Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-02-17 / 38. szám
2 tuáSKtar 1942 február 17. PÁNIK A VILLAMOSON Irta: Dr. SZIRMAI GÉZA főorvos. amit nem szabad. Tegnap mesélte egy körorvos barátom, hogy egy tüdőbetegemet otthon azon csípte, hogy a nővére kicsinyét cipelte az ölében és cirógatta azon a címen, hogy ő már nem »baciürítő«. Mintha egy ilyen parányi féregre nem volna veszélyes a nem bacillusürítő tüdőbeteg is. — Hát ez igaz, főorvos úr — kuncogta. — Látja, azelőtt én sem köpködtem, meg tanítani sem akartam senkit, azután meg két hónapig majd megevett a penész, hogy odasercint- hessek a városi hajdú elé, aki a levelet hozta, meg hogy mi lenne, ha mégis német frajla lehetnék a polgármester úréknál? Talán még németül is tudnék. Mert most, sajnos, nem tudok. — És látja, az a kezeltetési kötelezettség is. Egy orvos barátom csak a halála előtt három héttel hagyta megvizsgá lni és kezelésbe venni magát ötéves tüdőbajával. Mert az ember mindig elfogult a saját bajával szemben. És lám, magát kezelteti az OTI, a szegényt a szegényalap, a tehetőst meg a saját zsebe. Itt csak nincs hiba? — Nem, kérem. A kezelésben igazán nem volt hiba. Négy hét múlva már nem voltam bacillusürítő. Öt hónap múlva már tíz kilót híztam. És mire lejárt a pénztári kezelésre jogos évem, a Tüdőgondozó kiállította a bizonyítványt, hogy meggyógyultam. Szaladtam is úgy kitörölközni a listáról, mint a nyúl. Ott derült ki, hogy már azt is hivatalból elintézték. — Nono! Olyan sürgős volt? Zavarba jön, de aztán földerül. — Hát igen, kérem. A gondozóban megismerkedtem egy kislánnyal, ő már előbb gyógyult, mint én. Házassági engedély kellett, tetszik tudni. Aztán már csak egy baj volt. Negyednap megjelentek nálunk a fertőtlenítők. Ez tegnapelőtt volt. Azok aztán mindenemet úgy összebüdösítették a fertőtlenítő gépükkel, hogy ma tudtam először ebédelni. Sebaj! Csakhogy most már nem árthatok sem a családomnak, sem a menyasszonyomnak! Most állás után járok. És kapok is. Csak menjen ki kicsit a ruhámból ez a szag, mert így rendes helyre nem állíthatok be. De azért Isten áldja érte a Tüdőgondozót. Hát Egersze- gen megvan-e már? Most én jöttem zavarba. Azt csak nem mondhatom meg neki, hogy ma már Zalaegerszeg az egyetlen megyeszékhely az országban, ahol még mindig nincs gondozóintézet? Mormoltam valamit és mivel az orromat már úgyis nagyon facsarta a formalinbűz, leugrottam a villamosról. Visszapillantva még láttam, hogy eldobja a cigarettavéget és nagyot sercint ki az úttestre. Most már teheti. Már nincs rajta a listán. Egyik szomszédos vármegye székhelyének főtere. A villamos éppen a megállóhoz ér. Az egyik oldalon vastag kabátos fiatalember kapaszkodik fel. Még el sem helyezkedhetik, a fennülök izgatottan mozogni kezdenek. Azután pánikszerűen menekülve törtetnek le a másik oldalon. A kocsi indul, de még sikerül elkapnom a fogantyút. Felkapaszkodom. A következő pillanatban — jó, hogy már teljes erővel robogunk — magam is majd hogy rémülten le nem vetem magam. Orrfacsaró lormatinbüz csap meg. A kocsi előterében csak a fiatalember áll és nyugodtan cigarettázik. Teheti, Még a jegyszedő se meri megközelíteni a förtelmes illatfelhőben. Megismerem. Egyik régi volt betegem. Csapos valahol. A szemem ugyan könnyezik a facsaró bűztől, de most már mindegy. Legalább megkérdezem tőle: — Mit csinál itt, Balog? Az arca földerül és mesél: — Tudja, főorvos úr, mi már egy éve elköltöztünk Egerszegről. A tüdőm ugyan még egyre vacakolt, de nem törődtem vele. Pár hét múlva a testvéremet az iskolai szűrővizsgálaton a Tüdőgondozó« kiemelte és pár nap múlva nálunk is megjelent a zöldkeresztes nővér és engem is bekért vizsgálatra a gondozóba. Mondja, főorvos úr, nem azért tartanak olyan csinos nővéreket, hogy ne lehessen ellentmondani nekik? Mert látja, az iskolai szűréseket még csak elfogadom, de személyesen csak azért mentem el, mert olyan szépen hívott. Ott mondták aztán meg, hogy még mindig fertőző tüdőbeteg vagyok. — Na látja, Bafog, hát mégsem hiába zaklatták. —• Igaz, kérem, de aztán mégis baj lett a dologból. Azonnal kórházba akartak utalni, de pem kaptam helyet. Nem is tudom, főorvos úr, hogy miért csapnak akkora hűhót a dologgal, ha nem tudjak elhelyezni az embert!? — Ej, ej, öregem! Szegény ember vízzel főz. Minden tüdőbeteget kórházban keltene eleinte elhelyezni, de mi sokszor örülünk, ha csak a legsúlyosabb betegeket is oda tudjuk juttatni. A többieken megpróbáljuk otthon segíteni. Magát talán sorsára hagyták? Dehogy, kérem. Táppénzes állományba vetették az ÖTI-nál és azonnal tölteni kezdték a tüdőmet. De a java csak ezután jött. Az orvos úr kitanított, hogyan kell élnem, hogy nem szabad köpködnöm, külön evőeszközt használjak, a göncömet pedig gyűjtsék: és főzve mossák, stb. Három nap múlva pedig cifra levelet kaptam a polgármester úrtól, amelyben hivatalosan kötelez (mivel az orvos úr a törvény szerint bejelentett), hogy gyógyíttassam magamat, ha pedig elköltözöm a lakásomból, jelentsem, mert azonnal fertőtlenítenek. Úgy megijedtem, hogy azonnal fel- loh'oltam a városházára. A tisztiorvos űr aztán megnyugtatott, hogy a fentieken kívül a törvény szerint listára is vettek, hogy ügyelnem kell, hogy mást meg ne fertőzzek és iámig meg nem gyógyultam, nem foglalkozhatom élelmiszereladással, nem lehetek cukrász, pék, tanító, nevelőnő, sőt nem is "házasodhatom meg. Huhh! De rosszul éreztem magam! Hát most már én is listán voltam, mint ;a bocik faluin és felügyelet alatt, mint a zsidó filmesek. — Ejnye, Balog, hát maga nem védi a családját más fertőző betegtől? Meg aztán a lis- táravevést sem szokták maguk így fájlalni például, mikor képviselőválasztásról van szó. Pedig ez is van olyan fontos. Látja, az ember messzemenően nemtörődöm a saját hibáival saemben c$ éppen azt szereti legjobban tenni, A jelenlegi rendkívüli viszonyok között fokozott jelentősége van a mezőgazdasági kiállítás oktató csoportjainak mezőgazdasági nyersanyagellátásunk biztosítása tekintetében. Ezért ebben az évben a foldmívelésügyi minisztérium tudományos kutató intézetei közül a kiállításon azok vesznek részt, amelyek a jelenleg ipari szempontból különösen fontos növények termesztésének és feldolgozásának kérdéseivel foglalkoznak. így ennek a kiállítási csoportnak gerincét az országos m. kir. kender-, len- és olajnövénytermesztési kísérleti intézet anyaga fogja alkotni. Kiállítási anyaga a négy főbb olajnövényünk: a repce, a napraforgó, a len és a ricinus termelésének bemutatásán kívül a többi számításba jövő növények ismertetését is felöleli, valamint tájékoztatni fog arról a szerteágazó munkásságról, amelyet az intézet a rostot szolgáltató növények jobb termelhetése érdekében is kifejt. Az országos dohánytermesztési kísérleti intézet kiállítása is érdekelni fogja a gyakorlati gazdákat. Dohánytermelő iskolá-nak nevezhető sorozatban bemutatja a legutóbbi évek tapasztalatait és kísérleti eredményei alapján, hogyan kell a dohánytermelőnek helyesen dolgoznia a palántaneveléstől kezdve egészen a levél beváltásáig. A m. kir. gyógynövénykisérleti intézet kiállítása az egyre nagyobb jelentőségre szert tevő gyógy- és fűszernövények termesztési viszonyait és a vadon termő gyógynövények gyűjtésének módozatait és az ezúton elérhető hasznot fogja szemléltetni. Nemzetgazdaságiunk mérlegében mind tekintélyesebb szerephez jutnak a gyógynövények és kivitelük. Remélhető, hogy az idei kiállítás további híveket fog szerezni a gyógynövények gyűjtésének és így újabb jövedelmi lehetőség nyílik a gyógynövényekkel foglalkozóknak. Végül az intézet kiállítási anyaga a különböző gyógynövényekből nyerhető illóolaj gyártásának eddig még kellően ki nem aknázott kérdéseivel, valamint annak a segítségnek szemléltetésével fogla'kozik, amit e téren a hozzáfordulóknak nyújthat. Hol mit vásároljunk és készíttessünk olcsón és jót? Fűszert, csemegét és italokat Simon Sándornál (Schütz házzal szemben) Rumot, likőrt nagyban és kicsinyben Binder Andrásnál Ollót, kést, borotvát illatszert VÁLICS FERENC müköszörüsnél. Modern szabású ruhát és kabátot Németh Sándor angol uriszabó készít (Ipartestülettel nemben.) U — iínflAf tartós ondolálás nQJICltCl, szépség ápolási kaszásnál s“ck (Kossuth Lajos-utca 27.) Telefon 36). Rövid- és kötöttárut, gyermekjátékot, iskolaszert Boda Lászlónénál (Moziköz) Saját termésű kitűnő borokat d Varsa-vendéglőben Rőfös és divatáru, női ruhák és fehérneműk Bözsi néninél (Az újvárosháza mellett) ízléses BÚTOROKAT készít Varsa Sános műbútorasztalos (Telefon : 418.) Porcellánkészletek. ólomkristályok, herendi porcellánok Légrádi Ödön (Telefon: 364.) Szakszerű képkeretezés. i. osztályú bükk, cser és gyertyánfa uradalmi tételben Vörös István szén és fakereskedónél. Tel. 321. Rádiót csillárt az Elektránál Kossuth-u. 8. A rostos és olajosnövények termelésének propagandája a mezőgazdasági kiállításon
