Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-05-26 / 116. szám

2 1942 május 26. ntámux VörC: katonaszökevények, akik már nem biriák FERENCJŐZSEF KESERÜVIZ déseinek szabályozásával kapcsolatban leg­utóbb megállapított névjegyzékkel érte. A község még a belső idegenforgalom szem­pontjából jelentős községek névjegyzékében se szerepel, holott Zala vármegyének kevés köz­sége dicsekedhetik annyi történelmi és mű­emlékkel, mint Sümeg. Hogy van-ie idegen­forgalma, arra egyedül elég bizonyíték, hogy évente 10—15 iskola tanulói latolgatják meg várát, a Darnay múzeumot, a Maulbertscih- freskókkal ékeskedő plébánia- és a kíegyoltár- ral bíró kegytemplomot és az 5000 kötetes fe­rences könyvtárt, Kisfaludy Sándor szülőházát és Ramasetter Vince szobrát. Azonkívül évente több mint 2000 múzeumlátogatónak nevét őr­zik a vendéglátók könyvei. Hogy van ven­dégforgalma, mi se mutatja jobban, mint az á körülmény, hogy két szállodája van, ame­lyeknek fenntartása szükségtelenné válnék mindjárt, ha nem volna rájuk szükség. Mivel Sümeg búcsújáró kegyhely, évente tízezer­számra érkeznek ide zarándokok, akik a köz­ségnek történelmi patináját élményként élvez­hetik. Az illetékesek lépéseket tesznek azirány- ban, hogy Sümeg is bekerüljön legalább a belső idegenforgalom szempontjából jelentős községek névjegyzékébe. INNEN 15 — ONNAN IS Kormányzói elismerést kapott Csortos Gyula, Mátray Erzsébet, Uray Tivadar, Makai Mar­git és Somlay Artur a magyar színművészet szolgálatában 'szerzett érdemeikért. — Kor­mányrendelet értelmében leventeiköteles ifjú semmiféle politikai tevékenységet sem fejthet ki, politikai párt tagja nem 'lehet, gyűlésein részt nem vehet. — Győzelmesen terjed a Baross-gondolat Kárpátalján is, ahol már a tizedik Barosis-fiók alakult meg. — A 'kor­mányzó úr jelenlétében leplezték le a csepeli szabadkikötőben az elsüllyedt »Ungvár« hősi halottjainak emlékművét. — Gyászmise volt Endresz György halálának tízéves fordulóján. — Külön zárt városokban fogják a cigányokat letelepíteni Bulgáriában. — Háromhavi fog­házra ítélték gátátvágás ,miatt Szűcs Aranka, Kovács Anna, Nagy Istvánná és Nyitrai Mihály prónaifalvai lakosokat. A gátátvágás követ­keztében 14 lezer holdat öntött el a Víz. — Munkatáborba kerülnek a pesti Duna-korzó nem kívánatos lézengöi. — Keresztlevélhami- sító bandát lepleztek le Franciaországban. A letartóztatottak között van a magyarországi eredetű zsidó Stegmann Sándor is, aki hit- sorsosai körében a felhajtó szerepét játszotta. — 150 kiló szappant lopott ejgy budapestit padlásról Konton István és Baranyai Sándor kőműves. Kéményjavítás közben vették észre az ott elrejtett árút. — Orosz Anna budapesti gyári munkásnő nem akart légoltalmi szolgála­tot teljesíteni, mert arra hivatkozott, hogy ő á »Jehova tanúi« szektának a tagja s az Isten úgyis vigyáz rá. — 25 éves fennállását ünne­pelte a bécsi óramúzeum. — 300 pengő bünte­tésre ítélték Sch ivarba Júliát, aki öt mázsa gabonát csirkékkel etetett meg Budapesten. — Sortúzzel,leterítette a mostoháját Vaszó Mihály lehóci (Ung m.) gazdalegény, azután önként jelentkezett a csendőrségen. — 8 borkereskedő és 42 cipész ellen bőrdrágítási per van Győr­ben. — Tízezer pengős kölcsönt ad a székely- udvarhelyi cipészeknek igen előnyös föltételek mellett az Erdélyi Párt. — Kiállítást rendez a pótanyagok bemutatására a debreceni Baross Szövetség. — Ötezer pengő pénzbüntetésre ítélték árdrágításért Csobán Emil tokodi (Esz­tergom m.) földbirtokost, aki 250 hízott ser­tést adott el a megengedettnél drágábban. — Körömmel és seprűvel támadt Morgeifttern Miksáné budapesti asszony a férjét előállítani lakaró detektívre. — Saját élete kockáztatásával kimentette Őrfi Péter szenttamási polgárista a Ferenc-csatornában való fürdés közben 'gör­csöt kapott iskolatársát. — (A m. kir. honvéd haditudósító szá­zad közlése.) Néhány nap óta tart már az időnként fel­élénkülő, majd meg elhalkuló morajlás. Délre nagy csata dühöng. Egyre halljuk az ágyúk tompa dübörgését és a zuhanóbombázók bombáinak éles dörrenéseit. Itt aránylag csend van. A szovjethadosztá­lyok a szomszéd seregtesteket rohamozzák. Úgy halljuk: eddig teljesen sikertelenül. A honvédek védővonala itt hepe-hupás erdő­szélen húzódik. Az állások bizony csak heve­nyészettek, hiszen alig két napja, hogy ide­kerültünk s erősítjük ezt az előretolt vonalat, amely a télen át a tábori őrsök biztosílóvona- laként szerepelt. A legénység keményen dolgozik a szükséges árokdarabok kiépítésén és a tűzfészkek kiala­kításán. — Pedig nem nagyon érdemes vesződni evvel — mondja az egyik legény, miközben megtörli izzadó homlokát —, úgy nézem, nem sokáig maradunk itt. Aligha bírják már sokáig a muszkák ! Meg a föld is járhatóssá szikkad. Akkor oszt hajrá ! Tulnan, a vörösök is dolgoznak. Erősítik állásaikat. Árkaik azonban csak helyenként lát­szanak. Két szovjet gép jelenik meg váratlanul a fe­jünk felelt. Légelhárító ágyúink köröskörül meg­szólalnak. Nyomjelző lövedékek sárga kígyói gyorsan kúsznak a Ráták felé. Rövidesen vissza is fordulnak. Most hirtelen megszólal az egyik géppus­kánk s néhány sorozatot ad le. Gyalogsági puskák ropogása a válasz, aztán megint csend. Déliétől azonban szakadatlanul halljuk a tompa morajlást. Utóbb öt század német nehézbombázó vonu­lását figyeljük meg. — Itt előttünk hogy viselkednek a vörösök ? — kérdezzük a százaparancsnokot. — Mióta itt vagyunk, többnyire csak járőr- csatározások folytak. Próbálkoznak mindenütt, de mintha már sokkal fáradtabbak és kimerül- tebbek volnának. Néhány nappal ezelőtt alaposan betörték a fejüket a balszomszéd arcvonalszakasz előtt s azóta csendben vannak. A parancsnok szűkszavú s alig lehet belőle kivenni néhány szót erről a vörös támadásról. Pedig az ő százada is hatalmasan kivetle a részét annak visszaveréséből. Tudjuk, hogy honvédeink ezalkalommal is nagyszerűen visel­kedtek. Lövészeink, golyószórósaink, a páncél­törő-ágyúsok és a géppuskások szinte verseng­lek egymással. Olyan tüzet zúdítottak a vörö­sökre, hogy az elcsigázott, nyomorúságos szov­jet katonák rohamai egymásután omlottak ösze- sze A parancsnokság hevenyészett szállásán töl­töttük at éjtszakát. Ez aránylag nyugodtan telt el. Hajnalban már felcihelődtünk s véletle- lenül rendkívül érdekes jelenetnek lettünk tanúi. A szolgálatvezető jelentette, hogy az éjtszaka fegyvertelenül öt vörös katona kúszott át hoz­zánk és önként megadta magát. Persze szaladunk a vonal mögött lévő víz­mosásos horgosba, ahol őrzik őket. Mi történhetik a szovjet vonalak mögött, hogy a vörös katonák megint át-átszöknek hozzánk, holott a szovjet hírverés a háború kezdete óta azt a hazugságot hirdette, hogy mi megöljük a foglyokat? Ezzel az aljas rágalom­mal igyekezett a szovjet hadvezetőség rábírni hadseregének katonáit arra, hogy a legkétség- beesettebb helyzetekben is a végsőkig védekez­zenek. És most mégis átszöknek hozzánk és önként adják magukat a kezünkbe. Hát ezek bizony sárosak, piszkosak, borot- válatianok s hihetetlenül elvadultak. Arcuk be­esett, szemükbe lázas fény csillog. Töredezett szavakkal mondják el kibírha­tatlan szenvedésüket. Napok óta uj és uj rohamokra hajtották őket az innét délre levő német vonalak ellen. Vesz­teségeik irtózatosak voltak. A politikai biztosok már csak a legkegyetlenebb megfélemlítéssel tudták előrehajszolni őket. Tegnap egyik visz- szavert támadás után halottnak tetették magu­kat, majd kihasználva minden terepelőnyt, bujkálva, hasoncsuszva errefelé húzódtak s most átjöttek mind az öten. A parancsnok megnyugtatja őket, nem lesz semmi bántódásuk. Ennivalót is kapnak és mohón esnek neki az ételnek. Azután két kísérőt kapnak s meg­indulnak hátra. Néhány nap múlva pedig beke­rülnek majd valamelyik fogolytáborba. Hosszú ideig beszélgettünk még arról, hogy mi történhetik az ellenség csapatai közt. Az az érzésünk, hogy bizonyos zavar jelei mutatkoz­nak az esztelenül erőszakolt s mégis eredmény­telen lömegtámadások miatt. Biztos hogy a vörös politikai vezetőség a legkegyetlenebb eszközökkel próbálja folytatni a szerencsétlen katonák céltalan feláldozását, de kérdés, vájjon meddig. Azok a hírek, amelyeket a vörös katonák szökdöséséről másfelől is hallunk, mindenesetre azt bizonyítják, hogy a szovjet hadsereg szi­lárdságát ugyancsak kikezdte a téli szenvedés és ez az embertelen harcmód. Mi lesz akkor, ha majd megindul ellenük a megsemmisítő erejű támadás az egész vonalon ? Szenet találtak Aranyod község határában A nagy felhőszakadás alkalmával Aranyod község határában is sok helyen kimosta a víz a földet. Egyik ilyen nagyobb vízmosásban, az úgynevezett »Zsidógödör«-ben valami feke­tét találtak az emberek. Hamarosan megállapí­tották, hogy szénnel van dolguk, amely a vízmosásban nagyobb vastagságban található. Gyorsan szétfutott a hír a környéken és az emberek tömegei menték megnézni azt a kin­cset, amely ma nagyréiszbien mozgatja a vilá­got. N,em szakértők nem tudják megállapítani, mennyi és milyen minőségben lehet ott találni szenet, azonban valószínű, hogy ha a leiszí­nen ilyen tömegben található, akkor mélyeb­ben a föld gyomrában még több és jobb mi­nőségű van. Ma, amikor a föld méhéből így- másután kerülnek elő a meglepetéseik, bizo­nyára érdemes lesz utána nézni komolyain an­nak, vájjon az jaranyodiakat ért szerencsétlen­ségből nem adódik-e az aranyodiak szeren­cséje. Köztudomású ugyanis, hogy.nincs sze­rencsétlenség, amiből valamiképpen jó nem származnék. 800—1942. Sümegcsehi községtől. HIRDETMÉNY. Sümegcsehi község a tulajdonát képező: korcsmaházát (szatócs üzlettel) 3 évi időtar­tamra 1942 július 1 -étöl haszonbérbe adja nyilvános árverésen 1942 évi június 10-én délután 2 órakor a körjegyzői irodában. Az árverési föltételek a körjegyzői irodában meg­tudhatók. Sümegcsehi, 1942 május 20. Nagy, körjegyző. öltözködtünk Tóth Gyula Kész nőlkabát és ruhaosztály " ^ uridivat és szöveteladás úri és női szabóságából

Next

/
Thumbnails
Contents