Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-03-09 / 55. szám
2 MACTffvilELET 1942 március 9. Ezüstkalászos gazdaavatások Csatárban, Ukkon és Tapolcán Mind több tesz az -országban az idlők1 szellemének megfelelő, öntudatos, -haladó gon- doíkozásű gazda, aki az okszerű minőségi és mennyiségi termeléssel a legnagyobb szolgálatot teszi a nemzeti közelié tásnak. Legújabban Zalában ismét három helyen avatták ezüstkalászos gazdákat a téli gazdasági tanfolyamok befejeztével: Csatárban, Ukkon és Tapolcán. Mindegyik záróvizsgán megjelent a vármegye és a gazdasági érdekeltségek képviselete,, a községi vezetők, a helyi és környéki értelmiség és természetesen a gazdák nagy számban. A csatári vizsga terménykiállítás révén is nagyon tanulságos volt. Dr. KukulneVics József nyug. gazdasági akadémiai tanár, tanfolyamvezető üdvözlő és iheszámoló beszéde után kezdődött a vizsga, amelyen a fiatalokból és öregekből egyaránt toborzódott tanfolyami hallgatóság alapos tudásról tett tanúságot. Öröm volt hallgatni az értelmes* határozott feleleteket a növénytermesztésből,, kertészetből, sző lő művelésből, méhészetből, a közismereti és tűzrendészet! ismeretekből. Azután a tanfolyam átalakult gazdíaönképzőköri díszgyilléssé, amelyen szakkérdések tárgyalása és szórakoztató számok szerepeltek élvezetes (változatosságban. Vonzó hatást gyakoroltak |a tanfolyamhallgatók énekkara által előadott magyar népdalok, amelyek közben &. legmagyaraid) hangszer, a cimbalom kíséret is szerepelt. A műsorszámok után Horváth József gazda- önképzőköri elnök köszönetét mondott a föld- mívelésügyi miniszternek és a tanfolyam vezetőjének, hogy a haladás áldásaiban részesülhetett Csatár gazdatársadalma is. Végül a miniszteri vizsgabiztos mondott buzdító beszédet, amelyben a (nemzeti (erőfeszítés időszakában a gazdákra váró kötelességeket fejtegette. Majd kiosztotta a bízón yítvá- kat, az ezüstkalászokat és a jutalmakat.' Hogyan biztosítsák polgári lakosság lábbeli-ellátását A háborús helyzettel együttjáró bonyolult feladat egyik legnehezebbike a lábbeli ellátás biztosítása. Ugyanis, amióta a háború miatt megszűnt a kereskedelmi forgalom a tengerentúli államokkal, mi sem tudunk külföldről bőr- nyersanyagot behozni, ugyanakkor -pedig a dolgok természeténél fogva erősen növekedett a katonai intézmények és alakulatok borfogyasztása s ez a szükséglet természetesen minden mást megelőz. A súlyos feladat tehát az, hogy a polgári fogyasztásra rendelkezésre álló bőrmennyiséget a lehetőséghez képest igazságosan és célszerűen osszák szét s az egész országra kiterjedő lábbeli tervgazdálkodással annyi, olyan minőségű lábbelit és ott készítsenek, amint az a legcélszerűbb és a lakosság ellátását legjobban biztosítja. Ezt az igen bonyolult és nehéz faladatot külön anyaggazdálkodási bizottság végzi. Másrészt a lábbeli-termelést központi szerv irányítja, mégpedig a nemrégiben felállított Lábbeli Központ. A Lábbeli Központ gondoskodik a szükséges anyagok előteremtéséről, elosztja azokat az iparosok között, irányítja a bőrök és egyéb anyagok gazdaságos felhasználását, meghatározza, hogy milyen mennyiségű és minőségű lábbelit lehet készíteni, megvizsgálja a különböző pótanyagokat, megállapítja, hogy az országban hol, mennyi lábbelire van szükség és az ország minden iparvállalatát, iparosát, kereskedőjét és fogyasztórétegét felölelő nyilvántartások alapján gondoskodik a szűkösen rendelkezésre álló készletek helyes szétosztásáról és utánpótlásáról. A Lábbeli Központ elsősorban nem hivatalnokokból, hanem ipari és kereskedelmi szakemberekből áll, akik a legkorszerűbb üzemgazdasági módszerekkel, irodázás nélkül, tehát lehetőleg gyorsan intézik az ügyeket. A Lábbeli Központ munkája azonban igen bonyolult és nagyon nehéz, hiszen hónapokig tartott, amíg az országban levő készletekről és szükségletekről megbízható, tiszta képet lehetett nyerni. Ezenkívül minden kisiparos tudja, hogy a bőripari termékek terén milyen sokféle minőségbeli különbség van s így ezer, meg ezer különféle szempontra kell tekintettel lenni, ha azt akarják, hogy az intézkedések elérjék céljukat. A helyzet az, hogy hazánk cipőellátási helyzete nem fedi teljesein a szükségletet. Mindazonáltal a kellő beosztás és a tervszerű termelés sok nehézségen átsegítheti a fogyasztót. A gyártás előre megállapított tervnek megfelelően és a gyakorlatban kialakult szük- séjgtet szerint folyik. így minden remény megvan arra, hogy a helyzet nem romlani, hanem javulni fog. Emellett messzemenően érvényesül a szociális gazdaságpolitika elgondolása is, mivel a kisipar igen nagy szerephez jutott az ország lábbeli ellátásában. Az 1942 évben rendelkezésre álló összes anyagmennyiségnek kétharmadrészét a kisipar dolgozza fel, amely természetesen résztvesz mind a közszállítások- ban, mind a típuslábbeli készítésében. A hosszantartó háborús helyzet új megoldásokat követel. Mint a közellátási miniszter a napokban már bejelentette, szükség van arra, hogy a munkásság bizonyos rétegei, leülő,nősképpen pedig a bányászok, a mezőgazdasági munkások és a gyári munkásság jielentös részei, munkájuk idején facipőt hordjanak. De szükséges az is, hogy a fatalpú lábbeli nyáron a polgári társadalom egyéb rétegeiben iis fokozott mértékben elterjedjen. A Lábbeli Központ az emberi lehetőség határain belül máris gondoskodik arról, hogy hajlékony fatalppal ellátott, ízléses, könnyű és kellemes viseletéit biztosító női szandálok álljanak nyáridőre rendelkezésre, valamint gondoskodott arról is, hogy a facipő-gyártás a legszélesebb keretek között meginduljon s így mindenki hozzájusson használható, tartós lábbelihez. Igen fontos, hogy a magyar fogyasztóközönség a maiga részéről is belássa ennek szükségességét és támogassa a saját érdekét szolgáló közellátási intézkedéseket. * A Lábbeli Központ vezetősége egyébként tájékoztatta a sajtót a lábbeliellátás terén végzendő fontos feladatokról. Eszerint a központ vezetője a közellátási miniszter által kinevezett intézőbizottsági elnök és az ügyvezető. Ezenkívül 14 tagú intéző- bizottság vezeti a központ ügyeit. Az anyaggazdálkodás bőripari bizottsága havonta a Lábbeli Központ rendelkezésére bocsátja a polgári lábbeligyártás fedezésére szolgáló anyagokat. Az adatok megismerése után a beszerzési osztály a törvényhatóságok részére kiutalja a »törvényhatósági keretet«, azaz az úgynevezett piros színű utalványok fedezésére szolgáló mennyiséget. A fennmaradó anyagmennyiséget zöld utalvány ellenében for- galombahozandó lábbelik készítésére használják fel. A központ tervezetet készít éis zöld utalvány ellenében kiadható elsőrendű fontosságú lábbelik készítésére ad utasítást. Ez ügy történik, hogy a készítő utasítást kap, melyik kereskedőnek hány pár és milyen fajta lábbelit köteles kiadni. Á műszaki anyagvizsgáló csoport megvizsgálja a nem bőrtalppal készült lábbelik minőségét és javaslatot hoz, szabad-e forgalomba hozni a műanyagok felhasználásával készített lábbelit. Ez rendkívül fontos feladat, mert ezen a téren szomorú tapasztalatok voltak a múltban. Voltak lelki- ismeretlen készítők, akik a legsilányabb műanyagot használták, ügy hogy az így készített cipők sokszor p'ár nap, vagy néhány hét alatt tönkrementek. Most csak olyan műanyagból készült lábbelit lehlet majd forgalombahozni, amelynek műanyaga kipróbált, használható és tartós s a célnak megfelelő anyagból készült. A silány műtalpból készült cipők nemcsak a közönséget, de az egyetemes érdekeket is sértették, mert a műtalip rövid idő alatt tönkrement s akkor a bőr-felsőrész is használhatatlanná vált. A központ egyik legfontosabb feladatát el is végezte. Megállapítást nyert ugyanis, hogy ebben az évben piros utalványokon, mérték után egymillió pár lábbeli készül. Ugyancsak piros utalványra körülbelül hat és fél millió pár fejelés és féltalpalás fog készülni. Ezeknek az adatoknak az ismerete után tehát havonta úgy adnak ki utalványokat, hogy azokat mindenki be is tudja Váltani. Ezt a mennyiséget kizárólag a kisiparosság dolgozza fel. A kisiparosság dolgozza fel továbbá a közszállítások, bányák, stb. fedezésére szolgáló anyagmennyiséget. Olyan nagy a kisiparosság foglalkoztatása, hogy ez fogja ebben aZ évben az összes anyagmennyiség kétharmad részét feldolgozni. Az üzemek, illetve a gyárak ügy kapnak nyersanyagot, hogy munkásaik megélhetése biztosítva legyen. A központ tulajdonképpen a múlt hónap elején kezdte meg működését. Azóta megállapította, hogy milyen úgynevezett típuscipőket szabad gyártani. Ki is adott már mintegy 300 ezer pár ilyen egységes bőrtalpú lábbeli gyártásához szükséges anyagot. Ezek a lábbelik még ebben a hónapban elkészülnek éis zöld utalvány ellenében a fogyasztó rendelkezésére állanak. A terv az, hogy zöld utalvány ellenében ezentúl is abban az arányban lehet eladni lábbelit, amilyen arányban az előző hónapban lábbelik készültek. Az adatok pontos ismeretéből kitűnt, hogy hazánkban minden embernek egyik évben, egy bőrtalpú űj lábbeli jut, a másik évben pedig egy bőrtalpalás jut. Ez a mennyiség azonban nem fedezi a szükségletet. A szükségletet az fedezné, ha mindenki egyik évben egy pár bőrtalpú cipőhöz, a másik évben pedig két talpaláshoz juthatna. Személyenként és évente hiányzik tehát egy talpalás. Ezt tehát fedezni kell, ami két módon történik: A Lábbeli Központ figyelmezteti a közönséget arra, hogy cipőjével a legnagyobb mértékben takarékoskodjék. Ülőíogialkozást végzőknek ajánlja, hogy ülő munkájuk közben ne koptassák bőrtalpú lábbelijüket. A legalkalmasabb megoldás a külföldön is már bevált facipő, az úgynevezett klumpa felhúzása. Hazánkban a kisiparosság máris igen tekintélyes mennyiségű klumpát állít elő és a közellátásügyi minisztérium igen nagy súlyt helyez arra, hogy ezentúl nagyobb üzemek is bekapcsolódjanak a facipő gyártásába. Ezek a facipők például az aratómunkásoknak is kiválóan megfelelnek és így a falusi lakosság kímélni tudja bőrtalpú lábbelijét. Az eszményi takarékosság az volna, ha utcán járva, a munkahely felé tartva használná a lakosság bőrtalpú lábbelijét, munkahelyén pedig ekként takarékoskodnék. A lábbeli kíméléséhez nagymértékben hozzátartozik a lábbeli helyes ápolása is. Különösen ma fontos az, hogy ezt mindenki megtegye. A lábbelit közvetlen lehúzása után húzza kaptafára, vagy tömje ki papírral. Vizes lábbelit senki se tegyen meleg helyre, inert a bőrt a hő törékennyé teszi. A krémezés is rendkívül fontos, ajánlatos a cipőket időnként ecetes vízzel lemosni, hogy a bőr a rá-
