Gyö­nyörűen fejtegette azt az igazságot, hogy az ifjúság lelki világa mennyire közel áll korunk rohanó, forrongó világához, amelyből a szebb élet alakul ki. A 48-as és 20-as zalai bakák örökösei vagytok, — mondta többek között — harctéren levő apáitok és ti, a nemzet el­jövendő munkásai, együtt fogjátok bevégezni a nemzeti egységesítésnek nagy munkáját. Ez a munka folyik a levenfeintézményen belül. Azért ez az intézmény nem lehet Hamupipő­kéje a társadalmi jóindulatnak, nem lehet az intézmény megértése vékony erekből szivárgó áldozat. Legyünk büszkék a leventefiainkra és leányleventéinkre, mert amíg |ez a rajvonal dübörgő léptekkel menetel előre eleink nyomán, addig nem kell féltenünk a jövőnket. Leventék, ti az ősi leszármazás jogán Árpád fiai vagytok. Nevetek arra kötelez, hogy áldozatkész fiai legyetek honszerző ősapátok­nak. Nemcsak fogadalmat tesztek, de minden bizonnyal meg is tartjátok a fogadalmat. A zászlóhoz való hűség ugyanis — be­csület, a zászlótól Való eltántorodás per dig — árulás. Két oldal mérkőzik egymással. Egyik oldalon a kereszténység ádáz ellensége, az ördögi gonoszság, amely csalafinta módon igyekszik belopakodni veszedelmes tanaival a hiszékeny telkekbe. Másik oldalon áll a keresztény és szociális alapon megújhodni Vágyó Európa. Mi ez utóbbi oldalon harcolunk és a döntés pillanatában a magyarság majd független osz­tálytárs gyanánt akar belépni az új európai közösségbe. Itt az idő, hogy megadjuk a bolseviki gonoszságnak azt, amit az indulója kíván, hogy ez tegyen az utolsó harc. Leszá­molunk vele örökre és megvalósulnak nemzeti álmaink az új Magyarországban. Zúgó tapsvihar kísérte a beszédet, majd dr. Z s i d ó Sándor országgyűlési képviselő, járási leventeparancsnok felolvasta a levente- parancsokat és az újoncok tetették a 'fogadal­mat. A Himnusz hangjai és a fegyelmezett felvonulás fejezte be a délelőtti programot. Délután a sportbemutatón már a megszo­kott nagyszámú közönség, köztük a csáktor- nyaiak 25 tagú küldöttsége, élvezte végig a változatos műsort. A felvonulás és a Hiszek­egy után zenés szabadgyakorlatok következ- tek. Majd leányok kosárlabda bemutatót tar­tottak. A nyújtón szép mutatványokat végez­tek válogatott tornászok a nézők tapsai mel­lett. A harcszerű akadályversenyt a közönség feszült figyelemmel és nagy tetszésnyilvání­tással kisérte. A következő szám ökölvívása A közönség nevetve biztatja és jótanácsokat ad a küzdőknek. Szünet után a gimnázium tornászai ötletesen elgondolt gúlákat mutat­tak be, a leányleventék pedig mozgásos gim­nasztikát. A nagyobb leventék szabadgyakor­lata puskával igen hatásos volt. Olyan kemé­nyen szorították a puskát, hölgy a nézők nem tudtak betelni a látvánnyal. A tornászok kü­lönböző ügyességi gyakorlatokat mutattak be, amelyek helyenként a jónál is jobban sike­rültek és igazán dicséretére váltak az ifjúság­nak és vezetőiknek, Ostoros Károly és Solthy Jenő tanároknak. Kosárlabda bemutatót ját­szott a gimnázium éis kereskedelmi iskola le­vente csapata. A korláton is megmutatták a fiúk, hogy ügyességet, izomerőt és szép test­tartást nem kérnek kölcsön másoktól. Az utol­só szám magyar tánc volt. Tizenegy helyes magyarruhás íeánylevente vonult fel levente párjával. Kedves táncukat a közönség meg­ismételtette. A Himnusszal és elvonulással fe­jeződött be az első zalaegerszegi leventenap, amely egyúttal a kereskedelmi középiskola és a gimnázium tornavizsgája is volt. Este tábortüzet gyújtottak a küzdő honvé­detek tiszteletére s félperces néma tisztelgéssel emlékeztek meg hős katonáinkról. Majd sza­valatok és mókás jelenetek tették elevenné az estet. Eel-fellobogott a tűz, mint egykor hon­foglaló őseink tábortüze s megvilágította ar­cát a boldog leventéknek, akiknek sikere er­kölcsi és anyagi téren egyaránt örvendetes volt.

Next

/
Thumbnails
Contents