Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-05-04 / 99. szám
MACIIÉT 1942 május 4. Ukrajna a tavaszi munkák előtt 2 Kézimunkára is alkalmas. Van olyan piros pa- mutanyag is, amely még kifőzve sem veszíti el a színét. Ebből meg kislányoknak lehet nyári bokréta-ruhákat készíteni. De más célra is föl lehet használni. Kár, hogy jelenleg nem lehet kék és barna festéket kapni, mert különben nem lehetnie ebből az anyabból eleget készíteni, annyira kapós lenlme. Bőven akad minden, ami a menyasszonyi kelengye alapját képezheti. De most térjünk át a szövetekre. Hosszú sorban állnak a polcokon a valódi gyapjúszövetek. A különböző falvakban levő szövőtelepeken készülnek. A csömödéri szövőte’ep például 1500 méter szövetet készített. A különböző színű és mintájú szövetek kabátokra és férfiruhákra alkalmasak. Pár év előtt lel se tudtuk volna képzelni, hogy ilyen is lehetséges. Gyapjúszövet, amit falun szőnek! A közönség kezdi lassan fölismerni a háziipari szövetek jelentőségét. Láttunk fiatal leányon ilyen szövetből készült kabátot és igazán nagyon jól állt rajta. Aki vásárol kabátra való szövetet, mindjárt sapkát is vehet hozzá, mert :az is van. A szöveteket Mosonba, Székesfehérvárra, Barcsra, Keszthelyre, Sümegre, Kaposvárra és Tapolcára is szállítják. Már az ottani kereskedők is fölismerték a háziipari szövetek jó és tartós minőségét. Befejezésül megemlíti Asztalos igazgató, hogy ebben az évben 56 ezer pengős forgalmat bonyolítottak le. A nyersanyagforgalom értéke 100 ezer pengő. 400 személy között 18 ezer pengő munkadíjat fizettek ki. Persze több árút is lehetne előállítani. De, sajnos, korlátokat vet a háborús nyers an y a gh i ány. íme, ilyen áldásos munkát végez a Közjóléti Szövetkezet. Becsületes és jól megfizetett munkához juttatja a szegény falusi népet éppen abban az időben, amikor falun nincs egyéb kereseti lehetőség. Azonfelül ez a foglalkoztatás nagy nemzeti célokat is szolgál. Hozzászoktat mindnyájunkat az önellátás gondolatához. Boldogan ráeszmélünk, hogy nemosák az a jó, ami külföldön készül, hanem fölveszi a versenyt minden téren a szorgalmas, ügyes magyar kéz. Itt is beigazolódik, amit Zrínyi mondott: »Egy nemzetnél sem vagyunk alább- valóak.« A kiilönváltan élő özvegynek is jár nyugdíj Egy özvegy nő elhalt férje munkaadóját özvegyi nyugdíj folyósításáért beperelte. A bíróság a keresetet elutasította azon a címen, hogy az asszony férjétől különváltan élt. Az özvegy arra hivatkozott, hogy különélésük csak azért történt, mert férje elvesztette állását] és így őt nem tudta eltartani. Igazolta, hogy a különélésben a férjével békésen megegyezett és a különválás nem volt Végleges. A Kúria elfogadta az özvegy előadását és megítélte a nyugdíjat. Megállapította a Kúria, hogy a házaspár szétköltözése nem jelentette házas együttélésük végleges megszüntetését, sőt ellenkezőlég, mindig az volt a szándékuk, hogy amint anyagi helyzetük megengedi, a házas együttélést helyreállítják. Nem változtat ezen a megállapításon az a tény sem, hogy a különélés a férj haláláig több mint hat éven át tartott, mert beigazolódott, hogy ez idő alatt a férj nem került olyan helyzetbe', hogy feleségét eltarthatta volna. Mivel nincs szó a házassági életközösség megszakításáról, a Kúria az alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes munkaadót az özvegyi nyugdíj visszamenő hatályú megfizetésére kötelezte. * Szappant takarít meg, ha finom viaszos vászon abroszt vásárol. 25-féle szép mintában flj színezéssel darabja 11.06 pengő. Schütz Áruház. , . (A m. kir. honvéd haditudósító század közlése.) Durva terméskövekből rakott kerítés övezi ezt a nagy kiterjedésű gazdasági udvart, északi felét azonban, díszes, kovácsolt vaskerítés veszi körül. A rozsdásodó vasrácsot művészien kidolgozott akantusz-levelek díszítik. A hó már elolvadt s a tocsogókban vidáman fürdik a nap képe, mint valami aranymadár. — Csak tessék beljebb kerülni — mondja hívogató szívességgel ukrán vezetőnk — érdemes ! Most készülődünk a tavaszi munkákra. A kolhoszudvaron mozgalmas élet fogad. Vagy ötven-hatvan ukrán jár-kel a gazdasági épületek köz*. — Nem könnyű feladat újra megindítani a munkát — mondja a vezetőnk, aki megbízást kapott arra, hogy segítsen a vidék mezőgazdaságának újjászervezésében. Megállunk az egyik csűr előtt. Vetőmagvakat osztanak itt szét az embereknek. Vastaglábú, nagykendős ukrán falusi asszonyok, borostásáig öreg emberek a hátukon cipelik ki a zsákokat, hogy rárakják a szekerekre és elszállítsák a földekre. — Amikor megszabadultunk a proletárok uralmától, még mozdulni is alig mertünk — mondja Nikisin, akinek látható tekintélye van a többiek előtt, mert szépen meg is süvegelik. — Azt sem tudtuk, hogy mit szabad és mit nem szabad. Még akkor sem mertünk egy marhát, disznót vagy libát elvinni a kolhoszból, amikor pedig már nagyon szerettünk volna húst enni. Féltünk maguktól, meg a németektől. Azt hittük, hogy mindent elvisznek, amit csak a birtokokon találnak. Hála Istennek, nem így lett! Maguk is, meg a nyemeckik is tovább mentek s csak annyit használtak fel termésből, jószágból, amennyi kellett. Én egy ökröt még ajándékba is kaptam, mert a faluban táborozó páncélosoknak hirtelen tovább kellett menniök s már nem volt idejük arra, hogy levágják. De gondolhatják, mennyire rettegtem emiatt az ökör miatt. Még majd azt mondja valaki, hogy loptam! — De most már rendeződött a helyzetük J — vetjük közbe. — Még nem egészen, de azt már a télen tapasztaltuk, hogy a betakarított termésből sokkal többet kaptunk, mint amennyit a bolseviki termelőbiztosok adtak. Nemrégiben kihirdették előttünk, hogy ezentúl mindenkinek lehet saját földje, ha rendesen dolgozik és megbecsüli magái. Most azonban még csak szövetkezve dolgozhatunk a földeken, hiszen sokan nincsenek is itthon, fél falu üres. De mi dolgozunk 1 Tessék csak erre jönni 1 Raktárépületbe lépüak be. Vadonatúj ekék, boronák és más mezőgazdasági szerszámok állnak sorjában. — Ezeket mind mcst kaptuk. Igaz, hogy igásállatunk nem sok ran, de azért annyi földet szántunk fel, amernyit csak birunk. A nagy mezőgazdasági gépeket, a szántógépeket mind felgyutották vagy összetörték a visszavondó vörös katonák. Az emberek elátkozták még a kezüket is ezeknek a gyujtogatóknak.— Aki itt marad, az éhendöglik — mondották a gazemberek. — De mi azért sem fogúik éhenpusztulni a kedvükért — fakad ki Nkisin. Felkölöltkarú, fiatalbb ukrán lép hozzám. Barátságosan megkérczzük, mi lelte a karját. — Sebesülés — mmdja. — Csak nem volt ktona ? — kérdezzük. De erre már Nikisin veszi át a szót. — Volt az, kérem 1 )e betegsége miatt elbocsátották. Ezt a sebt nem a háborúban kapta. Még a tél végé kóborló katonák verődtek össze a környéker Isten tudja, honnan valók lehettek. Még a nyelvüket is alig értettük, amikor betoppantak s egy este megsarcolták a falut. Akkor még nem tudtunk védekezni ellenük, de azóta a közeli P. városból több ukrán testvérünk jött el hozzánk s addig-addig beszéltek, hogy lépjünk be az ukrán polgári gárdába, mig mi is beléptünk. A felszabadító hatóságoktól fegyvereket is kaptunk, hogy szükség esetén, mint afféle segédrendőrség szembeszállhassunk a rabló bolsevikiekkel. Hat ilyen összeütközéskor sebesült meg Fedor is. Éppen magyar honvédekkel együtt füstölték ki egyik tanyai rejtekhelyükről a kóbor vörös katonákat Hallom máshonnét is, hogy az ukrán segédrendőrök derekasan verekednek a felszabadítók oldalán az ilyen lappangó bandák ellen. Kilépünk a barátságtalan sötét raktárhelyiségből a tavaszi napsütésbe. Az udvaron már hosszú sorban állnak a szekerek és folyik a cipekedés. Ekék, boronák, zsákok kerülnek fel egymás után a szekérderékba. Bajtársam néhány felvételt készít a tavaszi szorgoskodásról. Nekem a rozsdás vaskerítés furdalja az oldalamat. Mert a kerítés szép és nemes ízléssel készült. Érthetetlen, hogy gazdasági udvart, hacsak részben is, ilyen kerítéssel vegyenek körül. Nem állhatom meg, hogy meg ne kérdezzem, hogy került ide ez az urasági kastélyhoz illő rácskerítés. — A templomkert kerítése volt ez — hangzik a válasz. — O t állott középen a templom is, de huszonkilencben lebontották s köveiből rakták meg a kolhosz kőkeiítését. Annyi kő még maradt, hogy megkezdhelték egy irodaépület és egy termelőbiztosi lakás építését is, de ez aztán abba maradt. Pedig, tessék csak megnézni, csupán a tető hiányzik a falakról. Ez már nem lep meg bennünket, mert ilyenféle tervszerüdenséggel lépten-nyomon találkozunk a szovjet földön.Nikisin a lerombolt templom széthordott köveit nézi . . . — Ha megint szabad ga.dák leszünk és teljesen kihevertük a városi proletárok és zsidók rabszolga-uralmát, akkor majd újra felépítjük a templomot. Talán még én is megérem. Hiszem is, hogy még az én életemben boldogabb világ virrad ránk, ukrán népre. Életképes ipartestületek a visszakerült Délvidéken A visszafoglalt délvidéki területeken felállított ipartestületek működési területének -és székhelyének megállapításáról szóló iparügyi miniszteri rendeletet közölt a Budapesti Közlöny vasárnapi száma. A rendelet Bács-Bodrog, Baranya, Csongrád, Vas és Zala vármegyék területéhez visszakerült részeken sok kis létszámú ipartestületet megszüntetett és helyükbe életképes ipartestületeket létesített. Ily módon 75 ipartestület helyett 33 létesült. INNEN IS — ONNAN IS A csepregi (Sqpron m.) főszolgabíró ezeket írta ki a hivatalhelyiségének ajtajára: »Hadisegély és hadigondozási ügyekben so- ronkívül fogadok«. — A cukorbetegség gyógyítására Fürdős Lajos kecskeméti gyógyszerész új orvosságot talált ki, amely hivatalosain is engedélyezett gyógyszerek keveréke cseppek alakjában. DÉG/ERÉS?! Elemi csapás! Minden sazdi védekezhet kártevéiei ellen biztoütáttall
