Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-05-09 / 104. szám
1942 május 9. \umä\hn 5 Zalában már a múlt században virágzott a selyemhernyótenyésztés Perlakon selyemionóda, Kanizsán 9ubóbeváltó hehr volt A felfokozott szükségletek kielégítése nap- nap után olyan intézményekre hívja fel a figyelmet, amelyeket azelőtt csak kevesen ismertek s létezésükről többnyire csak a szakemberek tudtak. Budapesten a Lendvay-utca egyik palotája került így, egyik napról a másikra az érdeklődés középpontjába. A kovácsoltvas kerítés mögött, nehéz tölgyfakapun kis tábla szerénykedik: M. Kir. Országos Selyem- tenyésztési Felügyelőség. Fogalmilag talán helytelen ez az elnevezés, mert az olvasó azt hiheti, hogy a selyem növény, vetik és aratják. A név viszont onnan származik, hogy a falusi embernek hosszú volt a selyemhernyótenyésztés kifejezés s ezért az idők folyamán leegyszerűsítették s lett belőle: selyemtenyésztés. Ezt a népies rövidítést vette át a hivatalos nyelv, így nevezték el az intézetet is, amely a földmívelésügyi minisztérium kebelébe tartozik. A magyar selyemtenyésztés múltja több évszázadra tekint vissza. Olyan nyomok is adódnak, hogy már akkor elért. Amíg 1880-ban 10 ezer kilogram volt évenként a magyar selyemtenyésztés eredménye, addig 1911-ben ez a szám 1 millió 677 ezerre emelkedett. A világháborús években visszaesés állott elő s Trianon után a megcsonkított ország selyemtermelése csak lassan-lassan emelkedett ismét arra a magasságra, amely a magyarországi selyemtenyésztési műveltség színvonalának megfelelt. A csonka ország selyemtermelése így is elérte évenként a félmillió kilogramot, de a megnövekedett igények s gyári szükségletek fedezésére ez a mennyiség nem, volt elégséges. Ami hiányzott, azt külföldről hozták be s piacot kapott Magyarországon a japán és kínai selyemfonál, de kedvelt árú volt az olasz selyemanyag is. * Az új háború megnehezítette, majd teljesen megszüntette a selyemfonál behozatalt. A magyar selyemszövődék nagymennyiségű nyersanyagtól estek el a háborús határzárak miatt, úgy hogy arra, hogy ez az értékes iparág a mostanitól jóval nagyobb arányban virágozhassák. Hamarosan eljön az ideje annak, hogy magángazdaságok is felismerik a selyemhernyótenyésztés jövedelmezőségét s követik azoknak a példáját, akik birtokuk egy részét máris szederfával' ültették be. Az ország több részében nagy selyemhernyótenyésztő telepeket állítanak fel s üzemi alapra helyezik a s e 1 y e m h, er n y ó te - nyésztést. Az első kísérlet színhelye ebben az évben a szegedi tanyavilág lesz, ahol Szeged város és az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség közösen indítja meg az üzemi selyemhernyótenyésztést. Erre a célra a szegedi tanyavilág ötvenezer holdjának szederfáit veszik igénybe s ezzel keresethez juttatnak soksok családot és munkáskezet. Zalában a varmegye felügyelete mellett szinte intézményesen folyt a múlt század első felében a selyemhernyótenyésztés. A perlaki fonoda működéséről fennmaradt számadások bizonyítják, hogy már abban az időben is jövedelmező volt az ilyen iparág. Az ügy a viszonyok miatt aztán elnehezült, de a század végén sikerült Szekszárdon át ismét népszerűsíteni. Alig ‘akadt abban az időben zalai diák, aki csak úgy kedvtelésből is nem termiéit vojna néhány kilő selyemgubót. A petékért akkor valóságos verseny folyt és a színes gubók jelentettek akkora gyönyörűséget és önérzetet, mint manapság a bélyeggyűjtemény. honfoglaló őseink már ismerték a selyiem- tenyésztéist s az őshazából hozták magukkal ezt, az akkor még ismeretlen s Európában újszerű mesterséget, illetve művészetet. Írásos emlékek azonban a XVII. század végéről adódnak. 1680 körül Passardi János Péter a baranyamegyei Piellérd községben ültetett nagymennyiségű szederfát, tenyésztett selyemhernyókat, majd selyemfonódát is alapított. Damasztja, brokátja olyan híres volt, hogy a szépséges kelme még III. Károly spanyol király koronázásának fényét is emelni tudta. 1708-ban 1. Józseftől magyar nemességet kapott s fölvette az aranyosi előnevet. Ettől kezdve már hatósági irányítás mellett folyik a Délvidék selyemtenyésztése. 1718-ban kormányrendelet gondoskodott szederfák ültetéséről s gondozásukat szigorú ellenőrzés alá helyezte. Olyan szigorúan védték az Olaszországból behozott eperfaanyagot, hogy akik kárt tettek bennük, halállal bűnhődtek. Később selyemfonóda létesült Temesvárott, Nagybecs- kereken és a zalamegyei Perlakon is. Mária Terézia a bevándorolt német telepeseknek előírta, hogy minden család háza kertjében köteles tizenkét szederfát ültetni és azt gondosan fölnevelni. 1773-ban már Budán, Pesten, Szegeden éis Kanizsán működnek gubőbeváltóhelyek, majd Pesten az olasz Valero Tamás a kor igényeinek megfelelő selyemszövődét állít fel. A század végén tíz selyemtenyésztési kerületre osztják az országot, ötvenkét selyemtenyésztési felügyelő, tizenhat gyakornok és huszonöt szederfakertész tevékenykedett. A XIX. század közepetáján még nagyobb lendületet vesz a selyemtenyésztés. A Dunántúl több birtokosa felismeri az űj iparág jelentőségét s egymás után térnek át a selyem- hernyótenyésztósre. Élükön Bezerédi István állott, aki hidjai birtokán 1831-ben meghonosította a selyemtenyésztést. A homokos, parlagon heverő területeket szederfával ültette be és jobbágyait atyai szeretettel vezette be az okszerű selyemtenyésztés gyakorlatába. Később fonodát állított fel, majd selyemszövődét is létesített. A nagyértékü munkásságot unokaöccse, Bezerédi Pál folytatta. Szederfaiskolákat létesített, csemetéket nevelt s mint a selyemtenyésztés kormánybiztosa, Szekszárdon petevizsgáló állomást létesített. A selyemtenyésztést arra a színvonalra emelte, amelyet ez a szép iparág több európai országban seiyemtermielésünk kizárólag hazai nyersanyagok felhasználására korlátozódott. Éppen ezért a selyemhernyótenyésztés fokozására helyeződött a súly és a kormányzatok évek óta minden kedvezményt és könnyítést megadtak azok számára, akik ezzel a szép iparággal foglalkoztak. Legutóbb Bonczos Miklós államtitkár intézett felhívást az ország lakosságához, hogy vegye ki részét ebből a munkából, amely nemcsak nemzeti érdekeket szolgál, hanem tisztességes mellékkeresetet jelent azok számára, akik a tavasznak háromnégy hetét erre szentelik. Az idén a beváltóhelyek a tavalyinál jóval magasabb összegeket fizetnek a beszállított gubók kilogramjáért, a vármegyei közjóléti szövetkezetek pedig 25— 50 pengő jutalomban részesítik a legjobb eredményt elérő tenyésztőket. Különös és érdekes (munkásságot fejt ki a szekszárdi selyemtenyésztési kísérleti intézet. Itt gondoskodnak azokról a petékről, amelyekből május elején |az ország minden vidékén kikelnek a selyemhernyók, hogy három-négy hét múlva gubó alakjában a gubógyűjtő állomásokra kerüljenek. Az intézet minden évben összegyűjti a legszebb gubákat s ezeket a petekészítő állomásokon (kiválogatják és a legszebb példányokat kikeltetik. A teljesen egészséges pillepárokat házasítják össze s ezeknek petéi kerülnek a tenyésztőkhöz. Április vége felé, mikor a vidéki felügyelőségek igénylései befutnak a központba, a szekszárdi kísérleti intézet Szétküldi a nemesített petéket és a felügyelők a petekikeíltetőknek osztják] szét az anyagot. Petekikeltetők már majdnem minden községben tevékenykednek s az ő kötelességük vigyázni az újszülött hernyókra, amelyeket egy-két napos korukban szállítanak el azok, akik sélyemtenyésZtéssel kívánnak foglalkozni. Bárki igényelhet petéket, illetve egy-kétnapos hernyókat $ a községi pétekikeltetők teljesen ingyen állnak rendelkezésükre. Külföldön más rendszer szerint folyik a pete- széto'sztás, — pénzért veszik a termelők a petéket. Magyarországban minden adottság megvan Most már nem a kedvtelés, hanem a haza- fiság is beleszól az igyekezetbe. Mindenegyes szépen sikerült gubó egy-egy parány ahhoz a győzelemhez, amitől egyedül várhatjuk a boldogabb magyar századok eljövetelét. Mivel a se 1 yemh ernyótenyésztés jgondos munkát és hozzáértést igényel, . itl! a sélyemhernyótienyésztési központ a selyemhernyótenyésztők tízparancsolatáról is gondoskodott. Az első parancsolat azt mondja, hogy a tenyésztőhelyiség száraz, szellőztethető és fűthető legyen. A rácsokat és rácsállványokat, amelyekre a hernyók kerülnek, előzőiéig le kell mosni és fertőtleníteni. A második parancsolat arra figyelmeztet, hogy a hernyókat mindig friss levéllel etessük. Nedves, harmatos levél árt a hernyóknak, de nem jó a kosárban, vagy zsákban összepréselt, fülledt levél sem. A harmadik parancsolat szerint a hernyókat szabályos időközökben, gyakran kell etetni: a második vedlésig naponta tízszer, a negyedik alvásig naponta hatszor. Mivel a hernyó egyetlen tápláléka a szederfalevél, a negyedik parancsolat azt írja elő, hogy a szederfalombokal kíméljük s fölöslegeséül ne pusztítsuk. Az ötödik parancsolat a tenyésztőhelyiség hőfokáról intézkedik: ez 18—22 Celsius fok között mozogjon. A hatodik parancsolat ismét a tisztaságról intézkedik s előírja, hogy a lusta és betegségre gyanús hernyókat idejében különítsük el. A hetedik szerint a tenyésztőhelyiséget fafüsttel fertőtlenítsük, míg a nyolcadik arról szól, hogy a hernyókat ne zsúfoljuk össze a rácson, hogy szépen fejlődhessenek. A kilencedik parancsolat arra utasít, hogy a hernyók alól minden második nap szedjük ki az almot, míg a tizedik, hogy a fonósátrakat idejében készítsük el. A kötőhernyót nem szabad háborgatni s a gubát csak a bekötés után 8—10 nap múlva szedjük le. Végül: a gubókat előírás szerint osztályozzuk s így vigyük a beváltóhelyekre. öltözködjünk Tóffi Gyula Kész nölkabát és ruhaosztály mm m m mm uridivat és szöveteladás úri és női szabóságából
