Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-06-02 / 122. szám
2 MäMäREIET 1942 június' 2. Zalaegerszegi származású honvéd elmondja tapasztalatait az oroszországi állapotokról Lendvay Ferenc főhadnagy Zalaegerszegről szintén résztvesz a bolseviknek ellen való harcban. A napokban a polgármesternek levelet írt, amelyben személyes élmény alapján igen érdekesen számol be azokról az elképesztően züllött viszonyokról, amiket az »orosz paradicsomiban már eddig is tapasztalt hajitársaival együtt. A zalai ember egészséges szemével látott és józan ítélőképességével megítélt állapotokról szóló levélben ezeket olvassuk : — Kedves és szép látnivalókkal tele napok voltak a vonatban eltöltött napok, hisz teljesen ismeretlen tájak, városok vonultak el előttünk, amik mind a művelődést és az emberiség fejlődését dicsérték. Ellenben anélkül, hogy mondták volna és tudtuk volna, azonpal észrevettük és megéreztük, hogy Oroszország területén járunk, miért a vidék képe, ha nem is változott, de a rajta levők elárulták, hogy miár a hírhedt »szovjet paradicsom« hazájában vagyunk. Hej, de miilyen romlott paradicsomi ez! Az ember szinte megutálja az életet itten, mert a piszok, nyomorúság és az undo- kabbnál-undokabb dolgok olyan tömegével láthatók, amiket leírni talán nem is lehetséges. Ezt föltétlenül látni kell, hogy teljes valójában megutáljuk. Elhanyagoltak itt mindent. Kezdve a városrendezéstől és szépítésze ttől — ami itten ismeretlen fogalom lehetett, — egészen a kereseti lehetőségekig. A legkorszerűbb egy-két ház, ami itt van, istálló, szemétdomb és a le nem írható gyalázatosságok szomszédságában van. De a legtöbb ilyen szépnek mondható épület már a múlté. Ugyanis nem a németek bombái rombolták széjjel őket, hanem maguk az oroszok égették, vagy robbantották fel. Siralmas látvány mindez. Az ember szíve elfacsarodík ennyi barbárságon. Elképzelhető, milyen nyomorban és egészség- ügyi viszonyok között élt így a nép tömege. Azért csak a tömege, mert a zsidók és kommunisták kivételek voltak minden alól. Ez a két elemi a népet teljesen kizsákmányolta és minden kis vagyonából kiforgatta, úgy hogy most az éhenhalás szélén állnak. Igaz viszont, hogy aki megfogja a munkát, annak nem kell éhenhalnia, mert a németek ellátásban részesítik. Tunya és végtelenül lusta a nép’ zöme, hisz arra volt berendezkedve, “hogy csak annyit dolgozzék, amennyi a mindenpapi kenyérhez szükséges. Az alábbi kis történet igazolja, hogy nem volt érdemes nagyon gazdálkodni. — Az egyik faluban a népbiztosok megjelentek és a gabonát összeírták. Kiszámították a megélhetéshez szükséges mennyiséget es a többit nem vitték el ugyan, de kiöntötték petróleummal ás meggyújtották, nehiojgy szegény muzsik megismerje a jobb életmódot és a gondtalan életet is, vagy talán 'egy kis nép ilyen körülmények között csak annyit dolgozott, amennyi a mára kellett és azt gondolja, most is így van és a sült galamb majd a szájába röppen. De rájöttek, hogy itt dolgozni kell. Aki munkás és szorgalmas, az egészen szépen kereshet és gyűjthet magának, ami eddig ismeretlen fogalom volt itt. De jó, hogy mi jöttünk ide és nem az Itteni vezetők jöttek hozzánk bevezetni az itteni »paradicsomi« állapotokat. Igaz, a mi népünk nem olyan bárgyú és tudatlan, mint az orosz és így pem is igen hiszem, hogy sikerült volna azt a világot megteremteni, amire a vörösök áhítoztak. A mi kommunistáinknak kellene idejönni és jó mellre szívni ezt a romlott és bűzös levegőt és állapotot, legalább belepusztulnának, mert ügy sem hiszik el, hogyan fest valójában a »szovjet paradicsom«. Örüljünk és legyünk boldogok, hogy magyarok vagyunk, mert még a mostani jegyrendszer mellett is megvan mindenünk és nem nélkülözünk semmit. — Érdekes megállapítás az is, hogy az orosz munkásokat igen jól fizették, de ennek ellenében a fizetésüknek majdnem a felét leadták pártcélokra és ami megmaradt, azt sem; oda kelthették el és vásárolhatták fel, amire szükségük volt, hanem amit megengedtek nekik venni a népibiztosok. A mi Hangyánkhoz hasonló, állami kezelésben levő üzleteik voltak (saját üzlete csak zsidónak lehetett) és mindent ott vehettek meg a fizetésükből. Sajnos, semmi érdemleges dolog sem volt kapható itt a lakosság elmondása szerint. Utálták is már nagyon a rendszerüket és ötülnek a felszabadításnak a zsidóság • uralma alól. Amit viszont vehettek, az olyan drága volt, hogy például egy kenyér a mi pénzünkre átszámítva 30—40 pengőbe került. 100 darab olyan cigaretta, mint a mi Honvéd-ünk, 20 pengő. Most is ilyen árakon kel minden és ezért tudott még az első kijövőkkel egy-két ember meggazdagodni. Erre rájöttek és most megtiltották a katonáknak a kereskedelmet a kenyérrel és cigarettával. Általában fogalma sincis a népnek a pénz: értékéről és vásárló erejéről. Megszokták, hogy mindent drágán vegyenek és maradt minden még most is így. De, ha még jót kapott volna a pénzéért! Látjuk még most is az orosz kenyeret a búzatermés hazájában és majdnem kifordul tőle az ember gyomra. Fekete, mint a hazai sár és olyan folyékony, sülieden is. Tele van korpával és az ég tudja, mivel. De legalább csak ez is volna, mondogatják. Mert, sajnos, most már ez sincs nekik. Meg is ölné a nép legnagyobb része a régi vezetőket, csak keze közé keríthetné. Hisz olyan nyomorba döntötték őket, amiről talán nem is tudtak addig, míg a mi egészen más világunkat nem látták és nem ízlelték meg a mi jő magyar katonakenyerünket. — Az orosz nép zöme örömmel fogadja ia felszabadító katonákat, különösen pedig minket, magyarokat. Általában azonban a nép nagyon megbízhatatlan és még mindig a meg- télemlítés hatása alatt áll, nem tudja magát beleélni a hirtelen szabadságba, így még igen igen sok esetben próbál kellemetlenkedni nekünk, habár erre mindig csak ők fizetnek rá. Olyan elnyomás alatt tartották a népet és nevelték bele eszméiket, hogy az egyenesen elképesztő és ésszel föl nem fogható. A fiatal gyerekeket az állam nevelte, persze jól megmételyezve. De ez nem'is csoda, hisz ja gyerekek szülök nélkül nőttek fel jóformán. Ugyanis itt az erkölcsnek és a házasságnak1, nem volt semmi kötőfékje. Ha valaki meg akart nősülni, jelentkezett a polgármesternél, vagy a bírónál és 50 rubel lefizetése ellenében házasságot kötött. Ha megunta a házasság igáját, vagy szebb és kívánatosabb nőt talált, akkor ismételten, lefizetett 50 rubelt, azaz 8 pengőt és szétválasztották őket. Még aznap újra házasságot köthetett. Ez így mehetett a végtelenségig. Ha gyermek született, azt az állam vette »pártfogásába« és neveltette fel a saját céljaira és eszméinek szellemében. Ez az erkölcsi züllöttség meglátszik most is. Egy szelet kenyér, vagy 2—3 cigaretta ellenében a nők legnagyobb százalékától megvásárolható a szerelem. Az erkölcsi és testi pisiok lerí itten mindenről. Mindaz, amit az újságok, rádiók és filmek hoznak az itteni állapotokról, bizony szomorú valóságok, csak még sokkal nagyobb hatványon. Egyöntetű itt mindenkinek a véleménye, hogy ezt a rendszert véglegesen és csírájában ki kell irtani, de mi nem is nyugszunk addig, amíg ez így nem lesz. — Kivételt élveztek a zsidók és a megbízható kommunisták. Azoknak sokkal jobb dolguk volt, mint a zömnek. Meg volt a szépen berendezett lakásuk, élelmük bőven és amit csak akartak. A szeretőiket is napjában váltogatták. Persze, most bosszúért liheg az orosz nép elcsigázott tömege, ahogy látja, hogy a mi fennhatóságunk alatt más élet is van, mint amit eddig ők éltek. Akkor nem lehetett egy szót se szólni a rendszer és a vezetők, vagy bármi más ellen, mert a szólót egyszerűen és véglegesen elnémították. Azért az öregebbje és a fiatalok, akiket még nem tudott egészen megmételyezni a kommunizmus, jóindulatú és jámbor, istenfélő. Igaz, templomuk nem valami sok van, de azért elrejtve őriztek minden háznál egy szöntképet, amit most előszedtek. A templomaik mind istállók és raktárak voltak. Még a kereszt most is rajtuk van, a freskók! mind épek, csak a szentek képeibe van belelőve, főleg á Jézus és a védőszentek freskói vannak megszentségtelenítve. '’Érdekes, hogy van templomuk, amit kettéválasztottak magasságban és az alja istálló, a felső része pedig sajat vagyonkát tudjon gyűjteni. Persze, ez a UioCsó nap! Magyar Könyvnapok K akat Ágoston könyvkereskedése, Zalaegerszeg
