Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)

1942-02-24 / 44. szám

1942 február 24. MAfflffvRFIET 3 A mai nap világ- és országos vonatkozású eseményei Boris bolgár király tegnap délután kihallga­táson fogadta vitéz Szombathelyi Ferenc ve­zérkari főnököt. A kihallgatás után vitéz Szom­bathelyi bemutatta a kíséretében levő magas - rangú katonatiszteket, majd a király a hadi- érdemrend vaskeresztjével tüntette ki a ma­gyar hadsereg főparancsnokát és kíséretét.-A tokiói szovjet nagykövet útban van az orosz főváros felé. Valószínű, hogy a nagy­követ újabb utasításokkal rövidesen visszatér Japánba. A tárgyalások még nem szakadtak meg Japán és a szovjet között, de jólértesült politikai helyen semmi eredményt se várnak a tárgyalásoktól. Valószínűnek tartják, hogy egy hónapon belül kitör a háború japán és Orosz­ország között. Zala vármegyének, mint ismeretes, igen szép I kiterjedésű, értékes erdősége van, amelynek I kitermelése meghaladja a zalai (szükségletet éfs bőven jut belőle elszállításra ,is. A magyar ál­lam mindig nagy gondot fordított az erdősé­gekre és a 'legnagyobb iszakszerűséggel ijgye- kezett arra, hogy a kitermelés se csökkentse az erdőségeket. A Szerb gazdálkodás nem kí­mélte ennyire a fákat (és ha a területben nem is állott be jelentősebb fogyatkozás, maguk az erdők bizony nem a legjobb állapotban kerül­tek vissza az (elszakított Zalának visszatérésé­vel. Az alábbi adatok érdekes fényt vetnek a zalai erdőségek huszonkétéves életére. Zala vármegye (erdőterülete Trianon ellőtt 247.600 katasztrális bold volt. Jelenlegi erdő­területünk a visszafoglalt részekkel együtt 229 ezer katasztrális bőid. A trianoni erőszak alap­ján elszakított zalamegyei erdők területe az 1919 évben 29.200 bold, ia Zala vármegyéhez visszacsatolt területen fekvő lerdök (területe pe­dig 1941-ben 19.900 bold. A Zala vármegyéhez visszacsatolt területen fekvő erdők megoszlása fafajok (szerint: tölgy 5.300, bükk és más fafajok 12.200, fenyő 2.400 katasztrális hold. Csonka Zala 'vármegye összes (erdőterülete 1940-ben: 209.100 (katasztrális hold. A csonka Zala vármegye területén fekvő (erdők megosz­lása fafajok Szerint: tölgy 52.100, bükk és más fafajok 129 ezer, fenyő 28 ezer katasztrá­lis hold. A Zala vármegyéhez visszacsatolt délvidéki területeknek hegyes vidékén fekvő erdei (Csák­szalcalla és bajusza bozontos, ,az arca beesett, a szeme mél yenülő. — Jobb lesz, ha bejöttök, — kiáltja felénk — odakint sokat dörög. Beugrónk az árokba, mert a tizedesnek igaza van. A fák felszaggatott kérge bizonyít­ja, hogy ezen a tájon meglehetősen sűrű a lövöldözés. A bolsevisták állása mintegy 80 méternyire van tőlünk, a folyó túlsó partján. Pillanatnyilag rendkívül nyugalmasnak tűnik minden. A gépfegyver vízhatlan vászonlappal vau letakarva. !tt-ott hópamacsok hutlanak a földre. A fák ágai minduntalan nagyokat recs- cscírnek: nem nagyon bírják már a hó terhét. Mi, akik az előbb még az árkon kívül kó­száltunk, most a, tizedes arcát nézzük. Mély ráncok húzódnak a szájszögfetei felé, a szem­Japán hajóknak sikerült utat nyerni Timor szigete felé. A japán hajók csapatmegerősítést szállítanak a portugál szigetre. Jáva szigetét a japánok már teljesen körülzárták, minden pillanatban megkezdődhetik a nagy os'trom. Rangunnai ..megszakadt a telefonösszeköttetés. A város eleste mindennap várható. * A képviselőház és felső ház is egyhangú lel­kesedéssel üdvözlő táviratot küldött a japán országgyűlésnek a nagy japán győzelem alkal­mából. A magyar országgyűlés a bátor testvér- népet üdvözölte táviratában. A képviselőház üléseinek negyedik szakaszát a kormányzó úr bezárta. Az ötödik szakasz március 10-én kez­dődik. tornyái járás északnyugati része) általában elég jó állapotban vannak. Itt waígyobb mértékű erdőirtás és (úthasználat nem történt. Ez a terület ugyanis hegyvidéki jellegiénél fogva egyéb művelésre nem alkalmas. Eléig jó álla­potban vannak ,az alsőlenidvai járás területén fekvő erdők is. Ezeken ,a területeken jó fejlődésü erdei fe­nyő, bükk lés tölgy faállományok vannak, ki­sebb mértékben“ van gyertyán, éger és akác is. A Csáktornyái járás többi részén és a perlaki fá ásban az erdők állapota nagyon Kedvezőben, miviel az ezeken ,a részeken fekvő Feste ti ős­erdőket a jugoszláv főldbirtokrendiezés alkal­mával igénybe vették és ezeket 0.5—3.0 ka­tasztrális hold kiterjedésű kis parcellákban el­idegenítették. Az így igénybe vett erdők leg­nagyobb részét aztán kiirtották és mezőgazda­sági művelés alá vonták. Ezzel az értékes muraközi tölgyállományok el is tűntek. A visszacsatolt délvidéki terület mezőígazlda- sági művelés alá nem volt síkvidékü részén a lágyfák telepedtek meg. Ez a terület talajá­nál, fekvésénél, azonkívül a gyakori vízáradá­sok következtében nagyon kedvező az éger, nyár, fűz megtelepedésére. Ezek a vidékek tehát értékesebb faanyagok termelése, szem­pontjából egyelőre tekintetbe nem jöhetnek. Zala vármegye területén az évenként kiter­melt fatömeg mintegy 350 ezer köbméter. Ebből a vármegye lakossága mintegy 200— 250 ezer köbmétert használ fel. héjait összehúzta. Az egész ember maga a megtestesült nyugalom és mi mégis érezzük, hogy állandóan a legnagyobb feszültségben él. Ahogy így mozdulatlanul előttünk1 áll, való­sággal jelképe annak a sok száz- és százezer német katonának, akik az Északi-foktól a Fe­kete-tengerig lövészárkokban állnak az ellen­séggel szemben. Szinte megelevenedik Goethé­nek az a mondása, amely szerint az arc mara­déktalanul elárulja az egész embert. Ez a tizedes félév óta megszakítás nélkül harcol. Hat hónap óta nem volt egyetlen nyu­galmas napja sem. A bolsevisták majdnem mindennap támadnak. A politikai biztosok kö­nyörtelenül a német elhárító fegyverek tüze elé hajtják a katonáikat. Ha tatán szorongva is, de jönnek s csak akkor boldogok(?), ha a rohamuk már összeomlott és ha a kétségbe­esett támadásra a hómezőn már csak azok a Törött, elhasznált gramofonlemezt vásárol KAKAS ÁGOSTON könyv papír, Írószer, zenemű és hasszerkereskedése Zalaegerszeg Kossuth Lajos-utca 8. Telefon 131. szürke foltok emlékeztetnek, amelyek valaha emberek voltak. A nehéz harcok nyomai minden német ka­tona arcán meglátszanak. Úgyszólván egész nap szolgálatban vannak. Nappal többnyire sáncmunkát végeznek; tovább építik és széle­sítik a téli állásaikat. Éjjel pedig lépten- nyomon riadó ébreszti fel őket nehéz álmuk­ból. Ilyenkor felugatnak a gépfegyverek, grá­nátok robbannak és rendszerint csak hajnál felé csendesül el a táj. Az álmukból felriasz­tott emberek vissz,aíeküsznek az árokba egy­más mellé, hogy valamit mégis pihenjenek’. A tábori őrsök azonban ekkor iis helyükön van­nak és az álmosságtól gyulladt szemmel fi­gyelnek a ködbe. Ezek azok az órák, amelyek mély nyomokat hagynak a német katonák arcán. Vájjon meg­ismernénk-e szomszédunkban azt a katonát, akivel valamikor egymás mellett álltunk a ka­szárnyaudvaron, amikor először bevonultunk? Nem valószínű. A háború, a harc, a nagy lelki megrázkódtatások teljesen átalakították az ar­cokat. Az az ember, aki maga nem katona, azt hinné, hogy minden arcvonalszolgálatos álarcot visel. Persze, erről szó sincs. Ma már minden német katona ugyanazt a keményvonalú arckifejezést hordja, amelyet az irgalmatlanul kemény harcok, a nélkülözések és a lelki megrázkódtatások sütöttek az ar­cukra. Furcsa, hogy már a lengyelországi és a franciaországi hadjárat idején azt hittük, hogy elérkezett a végső megpróbáltatás órája. Ma azután, amikor föltesszük a kérdést, hogy a lengyelországi és a franciaországi harcok ösz- szehasonlíthatók-e egyáltalán a keleti harcok­kal, szinte gyerekjátékként hatnak az elmúlt évek szolgálatai. Kétségtelen, hogy az akkori harcok is kemények voltak és súlyos áldozato­kat követeltek. De megtaláltuk-e mindazt a háborúban, amit apáinktól hallottunk? Meg­ismertük-e az óránkénti támadás fogalmát, a megszakítás nélküli harcot? Amit annak idején a végső megpróbáltatásnak gondoltunk, ször­nyű tévedés volt. A végső megpróbáltatás most érkezett el! Ahogy a német katona az elmúlt világhá­ború nyugati arcvonalának poklában megválto­zott, úgy változik meg most a keleti harc­téren küzdő német katona arca ebben a má­sodik világháborúban. Az 1917 és az 1942 évi német katonaarcok kezdenek hasonlítani egymáshoz. A sors mindkét arcra mély baráz­dákat vésett. Az egyik arcra a flandriai anyag­csata borzalmait, a másikra, majdnem harminc évvel később, az embertelen bolsevista táma­dások szörnyűségeit. Különösen nagy változáson ment keresztül a német gyalogos arca. De nem is csoda. Ez a gyalogos sokszor napokig ült a gépfegyvere mögött, aztán száz kilométereken keresztül menetelt porban, sárban, mocsárban, kigyul­ladt lázas szemekkel, cipelte a hátán a gép­fegyvert, a lőszeres ládákat és közben már azt is elfelejtette, hogy mi a pihenés. A német hadsereg szürke alakjai ők, a porból, sárból, mocsárból jött bajtársak, akiknek arcvonásait most a jég és a hó birodalma vési mélyebb­re, valahol az első vonalakban, ahol hosszú hetek óta sohasem szűnik a fegyverek, gép­fegyverek és az ágyúk süketítő zengése. Aki látta ezeket a német katonaarcokat, so­hasem felejti el őket. Ezek a katonaarcok a mostani háború ismeretlen katonaarcai, az élve való megdicsőülés pillanatában. (V. B. — Walter B roh decker.) Közel tízezer katasztrális hold erdő pusztult ki a jugoszláv uralom alatt volt zalai részeken Eltűnt a hires muraközi töigyáilomény is . - ---------------------------------------------------------­A keleti harctérnek megdicsöültkatonaarcai Az árokból elcsigázott arc néz felénk. A

Next

/
Thumbnails
Contents