Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-03-06 / 53. szám
f ARA 8 FILLER 1942 MÁRCIUS 6. PÉNTEK III. évfolyam + POLITIKAI NAPILAP # 53. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A háborús közigazgatás szelleme A IX. közigazgatási továbbképző tanfolyam megnyitása túlment a szokásos kereteken azokpak a beszédeknek a jelentőségénél fogva, amelyek ott elhangzottak. Nem kevesebb, mint négy miniszteri megnyilatkozást hallottunk, amelyeknek mindegyike összefüggött ugyan a közigazgatás kérdéseivel, de azokon túl is haladt. Bárdossy László miniszterelnök a köz- igazgatás fontosságáról s méginkább annak a szelleméről beszélt. »A közigazgatás a cselekvő állam« — mondotta. Hivatása az, hogy elintézze az ország polgárainak ügyes-bajos dolgait, még pedig úgy intézze el, hogy tevékenysége során engedje szóhoz jutni az embert. A tisztviselő gondoljon arra, hogy sokszor nélkülözésektől gyengült el és aggodalomtól remeg a kéz, amely a hivatal ajtaján kopogtat. Talán a hiányosan és tökéletlenül előadott kérés elintézését gyötrő, nehéz szívvel várja a család, amelynek a sorsa függ tőle. Ezért kell a közigazgatás teendőit olyan gondossággal végezni, mintha saját személyes dolgait intézné a tisztviselő, mert csak így lehetünk a nemzet igazi szolgái. Bartha Károly honvédelmi miniszter beszéde a közigazgatás és a honvédelem összefüggéséről beszélt békében és háborúban. Mindannyian tudjuk, hogy komoly időszak előtt állunk, amikor is a bolsevizmus elleni küzdelemben nagyobb erőkkel veszünk részt hatalmas szövetségeseink oldalán. A hadsereg teljesíteni fogja kötelességét, de a hadsereg kötelességteljesítésének csúcspontját úgy érheti csak el, ha a közigazgatás is mindent megtesz a maga részéről. »Háború alatt a szellemi hadjárat oroszlánrészét a közigazgatásnak kell megvívnia« — mondotta a honvédelmi miniszter. A hátország szellemié a működő hadserleg erőforrása s a hátország bomlása a forradalom kezdete. A hadsereg ütőképessége csak addig tökéletes, amíg mögötte az ország töretlen szelleme, szilárd lelki ereje áll. Miben áll most már a közigazgatás gyakorlati feladata a hadviseléssel kapcsolatban? Először is a megszaporodott terhek és a megfogyatkozott javak igazságos elosztásában. A honvédelmi miniszter meggyőző szavakkal mutatott rá arra, milyen rossz hatással van a harcoló katonára, ha olyan hírek jutnak a fülébe, hogy amíg a többség nélkülöz, egyesek gondtalan jólétben élnek. Ennek a lelki állapotnak a magyarázata az a helyes meggyőződés, hogy háborúban nem lehetnek kiváltságosak, a háborús állapotot senki sem használhatja fel arra, hogy gazdagodjék az arcvonalon harcoló katonák, vagy azok hozzátartozói bőrére. A közigazgatás legfontosabb feladata tehát a hadbavonult katonák hozzátartozóiról való gondoskodás. A hadisegélyeket gyorsan ’kell elintézni, mert nagyon rossz hatással van (a harcoló katonára, ha otthonról panaszos leveleket kap, hogy családja nélküLöz, mert nem kapja rendesen a hadiségélyt. »Ne kapjanak a katonák ilyen levelet. Legyen résen és lépjen közbe a közigazgatás. Legyen családfő, vagy család- fenntartó a bevonult helyett« — mondotta a honvédelmi miniszter és asra is figyelmeztetett, hogy túlzott óvatosságból, a felelősség elkerülése végett az intézkedő közegek ne hárítsák el maguktól a feladatok megoldását, ne törvény- szakaszokat keressenek, hanem, ha nincs kéznél jogszabály, intézkedjenek a saját, józan magyar eszük szerint. Adott esetekben lépjen fel a közigazgatás kezdeménjyje- zőeh. Varga József iparügyi miniszter arról beszélt, hogy a háború sikeres eldöntésének nagyon fontos tényezője az ipar mozgósítása. A háború a békéhez viszonyítva más követelményekkel lép fel, más igényeket kell kielégíteni1. Ezeknek az igényeknek a kielégítésére keresztülvitt rendszabályokat nevezzük az ipar átállítusának. A háború kezdetén a béke-iparról át kell térnünk a háborús iparra, befejezésekor pedig a visszavezető utat kell megjárni. Az iparügyi miniszter Amerika példáján mutatta meg, hogy mennyire nem egyszerű dolog az ipar átállítása s az általa közölt számok erről mindenkit meggyőzhettek. Vitéz Ke r es zt es - F i s eher Ferenc belügyminiszter záróbeszédében utalt arra, hogy a háború kimenetelétől nem kisebb, vagy nagyobb érdekek függnek csak, hanem egyenesen nemzetünk léte. A vereség egyben megsemmisülést is jelentene s a győzelem a magyar nemzeti jövő határtalan lehetőségeit. Ebben a háborúban nem az erők1 részleges, megfeszítéséről van szó, hanem olyan egyetemes erőfeszítésről, amelyben a közigazgatásnak, a a hátmögötti országnak is éppen úgy ki kell vennie a részét, mint az arcvonalon küzdő csapatoknak. »Ha kell, meg kell halni a munka mezején azért, hogy a háborús célt elérjük« — fejezte be beszédét a belügyminiszter. Ezekhez a figyelmeztetésekhez nincs sok hozzátennivalónk. Minden jó magyar ember tudja, miről van szó s azt is tudnia kell, hogy az ország miniszterelnöke és három minisztere nem ok nélkül beszélt ezekről a fontos kérdésekről. Megszervezik a csalángyüjtést és nagyszabású propaganda indul a facipő népszerűsítésére A közellátásügyi miniszter a szövöltáruk és a lábbeli kérdésében így nyilatkozott : Szövött árúkkal való ellátottságunk biztosítása érdekében az iparügyi miniszterrel és a neki alá rendelt anyaggazdálkodási szervekkel tervet készítettünk, amelynek .alapján az ott programba vett új gyártás már folyamatban van. Ennek a lényege a következő: hagyjuk kipusztu'ni a fényűzést és nyersanyagot csak azoknak a cikkeknek adunk, amelyek a nép részére szükségesek. A népi szövöttárukra való műszaki átállításnak és a használható típusok megállapításának alapgondolata az volt, hogy szűkös nyersanyagkészleteinkből minél hosszabb időre biztosítsuk a gyártás folyamatosságát és minél kevesebb típussal elégítsük ki a ruházati igényeket. Egyúttal ki akartuk használni a tömeggyártás előnyeit is, hogy az ár minél olcsóbb lehessen. Ezért az egész szövöttárú szakmára nézve, legfeljebb 100 típusban jelöltük meg azt a keretei, amelybe a pamutszövetek, gyapjúszövetek, kötött árúk, kárpitos- és lenátúk, valamint a legfontosabb rövidárúk gyártása beleilleszthető. A kitűzött célt teljes mértékben elérlük. Sikerült például a pamutszövedékek csoportjában mindössze 19 típussal, a gyapjúszöveteknél 23 típussal, a kötött árúknál pedig 8 típussal kielégíteni a szükség letet. Ez mindössze még csak 50 típus, úgyhogy bőven van hely a megszabott keretben a többi szövöttárúnak is. — Ennek az előnye az, hogy a rendelkezésre álló anyagot oly nagy mértékben ki tudom használni, hogy abból egy év alatt 40 millió folyómétert állíthatok elő, még pedig pamutárúból havonta 3 milliót, gyapjúszövetből havonta 250 ezret, kötött árúkból pedig 1 és féí millió darabot. Ennek jelentősége felbecsülhetetlen, mert ilyen módon a tényleg rendelkezésre álló nyersanyagból nemcsak egy évi, hanem azt meghaladó szükségletet is gyártani tudunk. Ez a megoldás majd lehűli azoknak az idegeseknek a kedvét, akik mindenáron azt szerelnék, hogy ponlrendszer legyen. Kijelenthetem, hogy pontrendszer nem lesz. Hogy a fényűzési célokra mi kell. az engem nem érdekel, mert csakis az érdekel, hogy mi kell a népnek. Jövőben csak standardizált árúk gyárthatók. — A végrehajtást a közeljövőben felállításra kerülő Textil Központ fogja lebonyolítani. Van annyi anyagom, hogy egy évben 40 millió folyóméter standardizált árút tudjunk előállítani. A nyersanyag utánpótlásra is van kialakult tervem. Megszervezzük a csalángyüjtést, mert a csalán rostjából állítjuk elő azt az alapanyagot — a kotonint —, amelynek műselyem- mel való keverése útján gyártjuk majd a szövöttárú anyagot. Hála Istennek, az országban annyi csalán van, hogy ezt nem kell dekáznt, kilózni, vagy jegyre adagolni. A belőle nyert kotonin adja a jövő szövetanyagának legfontosabb alapját A közeljövőben be is mutatjuk a csalánszövetből készült termékeket. Ami a Ttx il Központ szervezetét illeti, a Központ az iparügyi és közellátásügyi miniszterek rendet-: kezéseit továbbítja a gyár felé. A Textil Központ tehát a lelke, irányítója és végrehajtójává
