Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-03-21 / 65. szám
6 1942 március 21. Nyulriaszfás Göcsejben Irta: ANGYAL BÉLA. Amióta itt vagyok Zalában, sokat gyönyörködöm a szép hosszú őszben. Aki még nem látta a göcseji tájat őszi színekbe merülve, alig tudja azt elképzelni. Hegyes-dombos tájain haragos zöld a rét selymes pázsitja. Az erdők sárga, zöld és rőt színei között bíboros köntösben bujkál az erőtlen napsugár és a levegő olyan kellemes és üdítő mindenütt, mintha telítve volna a nyár itthagyott illataival. Bolyongásaim között egyszer kedves kis faluba vetődtem. A falu öreg, jólelkű plébánosánál voltam vendégségben. Délután kisétáltunk a határba és sok mindenről elbeszélgettünk. — Valamikor nagy vadász voltam, — mesélte a jó öreg, — de most míár sem a lábam, sem a szemem nem arra való. Hej, — sóhajtotta — bizony alig vártam azt az időt, amikor már el lehetett indulni a nyulak után! Volt is mindig jó eredmény. Nem igen hibáztam el a tapsifüleseket. Megállt és körülnézett. Az ősz most is olyan igézőén szép volt és a nyulak is éppen úgy futkároztak messze előttünk, mint amikor az én kedves Józsi bátyám még vérbeli puskás volt. Puskája azonban már évek óta használatlanul lóg az előszobában és ha az öreg rátekint néha, csak a múlt kedves emlékeire gondol. A vágy és a szenvedély már békét kötött a korral. — Maga szokott-e vadászni, kedves pcsem? •— kérdezte most felém fordulva. ■— Amióta egyszer egy hajtőt majdnem agyonlőttem, nem volt fegyver a kezemben — válaszoltam. — Az már más. Igaza van. Jobb is. Többet azután a vadászatról nem is esett szó köztünk. Az este hűvösödött és hazafelé Igyekeztünk. Otthon befütött szoba várt, :ami nagyon jól is esett. Vacsora után ő pipára gyújtott, én pedig a pamlag sarkában csendesen szivarozgattam. Egyszeresük kopogtak. — Tessék! — kiáltotta Józsi bátyám. Öreg ember lépett a szobába. — Dicsértessék! — Mindörökké! — Megbocsásson, esperes úr, hogy ilyen későn jövök, de azt gondoltam, hogy talán azért nem leszek alkalmatlan ... — Üljön le, gondnok úr! Dehogy is alkalmatlan. — Köszönöm ... Meg ,azt is gondoltam, hogy éppen jókor is jövök ... — Jókor hát. Mindig jókor jön. — Égy kis baj van, esperes úr. — No, mi az? — Ezekkel a nyulakkal. — Már mint a nyulakkal? ■— Igen! Mint tetszik tudni, az idén; nedves volt a tavasz és a népség sok káposztát ültetett. Úgy gondolták, hogy jó lesz a termés. Tele is van az egész határ káposztával. De még nincs itt az ideje a betakarításnak. Meg azután helyet is kell neki otthon készíteni,. Addig, amíg érte nem jönnek, hát még kiint van minden ,a réten. Azután hát azért van haj a nyulakkal. Közibük kellene durrantani, hogy elriadjanak. — Tudja azt, gondnok úr, hogy már én nem vagyok vadász. Hanem van itt két orvvadász, azokat kellene megfogadni riasztóknak.- Hiszen azok jönnének is, ha nem vették volna el a csendőrök a puskáikat. — így akkor igazán baj van — szólt Józsi bátyám, — mert nem tudok segíteni. — Hej! Hej! — motyogta a gondnok, majd csendesen hozzátette: — el voltam én erre is készülve, mert azt gondoltuk, hogy talán ez az úr ... — itt szerényen rám mutatott... — Ez az úr sem vadászik — felelte Józsi bátyám. De most mintha valami fájdalom rezdült volna meg szavában. — Ez se?! Ez már igazán nagy baj — sóhajtotta a gondnok, — pedig benne volt a nép minden reménye ... — Bennem? T— kiáltottam. — Igen, áz úrban. A gondnok néhány pillanatra maga elé nézett, majd megköszörülte a torkát és ezt kérdezte tőlem: — Talán nem volt az úr katona? — Dehogynem. Voltam a világháborúban. — Baka? — Tüzér. A gondnok mintha készülődni akart volna, megmozdult a széken, de azután újra megszólalt. — Ha már így vagyunk, esperes úr... és ha megengedné, akkor talán én... — Maga? Hogy gondolja? — Ha megengedné, esperes úr, akkor én megriasztanám azokat a beste nyálakat az esperes úr puskájával. — Megengedem szívesen, gondnok úr. — Kedves öcsém — szólt hozzam — hozza be a puskámat, majd megvizsgáljuk. A puska kifogástalan volt, aminek a gondnok határtalanul örült. — Jó puska — mondta vidáman és egyet vágott a szemével felém. Gyönyörű holdvilágos éj volt. Hárman voltunk a nyú lesen. A gondnok, a komája és én. A koma egész ű on biztatta az öreget, hogy ne kímélje ám a bundáját a sok káposzta pusztító nemzetségnek és jól odadutrantson. A káposztás kertek közelében meglassítottuk a lépéseinket, majd megálliunk és nézelődtünk erre-arra. Égyszercsak meglátjuk ám, hogy tőlünk vagy ötven-hatvan lépésre egy tapsifüles vigan takmározik a káposztás között — Ott van la a bestia! — morran'ja a koma. — Hol? — Kérdezi komoran a gondnok és nagyon mereszti előre a szemét. — Ott ni! Látja kelmed ? A fűzfa árnyékában ! . . — C-akugyan ! — suttogj a a gondnok és tompán kérdi: — Akkor löjjek ? — Lőj jön hiti Ne sokat kérdezősködjön, mert elszelel. BENEDEK ISTVÁN központi vármegyei titkár március első felében Tapolca, Csopak, Ba- latonkövesd, Palóznak, Balatonfüred községek MÉP szervezeteit látogatta meg és mindenütt értekezleteket is tartott. ★ ZALAAPÁTI MÉP szervezete március 7-én tartotta szokásos havi értekezletét. Kovács Gyula elnök megnyitó beszédében elsősorban! kormányzó urunk 22 éves kitartó, lankadatlan munkájának eredményét méltatta, majd örömének adott kifejezést a kormányzóhelyettes úr megválasztása felett. Indítványára táviratban adtak kifejezést hódolatuknak és ragaszkodásuknak. Ezután a kül- és belpolitikai helyzetet vázolta és hangoztatta, hogy eZt a harcot a tengelyhatalmak mellett az Európát veszélyeztető bolsevizmus ellen nagyobb mértékben folytatnunk kell, de mindenki nyugodt lehet, hogy az itthonmaradbttakról gondoskodnak. A győzelmes befejezés pedig nem fog elmaradni. Ezután helyi ügyeket tárgyaltak. * ZALAUDVARNOK MÉP szervezetének szervezői értekezletén Udvary Géza pártvezető elnökölt. Póvics István kerületi szervező titkár ismertette a kormány nagy feladatát és nehéz munkáját. Arra kérte a szervezet vezetőit és tagjait, hogy a fegyelmezettség, a szorgalmas munka legyen mindenkinek első kötelessége. Hangoztatta továbbá, hogy az elkövetkező gazdasági évben minden gazdának figyelembe kell venni a gazdasági háború okozta nehézségeket, hiányokat és megkettőzött erővel kell folytatni a termelő munkát, hogy a harcmezőn küzdő honviédeiinkhez méltóan mi is kivéhessük a részünket a belső arcvonalon. Ha mindenki becsülettel elvégzi a rábízott kötelességet, akkor nem kell tartani se nélkülözéstől, se pedig az elégedetlenség okozta zűrA? öreg; egy darabig mereven nézett a nyúlra, majd féltérdre ereszkedett. Kalapját is letette maga mellé a földre, nyilván azért, hogy ne zavarja a célzásban. Azután hosszan célozni kezdett... Az idő múlt és a komában nőttön- nőtt az izgalom. Löjjön már kend! — sürgette idegesen a gondnokot. — Ne beszélj annyit, mert elhibázom. Közben a nyuszi vigan habzsolta a káposztát, mit sem törődve a nagy veszéllyel, amely a gondnok puskája felöl fenyegeti. — Durrrr I Eldördült a puska. A nyuszi egyet ugrott, majd felállt két lábra és megrázta a füleit. — Átlőtte kend a füleit I — dörmögte mérgesen a koma. — Ne beszélj bolondokat I Hiszen nem a fülére céloztam. — Pedig azért rázza, mert sörét ment a fülébe — dohogta a koma. — Hanem lőjjön kend rá mégegyszer, de most ne a fülére; célozzon, hanem a gyomrára, ahová a káposztát ereszigeti : Az öreg ismét célzott, de a nyúl, ügy látszik, ösztönösen megérezte, hogy ennek már fele sem tréfa. És mielőtt még a puska elsült volna, elódalgott. — Hát most mire céloz kend ? — Kérdezte dühösen a koma. — Etment ? — csodálkozott az öreg. — Pedig most nem menekedett volna . . . — Nem ám, ha ráült volna a kend puskájára. Láttam, hogy kell valamit tennem így nem mehetünk Józsi bácsi elébe. — Jöjjenek velem — szóltam a két magyarnak és átvetiem a puskát. Csakhamar a koma. kezében volt egy nyuszi. Mielőtt betértem volna a plébániára, megállított az öreg gondnok. — Ha az út az ágy úval is úgy tudott trafálni, akkor bizonyosan nem örültek azok a muszkák, akik szemben voltak Hanem — és most a koma felé fenyegetett — el ne áruld a nyúl- riasztásomat, mert. .. Én is csak szigoiú titoktartást remélve meséltem el az esetet. zavartól. Ezután több helyi ügyet tárgyalt az: értekezlet. * GYÜLEVÉSZ község MÉP szervezetének választmányi értekezletén Bokor Kovács Ferenc községi pártvezető elnökölt. Póviqs István titkár a szervezet körül talált hibákra hívta fel a vezetőség figyelmét. Kérte őket, hogy a mai nehéz időkben a jól végzett munka, a. fegyélmezettség és összetartás hozhatja csak meg azt az eredményt, amire föltétlenül számítunk. Azután több közérdekű ügyet tárgyaltak meg. * LUKÁCS SÁNDOR kerületi szervező titkár március 14-én a zalaiistvándi pártszervezetet látogatta meg'. Kutas Elek evangélikus 'lelkész, községi pártvezető örömmel jelenítette, hogy a község szláz százalékban a Magyar Élet Pártja táborában van és hojgy Zalaistvánd népét nem kell félteni semmiféle szélsőséges mozgalom mételyétől se. A gazda társadalom annyira öntudatos és egészséges gondolkodású, hogy az izgató propagandának nem ül fel. Lukács Sándor titkár további komoly, fegyelmezett ösz- szertartásra és felvilágosító munkára kérte a pártveze tőség tagjait. * SZEPETK község MÉP szervezete március 14-én tartott választmányi értekezletet Kulcsár Dezső igazgató-tanító, pártvezető elnökletével. Lukács Sándor titkár ismertette a kormány széleskörű szociális intézkedéseit és önzetlen, kitartó munkásságra serkentette a pártszervezet tagjait. Halász Antal felszólalásában kérte a vármegyei elnökségiét, járjon közben, hogy a Gazdakör által igénylendő hídmérleg mielőbb kiutaltassék. A hídmérleg felállítása ugyanis nemcsak Szepetk községnek, de a környék községeinek is hagy előnyére szolgál majd. A Magyar Élet Pártia hírei
