Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-05-15 / 108. szám
? ARA 8 FILLÉR 1942 MÁJUS 15. PÉNTEK ttoÄST III. évfolyam # politikai napilap # 10 8. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Törhetetlen lelki egységbe kell tömörülnie a hatóságoknak és az egész társadalomnak a győzelemért — mondta a főispán a megyegyűlésen Június 7-én Zalaege a miniszterelnök Őszre elkészül a közúti Mura-hid Zala vármegye törvényhatósági bizottsága ma tartotta májusi rendes közgyűlését, ame iyet az elnöklő vitéz gróf Teleki Béla főispán a következő történelmi értékű beszéddel nyitott meg: •— Mai közgyűlésünk ideje egybeesik olyan nagyjelentőségű eseményekkel, amelyek mellett, úgy érzem, megemlékezés nélkül nem haladhatunk el. — A történelem által soha föl nem jegyzett, óriási méretű harcban, ebben a hónapban érkeztünk el a szembenálló felek minden erejét igénybevevő felkészüléshez és az európai földrészen a döntő küzdelem előestéjén állunk. A kereszténységért, a művelődésért és a mindennapi kenyérért, az igazságosabb jövőért küzdő, nemzeti alapon álló európai nemzetek felvonulnak a bolsevizmus démona elten, amellyel végleg le kell számolnunk. Felvonul a nagy keleti veszéllyel szemben szövetségeseink oldalán épp ebben a hónapban a magyar honvédség, benne zalai fiaink, hogy teljesítsék kötelességüket a magyar haza megvédése, a magyar jövő biztosítása és a keresztény nyugati művelődés védelme érdekében. Mégismétlődik a történelem, helytálltaik, miért helyt kell államunk azért az Európáért, amelynek sorsától függ a magyar nemzet sorsa, ma is épp úgy, mint a múltban. A Kelet a mi örök ellenségünk. Tatár, török, orosz onnét támadott és most a bolsevizmus onnét törne ránk és rajtunk keresztül juthatna el végcéljához, egész Európa leigázásához. Hogy ez mit jelentene számunkra és az egész polgáriasult emberiség számára, azzal tisztában vagyunk. A magyar könnyen felejt, nem lesz tehát hiábavaló, ha emlékezetünkbe idézzük az 1918—19-es gyászos vörös esztendőt, amely pusztulásba taszította nemzetünket és már-már zsákmányává tetfe a reánk 'leselkedő népeknek. A Gondviselés azonban, adott a magyarságnak olyan vezért, aki Európában elsőnek ismerte fel a bolsevizmus veszélyének nagyságát és Szegeden elsőnek vette föl a küzdelmet a végpusztulást jelentő rémmel szemben. Ezt ismerte el folyó évi április 27-iki nagy beszédében a német nép nagy vezére, amikor azt mondotta: »An- tnak a férfiúnak a neve, aki e gonosz tett elleni harcnak vezetője volt és Magyaroirszag vezetője lett, még ma is elevenen él közöttünk mint a kezdődő európai fölkelés egyik legelső képviselője«. — Az ő parancsát követi honvédségünk ma abban a meggyőződésben és biztos tudatban, hogy Horthy Miklós, a magyarok vezére tudja, mit lehet és mit kell* tennünk a magíyar jövő érdekében, ezt megmutatta 22 éves bölcs országlása alatt. — Egy évvel ezelőtt adta ki ő a parancsot: előre, az ezeréves déli határokra! És íme, ma erőben gyarapodva, lélekben összeforrva, az élet minden vonalán megindult vérkeringéssel dolgozik, épít, küzd és áldoz az egységes Zala vármegye, nagy magyar céljaink megvalósítása érdekében. A kormányzó urat és a honvédséget forró ünneplésben részesítette a terem közönsége'. Majd így folytatta beszédét a főispán: — Nagyon nehéz, nagyon komoly, súlyos megpróbáltatásokat követelő időszakhoz érkeztünk el. Értse meg mindenki, hogy olyan döntő harcba lépünk, amelynek kimenetelétől függ létünk, vagy nemlétünk. A bolsevizmus győzelme, amelyet eszközül használ fel a maga kizsákmányoló, és mindent igájába hajtani akaró nemzetközi zsidó tőke, azt jelentené, hogy többé e hazában nem volna magyar imádság, nem volna békés családi élet, nem lenne otthon s az ezeréves magyar nemizet a végpusztulásra lenne ítélve. E sorsdöntő időben kötelességünket nem teljesíthetjük csupán azzal, hogy bátor fiainkat küldjük harcba és itthonmaradottjaikról gondos kódunk, hanem nekünk, mindnyájunknak, itthonmaradt férfiaknak, asszonyoknak, ifjaknak és leányoknak, lelki egységbe tömörülve, a sorsközösség gondolatától áthatva, szent céljaink biztosítása érdekében ellent kell áilanunk mindéin elégedetlenséget szító hírverésnek. A termelő munka legnagyobb mértékét kell felmutatnunk minden vonalon, hogy a harcolóknak erőt sugárzó biztatást küldhessünk mindíjg a belső arcvonalról. — Ne felejtsük, hogy a belső arcvonalon az egység, a termelés megbontása, megbénítása csakis ellenségeinknek és az embertelen bolsevizmus érdekeit szolgálja. Ök minden eszközt megragadnak, hogy ezt elérjék, de nekünk ércfaiként meg kell áilanunk, miniden áldozatot el kell viselnünk, mert tudnunk kell, hogy áldozat nélkül nincs győzelem ésí nincs kiérdemelt boldog miagyar jövő. Lesznek ebben az esztendőben elkerülhetetlen megterhelések és korlátozások. De ezeket megadással, türelemmel és a győzelembe vetett törhetetlen hitnek tudatával el kell! viselnünk, mint ahogy minden harcban álló, és a keresztény nemzeti ügyért küzdő szövetségesünU hasonlóképpen elviseli azokat. — Ha megvizsgáljuk tárgyilagosan a többi harcban álló nemzet helyzetét, meg kell állapítanunk, hogy a közellátás és egyéb gazdasági vonatkozásban is, Magyarországon jobb állapotok vannak, mint a legtöbb államban. Hatósági intézkedésekkel mindent el fogunk követni a termelés lenn tartása és az igazságos teherviselés érdelkébie|n és azokat, akik magukat ki akarják vonni az áldozatvállalás alól, vagy talán nyerészkedésre számítanak, a legkérlelhetetlenebb módon meg kell büntetnünk. És ide sorolom azokat is, akik a zugforgalom lelkiismeretlen kufárjai, de azokat is, akik önző érdekből a zugforgalom táplálói, mert ezek még ma sincsenek' tudatában amaz elsőrendű honvédelmi érdekeknek, amelyek a közellátás zavart,alamságá- nak biztosításához fűződnek. De bűnhődniök kell azoknak a közegeknek is, akik nőm teljesítik lelkiismeretesen kötelességüket [ és károkat okoznak a köznek. — A hatósági intézkedések azonban egymagákban nem lesznek elegendők. A társadalomnak is át kell éreznie, hogy neki magának kell olyan közvéleményt kialakítania, amelynek hatása alatt mindenki résztvesz önként élet-halál harcunkban. A rászorultakon segíteni, munkát önként vállalni, többet dolgozni, a kényelemről fómondlani és mindent elkövetni abban az irányban, hogy a társadalom és a közélet erkölcsi alapját megőrizzük, hogy a társadalmi ellentétek, a szociális feszültség levezetődjék, ez az egyeseik és az egyesületek mai kötelessége. Ilyen közös munkával előzhetjük meg a társadalmi széttagolódást, amely minden háborúnál előállhat, ha a lelki kapcsolat, amely a belső és külső arcvonal között fennáll, nem erősíti a nemzeti akaratot és elszánts-ágot az egymásrautaltság tökéletes átérzésében. A lelki egység ápolására és e lelki kapcsolat megszilárdítása érdekében ki fogjuk építeni a bajtársi szolgalat megszervezésével a szociális munkaközösséget, megszervezzük a hadigondozást a vármegyében. E helyről és a törvényhatóisáP'i bizottsági tagokon keresztül a vármegye lakosságához fordulok, amely mindenkor megértette a nehéz időkben is feladatát és kötelességét. Önkéntes
