Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)
1941-10-25 / 244. szám
4 ílACTffvRELET 1941 október 25. Ez maradt utánuk... (A m. kir. haditudósító század közlése.) Már napok óta lehetett érezni, hogy a Dnyeper túlsó partján »készül valami«. De valahogy másképpen, mint eddig. A legutolsó időkig szinte minden éjtszaka támadások, átkelési kísérletek, rajtaütések, partizán-átkelések indultak ki a szovjet oldalról és kemény, nehéz, állandó harc és küzdelem volt a folyam- védelmi szolgálat, amelyet a Dnyeper keleti kiszögellésében a honvéd gyors hadtest feladatául kapott. Az utóbbi éjtszakákon már elmaradtak az átkelő-kisérletek. Egyre ritkább lett az addig oly heves ágyútűz. Minden reggel *kevesefbb és kevesebb üteig szólalt meg. Nappal már nem jöttek a Ráták. Ehelyett a túlsó partról egyre több robbanás hallatszott és nyomukban sötét és fehér füstfelhők gomolyogták a magasba. Zaporozsje lángokban állott. A lángok fénye vérvörösre festette esténként az égboltot. S égy éjtszakán a túlsó partig átmerészkedő járőreinkre már nem lőtt rá senki. Most már kétségtelen volt: a vörösök kiürítették velünk szemben az állásaikat. Az észak felől tájuk zúduló német nyomásnak nem tudták tovább ellentál Ini. A mi partunk felé heteken át megkísérelt áttöréseik vérdsen Összeomlottak és nem maradt más hátra, miint menekülni kelet felé. ' Az arcvonal tehát kiürült és az elmenekült vörösök nyomában csak a pusztulás 'és az égő Város maradt. [ * Milyen furcsa, békés volt az első reggel! A figyelő őrszem kidughatta a fejét és onnét balról nem szólalt meg a géppuska! Oda, ahol egy-egy vigyázatlan mozdulat tegnap és tegnapelőtt még biztos halált jelentett, ott most ki lehetett ülni a mellvédre. És föl lehetett állni és ki lehetett nyújtózkodni. Milyen más volt most a napsütötte túlsó part is és az égő város égnek meredő gyárkémény- erdeje is, mint eddig a lövészgödör töréséből leselkedve. De az orosz állások felől csakhamar megmozdult valaki. Mi az? Még valaki! Látcsövet elő! Civilek, felszabadult orosz polgárok integetnek odaátról, hogy szabad az út... * Most tekinthető végig jóformán először nappali világosság mellett a saját állásunk. Eddig itt csak éjjel lehetett mozogni. Nappal egyes emberre is ágyúval lőttek. A fövenyes parton, egész a víz mellett strandhomokba ásva, mint a parti fecskék kuporogtak a géppuskafészkekben az őrszemék. Nappal tűző napon, éjtszaka bőrthaso- gató északi szélben, fullasztó porfelhőben. De most egy perc alatt elfelejtették minden átélt veszedelmet, minden szenvedést. Vidáman nevetgélve járkáltak a fölöslegessé vált állásokban. És már bugyogott az egészséges magyar bakahumor, amikor megkérdeztem a volt golyószórós figyelőtől, hogyan is éltek idekint: — Hát bizony az életbiztosítási ügynökök messze elkerültek! * Felszabadult a »sziget« is. A hírhedt Dnye- per-sziget, amelynek birtokáért a szovjet had- vezetőség olyan hatalmas erőket vetett harcba. Amikor az első pontonnal kikötöttünk, a szigeten mindenütt a régi harcok emlékeit találjuk. Gránáttölcsér gránáttölcsér mellett. Szétlőtt, felrobbant, kiégett géppuskák, kiságyuk, golyószórók, eldobált fegyverek, sisakok mindenfelé. A zaporozsjei partom már embersokaság nyüzsgött. Mind csónakért rimánkodott, hogy átjöhessen mihozzánk. Ezek azok, akiket kényszermunkára hajtottak el magukkal annakidején a visszavonuló vörösök, hogy lövészárkokat, tankcsapdákat építsenek. A visszavonulás zűrzavarában sikerült megszökniük, elrejtőz- ködniök és most rohannának haza az elhagyott családjukhoz. A városon a rideg, kegyetlen, senkivel és semmivel nem törődő vörös pusztítás kézjegye. Európa legnagyobb erőműtelepénék és a hozzáépült g|yár-re!rtgetegnek csak a fekete csontváza maradt mejg. Félórákig mehet az ember utolsó szögig kiégett műhelyóriások görbe vasgerendáinak néma halálvölgyében, fekete romhalmazokból kiemelkedő gyárkémények százának kísérteties sorfala között. A beláthatatlan, sötét gyár-temető fölé, mint méltó emlékoszlopok, szédítő magasságú acélFERENCJŐZSEF KESERÜVIZ tornyok emelkednek, csúcsukon sarlós-kalapácsos acél lobogókkal. Ejtőernyős gyakorló- tornyok voltak, amelyeken a gyárak fiatal munkásait képezték ki. A város lakórészének egy része is leégett. Az utcákon kevesen járnak, de aíkit csak látunk, mindenki visz valamit. A lakosság zömét magával hurcolta a szovjet katonaság, vagy elmenekültek. A visszavonuló vörösök kifosztottak minden üzletet és lakást. Amit otthagytak, azt most hordják szét az itt- maradottak. Lótó-futó házaspárok s egész családok ágyakat, díványokat, mosdótálakat, vánkost, paplant cipelnek izzadva. Meg-megállnak nehéz terhükkel. Az elmenekült gazdag politikai megbízottak lakásaiból hordják szét a maguk városvégi, nyomorult viskói felé. Kísérteties látvány, amikor egy magányos, zúzott ablakú házból kilép egy-egy riadt szemű asz- szony, összecsukott vaságy alatt görnyedve. Az egyik összedőlt gyár tűzfala mellett fiatal pár osont. Kis kézikocsiban vonszoltak apró háztartási lim-lomot. Az ijedtségtől sokáig nem is tudtak felelni, amikor megszólítottuk őket. Attól féltek, hogy elvesszük tőlük a zsákmányukat. Sok biztatás után szólaltak csak meg érthetően: — Eddjg nem tudtunk összeköltözni, mert nagyon szegények voltunk. Most végre 'berendezkedhetünk és megházasodhatunk. * A néma, kihalt város nagy iskolaépületéből hallatszott csak tompa csattogás, csörömpölés és éktelen zsivaj. Fiatal gyerekek, bizonyára a a volt »növendékek« törték, zúzták, rombolták vad szenvedéllyel azt, ami a berendezésből és a szertárakból megmaradt. A nagy falitáblát a szemünk láttára vágták be egy csomó fizikai kísérleti eszköz közé. Romboltak és loptak... Hogy mit, azzal nem is törődtek. A fő a fosztogatás volt. Nyolc-tízéves proletár gyerekek hónuk alatt kitömött farkassal és sasokkal rohantak haza. A furcsa kép hátterében égig csapó lángokkal égett az egész város és a környék gabona- készletét tároló óriási raktár. Senki még csak meg se kísérelte közülük az oltást. Ki törődik a holnappal abban a paradicsomban, ahol huszonöt éven át a ma sem volt biztos?! . *V- Megkezdődtek az Országot Protestáns Napok A református egyházi lapok munkatársainak egésznapos értekezletével megkezdődtek a III. Országos Protestáns Napok. A főünnepségek vasárnap délelőtt kezdődnek, valamennyi budapesti protestáns templomban tartandó isten- tisztelettel. A protestáns napok eseményrendjéből igen érdekesnek és építőnek mutatkozik az evangélizációs előadássorozat, amelynek közös gyűjtőcíme: »Magyarok, imádkozzatok!« Igen érdekesnek ígérkeznek a különböző értelmiségi értekezletek, amelyek 30-án kezdődnek. A lelkész-, közgazdász-, jogász-, orvos-, mérnök-, tanár- és újságíró-értekezleten a protestáns élet kiválóságai tartanak előadást. Igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a 30-án este fél 8-kor kezdődő protestáns irodalmi és művész-iest iránt, amelyet a Magyar Művelődés Házában rendeznek. Október 31-én a pesti Vigadóban ezúttal is gazdag tartalommal töltik meg a reformációi emlékünnepélyt. A protestáns napok keretében összegyűlnek még a cserkészek, a protestáns nők, az ifjúság, a munkások, hogy megvitassák időszerű kérdéseiket. A vidéki felutazók részére az 50 százalékos vasúti kedvezmény már életbelépett a Máv-on, a villamoson, a Hév-en és a Mefte- ren. NYOMDAI MUNKÁK KÖNYVEK PAPÍRÁRUK ISKOLACIKKEK IRODAI KELLÉKEK HANGSZEREK, STB. legolcsóbb beszerzési helye: KAKA^GOSTON Zalaegerszeg, Kossuth Lajos- utca 8 szám. Telefon 131 sz.
