Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-05-09 / 104. szám
í ARA 10 FILLER 1942 MÁJUS 9. SZOMBAT Magyar elet III. évi & ti y a m ♦ POLITIKAI NAPILAP # 104. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A Szentséges Atya jubileumán XII. Pius pápa őszentsége május 13-án ünnepli püspökkészentelésének 25-ik fordulóját. Nagy ünnep minden papnak a maga pappá- szentelletésenek ezüsljubileuma. Annál nagyobb egy püspöknek a maga püspökkészentelésének huszonötéves fordulója. Amikor azonban egy pápa és még hozzá az államtitkárságában már világhírű Pacelii bíborosból lelt pápa, XII. Pius ünnepli ezt a ritka jubileumot, valóban maga kőié seregelve látja az egész földkerekség minden hívőjét, papját, pásztorát és főpásztorát. Látja boldog örömben csillogó szemeiket, hallja a lelkendező kiáltásukat, érzi szivük dobbanását és lelkűk rezdülését. Ez mind Neki szól, szerencsét kíván Neki hálás szívvel és megköszöni Krisztusnak, hogy földi helytartóját eddig is boldogan megtartotta és imádkozik Érte, hogy boldoggá tegye ezután is és engedje megvalósítani minden szándékát és hallgassa meg minden imáját. Mi magyarok külön helyet szeretnénk biztosítani a világ örvendezői közölt. Hazánkat az igazi, szentisívénos hit hazájának ismeri országvilág, így ismeri a Szentszék is. Nem is egyszer dicsértek meg érte bennünket, maroknyi magyarokat. Hivő lelkünk jól tudja, hogy a pápa minden hivő és minden főpásztor, bármely egyházi méltóságot viselő személynek Atyja és Vezére. Mint Szent Péter utóda és Krisztus igazi Helytartója, az egész anyaszentegyház feje Félelmetesen nagy méltóságában egyben Atyánk és égbevezérlő kalauzunk. Örömében tehát nemcsak hódoló tisztelettel, hanem gyermeki szeretettel és hivő ragaszkodással osztozunk. Mi magyarok, Szent István országának hívei, nem feledkezhetünk meg arról, hogy jelenlegi Szentséges Atyánkban a Szent Istvánnak Szentkoronát küldő pápának utódját tiszteljük. Hogy történelmünk folyamán bennünket atyai szeretettel oltalmazó, segítő, pénzzel, katonával, diplomáciával és kitartó hűséggel javunkat akaró és előmozdító pápák utódját ünnepeljük XII. Pius pápa Öszentségében. És hogy annak van most jubileuma, aki Szent István évében a bennünket annyira szerető XI. Pius pápának volt hazánkban követe az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával. Itt járt köztünk. Megcsodálhattuk elragadó és magasztos megjelenését. Hallottuk édes magyar nyelvünket ajkairól. Hallhattuk bölcs igéit, vigasztaló szavait. Megkaptuk irányítását nehéz időkben. Áldását fogadhattuk szép fővárosunkban és egyebütt hazánkban. Mindenütt, ahol megjelent, elmondhatták szienai szent Katalinnal: íme itt járt közöttünk „az édes Krisztus a földön !“ — akinek jelenleg, az akkori pápai követ földi Helytartója. És olyan szép ünneppé és feledhetetlenné tudja tenni magyar gyermekeinknek római tartózkodását, amikor mindig magyar nyelven is megszólal s biztatóan ránk mosolyog. Hogyne sietnénk hát örömét imádságunkkal és hűséges ragaszkodásunkkal még nagyobbá és bensőségesebbé tenni !? Amikor május 13-án a Szentséges Atya Isten oltára elé borul püspöki jubileumának jeles napján, mindnyájan Vele együtt borulunk az Eucharisztikus Krisztus elé és megköszönjük, hogy ilyen Főpapot adott nekünk. Főpapot, aki óriási képességeivel, nagy életszentségével, magas diplomáciai tehetségével, mérhetetlen békekészségével és bölcsességével igazán alkalmas eszköze a Szentlélek Istennek Egyháza vezetésében. Kérjük Vele együtt azt az isteni Főpapot, akinek földi helyettese, áldja meg nehéz hivatalában, segítse gondjaiban, adjon lelki örömöt, és boldogságot abban a mérhetetlen nagy munkában, amelyet napjaink Egyházának kormányzása jelent Tartsa meg Őt irániunk, magyar hivek iránt egészen különös szeretetben és ne feledjen el bennünket soha ! A kiszámíthatatlan és bizonytalan jövendő bármily nehézségében pedig ígérjük, hogy Szent Péter sziklájáról le nem térünk soha. Azt, akinek az Ur mondotta : Legeltesd juhai- mat, legeltesd bárányaimat — el nem hagyjuk soha. Szavát megfogadjuk és szívesen, mindenkor beállunk a lelkek mentésének, az apostol- ság világmentő munkájába Vele együtt. S azt mondjuk, amit az apostolok a genezáreti tó partján mondottak Péternek : „Megyünk Veled!“ Tudjuk: „Péter nem hal meg!“ Péter él XII. Piusban is, Krisztus jelenlegi Helytartójában ! És aki Vele él és dolgozik, szenved és küzd, — győzni fog ! Éljen Szentséges Atyánk, XII. Pius pápa ! P. BÖLE KORNÉL Görögkeleti szerzetesek éltek hajdanában Tihanyban, az úgynevezett „barátlakások“-ban A vendégforgalom újabb vonzóereje a történelmi és tájképi nevezetesség Sokat beszélnek mostanában a Balaton- rajiongók körében a tihanyi, úgynevezett »ba- rátlakások«-ról. Ezt a nevezetességet a vendég- forgalom egyik legvonzóbb eszközlő jenek tekinthetjük. Most tárták fel a Balatoni Intéző Bizottság és a Balaton világhírű tudósának, dr. Cholnoky Jenő ügybuzgalmából a csodálatos látnivaló több csoportját. Mivel sokan még Zalában sincsenek tisztában azzal, mik a tihanyi »barátlakások«, jónak látjuk, hogy ismertessük dr. Cholnoky Jenőnek jerről szóló leírását a Tihany című füzetecskéhen. — Amikor András király megalapította a tihanyi apátságot, — írja a tudós szerző — ugyanekkor kénytelen volt bizanciumi nyomásra a görögkeleti vallásúaknak is megengedni, hogy kolostort alapítsanak Tihanyban. Létesült is a Szent Miklósról elnevezett, oroszkői perjelség. A szerzet a tihanyi Övár északi falába, az akkori szokásoknak megfelelően, barlang-cellákat ásott és ott telepedett meg. Görögkeleti mivoltukat minden kétségen felül bizonyítja, hogy Szent Miklósról nevezték el a perjelséget, meg hogy a sziklafalat Oroszkőnek nevezték. Krím félszigetén teljes épségben láthatunk ilyen barlang kolostorokat, amelyek ma is lakottak. Az ilyen barlangkolostorok rendesen valami függőleges sziklafalban készülnek. A sziklafal lábát rendesen nagy om- ladéklejtő takarja. A lejtő felső szélén, jól védelmezhető helyen sorakoznak a sziklába vájt üregek. A tihanyi görögkeleti barlang- kolostor maradványait a nép barátlakásoknak nevezi, megőrizvén a kolostor emlékét. A celláknak öt csoportját tárták fel, de tőlük messze keletre, az úgynevezett Leánylakás üregei között is vannak cellák, amelyeket az omladék betemetett. Nagy szerencse volna, ha a még fel nem tárt cellákat valami váratlan szerencsétlenség tette volna lakhatatlanná. Ha ugyanis a szerzetesiek a kolostort azért hagyták el, mert valami igen nagy sziklaomlás a cellák nagyrészét eltemette, akkor reményünk lehet, hogy némi ásatással majd olyan cellák is előkerülnek, amelyekben megvan még a fölszerelés, sőt esetleg csontvázakat is lehet bennük találni. — A barátlakások első csoportja három cella egymás mellett. A kissé hullámos vízszintes tufa rétegekbe úgy vannak beásva, hogy a cellák mennyezetén erős, kemény, vastag réteg van. Magát a cellát puhább anyagba vésték be, aztán elfalazták, csak ajtókat hagytak. A szép, gondos, többé-kevésbbé megfaragott kövekből épült falnak ma már csak három sor köve van meg, a többit elpusztították. A cellákban kőpadkák vannak, kétségtelenül ezek voltak az ágyak. A falban vakablakokat látunk, ezekben, mint szekrényekben tartottak egye't- mást. A harmadik, legnyugatibb fülke femekén sírgödörszerü mélyedés van. Ezt a régiség- kutatók áshatták. — A második csoport épebb állapotban vau. Két egymásba nyíló cellából áll. A belsőnek fala még legnagyobbrészt megvan s ebben két lőrésszerű ablak igen jó állapotban látható. A harmadik csoport csak egy cellából áll, akkor került elő, amikor a barlanglakások előtt vezető turistautat építették. A negyedik csoport a legérdekesebb. Ez hatalmas és magas terem volt, amelyet vékony, a sziklából ki- faragott közfal választott el a belső, kisebb cellától. Ez az utóbbi lehetett a templom, mert keleti végén oltárszerű sziklapadka van benn. A harmadik cella felett nagy magasságban látható egy szabályos négyszög alakú üreg. Békésebb időben a harangláb szolgálatát teljesíthette ez, veszedelem idején pedig mentsvár volt, ahová létrán, vagy kötélhágcsóval másztak fel, azután felhúzták a létrát. Oda mentették a kincseket. Egyébként bizonyára ott fenn függtek a kis harangok, amelyeket alulról húztak meg kötéllel. — Mindenesetre a tihanyi barátlakás-csoport az egyik legérdekesebb történelmi emlékünk. A bencések valószínűleg nem jó szemmel nézték a görögkeleti barátokat 'és ezért, vagy talán hegyomlás miatt is nem sokáig tartózkodhattak Tihanyban. Annyi bizonyos, hogy később az oklevelek hallgattak róluk.
