Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-05-13 / 107. szám
1942 május 13. LlAtÄMUTET A mai nap világvonatkozásu eseményei Zürichi tudósítás szerint a Kercsi-félszigeten dúló csatában a szovjet számszerű fölénye ellenére a németek nagy sikereket érnek el. A németek támadását nehéz és könnyű tüzérség és valóságos stuka-rajok támogatják. Ezenkívül még nagyszámú harckocsit is használnak. Timosenko szovjet tábornok sietve erősítéseket küldött a veszélyeztetett helyekre. A szovjet főleg az Arabat völgyében indított több támadást a német vonalak elten. Az összes támadásokat visszaverték a németek és a szovjetnek súlyos veszteségeket okoztak. A Donec- Vidék is felszáradt és itt is hamarosan megkezdődnek a támadások, valamint Ukrajnában is. (MTI) A bolsevisták Charkovból való távozásukkor ezer politikai foglyot kivégeztek minden előzetes kihallgatás nélkül. (NTI) Kairóból jelentik: Rommel tábornok hadseregét többszáz egészjen kicsi és a sivatagi Gyulaíehérvárott történt, hogy a Déli Hírlap ottani megbízottja lapkihordó nélkül maradt és kénytelen volt az újságot maga eljuttatni az olvasókhoz. Az alsó várost járta, de közben folyton arra gondolt, hogy a Várba nem tudja majd idejében felvinni a lapokat. Bántotta a dolog, mert hiába igyekezett lelkiismeretesen a munkával, az idő egyre múlott és még ismerős sem akadt útjába, akire rábízhatta volna a Várban, laíkó olvasók újságjainak szétosztását. Gondolatokba merülve sietett az utcákon, amikor meglátott két papot. Szembe jöttek vele. — Az Isten küldte elém őket, — gondolta — legalább ők kapják meg pontosan a lapot. Megállította őket útjukon: — Megbocsátanak a főtisztelendő urak, d»e szeretném a Déli Hírlapot átadni, hogy legalább önök kapják meg pontosan,. — Tessék csak ideadni — mondották barátságosan. Sietségében nem i;s nézte meg jól őket, bár ismerősöknek tűntek előtte, de úgy vélte, a püspökségnél látta őket. Még gyorsan elpanaszolta, hogy nincsen lapkézbesítője és már tovább akart menni, amikor az egyik pap megkérdezte tőle: — Van még ezenkívül előfizetője a Várban? — Van bizony, — válaszolta — és nagyon bánt, hogy nem tudom az újságokat pontos 'időre feljuttatni. — Adja csak mind ide az újságokat, — háborúhoz alkalmazott gépkocsival egészítették ki. Ezzel a ténnyel befejeződött Rommel hadseregének teljes gépesítése. (NTI) Kanadából jelentik, hogy ott a Szentlőrinc folyón elsőízben torpedóztak meg a német tengeralattjárók eg}r amerikai hajót. Burmából jelentik, hogy a japánok a megvert ellenséget üldözik. A falvakban és városokban nagy mennyiségű, Csangkaiseknek' szánt hadianyagot zsákmányoltak, amit a gyors előrenyomulás miatt a kínaiak nem tudtak magukkal vinni. Franciaországban Jeanne d’Arc-ünnepsége- ket tartottak. A lapok ezzel kapcsolatosan arról írnak, hogy az ad különösképpen időszerűséget az ünnepségeknek, hogy Jeanne d’Arc életében is támadások érték Franciaországot Anglia részéről. Jeanne d’Arc fő érdeme, hogy kíméletlen küzdelmet indított az angolok ellen és kiűzte őket Franciaországból. mosolygott a pap — majd én felviszem és személyesen át is adom az előfizetőknek. Megbízottunk kiszámolta a lapokat és az elsőnél megjegyezte: — Ez a kegyelmes püspök úré! — Ezt is átadom — intett jóságosán. Azután felsorolta, hogy kiméi kell még leadni az újságokat, majd köszönetét mondva, Lingar.er Albin a Vasvármegye című laptársunkban igen érdekesjen fonja gondolatait a nemtörődömség körül, aminek előnyeit a gyümölcstermésünket veszedelmesen pusztító cserebogarak élvezik. Nézelődvén a világban, — írja a szerző — látja az ember, milyen sokan keresgélnek egy- egy jó gondolatot, amire üzletet alapíthatnának, vagy amivel egy kis mellékkeresethez juthatnának. Eszébe jut az embernek ilyenkor a németországi példa, ahol a nemzeti propaganda már évek óta belehajszolta ,az egyén tudatába, hogy semmi használhatónak sem szabad felhasználatlanul elvesznie. És csakugyan ott már úgyszólván bűnszámba megy valamit eldobni, amit még értékesíteni lehetne. Nálunk most este és hajnalban mindenfelé zúg millió cserebogár. A természet az idén megkésett vagy három héttel, még nem leveleztek ki az erdei fák. A millió cserebogár nekiesik hát a rügyező és virágzó gyümölcsfáknak. Pusztítja a szépnek Ígérkező gyümölcs- termést. Ami után pedig az utolsó három gyümölcstelen év nyomán annyira eped az egész emberiség. Soha még nem voltunk rászorulva annyira a gyümölcsre, mint most, ebben az élelemszűk világban. És íme, a közönség — a termelő és a fogyasztó egyaránt — úgyszólván ölhetett kézzel nézi, hogy a cserebogárözön fölegye az orra elől az idei gyümölcstermést. Pedig hát a cse.ebogarat a mai viszonyok között könnyen lehetne arannyá változtatni. Panaszkodunk, hogy drága a zsír, drága a tojás, nem jut elegendő takarmány a hizlalás tés a baromfi számára. Holott a baromfi rendkívül szereti a cserebogarat. A disznó pedig éppenséggel csemegeként fogyasztja. Hetekre való szemestakarmányt lehetne megtakarítani, ha szorgalmasan gyűjtenék a kártevő cserebogarakat. Sőt baromfi-farmok számára még téli etetőnek is jutna belőlük elegendő. Mert ha az összegyűjtött cserebogarakat leforrázzák, • Wf FERENCJOZSEF KESERÜVIZ tovább ment. Nagy kő esett le szívéről, mert mindenki pontosan megkapta az újságokat. Megbízottunk másnap találkozott Imre László főtisztelendő úrral, aki mosolyogva kérdezte megbízottunktól: — Tudja, hogy kivel küldte tegnap a lapokat? — Kivel? — A püspökkel! Megbízottunkat bántotta, hogy Márton Áron püspököt fárasztotta és mindjárt meg is említette, hogy bocsánatot akar kérni a püspök úrtól. Imre László megnyugtatta, hogy a püspök nem neheztel és nagyon szívesen tette, hogy megbízottunkat kisegítse. Néhány nap múlva a püspök újra találkozott megbízottunkkal és mosolyogva mondta néki: — Számolja csak megint ki a Déli Hírlap példányait, majd felviszem azokat. Emberünk szabadkozott, hogy mögt már van kivel felküldeni. — Tessék csak ideadni, — mondta a püspök — nekem ez nem fáradság, szívesen teszem, Megbízottunk megjegyezte: — A püspök úr úgysem tudja már, kinek kell a lapot átadni!-- Dehogynem tudom! — válaszolta jókedvűién és azután felso'rolta az olvasókat. így történt, hogy Márton Áron püspök másodszor is kézbesítette a Várban a lapokat Nem hisszük, hogy még egy újság dicsekedhetnék püspök-Lapkézbesífővel. Büszkék lehetnek a délerdélyi katolikusok, hogy ilyen arany- | szívű püspökük van. azután pedig megszárítják: hónapokra éltehlető: takarmánynak. Németországban a forróvízzel megölt cserebogarak tömegeit elrakják száraz vermekbe és még ősszel is etetnek vele disznót és baromfit. Éppenséggel nem tartanám lealázónak a nagytekintetű köziigazgatásra nézve, ha oktató és parancsoló alakban rászorítaná a közönséget a cserebogár irtására. Mert ennek hármas haszna lenne. Megtakarítanánk vele más célra felhasználható sok árpát. Megmentenénk vele belgazdaságunkat a gyümölcstermés elpusztításától. Mezőigazdaságunkat pedig megkímélnénk a kártékony csimasz-veszedelemtőJ. Láttam én már sokkal kisebb fontosságú dolgokat, amikbe a közigazgatás beleavatkozott. Olyan időkben is, amikor nem volt szó olyan fontos kérdésekről, amilyenekről mostanában szó van. A kenyértelen szegényember és a falusi gyerek boldogan vágnák zsebre azokat a krajcárokat, amiket az összegyűjtött cserebogarakért kifizetne nekik a közellátás. Újabb intézkedések a cipővásáriásnál Legutóbb vita merült fel ama kérdés körül, hogy a cipőkereskedő egy vevőnek hány pár utalványmentes cipőt szolgáltathat ki vásárlási könyvre. Hivatalos helyen azt a választ adták, hogy évente három pár cipő szolgáltatható ki utalvány nélkül egy-egy személynek. Ez a válasz nem volt pontos, mert újabb kétségek merültek föl atekintetben, vájjon mindenféle cipő beleszámít-e az az évi három pár utalványmentes cipő fogalmába. Az újabb magyarázat úgy szól, hogy a házicipők, sárcipők és hócipők az évi három pár utalványmentes cipővásárlásnál nem esik számításba. A kereskedőknek tehát ezentúl nagyobb gonddal kell beírniok a vásárlási könyvbe, hogy a vevő házicipőt, papucsot, sárcipőt, vagy rendes utcai cipőt vásárolt-ie. , Márton Áron erdélyi püspök, mint. lapkézbesítő Beszélni kell a cserebogarakról is, amelyek szintén vannak
