Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-05-05 / 100. szám

2 MAtoftilET 1942 május 5. Ejtszakai repülésen a főváns felett (A m. kir. honvéd haditudósító szá­zad közlése) Már sötét felhők gomolyognak a budai he­gyek felett, az éjtszaka is közeledik lassan, ahogy ott állunk a repülőtéren és várjuk a motorpróbát. A kétmotoros Focke-Wulf ott áll a beton kifutón, a hajózó-személyzet és jó magam is bőr-owerallban vagyunk, mert hideg lesz éjtszaka fent a magasban. Felbúgnak a motorok .. . Hamarosan beszállunk a gépbe, elhelyezke­dünk a vezető ülésben a százados, én hátul a ,géppuskás* figyelőhelyen dugom ki a fejem a gépből és nézem a repülőtér épületének és a hangároknak sötét árnyait. Már égnek a domboldalakon a vörös jelzőfények, egy fény­szóró is kigyullad, szinte nappali világosság önti el a repülőtér haragos-zöld gyepét, aztán lassú döccenéssel megindul a gép. Pár percig még érzem a zökkenőket, aztán lassan egészen sima úszásba megyünk át és már szállunk is, fel a sötét magasságba. Vakon repülünk az éitszakában Az éjtszakai repülés, amelyen, mint a hadi- tudósító század egyik riportere részt veszek, úgynevezett „cél-repülés*. A fényszórósok, akik éjtszaka védik a várost, hogy gyakorlatilag is alaposan kifejleszthessék készségüket, „össze­dolgoznak* velünk, repülőkkel. Helyesebben, mi segítünk rajtuk, mert .a cél-repülőgép két szárnya végén kis jelző lámpa ég, hogy a fényszórósok ne csak a gép motorjának búgása után keresgéljék a „támadó* repülőgépet, hanem a két jelző-lámpa is az ö könnyebbségükre szolgál. Az a feladatuk, hogy megkeressenek bennünket, akik most a „támadó“ felet „ját- szuk*. Bizonyos, előre megadott útvonalon fogunk repülni, — ezt még lent megmagya­rázta a gépet vezető százados •— és körül­belül két órahosszat leszünk fent, az éjt- szakában. Közben, míg erre gondolok, a gépünk egyre magasabban emelkedik, már kialudtak a domb­oldalon a vörös jelzőfények, kialudt a fény­szóró is a repülőtéren. Éjtszaka van már, késő, sötét éjtszaka. Vakon repülünk a sötét magasságban. A vezető eiőtt már jó előre kiszámított és felvázolt útvonal fekszik, vagyis a térképre rajzolt útról iránymeghatározások, azután az egyes, egyirányú útszakaszokról pontos hosszú­ságméret. Mert tudnia kell, hogy ebben az egy irányban, bizonyos sebességgel mennyi ideig kell repülnünk. Mikorra aztán letelik az idő, fordul a gép a következő adat értelmében. Ha nem látnám alattunk a főváros lámpáinak szikrázó, tündéri fénytengerét, tökéletesen vak­repülés érzetem lenne. Felvillannak az ezüstös lénykévék forma hajlatát, majd ibb az Andrássy-út sugáregyenes fénycsíkjá Csak néhány percig önyörködöm a nagy­szerű látványban, már újra fénykéve gyullad ki, de most egymásutáiárom különböző he­lyen is. Annyira vakban szemfájdíló kékségük­kel, hogy most már víép be kell húzódnom a gép belsejébe. A gépét kis oldalsó ablakán is besüt az egyik férv, képzeletet izgató árnyak kergetőznek a srkeszínű falon. Meered a hó is Előre megyek a rádióoz. Figyelem ahogy a felit adatokat jegyzi. Hol irányt kér a repülőtérrőltol meterológiai ada­tokat, feihőmagasságof, ^nyomást, páratartal­mat, hol meg a „mi* hnérsékleti adatainkat jegyzi. Most jegyzi fel éppen: — Mínusz két fok. Újra fénykévék fogják közre a gépünket. Most egy egészen elölről, szembe kap. A gép orránál nagyszerűen látom, ahogy apró, fehér foszlányok rohannak nekünk, mintha egyetlen gócpontból indulnának ki. Csodálkozva kérdezem a rádióstól: — Csak nem hó esik ? Bólint: — De még mennyire . . . Valahol a budai hegyek felett járunk. Még néha fel-felvillan egy egy fénycsik, aztán az is elalszik. Tizenegy óra. Készülünk leszállani. Két zöld rakétát lövünk ki: vége a „gyakor- lätriäk11 Még néhány perc és újra égnek a vörös jelzőlámpák és újra kigyullad a repülőtér fény­vetője. Aztán érzem a kerekek gördülését, újra a földön vagyunk. A fényszórósokra gondolok: Mi legalább megyünk aludni, ők szegények virraszthatnak hajnalig . . . vrrriivnrorvrirrii^MiwwriwriVirrinrmvrrrr*.........................»m««»« ■■■■■ Tovább Oncsa-házak is épülnek Zalaegerszegen Az alispán és a polgármester lesütő hatású szemléié a varos egyik utcájában Dr. vitéz T a m á s y ttván polgármester Wölf er István városi fimérnök kíséretében szemlét tartott a síp-utca; házakban. Régi pa­nasz ugyanis az, hogy ez az utca a városnak egyik legegészségtelenetb és legelhagyatot- tabb része. Ezen az állapoton pedig annál is inkább s.egíteni kell, mivel az említett utca a város szívében van, közvetlenül a főútvonalak­kal való kapcsolatban. Megdöbbentő tapaszta­latokat szerzett a polgármester az egyes la­kásokban. A talajvíz olyan magas, hogy átissza a padozatot, felszivárog a falakba, úgy hogy a nedvesség valóságos melegágya a betegségeknek. A padozat rothadt, gombás és szinte totyog az alatta levő vízitől, ha rálép iaz ember. Az állapotnak ennyire való elfajulásá­hoz kétségtelenül köze van az utóbbi három esztendő rendkívül csapadékos időjárásának is. Az utcán átvezető patakocska, amelyet nem­régiben kitisztítottak és kiszélesítettek, fedetlen állapotában továbbra is terjeszti a miazmákat és a szúnyogok egész légiója veszélyezteti a közegészségügyet. Az elviselhetetlen bűz és por miatt nappal nem lehet szjellőztetni a dohos lakásokat, az esti ablaknyítás pedig a szúnyogok támadása miatt kockázatos. Meg nem lehet mondani, hogy mennyit szenved ennek az utcának a lakossága, amely pedig legnagyobbrészben népes családokból áll. Az elhanyagoltság ugyanis minden képzeletet felülmúl. Az ONCsA támogatásával felépült már ott néhány új ház az idén, de szükség van- további építkezésekre is. Mi ndenekf elett pedig szükség van az utca teljes rendezésére, a ta­lajvíz elvezetésére, a gyűjtőcsatornáknak ki­szélesítésével. Végül szükség van a hatásos szunyogtalanító eljárásra. A polgármester a legközelebbi időben fo­lyamatba is téteti a munkálatokat. A kiadáso­kat részben a költségvetés terhére, részben az államsegélyből esetleg megmaradt pénzekből, részben pedig újabb államsegély elnyeréséből igyekeznek fedezni. Itt említjük meg, hogy a páterdombi város­rész lakói is sokat panaszkodnak az úttestek elhanyagoltsága miatt. A kocsiutakon a víz­mosások következtében akkora gödrök vannak, hogy a közlekedés csak a legnagyobb nehéz­séggel lehetséges, amikor egyáltalán lehetsé­ges. A polgármesternek tudomása van a hely­zetről, mert mint mondotta: »magamatis meg- megzöttyentett már ott a kocsi a lélek kirá­zásáig«. Azért mihamar gondoskodni fog leg­alább a kiépített utcák útjainak ideiglenes rendbehozataláról. Végül megemlítjük, hogy értesülésünk sze­rint a jövőben Ezer méter magasban vagyunk. A hideg, hűvös levegő hátbakap, ahogy kidugom a fejem a géppuskás figyelőhelyén. Lent, a mélyben égnek Budapest lámpái. És ekkor egyszerre felvillannak a fényszóró­sok kévéi, egyik valahonnan a Jánoshegy felől, a másik is innen a budai hegyekből. Egy pillanatig kutatva keresnek, tapogatnak a fények a felhős, sötét égboltozaton. Keresz­tezik egymást, viliózva, bizonytalan reszketés- sel. Aztán... Be keli hunynom a szememet, mert vakító fénycsóva kapja el a gépünket. Kék és mélyezüst a színe, mint amikor hegesztő­láng csap az ember szemébe. A gép lassan úszik a fényözönben. És felettünk, a felhőkön, egy kis fénykarikában, ott látom a gépünk parányi kis árnyékát. Az is úszik velünk, egy darabig egész lassan, majd megnyúlik, egyre előbbre vetődik, aztán egészen elenyészik. A fényszóró sugárkévéje lecsúszott rólunk, megint tökéletes sötétségben haladunk. Lenézek. ' Most vagyunk éppen a Duna felett. Pompá­san ki lehet venni a parti lámpák hosszú ívét, aztán a hidak körvonalait, aztán a körút kifli­Dr. B r a n d Sándor alispán is tanúja volt a napokban ezeknek a tarthatatlan állapotok­nak és kifejezést adott annak, hogy ä helyzeten föltétlenül és sürgősen vál­toztatni kell. Azonnal kifizetik a honvédség által igénybevett lovak és szekerek bezsértékét Több oldalról felmerült az a kívánság a gazdák részéről, hogy a honvédség által tulaj­donba vett lovak, országos járművek, szerszá­mok, valamint azok tartozékai után járó becs­értéket a helyszínen azonnal kézhez kapják. A honvédelmi miniszter erre vonatkozólag a szük­séges intézkedéseket megtette. Azok a gazdák tehát, akik átadott lovaikért, jármüveikért a becsértéket még nem kapták kézhez, a birto­kukban lévő elismervényekkel forduljanak azon alakulat gazdasági hivatalához, amelyeknek lovukat, jármüvüket átadták, s ott a becsértéket részükre azonnal folyósítják. további ONCsA-házak is létesülitek Za­laegerszegen és plédig a város különböző r&széblein, így a Kaszaházi-uton, az Atlós-útnak a fatelep mellett levő környékén, a Páterdombon, az állomás környékén és az Ólai-úton. A polgár­mester résztvesz a Magyar Viárosok Országos Szövetségének május 8-án Nagyváradon tar­tandó rendkívüli közgyűlésén. Ezt az alkalmat is felhasználja arra, hogy közvetve a város érdekében támogatást nyerjen. Útjában termé­szetesen alkalmat keres arra, hogy a miniszté­riumokban is eljárjon a város érdekében és személyesen is megköszönje azt a jóindulatot, amelyet máris megéreztünk. Minden jel arra mutat, hogy a kormány megfontolás tárgyává tette a városnak nyomasztó helyzetén való glyq- teres segítést. Ha eiz rövidesen megtörténik, amiben nem kételkedünk, akkor új, megfiatalodott étet in­dulhat meg itt az egész vonalon.

Next

/
Thumbnails
Contents